Revised Common Lectionary (Complementary)
Segítségkérés a rágalmazókkal szemben
140 A karmesternek: Dávid zsoltára.
2 Ments meg, URam, a gonosz emberektől, oltalmazz meg az erőszakos emberektől,
3 akik rosszat terveznek szívükben, minden nap háborúságot szítanak!
4 Nyelvük éles, mint a kígyóé, viperaméreg van ajkukon. (Szela.)
5 Őrizz meg, URam, a bűnösök hatalmától, oltalmazz meg az erőszakos emberektől, akik jártomban el akarnak gáncsolni!
6 Tőrt vetettek nekem a gőgös emberek, köteleket és hálót feszítettek ki, az út mentén csapdát állítottak nekem. (Szela.)
7 Te vagy Istenem - mondom az ÚRnak figyelj hát, URam, könyörgő szavamra!
8 Én Uram, URam, hatalmas szabadítóm, te véded fejemet a küzdelem napján.
9 Ne teljesítsd, URam, a bűnös kívánságát, ne engedd sikerülni terveit, ne fuvalkodhasson fel! (Szela.)
10 A körülöttem ólálkodók fejére zúduljon az a nyomorúság, amit ajkuk felidéz!
11 Hulljon rájuk tüzes parázs, taszítsd őket vizes gödrökbe, hogy föl ne kelhessenek!
12 Ne maradjon meg a rágalmazó a földön, az erőszakos embert üldözze gonoszsága, míg össze nem roskad!
13 Tudom, hogy az ÚR felkarolja a nyomorultak ügyét, a szegények jogát.
14 Csak az igazak magasztalják nevedet, a becsületesek maradnak meg színed előtt.
34 Ő pedig ezt mondta: Ábrahám szolgája vagyok.
35 Az Úr igen megáldotta az én uramat, és meggazdagodott. Adott neki juhokat, szarvasmarhákat, ezüstöt, aranyat, szolgákat, szolgálókat, tevéket és szamarakat.
36 Uramnak a felesége, Sára, öregkorában szült fiút az én uramnak, aki neki adta mindenét.
37 Engem pedig így esketett meg az uram: Ne végy fiamnak feleséget a kánaániak leányai közül, akiknek a földjén lakom,
38 hanem menj el apám házához, az én nemzetségemhez, és onnan hozz feleséget a fiamnak!
39 S amikor azt mondtam uramnak: Hátha az a leány nem akar követni engem,
40 akkor így felelt nekem: Az Úr, akinek a színe előtt járok, elküldi majd angyalát veled, és szerencséssé teszi utadat, hogy feleséget hozhass fiamnak az én nemzetségemből, apám házából.
41 Csak akkor mentesülsz a nekem tett eskü alól, ha elmész az én nemzetségemhez. Ha nem adják neked, akkor is mentesülsz a nekem tett eskü alól.
Rebeka feleségül megy Izsákhoz
50 Lábán és Betúél így válaszolt: Az Úrtól indult el ez a dolog, mi nem mondhatunk neked sem rosszat, sem jót.
51 Itt van Rebeka, vidd, és menj! Legyen urad fiának a felesége, ahogyan elvégezte az Úr.
52 Amikor meghallotta Ábrahám szolgája a beszédüket, földre borult az Úr előtt.
53 Azután a szolga ezüst és arany ékszereket meg ruhákat vett elő, és Rebekának adta. Drága ajándékokat adott a bátyjának és az anyjának is.
54 Majd ettek és ittak az emberekkel együtt, akik vele voltak, és ott töltötték az éjszakát. Amikor felkeltek reggel, így szólt: Bocsássatok el uramhoz!
55 A leány bátyja és anyja azonban azt mondta: Hadd maradjon velünk a leány még vagy tíz napig, azután elmehet!
56 De ő így felelt nekik: Ne tartsatok vissza, hiszen az Úr szerencséssé tette utamat. Bocsássatok el, hadd menjek uramhoz!
57 Azok ezt mondták: Hívjuk ide a leányt, és kérdezzük meg őt magát!
58 Odahívták Rebekát, és azt kérdezték tőle: Elmész-e ezzel az emberrel? Ő azt felelte: Elmegyek!
59 Elbocsátották tehát húgukat, Rebekát, és a dajkáját, meg Ábrahám szolgáját embereivel együtt.
60 Megáldották Rebekát, és ezt mondták neki: Húgunk, legyen utódaid száma ezerszer tízezer! Vegye birtokba utódod ellenségei városát!
61 Azután fölkelt Rebeka és szolgálói, felültek a tevékre, és követték azt a férfit. Így vitte el a szolga Rebekát, és elment.
62 Izsák éppen megérkezett a Lahajrói-kúttól, mert a Délvidéken lakott.
63 Estefelé kiment Izsák imádkozni a mezőre. Amint föltekintett, látta, hogy tevék közelednek.
64 Rebeka is föltekintett, és meglátta Izsákot. Akkor leszállt a tevéről,
65 és azt kérdezte a szolgától: Ki az a férfi, aki szembe jön velünk a mezőn? A szolga így felelt: Ő az én uram! Akkor Rebeka fátylat vett elő, és eltakarta magát.
66 A szolga pedig elbeszélte Izsáknak mindazt, amit végzett.
67 Izsák ekkor bevezette Rebekát anyjának, Sárának a sátrába, és feleségül vette Rebekát. Izsák megszerette őt, és megvigasztalódott anyja halála után.
Régi és új parancsolat
7 Szeretteim, nem új parancsolatot írok nektek, hanem egy régi parancsolatot, amely kezdettől fogva megvan nálatok: ez a régi parancsolat az az ige, amelyet hallottatok.
8 Viszont új parancsolatot írok nektek: azt, ami igaz őbenne és tibennetek, hogy múlik a sötétség, és már fénylik az igazi világosság.
9 Aki azt mondja, hogy a világosságban van, de gyűlöli a testvérét, az még mindig a sötétségben van.
10 Aki szereti a testvérét, az a világosságban van, és nincs benne semmi megbotránkoztató;
11 aki pedig gyűlöli a testvérét, az a sötétségben van, és a sötétségben jár, és nem tudja, hova megy, mert a sötétség megvakította a szemét.
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society