Revised Common Lectionary (Complementary)

Isten hatalma a zivatarban

29 Dávid zsoltára. Magasztaljátok az Urat, ti mennyei lények, magasztaljátok az Úr dicsőségét és hatalmát!

² Magasztaljátok az Úr dicső nevét, boruljatok le az Úr előtt szent öltözetben!

³ Az Úr hangja zeng a vizek fölött, mennydörög a dicsőséges Isten, az Úr, a nagy vizek fölött.

⁴ Az Úr hangja hatalmas, az Úr hangja fenséges.

⁵ Az Úr hangja cédrusokat tördel, összetöri az Úr a Libánon cédrusait.

⁶ A Libánon ugrál miatta, mint egy borjú, és a Szirjón, mint egy bivalyborjú.

⁷ Az Úr hangjára lángok törnek elő.

⁸ Az Úr hangja megremegteti a pusztát, megremegteti az Úr Kádés pusztáját.

⁹ Az Úr hangja megriasztja a szarvasokat, letarolja az erdőket. Templomában mindenki őt dicsőíti.

¹⁰ Az Úr trónol az áradat fölött, ott trónol az Úr, az örökkévaló király.

¹¹ Az Úr erőt ad népének, az Úr megáldja népét békességgel.

A szövetség ládáját a templomba viszik^(A)

² Akkor összegyűjtötte Salamon Izráel véneit és minden törzsfőjét, Izráel fiainak családfőit Jeruzsálembe, hogy elvigyék az Úr szövetségládáját Dávid városából, azaz Sionból.

³ Összegyülekeztek tehát a királyhoz mindezek az izráeli férfiak a hetedik hónapban, az ünnepen.

⁴ Amikor Izráel vénei mind megérkeztek, a léviták fölemelték a ládát,

⁵ és fölvitték a ládát, meg a kijelentés sátrát és a szentély egész fölszerelését, amely a sátorban volt. A papok és a léviták vitték azokat.

⁶ Salamon király és Izráel egész közössége, amely megjelent nála, ott volt a láda előtt. Olyan sok juhot és marhát áldoztak, hogy sem számbavenni, sem megszámlálni nem lehetett.

⁷ Azután bevitték a papok az Úr szövetségládáját a helyére, a templom legbelső részébe, a szentek szentjébe, a kerúbok szárnyai alá.

⁸ A kerúbok kiterjesztették szárnyaikat a láda helye fölé, és betakarták a kerúbok fölülről a ládát és annak rúdjait.

⁹ A rudak olyan hosszúak voltak, hogy a ládához tartozó rudak végei láthatók voltak a szentek szentje felől, de kívülről már nem voltak láthatók. Ott vannak még ma is.

¹⁰ Nem volt a ládában más, csak a két tábla, amelyeket Mózes tett bele a Hóreben, amikor az Úr szövetséget kötött Izráel fiaival, miután kivonultak Egyiptomból.

¹¹ Amikor a papok kijöttek a szentélyből - az ott levő papok ugyanis mindnyájan megszentelték magukat, beosztásukra való tekintet nélkül -,

¹² fölállt az oltártól keletre valamennyi énekes lévita, tehát Ászáf, Hémán és Jedútún a fiaikkal és testvéreikkel együtt fehér ruhába öltözve, cintányérokkal, lantokkal és citerákkal, és velük együtt százhúsz harsonát fújó pap.

¹³ A harsonásoknak meg az énekeseknek egyaránt az volt a tisztük, hogy összehangolva zengjék az Úr dicséretét és magasztalását. Amikor hangosan szóltak a harsonák, a cintányérok és a hangszerek, és dicsérték az Urat, mert ő jó, és örökké tart szeretete, akkor a házat, az Úr házát felhő töltötte be,

¹⁴ úgyhogy a papok a felhő miatt nem tudtak odaállni, hogy szolgálatukat végezzék, mert az Úr dicsősége betöltötte az Isten házát.

¹⁹ Ezért, Agrippa király, nem voltam engedetlen a mennyei látomás iránt,

²⁰ hanem először Damaszkuszban és Jeruzsálemben, majd Júdea lakóinak és a pogányoknak hirdettem, hogy térjenek meg, forduljanak az Istenhez, és éljenek a megtéréshez méltóan.

²¹ Ezért fogtak el engem a zsidók a templomban, és ezért akartak kivégezni.

²² De mivel az Isten mind e mai napig megsegített, itt állok, és bizonyságot teszek kicsinyeknek és nagyoknak, és semmit sem mondok azon kívül, amit Mózes és a próféták megjövendöltek:

²³ a Krisztusnak szenvednie kell, és mint aki elsőnek támad fel a halottak közül, világosságot fog hirdetni a népnek és a pogányoknak."

²⁴ Mikor pedig ezeket hozta fel védelmére, Fesztusz hangosan így kiáltott: "Bolond vagy te, Pál! A sok tudomány őrültségbe visz."

²⁵ Pál azonban így válaszolt: "Nem vagyok bolond, nagyra becsült Fesztusz, hanem igaz és józan beszédet szólok.

²⁶ Mert tud ezekről a király, akihez bátran szólok, mert nem hiszem, hogy rejtve volna előtte ezek közül bármi is, hiszen nem valami zugban történt dolgok ezek.

²⁷ Hiszel-e Agrippa király a prófétáknak? Tudom, hogy hiszel."

²⁸ Agrippa így szólt Pálhoz: "Majdnem ráveszel engem is, hogy keresztyénné legyek!"

²⁹ Pál pedig így válaszolt: "Kérem az Istentől, hogy előbb vagy utóbb nem csak te, hanem azok is, akik ma hallgatnak engem, olyanná legyenek, amilyen én is vagyok e bilincsek nélkül."