M’Cheyne Bible Reading Plan
Áron áldozatai önmagáért és a népért
9 A nyolcadik napon szólította Mózes Áront és fiait, meg Izráel véneit.
2 Ezt mondta Áronnak: Végy egy borjút a vétekáldozathoz, egy kost pedig az égőáldozathoz; hibátlanok legyenek. Azután áldozd fel őket az Úr előtt.
3 Izráel fiaihoz pedig így szólj: Fogjatok egy kecskebakot a vétekáldozathoz, meg egy borjút és egy bárányt az égőáldozathoz, egyévesek és hibátlanok legyenek;
4 továbbá egy marhát, meg egy kost a békeáldozathoz, hogy levágjátok az Úr előtt; végül olajjal gyúrt ételáldozatot, mert ma megjelenik előttetek az Úr.
5 Odavitték tehát a kijelentés sátra elé, amiket Mózes parancsolt. Az egész közösség is odajárult, és megállt az Úr színe előtt.
6 Ekkor azt mondta Mózes: Ezt a dolgot kell cselekednetek az Úr parancsa szerint, amikor majd megjelenik előttetek az Úr dicsősége.
7 Áronnak pedig ezt mondta Mózes: Járulj oda az oltárhoz, és készítsd el vétekáldozatodat és égőáldozatodat, és végezz engesztelést magadért, meg a népért. Azután készítsd el a nép áldozatát, és végezz engesztelést értük az Úr parancsa szerint.
8 Akkor odajárult Áron az oltárhoz, és levágta a maga vétekáldozatára szánt borjút.
9 Áron fiai odavitték hozzá a vért, ő belemártotta ujját a vérbe, és megkente az oltár szarvait, a többi vért pedig odaöntötte az oltár aljára.
10 A vétekáldozat kövérjét, a veséket, meg a májon levő hártyát elfüstölögtette az oltáron, ahogyan megparancsolta Mózesnek az Úr.
11 A húst és a bőrt pedig elégette a táboron kívül.
12 Azután levágta az égőáldozatot. Áron fiai odanyújtották neki a vért, ő pedig körös-körül az oltárra hintette azt.
13 Az égőáldozatot is odanyújtották neki darabonként,a fejével együtt, ő pedig elfüstölögtette az oltáron.
14 A beleket és a lábszárakat megmosta, és úgy füstölögtette el az oltáron, az égőáldozatra téve.
15 Bemutatta a nép áldozatát is. Fogta a nép vétekáldozatára szánt bakot, levágta és bemutatta vétekáldozatul, mint az előbb.
16 Az égőáldozatot is bemutatta, a rendtartás szerint végezte azt.
17 Majd bemutatta az ételáldozatot, vett belőle egy tele marokkal, és elfüstölögtette az oltáron. A reggeli égőáldozaton kívül volt ez.
18 Akkor levágta a nép békeáldozatára szánt marhát és kost, Áron fiai odanyújtották neki a vért, ő pedig körös-körül az oltárra hintette azt.
19 A marha kövér részeit, meg a kosét is, a farkát és ami a veséket borítja, meg a májon levő hártyát,
20 ezeket a kövér részeket rárakták a szegyekre. A kövér részeket elfüstölögtette az oltáron,
21 a szegyeket meg a jobb combot pedig felmutatta Áron felmutatott áldozatként az Úr színe előtt, Mózes parancsa szerint.
22 Akkor fölemelte kezét Áron a nép felé, és megáldotta őket, majd lejött, miután elkészítette a vétekáldozatot, az égőáldozatot és a békeáldozatot.
23 Mózes és Áron bement a kijelentés sátrába, azután kijöttek, és megáldották a népet. Ekkor megjelent az Úr dicsősége az egész nép előtt.
24 Tűz jött ki az Úr színe elől, és megemésztette az oltáron levő égőáldozatot és kövér részeket. Amikor látta ezt az egész nép, felujjongott, és arcra borult.
Isten az elnyomottak reménysége
10 Uram, miért állsz oly távol, miért rejtőzöl el a szükség idején?
2 A bűnösök gőgjükben üldözik a nyomorultat, de saját ármánykodásuk ejti el őket.
3 Dicsekszik kapzsiságával a bűnös, és áldást mond a haszonleső, de ezzel megcsúfolja az Urat.
4 Fennhéjázva mondja a bűnös: Nem lesz számonkérés, nincs Isten! Ez minden gondolata.
5 Útjai mindenkor eredményesek, azt hiszi, hogy messze van ítéleted, semmibe veszi ellenségeit.
6 Azt mondja magában: Nem rendülök meg, nemzedékek váltják egymást, de engem nem ér baj.
7 Szája tele van átokkal, csalással és durvasággal, nyelve nyomorúságot és bajt okoz.
8 Ólálkodik a házak körül, titokban meggyilkolja az ártatlant, szeme a gyámoltalant figyeli.
9 Lesben áll rejtekhelyén, mint oroszlán a bozótban. Lesi, hogy elragadhassa a nyomorultat. Kiveti hálóját, és elragadja a nyomorultat.
10 Szétzúzza, levágja a gyámoltalanokat, ha a körmei közé jutnak.
11 Azt mondja magában: Elfelejtett az Isten, eltakarta arcát, nem lát meg soha!
12 Állj elő, Uram, emeld föl kezedet, Istenem! Ne feledkezz meg a nyomorultakról!
13 Miért vetheti meg Istent a bűnös? Miért mondhatja magában: Nem lesz számonkérés?!
14 Pedig te látod a vészt és a bánatot, rátekintesz, és kezedben tartod. Rád bízhatja magát a gyámoltalan, az árvának te vagy a segítője.
15 Törd össze a bűnös hatalmát, a gonosztól kérd számon bűnét, hogy nyoma se maradjon!
16 Király lesz az Úr mindörökké, a pogányok pedig kivesznek országából.
17 Az alázatosok kívánságát meghallgatod, Uram. Megerősíted szívüket, feléjük fordítod füledet,
18 véded az árva és elnyomott ügyét, hogy ne hatalmaskodjék többé senki a földön.
A meggondolatlanság és a restség romlásba dönt
24 Ne irigyeld a rossz embereket, és ne kívánj velük lenni!
2 Mert pusztításon töpreng a szívük, és bántó, amit beszél az ajkuk.
3 Bölcsesség építi a házat, értelem szilárdítja meg,
4 és ismeret tölti meg a szobákat mindenféle drága és kedves értékkel.
5 A bölcs férfi erős, és a tudós ember nagy erejű.
6 Irányítás kell a hadviseléshez, és segítséget jelent a sok tanácsadó.
7 Magas a bolondnak a bölcsesség: ne nyissa ki száját a kapuban!
8 Aki gonosz tettet tervez, azt alattomos embernek hívják.
9 Az alattomos bolondság vétek, és utálják az emberek a csúfolódót.
10 Ha a nyomorúság idején gyenge vagy, kevés az erőd.
11 Mentsd meg azokat, akiket halálra visznek, és ne fordulj el azoktól, akiket a vesztőhelyre hurcolnak!
12 Ha azt mondanád, hogy erről nem tudunk, az, aki a szíveket vizsgálja, beléd lát, és aki lelkedet őrzi, ismer; ő megfizet az embernek cselekedete szerint.
13 Egyél, fiam, mézet, mert jó, és a lépes méz édes az ínyednek.
14 Tudd meg hát, hogy ilyen a bölcsesség a lelkednek: ha megtalálod, van jövendőd, és reménységed nem semmisül meg.
15 Ne ólálkodj, te bűnös, az igaz lakóhelyénél, ne pusztítsd el nyugvóhelyét!
16 Mert ha hétszer elesik is az igaz, mégis fölkel, de a bűnösök elbuknak a bajban.
17 Ha elesik ellenséged, ne örülj, és ha elbukik, ne vigadjon a szíved,
18 mert az Úr meglátja, rosszallja, és elfordítja haragját róla.
19 Ne haragudj a gonosztevőkre, ne irigyeld a bűnösöket!
20 Mert nincs jövője a gonosznak, a bűnösök mécsese kialszik.
21 Féljed, fiam, az Urat és a királyt, és felforgatók közé ne keveredj!
22 Mert hirtelen támad rájuk a veszedelem; és ki tudja: kettőjüktől milyen pusztulás jön?
23 Ezek is a bölcsek mondásai: Nem jó a személyválogatás a törvénykezésben.
24 Aki igaznak mondja a bűnöst, azt átkozzák a népek, és kárhoztatják a nemzetek.
25 De akik igazságot szolgáltatnak: jó dolguk lesz, és gazdag áldás száll rájuk.
26 Ajkakat csókol az, aki helyes választ ad.
27 Lásd el kinti tennivalódat, és végezd el mezei munkádat, azután építsd házadat!
28 Ne tanúskodj ok nélkül embertársad ellen: rászednéd-e beszédeddel?
29 Ne mondd: Ahogy ő bánt velem, én is úgy bánok vele, megfizetek mindenkinek cselekedete szerint!
30 Elmentem a lusta ember földje mellett, és az esztelen ember szőlője mellett,
31 és láttam, hogy egészen fölverte a gaz, színét elfedte a gyom, és kőkerítése összedőlt.
32 Amikor ezt láttam, elgondolkoztam, elnéztem, és ezt az okulást szereztem:
33 Még egy kis alvás, egy kis szunnyadás, összetett kézzel fekvés:
34 így tör rád a szegénység, mint az útonálló, és a szűkölködés, mint egy fegyveres ember.
Timóteus útján jött örvendetes hírek
3 Ezért amikor ezt már nem bírtuk tovább elviselni, elhatároztuk, hogy egyedül maradunk Athénban,
2 és elküldtük Timóteust, a mi testvérünket és a Krisztus evangéliumának hirdetésében Isten munkatársát, hogy megerősítsen titeket, és bátorítson hitetekben,
3 hogy senki meg ne tántorodjék a mostani megpróbáltatásokban. Hiszen ti is tudjátok, hogy erre vagyunk rendelve.
4 Amikor nálatok voltunk, már előre megmondtuk nektek, hogy üldözni fognak minket, és amint tapasztaltátok, úgy is történt.
5 Én tehát, mivel már nem győztem türelemmel, elküldtem hozzátok, hogy megtudjak valamit a hitetekről, nem kísértett-e meg titeket a kísértő, és nem lett-e hiábavalóvá a mi fáradozásunk.
6 Most azonban megjött tőletek Timóteus, és jó hírt hozott nekünk hitetekről és szeretetetekről; arról is, hogy szívesen emlékeztek ránk mindenkor, sőt látni szeretnétek minket, ahogyan mi is titeket.
7 Így tehát minden bajunk és üldöztetésünk között megvigasztalódtunk veletek kapcsolatban, testvéreim, a ti hitetek által.
8 Mert egyszerre feléledünk, ha ti szilárdan álltok az Úrban.
Hálaadás az örömért, könyörgés további áldásért
9 Hogyan is adhatnánk eléggé hálát Istennek értetek mindazért az örömért, amellyel megörvendeztettek minket a mi Istenünk előtt,
10 amikor éjjel és nappal buzgón könyörgünk azért, hogy láthassunk benneteket, és kipótolhassuk hitetek hiányosságait!
11 De maga a mi Istenünk és Atyánk, és a mi Urunk Jézus Krisztus egyengesse utunkat hozzátok,
12 titeket pedig az Úr gyarapítson és gazdagítson a szeretetben egymás iránt és mindenki iránt, ahogyan mi is szeretünk titeket.
13 Erősítse meg a szíveteket és tegye feddhetetlenné a szent életben, a mi Istenünk és Atyánk színe előtt, amikor a mi Urunk Jézus Krisztus eljön minden szentjével együtt. Ámen.
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society