Book of Common Prayer
Panasz a hűtlen barátok miatt
55 A karmesternek: Húros hangszerre. Dávid tanítókölteménye.
2 Istenem, figyelj imádságomra, ne zárkózz el könyörgésem elől!
3 Figyelj rám, hallgass meg engem! Bánatomban bolyongok, és sóhajtozom
4 az ellenség hangoskodása, a bűnösök nyomorgatása miatt. Mert bajt zúdítanak rám, és haraggal támadnak rám.
5 Szívem vergődik keblemben, halálos rémület fogott el.
6 Félelem és reszketés lepett meg, borzongás járt át.
7 Ezért így szóltam: Miért is nincs szárnyam, mint a galambnak, hogy elrepülhetnék, és nyugton lehetnék?
8 Messzire bujdosnék, a pusztában laknék. (Szela.)
9 Sietve keresnék menedéket a szélvész és a vihar elől.
10 Oszlasd szét őket, Uram, zavard össze nyelvüket! Csak erőszakot és viszályt látok a városban;
11 ez megy éjjel-nappal falai közt, vész és nyomor van benne.
12 Romlás uralkodik benne, nem távozik tereiről a zsarnokság és a csalás.
13 Nem az ellenség gyaláz engem, azt elszenvedném. Nem gyűlölőm hatalmaskodik rajtam, előle elrejtőzném.
14 Hanem te, magamfajta ember, bizalmas jóbarátom,
15 akivel meghitt barátságban voltam; az Isten házába együtt jártunk a gyülekezet körében.
16 Törjön rájuk a halál! Szálljanak elevenen a holtak hazájába, mert gonoszsággal van tele lakóhelyük.
17 Én pedig Istenhez kiáltok, és az ÚR megsegít engem.
18 Bár reggel, délben, este gondban vagyok és sóhajtozom, ő meghallja hangomat.
19 Megszabadít engem támadóimtól, hogy békességem legyen, bár sokan vannak ellenem.
20 Meghallgat Isten, és megalázza őket az, aki ősidők óta trónján ül. (Szela.) Mert nem akarnak megváltozni, és nem félik az Istent.
21 Kezet emelt jóbarátjára, és meggyalázta a szövetséget.
22 Szája simább a vajnál, de veszekedésen jár az esze. Beszéde lágyabb az olajnál, pedig olyan, mint a kivont kard.
23 Vesd az ÚRra terhedet, és ő gondot visel rád! Nem engedi sohasem, hogy ingadozzon az igaz.
24 Istenem, te taszítod őket a sírnak mélyére. A véreskezű és álnok emberek az emberélet felét sem érik el. De én benned bízom!
Hálaadás Isten hűséges szeretetéért
138 Dávidé. Magasztallak, URam, teljes szívemből, istenekkel szemben is csak rólad énekelek!
2 Leborulok szent templomodban, és magasztalom nevedet hűséges szeretetedért, mert mindennél magasztosabbá tetted nevedet és beszédedet.
3 Amikor kiáltottam, meghallgattál engem, bátorítottál, lelkembe erőt öntöttél.
4 Téged magasztal, URam, a föld minden királya, amikor meghallják szád mondásait.
5 Énekelni fogok az ÚR útjairól, mert nagy az ÚR dicsősége.
6 Bár fenséges az ÚR, meglátja a megalázottat, és messziről megismeri a fennhéjázót.
7 Ha szorult helyzetben vagyok is, megtartod életemet. Haragos ellenségeim ellen kinyújtod kezedet, jobbod megsegít engem.
8 Az ÚR javamra dönti el ügyemet. URam, örökké tart szereteted, ne hagyd el kezed alkotásait!
Isten mindenütt jelen van
139 A karmesternek: Dávid zsoltára. URam, te megvizsgálsz, és ismersz engem.
2 Tudod, ha leülök vagy ha felállok, messziről is észreveszed szándékomat.
3 Szemmel tartod járásomat és pihenésemet, gondod van minden utamra.
4 Még nyelvemen sincs a szó, te már pontosan tudod, URam.
5 Minden oldalról körülfogtál, kezedet rajtam tartod.
6 Csodálatos nekem ez a tudás, igen magas, nem tudom felfogni.
7 Hova menjek lelked elől? Orcád elől hova fussak?
8 Ha a mennybe szállnék, ott vagy, ha a holtak hazájában feküdnék le, te ott is ott vagy.
9 Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó végén laknék,
10 kezed ott is elérne, jobbod megragadna engem.
11 Ha azt gondolnám, hogy elnyel a sötétség, és éjszakává lesz körülöttem a világosság:
12 a sötétség nem lenne elég sötét neked, az éjszaka világos lenne, mint a nappal, a sötétség pedig olyan, mint a világosság.
13 Te alkottad veséimet, te formáltál anyám méhében.
14 Magasztallak téged, mert félelmes és csodálatos vagy; csodálatosak alkotásaid, és lelkem jól tudja ezt.
15 Csontjaim nem voltak rejtve előtted, amikor titkon formálódtam, mintha a föld mélyén képződtem volna.
16 Alaktalan testemet már látták szemeid; könyvedben minden meg volt írva, a napok is, amelyeket nekem szántál, bár még egy sem volt meg belőlük.
17 Mily drágák nekem szándékaid, Istenem, mily hatalmas azoknak száma!
18 Számolgatom, de több a homokszemeknél, s a végén is csak nálad vagyok.
19 Bár megölnéd, Istenem, a bűnöst, és távoznának tőlem a vérontó emberek!
20 Akik csalárdul beszélnek rólad, ellenségeid, hazugul mondják ki nevedet.
21 Ne gyűlöljem-e gyűlölőidet, URam? Ne utáljam-e támadóidat?
22 Határtalan gyűlölettel gyűlölöm őket, hiszen nekem is ellenségeimmé lettek.
23 Vizsgálj meg, Istenem, ismerd meg szívemet! Próbálj meg, és ismerd meg gondolataimat!
18 Felállíttatta Mózes a hajlékot, lerakták a talpait, felállították deszkáit, ráillesztették a reteszeket, és felállították az oszlopokat.
19 Azután kifeszítették a hajlékra a sátrat, fölterítették a sátorra a takarót, ahogyan megparancsolta az Úr Mózesnek.
20 Majd fogta a bizonyságot, és beletette a ládába. A rudakat ráillesztették a ládára, és a födelet rátették a ládára.
21 Azután bevitték a ládát a hajlékba, és föltették a függőkárpitot, hogy eltakarja a bizonyság ládáját, ahogyan megparancsolta az Úr Mózesnek.
22 Elhelyezték az asztalt is a kijelentés sátrában a hajlék északi oldalán, a kárpiton kívül.
23 Majd kenyereket raktak rá sorban az Úr elé, ahogyan megparancsolta az Úr Mózesnek.
24 Felállította a lámpatartót a kijelentés sátrában az asztallal szemben, a hajlék déli oldalán.
25 Fölrakta a mécseseket az Úr elé, ahogyan megparancsolta az Úr Mózesnek.
26 Az aranyoltárt pedig a kárpit elé helyezte a kijelentés sátrában,
27 és jó illatú áldozatot mutatott be rajta, ahogyan megparancsolta az Úr Mózesnek.
28 És föltette a függönyt a hajlék bejáratára.
29 Az égőáldozati oltárt pedig a hajléknak, kijelentés sátrának bejáratánál helyezte el, és égőáldozatot meg ételáldozatot mutatott be rajta, ahogyan megparancsolta az Úr Mózesnek.
30 A mosdómedencét a kijelentés sátra és az oltár között helyezte el, vizet töltött bele a mosakodáshoz.
31 Ebben mosták meg Mózes, Áron és fiai a kezüket és a lábukat.
32 Valahányszor bementek a kijelentés sátrába, és az oltár elé léptek, megmosakodtak, ahogyan megparancsolta az Úr Mózesnek.
33 Azután elrendezte az udvart a hajlék és az oltár körül, és rátette a függönyt az udvar kapujára. Így végezte el Mózes a munkát.
Az Úr dicsősége betölti a kijelentés sátrát
34 Ekkor beborította a felhő a kijelentés sátrát, és az Úr dicsősége betöltötte a hajlékot.
35 És Mózes nem tudott bemenni a kijelentés sátrába, mert rajta nyugodott a felhő, és az Úr dicsősége betöltötte a hajlékot.
36 Valahányszor fölszállt a felhő a hajlékról, útnak indultak Izráel fiai egész vándorlásuk alatt.
37 Ha nem szállt föl a felhő, nem indultak el ők se, amíg föl nem szállt.
38 Mert nappal az Úr felhője volt a hajlékon, éjjel pedig tűz volt rajta. Izráel egész háza látta ezt vándorlása egész idején.
Intés megszentelődésre
4 Egyébként pedig, testvéreim, kérünk titeket, és intünk az Úr Jézus nevében, hogy amint tőlünk tanultátok, hogyan kell Istennek tetsző módon élnetek - s amint éltek is -, ebben jussatok még előbbre.
2 Hiszen tudjátok: milyen rendelkezéseket adtunk nektek az Úr Jézus nevében.
3 Az az Isten akarata, hogy megszentelődjetek: hogy tartózkodjatok a paráznaságtól,
4 hogy mindenki szentségben és tisztaságban tudjon élni feleségével,
5 nem a kívánság szenvedélyével, mint a pogányok, akik nem ismerik az Istent;
6 és hogy senki túlkapásra ne vetemedjék, és ne csalja meg testvérét semmiféle ügyben. Mert bosszút áll az Úr mindezekért, ahogyan már előbb megmondtuk nektek, és bizonyságot is tettünk róla.
7 Mert nem tisztátalanságra hívott el minket az Isten, hanem megszentelődésre.
8 Aki tehát ezt megveti, az nem embert vet meg, hanem az Istent, aki Szentlelkét is reátok árasztja.
Intés a csendes munkára
9 A testvéri szeretetről pedig nem szükséges írnom nektek, hiszen titeket is az Isten tanított az egymás iránti szeretetre;
10 és mert gyakoroljátok is ezt minden testvér iránt egész Macedóniában. De kérünk titeket, testvéreim, hogy egyre inkább gyarapodjatok ebben,
11 és tartsátok becsületbeli dolognak, hogy csendesen éljetek, tegyétek a magatok dolgát, és saját kezetekkel dolgozzatok, ahogyan elrendeltük nektek.
12 A kívülállók iránt tisztességesen viselkedjetek, és ne szoruljatok rá senkire.
38 "Hallottátok, hogy megmondatott: Szemet szemért, fogat fogért.
39 Én pedig azt mondom nektek, hogy ne szálljatok szembe a gonosszal, hanem annak, aki arcul üt jobb felől, tartsd oda másik arcodat is.
40 Ha valaki pereskedni akar veled, és el akarja venni az alsóruhádat, engedd át neki a felsőt is.
41 Ha pedig valaki egy mérföldnyi útra kényszerít, menj el vele kettőre.
42 Aki kér tőled, annak adj, és aki kölcsön akar kérni tőled, attól ne fordulj el."
43 "Hallottátok, hogy megmondatott: Szeresd felebarátodat, és gyűlöld ellenségedet.
44 Én pedig azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket,
45 hogy legyetek mennyei Atyátoknak fiai, aki felhozza napját gonoszokra és jókra, és esőt ad igazaknak és hamisaknak.
46 Mert ha azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, mi a jutalmatok? Nem ugyanezt teszik-e a vámszedők is?
47 És ha csak atyátokfiait köszöntitek, mennyivel tesztek többet másoknál? Nem ugyanezt teszik-e a pogányok is?
48 Ti azért legyetek tökéletesek, mint ahogy mennyei Atyátok tökéletes."
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society