M’Cheyne Bible Reading Plan
A Kehát-nemzetségek feladatai
4 Az Örökkévaló szólt Mózesnek és Áronnak: 2 „Vedd számba a Lévi törzsébe tartozó Kehát-nemzetségeket! Családonként és nemzetségenként írj össze 3 minden 30 és 50 év közötti hadköteles férfit, akik alkalmasak a Találkozás Sátora körüli szolgálatok ellátására! 4 Az ő feladatuk és felelősségük, hogy gondot viseljenek a legszentebb dolgokra: őrizzék és szállítsák azokat.
5 Amikor a tábor útnak indul, Áron és a fiai menjenek be a szentélybe, vegyék le a Szentély és a Szentek Szentje közötti kárpitot, és azzal takarják be a Szövetségládát. 6 Azután az egészet borítsák be delfinbőr-takaróval[a], s ezen fölül még egy kék bíborvászonnal is fedjék le. A Szövetségláda hordozására szolgáló rudakat dugják bele a láda oldalán lévő karikákba.
7 A szent kenyerek asztalát is takarják le kék bíborvászonnal, majd tegyék rá a tálakat, tömjénes serpenyőket, kelyheket, az italáldozathoz való korsókat, egyéb eszközöket és a kenyereket is. 8 Az egészet födjék be skarlátvörös vászonnal, azt meg a delfinbőr-takaróval, végül illesszék a helyükre a hordozásra szolgáló rudakat.
9 Azután takarják le kék bíborvászonnal az arany mécstartót, a mécseseket, a gondozásukra szolgáló szerszámokat, hamutartókat és a feltöltésre szolgáló olajtartó edényeket. 10 Ezen kívül takarják le még bőrtakaróval is, majd az egészet helyezzék a hordozókeretre.
11 Az arany füstölő-oltárt is takarják le kék bíborvászonnal, majd bőrtakaróval, a hordozó rudakat pedig illesszék a helyükre.
12 Minden egyéb eszközt és edényt gyűjtsenek össze a szentélyből, takarják le kék bíborvászonnal, majd bőrtakaróval, és helyezzék az egészet a hordozókeretre.
13 Az oltárról takarítsák el a hamut, azután takarják le piros bíborvászonnal. 14 Helyezzék rá az összes eszközt, amelyet az oltárnál szoktak használni: parázstartó serpenyőket, lapátokat, villákat, hintőedényeket. Az egészet födjék be bőrtakaróval, végül illesszék a helyükre a hordozásra szolgáló rudakat.
15 Amikor a tábor indulása előtt Áron és a fiai már befejezték ezeknek a legszentebb dolgoknak és eszközöknek a betakarását, csak akkor jöjjenek a keháti nemzetségekből való férfiak, és ők hordozzák a fölszerelést. De vigyázzanak, hogy csak a hordozó rudakat fogják, magukat a legszentebb dolgokat ne érintsék meg, mert akkor meghalnak! Tehát a keháti nemzetségek ezeket a Sátorhoz tartozó legszentebb dolgokat hordozzák, amikor a tábor vonul.
16 Eleázár főpap, Áron fia felelős az egész Találkozás Sátoráért, és minden fölszerelésért, amely abban van, mind a szent, mind a legszentebb dolgokért. Személyesen kell gondot viselnie a szent olajra, amely a mécsesekben ég, a jó illatú füstölőszerekre, a mindennapi lisztáldozatra[b] és a fölkenetés szent olajára”.
17 Azután ezt mondta az Örökkévaló Mózesnek és Áronnak: 18-19 „Ezt tegyétek, hogy a kehátiak nemzetségéből való férfiak ne haljanak meg, amikor a szent dolgokat hordozzák: Áron és a fiai menjenek be először a Találkozás Sátorába. Azután ők állítsanak minden keháti lévitát a maga helyére, és irányítsák őket, amikor a szent dolgokat hordozzák. 20 De amíg Áron és fiai mindent le nem takartak, a kehátiaknak nem szabad bemenniük a Sátorba, nehogy meglássák a legszentebb dolgokat, mert akkor meghalnak!”
A Gerson-nemzetségek feladatai
21 Azután ezt mondta az Örökkévaló Mózesnek: 22 „Vedd számba a Gerson-nemzetségeket! Családonként és nemzetségenként 23 írj össze minden 30 és 50 év közötti hadköteles férfit, akik alkalmasak a Találkozás Sátora körüli szolgálatok ellátására!
24 Az ő feladatuk és felelősségük, hogy gondot viseljenek a fölszerelésekre, hordozzák és őrizzék azokat, amikor a tábor vonul, megáll vagy elindul. 25 Ezek a következők: a Sátort borító összes takaró, beleértve a külső delfinbőr-takarót is; a bejáratokat fedő kárpitok, 26 a sátor és az oltár körüli udvar kerítését alkotó takarók; az udvar bejáratának kárpitja, és az ezekhez tartozó kötelek és egyéb fölszerelések. Ők végezzenek minden, ezekkel kapcsolatos teendőt a vonulás alatt, a Sátor szétszedésénél és fölállításánál egyaránt. 27-28 A szolgálatukat Áron és fiai felügyelete alatt végezzék akkor is, amikor vonul a tábor, meg akkor is, amikor helyben vesztegel. A gersoniak felelősek ezeknek a dolgoknak az őrzéséért is, mind vonuláskor, mind pedig a táborozás idején. Mindezeket Ítámár, Áron főpap fiának irányítása alatt végezzék.”
A Merári-nemzetségek feladatai
29 „Vedd számba a Merári-nemzetségeket is! Családonként és nemzetségenként 30 írj össze minden 30 és 50 év közötti hadköteles férfit, akik alkalmasak a Találkozás Sátora körüli szolgálatok ellátására! 31 Az ő feladatuk és felelősségük, hogy gondot viseljenek a következő fölszerelésekre, hordozzák és őrizzék azokat, amikor a tábor vonul, megáll vagy elindul. Ezek a következők: a sátor deszkái, reteszei, oszlopai és talpai, 32 az udvar kerítésének oszlopai, talpai, cövekei, kötelei, és minden egyéb ide tartozó fölszerelés. Készíts listát ezekről a tárgyakról, amelyekért a meráriak felelősek. 33 Ezeket a feladatokat kell ellátniuk a merári nemzetségeknek, Ítámár pap, Áron fia felügyelete és irányítása alatt”.
A léviták számbavétele
34 Mózes, Áron és a közösség törzsi vezetői együtt vették számba a Kehát-nemzetségeket családjaik és nemzetségeik szerint. 35 Jegyzékbe vették azokat a 30 és 50 év közötti férfiakat, akik alkalmasak voltak a szolgálatra a Találkozás Sátora körül, 36 és úgy találták, hogy a létszámuk 2 750 fő. 37 Tehát ennyien teljesítettek szolgálatot a Találkozás Sátoránál a Kehát-nemzetségekből, ahogyan azt az Örökkévaló parancsa szerint Mózes és Áron megszámolta.
38 Azután számba vették a Gerson-nemzetségeket is családjaik és nemzetségeik szerint. 39 Jegyzékbe vették a 30 és 50 év közötti férfiakat, akik alkalmasak voltak a szolgálatra a Találkozás Sátora körül, 40 és úgy találták, hogy a létszámuk 2 630 fő. 41 Tehát ennyien teljesítettek fizikai szolgálatot a Találkozás Sátoránál a gersoni nemzetségekből, ahogyan azt az Örökkévaló parancsa szerint Mózes és Áron megszámolta.
42 Azután számba vették a Merári-nemzetségeket is családjaik és nemzetségeik szerint. 43 Jegyzékbe vették a 30 és 50 év közötti férfiakat, akik alkalmasak voltak a szolgálatra a Találkozás Sátora körül, 44 és úgy találták, hogy a létszámuk 3 200 fő. 45 Tehát ennyien teljesítettek szolgálatot a Találkozás Sátoránál a merári nemzetségekből, ahogyan azt az Örökkévaló parancsa szerint Mózes és Áron megszámolta.
46 Mózes, Áron és Izráel törzsi vezetői így vették számba a lévitákat nemzetségeik és családjaik szerint. 47 Jegyzékbe vették az összes 30 és 50 év közötti férfit, aki alkalmas volt arra, hogy a Találkozás Sátorát és annak fölszerelését hordozza, fölállítsa és szétszedje. 48 Úgy találták, hogy a teljes létszámuk 8 580 fő. 49 Az Örökkévaló Mózesnek adott parancsai szerint tehát számba vették őket, és minden egyes lévitának meghatározták a maga feladatát a Sátor fölállításában, szétszedésében, és a vonulás idején.
Dávid zsoltára, emlékeztetőül.[a]
38 Örökkévaló, kérlek,
ne büntess meg haragodban,
ne ostorozz meg felindulásodban!
2 Nyilaid megsebeztek,
rám nehezedett hatalmas kezed.
3 Megvertél haragodban,
egész testem sebekkel borítva,
még csontjaim is összetörted!
4 Bűneim súlya lenyom, elsüllyedek,
összecsaptak a hullámok fejem felett!
5 Ostoba vétkeim miatt
sebek borítják el bőrömet,
gennyesek és bűzösek.
6 A fájdalomtól görnyedten járok,
hétrét hajolva, mint akit gyász súlya nyom.
7 Derekam égő fájdalommal kínoz,
minden porcikám sajog.
8 Összetörtem és kimerültem,
szívem fáj, és jajgatok.
9 Örökkévaló, minden kívánságom ismered,
hallod minden sóhajtásomat!
10 Szívem hevesen dobog, erőm elhagyott,
szemem fénye is odavan!
11 Betegségem miatt barátaim elhúzódnak,
még rokonaim is elfordulnak tőlem!
12 Csapdát állítottak ellenségeim,
hogy megöljenek,
rágalmakat terjesztenek rólam,
hogy ártsanak nekem,
egész nap gonosz terveket szőnek ellenem.
13 De én meg sem hallom, mintha süket lennék,
egy szót sem szólok, mint a némák.
14 Olyanná lettem, mint a süket,
aki nem hallja, mit mondanak róla,
mint a néma: nem vitatkozik, nem válaszol.
15 Te felelj meg nekik, Örökkévaló,
mert benned bízom, Uram, Istenem!
16 Ne engedd, hogy ellenségeim gúnyoljanak,
ne örüljenek, hogy elestem!
17 Hiszen már alig állok a lábamon,
szüntelen gyötör a fájdalom!
18 Örökkévaló, bevallom neked bűneimet,
bánkódom vétkeim miatt.
19 Milyen erősek ellenségeim!
Egyre többen gyűlölnek engem!
20 Jóért rosszal fizetnek,
rám támadnak, pedig csak jót akarok.
21 Ó, Örökkévaló, ne hagyj magamra,
Istenem, ne légy távol tőlem!
22 Siess segítségemre, Örökkévaló,
ments meg engem, Istenem!
2 Mezei virág vagyok a sároni síkságon,
fehér liliom a völgyben.
A vőlegény
2 Mint hófehér liliom a tövises bozótban,
olyan vagy, kedvesem, a leányok között!
A menyasszony
3 Mint virágzó almafa
az erdő fái közt,
olyan vagy szerelmesem, az ifjak között!
A menyasszony
Mennyire kívánom árnyékát élvezni,
gyönyörűséges gyümölcsét ízlelni!
4 Bevitt engem a lakomák termébe,
szerelme a zászló fölöttem.
5 Erősítsetek aszalt szőlővel,
üdítsetek fel almával,
mert egészen beteg lettem a szerelemtől!
6 Bal karja fejem alatt,
jobbjával átölel engem.
7 Ó, Jeruzsálem leányai,
nézzétek az őzeket és a szarvasokat!
Ne ébresszétek fel a szerelmet,
ne szítsátok fel tüzét, ameddig ő nem akarja!
Meg kell ígérnetek!
A menyasszony
8 Ez az ő hangja! Szerelmesem szavát hallom!
Már jön is, közeleg!
Átugrik a hegyeken,
gazellaként szökell a dombokon.
9 Mert olyan a kedvesem, mint a gazella,
mint egy fiatal szarvas.
Már itt is van, a fal túloldalán,
benéz az ablakon, betekint a rácsokon.
10 Meg is szólít engem: „Kelj föl, kedvesem,
siess már szerelmesem, jöjj velem!
11 Nézd, elmúlt a tél,
elálltak az esők.
12 Kivirágzott a mező,
eljött a madárdal ideje,
gerlék búgása hallik földünkön.
13 Első termését érleli a füge,
virágzanak a szőlők, illatuk árad szerteszét.
Kelj föl, kedvesem,
siess már szerelmesem, jöjj velem!”
A vőlegény
14 Sziklák hasadékában rejtőző galambom!
Magas sziklák között fészkelő madaram!
Mutasd meg arcodat,
hadd halljam hangodat!
Mert a hangod édes,
arcod gyönyörű!
A menyasszony és a vőlegény
15 Jaj, fogjátok meg a rókákat,
csípjétek el a rókakölyköket,
mert pusztítják a szőlőt,
a virágzó szőlőket!
A menyasszony
16 Szerelmesem az enyém, én meg az övé,
aki liliomok közt legelteti nyáját.
17 Jöjj vissza hozzám, kedvesem,
mielőtt az árnyékok megnyúlnak,
és hűvös szél támad!
Siess hozzám, mint a gazella,
vagy mint fiatal szarvas Béther hegyein![a]
Isten megmentő kegyelme erősebb a Törvénynél
2 Ha pedig ez így van, még gondosabban kell követnünk azokat az igazságokat, amelyekre megtanítottak bennünket. Vigyázzunk, hogy senki és semmi el ne térítsen ezektől!
2 Amit Isten az angyalokon keresztül mondott, az érvényesnek és igaznak bizonyult. Ezért, amikor Izráel népe nem engedelmeskedett a Törvénynek, hanem ellene szólt vagy tett valamit, megkapta méltó büntetését. 3 Isten megmentő kegyelme azonban, amelyet felkínált nekünk, sokkal hatalmasabb! Ezért még kevésbé kerülhetjük el a büntetést, ha nem törődünk a kegyelemmel! Hiszen először maga az Úr Jézus hirdette Isten megmentő kegyelmét! Azok pedig, akik személyesen hallották őt, tanúsítják, hogy mindez igaz. 4 De maga Isten is bizonyította, hogy ez az üzenet igaz: jelekkel, csodákkal, sokféle természetfölötti jelenséggel és a Szent Szellem ajándékaival. Ezeket az ajándékokat Isten úgy osztja szét az emberek között, ahogyan ő akarja.
Krisztus emberré lett, hogy megmentsen bennünket
5 Isten nem angyalokat választott ki arra, hogy uralkodjanak abban a következő világkorszakban, amelyről most beszélünk. 6 Az Írásban ezt olvassuk:
„Micsoda az ember, hogy törődsz vele, Istenem,
vagy az ember fia[a], hogy gondolsz rá?
7 Rövid időre alacsonyabb rangúvá tetted az angyaloknál,
azután megkoronáztad őt dicsőséggel, méltósággal,
8 és mindent uralma[b] alá helyeztél.”[c]
Amikor Isten mindent Jézus Krisztus uralma alá helyezett, nem hagyott ki semmit. Igaz, most még nem látjuk, hogy minden az ő uralma alatt van. 9 Azt azonban látjuk, hogy Isten dicsőséggel és méltósággal koronázta meg Jézust, aki rövid ideig valóban alacsonyabb rangú volt az angyaloknál. Jézus azért kapta ezt a dicsőséget, mert elszenvedte a kivégzést, és Isten kegyelméből mindenkiért megízlelte a halált.
10 Isten teremtett mindent a világon, és minden az ő dicsőségére szolgál. Mivel Isten sok fiát akarja bevezetni a dicsőségébe, ezért Jézust a szenvedései által tette tökéletessé. Így volt ez helyes, mert Jézus az, aki Isten fiait bevezeti a dicsőségbe.
11 Jézus az, aki az embereket Isten számára különválasztja, de mind ő, mind pedig azok, akiket különválaszt, ugyanabból a családból származnak. Ezért nem is szégyelli Jézus őket a testvéreinek nevezni, 12 hanem azt mondja:
„Istenem, rólad beszélek testvéreimnek,
és dicséreted éneklem összegyűlt testvéreimmel együtt.”[d]
13 Azt is mondja:
„Istenben bízom én”,[e]
és ezt is:
„Itt vagyok, és velem együtt a gyermekek is,
akiket Istentől kaptam.”[f]
14 Ezek a „gyermekek” közönséges hús-vér emberek. Ezért Jézus is ugyanilyen emberi testben járt a Földön. Azért kellett ennek így lennie, hogy Jézus a saját halálával legyőzze a Sátánt, aki a Halál felett uralkodik. 15 Igen, Jézus emberré lett és meghalt, hogy az embereket megszabadítsa a halálfélelemtől, amely őket egész életükben rabszolgaságban tartotta.
16 Nyilvánvaló, hogy Jézus nem az angyaloknak nyújtott segítő kezet, hanem Ábrahám utódainak. 17 Ezért kellett Jézusnak minden tekintetben hasonlóvá válnia a testvéreihez. Csak így lehetett könyörületes és hűséges Főpap, aki Istent szolgálja. Csak így szerezhette meg Isten bocsánatát a nép bűneire. 18 Jézus megtapasztalt minden kísértést és szenvedést, ezért most valóban tud segíteni azoknak, akiket ugyanezek a kísértések tesznek próbára.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center