Book of Common Prayer
Isten városa
87 Kórah fiainak zsoltáréneke. Szent hegyen alapította
2 az ÚR Sion kapuit: jobban szereti Jákób minden lakóhelyénél.
3 Dicső dolgokat beszélnek rólad, Isten városa! (Szela.)
4 Egyiptomot és Babilóniát azok között fogom említeni, akik ismernek engem. Filiszteának, Tírusznak és Kúsnak itt van a szülőhazája.
5 Sionról pedig ezt mondják: Mindegyiküknek ez a szülőhazája. A Felséges szilárdítja meg ezt.
6 Az ÚR számba veszi a népeket, amikor beírja őket: Itt van a szülőhazájuk. (Szela.)
7 Körtáncban éneklik: Minden forrásom belőled fakad.
NEGYEDIK KÖNYV
Az örökkévaló Isten és a mulandó ember
90 Mózesnek, Isten emberének imádsága. Uram, te voltál hajlékunk nemzedékről nemzedékre.
2 Mielőtt hegyek születtek, mielőtt a föld és a világ létrejött, öröktől fogva mindörökké vagy te, ó, Isten!
3 A halandót visszatéríted a porba, és ezt mondod: Térjetek vissza, emberek!
4 Mert ezer esztendő előtted annyi, mint a tegnapi nap, amely elmúlt, mint egy őrváltásnyi idő éjjel.
5 Elragadod őket, olyanok lesznek, mint reggelre az álom, mint a növekvő fű:
6 reggel virágzik és növekszik, estére megfonnyad és elszárad.
7 Bizony, elmúlunk haragod miatt, indulatod miatt megsemmisülünk,
8 ha magad elé állítod bűneinket, titkolt vétkeinket orcád világossága elé.
9 Elmúlik minden napunk haragod miatt, úgy elmúlnak esztendeink, mint egy sóhajtás.
10 Életünk ideje hetven esztendő, vagy ha több, nyolcvan esztendő, és nagyobb részük hiábavaló fáradság, olyan gyorsan eltűnik, mintha repülnénk.
11 Ki tudja, milyen erős haragod, és milyen félelmetes felháborodásod?
12 Taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk!
13 Fordulj hozzánk, URam! Meddig késel? Könyörülj szolgáidon!
14 Áraszd ránk kegyelmedet reggelenként, hogy vígadjunk és örüljünk egész életünkben!
15 Örvendeztess meg bennünket annyi napon át, ahányon át megaláztál, annyi éven át, ahányban rossz sorsunk volt!
16 Legyenek láthatóvá tetteid szolgáidon, és méltóságod fiaikon!
17 Legyen velünk Istenünknek, az Úrnak jóindulata! Kezeink munkáját tedd maradandóvá, kezeink munkáját tedd maradandóvá!
Hálaadó ének
136 Adjatok hálát az ÚRnak, mert jó, mert örökké tart szeretete!
2 Adjatok hálát az istenek Istenének, mert örökké tart szeretete!
3 Adjatok hálát az urak Urának, mert örökké tart szeretete!
4 Nagy csodákat művel egymaga, mert örökké tart szeretete.
5 Bölcsen alkotta meg az eget, mert örökké tart szeretete.
6 A földet a víz fölé terítette, mert örökké tart szeretete.
7 Megalkotta a nagy égitesteket, mert örökké tart szeretete,
8 a napot, hogy uralkodjék nappal, mert örökké tart szeretete,
9 a holdat és a csillagokat, hogy uralkodjanak éjjel, mert örökké tart szeretete.
10 Lesújtott Egyiptom elsőszülötteire, mert örökké tart szeretete.
11 Kihozta onnan Izráelt, mert örökké tart szeretete,
12 erős kézzel és kinyújtott karral, mert örökké tart szeretete.
13 Kettéhasította a Vörös-tengert, mert örökké tart szeretete,
14 átvezette rajta Izráelt, mert örökké tart szeretete.
15 De a fáraót és seregét a Vörös-tengerbe szorította, mert örökké tart szeretete.
16 Vezette népét a pusztában, mert örökké tart szeretete.
17 Nagy királyokat vert meg, mert örökké tart szeretete,
18 dicső királyokat ölt meg, mert örökké tart szeretete:
19 Szíhón emóri királyt, mert örökké tart szeretete,
20 és Ógot, Básán királyát, mert örökké tart szeretete.
21 Odaadta országukat örökségül, mert örökké tart szeretete,
22 örökségül szolgájának, Izráelnek, mert örökké tart szeretete.
23 Gondolt ránk megaláztatásunkban, mert örökké tart szeretete.
24 Megszabadított ellenségeinktől, mert örökké tart szeretete.
25 Ő ad eledelt minden élőlénynek, mert örökké tart szeretete.
26 Adjatok hálát a menny Istenének, mert örökké tart szeretete!
A hetven prófétáló vén
16 Azután ezt mondta az Úr Mózesnek: Gyűjts össze hetven férfit Izráel vénei közül, akikről tudod, hogy a nép vénei és elöljárói. Vidd oda őket a kijelentés sátrához, és álljanak föl ott veled.
17 Akkor leszállok és beszélek ott veled. Elveszek abból a lélekből, amely benned van, és nekik is adok, hogy veled együtt hordozzák a nép terhét, és ne magad hordozd azt.
24 Mózes kiment és elbeszélte a népnek az Úr szavait, majd összegyűjtött hetven férfit a nép vénei közül, és a sátor köré állította őket.
25 Az Úr pedig leszállt felhőben, és beszélt hozzá. Majd elvett abból a lélekből, amely Mózesben volt, és annak a hetven vénnek adta. Amikor a lélek rajtuk nyugodott, akkor prófétáltak, de máskor nem.
26 Két férfi azonban a táborban maradt: az egyiknek Eldád, a másiknak Médád volt a neve. Rajtuk is megnyugodott a lélek, mert ők is az összeírottak között voltak. De ők nem mentek ki a sátorhoz, hanem a táborban prófétáltak.
27 Egy szolga meg elfutott és jelentette Mózesnek, hogy Eldád és Médád prófétálnak a táborban.
28 Akkor megszólalt Józsué, Nún fia, aki ifjúkorától fogva Mózes szolgája volt, és ezt mondta: Uram, Mózes, tiltsd meg nekik!
29 De Mózes ezt mondta neki: Miért vagy ilyen féltékeny? Bárcsak az Úr egész népe próféta volna, és nekik is adná lelkét az Úr!
Krisztus a maga testében egyesíti Isten új népét
11 Emlékezzetek tehát arra, hogy ti egykor pogányok voltatok, úgynevezett körülmetéletlenek a körülmetéltek szerint, akik viszont azért nevezik magukat így, mert testükön emberkéz által körül vannak metélve.
12 Ti abban az időben Krisztus nélkül éltetek, Izráel közösségétől elkülönítve, és mint az ígéret szövetségein kívül álló idegenek, reménység nélkül és Isten nélkül éltetek a világban.
13 Most pedig Krisztus Jézusban ti, akik egykor "távol" voltatok, "közel" kerültetek a Krisztus vére által.
14 Mert ő a mi békességünk, aki a két nemzetséget eggyé tette, és az ő testében lebontotta az elválasztó falat, az ellenségeskedést,
15 miután a tételes parancsolatokból álló törvényt érvénytelenné tette, hogy békességet szerezve, a kettőt egy új emberré teremtse önmagában.
16 Megbékéltette mindkettőt egy testben az Istennel, miután a kereszt által megölte az ellenségeskedést önmagában,
17 és eljött, és "békességet hirdetett nektek, a távoliaknak, és békességet a közelieknek".
18 Mert általa van szabad utunk mindkettőnknek egy Lélekben az Atyához.
19 Ezért tehát nem vagytok többé idegenek és jövevények, hanem polgártársai a szenteknek és háza népe Istennek.
20 Mert ráépültetek az apostolok és a próféták alapjára, a sarokkő pedig maga Krisztus Jézus,
21 akiben az egész épület egybeilleszkedik, és szent templommá növekszik az Úrban,
22 és akiben ti is együtt épültök az Isten hajlékává a Lélek által.
A Hegyi Beszéd vége
28 Amikor Jézus befejezte ezeket a beszédeket, a sokaság álmélkodott tanításán,
29 mert úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudóik.
Jézus meggyógyít egy leprást(A)
8 Amikor lejött a hegyről, nagy sokaság követte őt,
2 és íme, odament egy leprás, leborult előtte, és ezt mondta: "Uram, ha akarod, megtisztíthatsz."
3 Jézus kinyújtotta a kezét, megérintette őt, és ezt mondta: "Akarom. Tisztulj meg!" És a lepra azonnal letisztult róla.
4 Ekkor így szólt hozzá Jézus: "Vigyázz, senkinek se szólj, hanem menj el, mutasd meg magadat a papnak, és ajánld fel az áldozati ajándékot, amelyet Mózes elrendelt, bizonyságul nekik."
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society