Book of Common Prayer
Isten városa
87 Kórah fiainak zsoltáréneke. Szent hegyen alapította
2 az ÚR Sion kapuit: jobban szereti Jákób minden lakóhelyénél.
3 Dicső dolgokat beszélnek rólad, Isten városa! (Szela.)
4 Egyiptomot és Babilóniát azok között fogom említeni, akik ismernek engem. Filiszteának, Tírusznak és Kúsnak itt van a szülőhazája.
5 Sionról pedig ezt mondják: Mindegyiküknek ez a szülőhazája. A Felséges szilárdítja meg ezt.
6 Az ÚR számba veszi a népeket, amikor beírja őket: Itt van a szülőhazájuk. (Szela.)
7 Körtáncban éneklik: Minden forrásom belőled fakad.
NEGYEDIK KÖNYV
Az örökkévaló Isten és a mulandó ember
90 Mózesnek, Isten emberének imádsága. Uram, te voltál hajlékunk nemzedékről nemzedékre.
2 Mielőtt hegyek születtek, mielőtt a föld és a világ létrejött, öröktől fogva mindörökké vagy te, ó, Isten!
3 A halandót visszatéríted a porba, és ezt mondod: Térjetek vissza, emberek!
4 Mert ezer esztendő előtted annyi, mint a tegnapi nap, amely elmúlt, mint egy őrváltásnyi idő éjjel.
5 Elragadod őket, olyanok lesznek, mint reggelre az álom, mint a növekvő fű:
6 reggel virágzik és növekszik, estére megfonnyad és elszárad.
7 Bizony, elmúlunk haragod miatt, indulatod miatt megsemmisülünk,
8 ha magad elé állítod bűneinket, titkolt vétkeinket orcád világossága elé.
9 Elmúlik minden napunk haragod miatt, úgy elmúlnak esztendeink, mint egy sóhajtás.
10 Életünk ideje hetven esztendő, vagy ha több, nyolcvan esztendő, és nagyobb részük hiábavaló fáradság, olyan gyorsan eltűnik, mintha repülnénk.
11 Ki tudja, milyen erős haragod, és milyen félelmetes felháborodásod?
12 Taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk!
13 Fordulj hozzánk, URam! Meddig késel? Könyörülj szolgáidon!
14 Áraszd ránk kegyelmedet reggelenként, hogy vígadjunk és örüljünk egész életünkben!
15 Örvendeztess meg bennünket annyi napon át, ahányon át megaláztál, annyi éven át, ahányban rossz sorsunk volt!
16 Legyenek láthatóvá tetteid szolgáidon, és méltóságod fiaikon!
17 Legyen velünk Istenünknek, az Úrnak jóindulata! Kezeink munkáját tedd maradandóvá, kezeink munkáját tedd maradandóvá!
Hálaadó ének
136 Adjatok hálát az ÚRnak, mert jó, mert örökké tart szeretete!
2 Adjatok hálát az istenek Istenének, mert örökké tart szeretete!
3 Adjatok hálát az urak Urának, mert örökké tart szeretete!
4 Nagy csodákat művel egymaga, mert örökké tart szeretete.
5 Bölcsen alkotta meg az eget, mert örökké tart szeretete.
6 A földet a víz fölé terítette, mert örökké tart szeretete.
7 Megalkotta a nagy égitesteket, mert örökké tart szeretete,
8 a napot, hogy uralkodjék nappal, mert örökké tart szeretete,
9 a holdat és a csillagokat, hogy uralkodjanak éjjel, mert örökké tart szeretete.
10 Lesújtott Egyiptom elsőszülötteire, mert örökké tart szeretete.
11 Kihozta onnan Izráelt, mert örökké tart szeretete,
12 erős kézzel és kinyújtott karral, mert örökké tart szeretete.
13 Kettéhasította a Vörös-tengert, mert örökké tart szeretete,
14 átvezette rajta Izráelt, mert örökké tart szeretete.
15 De a fáraót és seregét a Vörös-tengerbe szorította, mert örökké tart szeretete.
16 Vezette népét a pusztában, mert örökké tart szeretete.
17 Nagy királyokat vert meg, mert örökké tart szeretete,
18 dicső királyokat ölt meg, mert örökké tart szeretete:
19 Szíhón emóri királyt, mert örökké tart szeretete,
20 és Ógot, Básán királyát, mert örökké tart szeretete.
21 Odaadta országukat örökségül, mert örökké tart szeretete,
22 örökségül szolgájának, Izráelnek, mert örökké tart szeretete.
23 Gondolt ránk megaláztatásunkban, mert örökké tart szeretete.
24 Megszabadított ellenségeinktől, mert örökké tart szeretete.
25 Ő ad eledelt minden élőlénynek, mert örökké tart szeretete.
26 Adjatok hálát a menny Istenének, mert örökké tart szeretete!
31 de azok a férfiak, akik vele mentek, ezt mondták: Nem tudunk az ellen a nép ellen menni, mert erősebb nálunk.
32 És rossz hírét terjesztették Izráel fiai között annak a földnek, amelyet kikémleltek, mert ezt mondták: Az a föld, amelyet bejártunk és kikémleltünk, olyan föld, amely megemészti lakosait! A nép pedig, amelyet ott láttunk, csupa szálas emberekből áll.
33 Sőt láttunk ott óriásokat is, Anák óriás fiait. Olyannak láttuk magunkat, mint a sáskák, és ők is úgy néztek ránk.
A nép zúgolódása és bűnhődése
14 Ekkor az egész közösség elkezdett hangosan jajveszékelni, és sírt a nép egész éjjel.
2 Izráel fiai mindnyájan zúgolódtak Mózes és Áron ellen. Ezt mondta nekik az egész közösség: Bárcsak meghaltunk volna Egyiptomban, vagy halnánk meg itt a pusztában!
3 Miért akar bevinni minket az Úr arra a földre? Azért, hogy fegyvertől hulljunk el, asszonyaink és gyermekeink pedig prédára jussanak? Nem volna jobb visszatérnünk Egyiptomba?
4 Majd ezt mondták egymásnak: Válasszunk vezetőt, és térjünk vissza Egyiptomba!
5 Ekkor Mózes és Áron arcra borult Izráel közösségének egész gyülekezete előtt.
6 De Józsué, Nún fia és Káléb, Jefunne fia, akik a föld kikémlelői között voltak, megszaggatták ruhájukat,
7 és ezt mondták Izráel fiai egész közösségének: A föld, amelyet bejártunk és kikémleltünk, igen-igen jó föld.
8 Ha az Úr kedvel bennünket, akkor bevisz arra a földre, és nekünk adja a tejjel és mézzel folyó földet.
9 Csak az Úr ellen ne lázadjatok, és ne féljetek a föld népétől, mert megesszük őket. Tőlük eltávozott oltalmuk, de az Úr velünk van! Ne féljetek tőlük!
10 De az egész közösség azt mondta, hogy meg kell őket kövezni. Akkor megjelent az Úr dicsősége a kijelentés sátra fölött egész Izráelnek,
11 és ezt mondta az Úr Mózesnek: Meddig utál engem ez a nép, és meddig nem hisz bennem a sok jel ellenére sem, amelyeket közöttük tettem?!
12 Megverem dögvésszel, és elűzöm őket, de téged náluk nagyobb és erősebb nemzetté teszlek.
13 Mózes azonban azt mondta az Úrnak: Hallották az egyiptomiak, hogy te hoztad ki közülük hatalmaddal ezt a népet,
14 és elmondták a föld lakosságának. Hallották, hogy te, Uram, e nép között vagy; hogy te, Uram, szemtől szemben megjelentél, és hogy a te felhőd áll fölöttük, és felhőoszlopban jársz előttük nappal, éjjel pedig tűzoszlopban.
15 Ha most mind egy szálig megölöd ezt a népet, akkor ezt fogják mondani azok a nemzetek, amelyek hallották a híredet:
16 Mivel nem tudta az Úr bevinni ezt a népet arra a földre, amelyet esküvel ígért nekik, azért mészárolta le őket a pusztában.
17 Most azért mutasd meg, Uram, hogy nagy a te hatalmad, ahogyan megmondtad:
18 Az Úr türelme hosszú, szeretete nagy, megbocsátja a bűnt és hitszegést; bár nem hagyja egészen büntetés nélkül, hanem megbünteti az atyák bűnéért a fiakat harmad- és negyedízig.
19 Bocsásd meg ennek a népnek a bűnét nagy szereteteddel, ahogyan megbocsátottál ennek a népnek Egyiptomtól fogva mindeddig!
20 Akkor az Úr ezt mondta: Megbocsátok a te beszéded szerint.
21 De életemre mondom és az Úr dicsőségére, amely betölti az egész földet,
22 hogy azok közül az emberek közül, akik látták dicsőségemet és a jeleket, amelyeket Egyiptomban és a pusztában tettem, mégis megkísértettek engem tízszer is, és nem hallgattak szavamra,
23 senki sem fogja meglátni azt a földet, amelyet esküvel ígértem atyáiknak. Senki sem látja meg azt azok közül, akik engem megutáltak.
24 De szolgámat, Kálébot, mivel más lélek volt benne, és tökéletesen követett engem, beviszem arra a földre, ahol járt, és az ő utódai birtokolni fogják azt.
25 A völgyekben azonban az amálékiek és a kánaániak laknak. Holnap forduljatok meg, és induljatok el a pusztába a Vörös-tenger felé!
Isten előtt nincsen igaz ember
9 Mi tehát az igazság? Különbek vagyunk? Egyáltalában nem! Hiszen előbb már kimondtuk azt az ítéletet, hogy zsidók is, görögök is mind bűnben vannak,
10 amint meg van írva: "Nincsen igaz ember egy sem,
11 nincsen, aki értse, nincsen, aki keresse Istent.
12 Mind elhajlottak, valamennyien megromlottak, és nincsen, aki jót tegyen, nincs egyetlen egy sem.
13 Nyitott sír a torkuk, nyelvükkel ámítanak, kígyóméreg az ajkukon;
14 szájuk átokkal és keserűséggel van tele.
15 Lábuk gyors a vérontásra,
16 romlás és nyomorúság jár a nyomukban,
17 és a békesség útját nem ismerik:
18 Isten félelmével nem törődnek."
19 Tudjuk pedig, hogy amit a törvény mond, azt a törvény alatt élőknek mondja, hogy elnémuljon minden száj, és az egész világot Isten ítélje meg.
20 Mert a törvény cselekedeteiből nem fog megigazulni egyetlen halandó sem őelőtte. Hiszen a törvényből csak a bűn felismerése adódik.
Kérdés a házassági elválásról(A)
19 Amikor befejezte Jézus ezeket a beszédeket, elhagyta Galileát, és elment Júdeának a Jordánon túli vidékére.
2 Nagy sokaság követte, és ott meggyógyította őket.
3 Ekkor farizeusok mentek oda hozzá, hogy kísértsék, és megkérdezték tőle: "Szabad-e az embernek bármilyen okból elbocsátania a feleségét?"
4 Ő így válaszolt: "Nem olvastátok-e, hogy a Teremtő kezdettől fogva férfivá és nővé teremtette őket?"
5 Majd így folytatta: "Ezért hagyja el a férfi apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy testté.
6 Úgyhogy már nem két test, hanem egy. Amit tehát az Isten egybekötött, ember azt el ne válassza."
7 Erre azt mondták neki: "Akkor miért rendelte el Mózes, hogy aki elbocsátja a feleségét, adjon válólevelet neki?"
8 Jézus így válaszolt nekik: "Mózes szívetek keménysége miatt engedte meg, hogy elbocsássátok feleségeteket, de ez kezdettől fogva nem így volt.
9 Mondom nektek, hogy aki elbocsátja feleségét - a paráznaság esetét kivéve -, és mást vesz feleségül, az házasságtörő."
10 Erre így szóltak hozzá tanítványai: "Ha ilyen a férfi helyzete az asszonnyal, akkor nem jó megházasodni."
11 Ő azonban így válaszolt: "Nem mindenki képes elfogadni ezt a beszédet, csak az, akinek megadatott.
12 Mert vannak nemzésre alkalmatlanok, akik így születtek, és vannak nemzésre alkalmatlanok, akiket az emberek tettek ilyenekké, és vannak olyanok, akik önmagukat tették nemzésre alkalmatlanná, a mennyek országáért. Aki el tudja fogadni, fogadja el!"
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society