Revised Common Lectionary (Complementary)

Istené a dicsőség, nem a bálványoké

115 Ne nekünk, URam, ne nekünk, hanem a te nevednek szerezz dicsőséget szeretetedért és hűségedért!

² Miért mondanák a pogányok: Hol van az ő Istenük?

³ A mi Istenünk a mennyben van, megalkotott mindent, amit akart!

⁴ A bálványok ezüstből és aranyból vannak, emberi kéz csinálmányai.

⁵ Van szájuk, de nem beszélnek, van szemük, de nem látnak.

⁶ Van fülük, de nem hallanak, van orruk, de nem szagolnak.

⁷ Van kezük, de nem tapintanak, van lábuk, de nem járnak, nem jön ki hang a torkukon.

⁸ Hozzájuk hasonlók lesznek készítőik, és mindazok, akik bennük bíznak.

⁹ Izráel, az ÚRban bízzál! Segítséged és pajzsod ő.

¹⁰ Áron háza, az ÚRban bízzál! Segítséged és pajzsod ő.

¹¹ Akik félitek az URat, az ÚRban bízzatok! Segítségetek és pajzsotok ő.

¹² Gondol ránk az ÚR, meg fog áldani. Megáldja Izráel házát, megáldja Áron házát.

¹³ Megáldja azokat, akik félik az URat, a kicsinyeket a nagyokkal együtt.

¹⁴ Szaporítson meg titeket az ÚR, titeket és fiaitokat!

¹⁵ Áldjon meg titeket az ÚR, aki az eget és a földet alkotta!

¹⁶ Az egek az ÚR egei, de a földet az embereknek adta.

¹⁷ Nem a halottak dicsérik az URat, nem azok, akik a csend honába tértek,

¹⁸ hanem mi, mi áldjuk az URat most és mindörökké. Dicsérjétek az URat!

⁵ Az esti áldozatkor pedig fölkeltem onnan, ahova leroskadtam, majd megszaggatott ruhában és köpenyben térdre hulltam, imádkozva emeltem kezeimet Istenem, az Úr felé,

⁶ és ezt mondtam: Istenem! Szégyenkezem és pirulok, amikor fölemelem arcomat hozzád, Istenem, mert bűneink elborították fejünket, és vétkünk az égig növekedett.

⁷ Őseink idejétől fogva mind a mai napig nagy vétekben vagyunk, és bűneink miatt jutottunk királyainkkal és papjainkkal együtt más országok királyai kezébe, fegyverre, fogságba, prédára és arcunk szégyenére, ahogyan ma is van.

⁸ Még csak rövid ideje annak, hogy megkönyörült rajtunk Istenünk, az Úr, mert megengedte, hogy maradjanak közülünk megmenekültek, és adott nekünk egy talpalatnyi földet szent helyén, földerítette tekintetünket Istenünk, és hagyta, hogy egy kissé feléledjünk szolgaságunkban.

⁹ Mert szolgák vagyunk, de Istenünk szolgaságunkban sem hagyott el bennünket. Kiterjesztette ránk a perzsa királyok szeretetét, és megengedte, hogy feléledve fölemelhessük Istenünk házát, hogy helyreállítsuk azt romjaiból, és védőfalat adott nekünk Júdában és Jeruzsálemben.

¹⁰ És most mit mondjunk ezután, Istenünk? Hiszen elhagytuk parancsolataidat,

¹¹ amelyeket szolgáid, a próféták által adtál, amikor ezt mondtad: Az a föld, amelyre bementek, hogy birtokba vegyétek, tisztátalan föld, az országban lakó népek tisztátalansága és utálatos szokásai miatt, mert megtöltötték azt egyik végétől a másikig tisztátalanságukkal.

¹² Azért ne adjátok hozzá leányaitokat az ő fiaikhoz, és az ő leányaikat se vegyétek feleségül fiaitoknak, és ne keressétek soha békességüket, sem javukat; akkor megerősödtök, élhettek a föld javaival, és örökségül hagyhatjátok azt fiaitokra örökre.

¹³ Mindazok után, amik utolértek bennünket gonosz tetteink és nagy bűneink miatt, te Istenünk, bűneinkhez képest kíméletesen bántál velünk, sőt megengedted, hogy közülünk néhányan megmeneküljenek.

¹⁴ Vajon ha újból megszegjük parancsolataidat, és összeházasodunk ezekkel az utálatos népekkel, nem semmisíthetsz-e meg bennünket haragodban úgy, hogy még menekült se maradjon?!

¹⁵ Uram, Izráel Istene! Igaz vagy te, hiszen megmaradhattunk mint menekültek, ahogyan ma is van. Mi vétkesek vagyunk előtted, pedig így senki sem állhat színed elé!

Jézus közeli visszatérését ígéri

¹⁶ "Egy kis idő még, és nem láttok engem, de ismét egy kis idő, és megláttok engem."

¹⁷ A tanítványai közül egyesek ezt kérdezték egymástól: "Mi az, amit mond nekünk: Egy kis idő, és nem láttok engem, és ismét egy kis idő, és megláttok engem, és ez: Mert én elmegyek az Atyához?"

¹⁸ Így szóltak tehát: "Mi az a kis idő, amiről szól? Nem tudjuk, mit beszél."

¹⁹ Jézus észrevette, hogy meg akarják kérdezni, és ezt mondta nekik: "Arról kérdezősködtök egymás között, hogy ezt mondtam: Egy kis idő még, és nem láttok engem, de ismét egy kis idő, és megláttok engem?

²⁰ Bizony, bizony, mondom néktek, hogy ti sírni és jajgatni fogtok, a világ pedig örül; ti szomorkodtok, de szomorúságotok örömre fordul.

²¹ Amikor az asszony szül, fájdalma van, mert eljött az ő órája, de amikor megszülte gyermekét, nem emlékszik többé a gyötrelemre az öröm miatt, hogy ember született a világra.

²² Így most titeket is szomorúság fog el, de ismét meglátlak majd titeket, és örülni fog a szívetek, és örömötöket senki sem veheti el tőletek:

²³ és azon a napon nem kérdeztek éntőlem semmit."

Jézus az imádság meghallgatását ígéri

²³ "Bizony, bizony, mondom nektek, hogy amit csak kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek.

²⁴ Eddig nem kértetek semmit az én nevemben: kérjetek és megkapjátok, hogy örömötök teljes legyen.