Book of Common Prayer
Imádság a királyért
72 Salamoné. Isten! Add törvényeidet a királynak, és igazságodat a király fiának,
2 hogy igazságosan ítélje népedet, és törvényesen a nyomorultakat.
3 Teremjenek a hegyek békét a népnek, és a halmok igazságot!
4 Szolgáltasson igazságot a nép nyomorultjainak, segítse meg a szegényeket, de tiporja el az elnyomókat!
5 Éljen addig, míg nap és hold lesz, nemzedékről nemzedékre!
6 Mint amikor eső hull a rétre, és zápor áztatja meg a földet:
7 úgy virágozzék napjaiban az igazság, és legyen nagy békesség, amíg meg nem szűnik a hold.
8 Uralkodjék tengertől tengerig, és a folyamtól a föld széléig.
9 Hajtsanak térdet előtte a pusztalakók, nyalják a port ellenségei!
10 Tarsísnak és a szigeteknek királyai hozzanak ajándékot, Sába és Szeba királyai fizessenek adót!
11 Boruljon le előtte minden király, minden nép őt szolgálja!
12 Mert megmenti a segítséget kérő szegényt, és a nyomorultat, akinek nincs segítője.
13 Megmenti a nincstelent és a szegényt, a szegény embereket megsegíti.
14 Elnyomástól és erőszaktól megváltja őket, mert drága számára a vérük.
15 Éljen ő, és adjanak neki sábai aranyat, imádkozzanak érte szüntelen, és áldják őt minden nap!
16 Legyen bőven gabona az országban, a hegyek tetején hullámzó kalászok legyenek olyanok, mint a Libánon; virágozzanak a városok, mint földön a fű!
17 Maradjon meg neve örökké, terjedjen híre, amíg a nap ragyog! Nevével mondjanak egymásra áldást; mondja őt boldognak minden nép!
18 Áldott az ÚRisten, Izráel Istene! Egyedül ő tud csodákat tenni!
19 Áldott legyen dicső neve örökre, töltse be dicsősége az egész földet! Ámen, ámen.
20 Itt végződnek Dávidnak, Isai fiának az imádságai.
73 Kezed alkotott és megerősített, tégy értelmessé, hogy megtanuljam parancsolataidat!
74 Látnak engem, és örülnek az istenfélők, mert igédben reménykedem.
75 Tudom, URam, hogy igazak döntéseid, igazad volt, hogy megaláztál.
76 Vigasztaljon meg engem szereteted, ahogyan megígérted szolgádnak.
77 Teljesedjék be rajtam irgalmad, hogy éljek, mert törvényedben gyönyörködöm.
78 Szégyenüljenek meg a kevélyek, mert galádul bántak velem, én pedig utasításaidon elmélkedem.
79 Forduljanak hozzám az istenfélők, akik ismerik intelmeidet.
80 Bár lenne szívem tökéletes rendelkezéseid szerint, hogy ne valljak szégyent!
81 Szabadításod után sóvárog lelkem, igédben reménykedem.
82 Sóvárogva tekintek ígéretedre: Mikor vigasztalsz meg engem?
83 Bár olyan vagyok, mint a füstre tett tömlő, nem feledkezem meg rendelkezéseidről.
84 Hány napja van még szolgádnak? Mikor tartasz ítéletet üldözőimen?
85 Vermeket ástak nekem a kevélyek, akik nem törvényed szerint élnek.
86 Minden parancsolatod igaz. Galádul üldöznek, segíts meg!
87 Csaknem kiirtottak a földről, mert nem hanyagoltam el utasításaidat.
88 Tartsd meg életemet kegyelmesen, én pedig megtartom intelmeidet.
89 URam, igéd örökké megmarad, szilárdan, akár az ég.
90 Nemzedékről nemzedékre megmarad igazságod. Megszilárdítottad a földet, ezért áll.
91 Döntéseid szerint áll ma is, mert téged szolgál a mindenség.
92 Ha nem törvényed gyönyörködtetne, elpusztulnék nyomorúságomban.
93 Sohasem felejtem el utasításaidat, mert azokkal éltetsz engem.
94 Tied vagyok! Szabadíts meg, hiszen utasításaidat kutatom.
95 Arra várnak a bűnösök, hogy elpusztíthassanak, de én intelmeidre figyelek.
96 Látom, hogy vége lesz mindennek, ami megvan, de a te parancsolatod végtelen.
11 Azt is láttam a nap alatt, hogy nem a gyorsak győznek a futásban, nem a hősök a harcban, nem a bölcseknek jut a kenyér, nem az értelmeseknek a gazdagság és nem a tudósoknak a jóindulat, mert mindezek az időtől és a körülményektől függnek.
12 Nem tudja az ember azt sem, hogy mennyi ideje van még. Ahogyan a halak veszedelmes hálóba kerülhetnek, ahogyan a madarak tőrbe eshetnek, ugyanúgy jutnak kelepcébe az emberek is, ha hirtelen rájuk szakad a veszedelem ideje.
Többet ér a bölcsesség, mint a fegyver
13 Ilyen bölcsességet is láttam a nap alatt, és nagyon rám nehezedett:
14 Volt egy kicsiny város, kevés lakóval. Megtámadta azt egy nagy király, körülvette és ostromműveket épített vele szemben.
15 De akadt benne egy szegény bölcs, aki bölcsességével megmentette a várost. Az emberek azonban nem törődtek tovább azzal a szegény emberrel.
16 Akkor ezt mondtam: Többet ér a bölcsesség a hatalomnál, de a szegények bölcsességét mégis megvetik, és nem hallgatnak beszédükre.
17 A bölcsek nyugodt szavaira kell inkább hallgatni, mint az ostobák közt uralkodónak a kiabálására.
18 Többet ér a bölcsesség a harci eszközöknél; egyetlen vétkes sok jót pusztíthat el.
Az igazi szabadság a szeretetben való szolgálat
5 Krisztus szabadságra szabadított meg minket, álljatok meg tehát szilárdan, és ne engedjétek magatokat újra a szolgaság igájába fogni.
2 Íme, én, Pál, mondom nektek, hogy ha körülmetélkedtek: Krisztus semmit sem használ nektek.
3 De ismét bizonyságot teszek minden embernek, hogy aki körülmetélkedik, köteles az egész törvényt megtartani.
4 Akik törvény által akartok megigazulni, elszakadtatok a Krisztustól, a kegyelemből pedig kiestek.
5 Mi ugyanis a Lélek által, hitből várjuk az igazság reménységét.
6 Mert Krisztus Jézusban nem számít sem a körülmetélkedés, sem a körülmetéletlenség, csak a szeretet által munkálkodó hit.
7 Eddig jól futottatok: ki akadályozott meg titeket abban, hogy az igazságnak engedelmeskedjetek?
8 Ez a félrevezetés nem attól van, aki hív titeket.
9 Egy kevés kovász az egész tésztát megkeleszti.
10 Én bizalommal vagyok irántatok az Úrban, hogy egyáltalán nem fogtok másképp gondolkodni; de aki megzavar titeket, el fogja venni büntetését, bárki legyen is az.
11 Engem pedig, testvéreim, ha még mindig a körülmetélkedést hirdetem, miért üldöznek? Hiszen akkor megszűnik a kereszt botránya.
12 Bárcsak ki is metszetnék magukat, akik lázítanak titeket.
13 Mert ti testvéreim, szabadságra vagytok elhívva; csak a szabadság nehogy ürügy legyen a testnek, hanem szeretetben szolgáljatok egymásnak.
14 Mert az egész törvény ebben az egy igében teljesedik be: "Szeresd felebarátodat, mint magadat."
15 Ha pedig egymást marjátok és faljátok, vigyázzatok: el ne emésszétek egymást!
A farizeusok jelt kívánnak(A)
16 A farizeusok és a szadduceusok odamentek, hogy kísértsék őt: kérték, hogy mutasson mennyei jelt nekik.
2 Ő azonban így válaszolt nekik: "(Amikor esteledik, ezt mondjátok: Szép idő lesz, mert vöröslik az ég!
3 Reggel pedig: Ma zivatar lesz, mert vörös és borús az ég. Képmutatók! Az ég arcát meg tudjátok ítélni, az idők jeleit pedig nem tudjátok?)
4 E gonosz és parázna nemzedék jelt követel, de nem adatik neki más jel, csak a Jónás próféta jele." Ezzel otthagyta őket, és elment.
5 Amikor a tanítványok átmentek a túlsó partra, elfelejtettek kenyeret vinni magukkal.
6 Jézus így szólt hozzájuk: "Vigyázzatok, és őrizkedjetek a farizeusok és szadduceusok kovászától!"
7 Ők pedig így tanakodtak egymás közt: "Nem hoztunk kenyeret!"
8 De Jézus észrevette, és így szólt hozzájuk: "Mit tanakodtok azon, kicsinyhitűek, hogy nincs kenyeretek?
9 Még mindig nem értitek? Nem emlékeztek az ötezer ember öt kenyerére, és arra, hogy hány kosár maradékot szedtetek össze?
10 A négyezer ember hét kenyerére sem emlékeztek, és arra sem, hogy hány kosár maradékot szedtetek össze?
11 Miért nem értitek meg, hogy én nem kenyérről beszéltem nektek?! Őrizkedjetek a farizeusok és szadduceusok kovászától!"
12 Ekkor értették meg, hogy nem azt mondta, hogy a kenyér kovászától óvakodjanak, hanem a farizeusok és szadduceusok tanításától.
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society