Revised Common Lectionary (Complementary)
Mária éneke
46 Mária pedig ezt mondta: "Magasztalja lelkem az Urat,
47 és az én lelkem ujjong Isten, az én Megtartóm előtt,
48 mert rátekintett szolgálóleánya megalázott voltára: és íme, mostantól fogva boldognak mond engem minden nemzedék,
49 mert nagy dolgokat tett velem a Hatalmas, és szent az ő neve,
50 irgalma megmarad nemzedékről nemzedékre az őt félőkön.
51 Hatalmas dolgot cselekedett karjával, szétszórta a szívük szándékában felfuvalkodottakat.
52 Hatalmasokat döntött le trónjukról, és megalázottakat emelt fel.
53 Éhezőket látott el javakkal, és bővelkedőket küldött el üres kézzel.
54 Felkarolta szolgáját, Izráelt, hogy megemlékezzék irgalmáról,
55 amint kijelentette atyáinknak, Ábrahámnak és az ő utódjának mindörökké."
Sámuel születése
1 Volt egy Rámátaim-Cófimból, az Efraim hegyvidékéről való ember, akinek Elkána volt a neve; efrátai volt, Jeróhámnak a fia, aki Elíhú fia, aki Tóhú fia, aki Cúf fia volt.
2 Két felesége volt; egyiknek a neve Anna, másiknak a neve Peninná volt. Peninnának voltak gyermekei, de Annának nem voltak gyermekei.
3 Ez az ember évenként fölment városából Silóba, hogy imádkozzék és áldozzék a Seregek Urának. Ott pedig Éli két fia, Hofni és Fineás volt az Úr papja.
4 Amikor eljött az a nap, amelyen Elkána áldozni szokott, egy-egy részt adott feleségének, Peninnának, meg mindegyik fiának és lányának.
5 Annának is csak egy részt adott, pedig Annát nagyon szerette, de az Úr bezárta a méhét.
6 Vetélytársa is sokat bosszantotta őt, hogy felingerelje, mivel az Úr bezárta a méhét.
7 Így történt ez évről évre, valahányszor fölment az Úr házába, így bosszantotta őt. Ő meg csak sírt, és nem evett semmit.
8 Akkor ezt mondta neki a férje, Elkána: Anna, miért sírsz, és miért nem eszel? Miért vagy úgy elkeseredve? Nem érek én többet neked tíz fiúnál?
9 Egyszer Anna fölkelt, miután ettek és ittak Silóban. Éli pap meg ott ült egy széken az Úr templomának az ajtófélfájánál.
10 Az asszony lelke mélyéig elkeseredve könyörgött az Úrhoz, és keservesen sírt.
11 Azután erős fogadalmat tett, és ezt mondta: Seregek Ura! Ha részvéttel tekintesz szolgálólányod nyomorúságára, gondod lesz rám, és nem feledkezel meg szolgálólányodról, hanem fiúgyermeket adsz szolgálólányodnak, akkor egész életére az Úrnak adom, és nem éri borotva a fejét!
12 Mivel hosszasan imádkozott az Úr színe előtt, Éli figyelte az asszony száját.
13 Anna magában beszélt, csak ajka mozgott, de hangja nem hallatszott. Ezért Éli azt gondolta, hogy részeg,
14 és ezt mondta neki: Meddig tart még a részegséged? Józanodj ki mámorodból!
15 Anna azonban így válaszolt: Nem, uram! Bánatos lelkű asszony vagyok. Nem ittam bort vagy szeszes italt, hanem a lelkemet öntöttem ki az Úr előtt.
16 Ne tartsd szolgálólányodat elvetemült asszonynak, mert nagy bánatom és szomorúságom miatt beszéltem ilyen sokáig.
17 Éli így válaszolt: Menj el békességgel! Izráel Istene teljesítse kérésedet, amit kértél tőle!
18 Ő pedig ezt mondta: Nézz jóindulattal szolgálólányodra! Azután elment az asszony a maga útjára, evett, és nem volt többé szomorú az arca.
Krisztus főpapi áldozata nagyobb az ószövetségi áldozatnál
9 Az első szövetségnek is volt tehát istentiszteleti rendje és földi szent helye.
2 Mert sátort építettek, melynek első részében volt a gyertyatartó meg az asztal és a szent kenyerek: azt nevezték szentélynek.
3 A második kárpiton túl pedig volt egy sátor, amelyet szentek szentjének neveztek:
4 ebben volt egy arany füstölőoltár és a szövetség ládája, minden oldalról arannyal borítva. A szövetségládában volt az aranyedény mannával tele és Áron kivirágzott vesszeje, meg a szövetség táblái,
5 fölötte pedig a dicsőség kerúbjai, amelyek beárnyékolták az engesztelés helyét. De ezekről most nem kell részletesen szólni.
6 Miután ezeket így rendezték el: a sátor első részébe mindenkor bejárnak az istentiszteleti szolgálatot végző papok,
7 a másodikba azonban csak évenként egyszer, és egyedül a főpap mehet be, azzal a vérrel, amelyet bemutat önmagáért és a nép tudatlanságból eredő vétkeiért.
8 A Szentlélek ezzel azt jelenti ki, hogy amíg az első sátor fennáll, addig nem nyílik meg a szentélybe vezető út.
9 Példázat ez nekünk a mostani időre, hogy ott olyan ajándékokat és áldozatokat mutatnak be, amelyek nem tudják lelkiismeretében tökéletessé tenni a szolgálattevőt.
10 Ezek a külső rendelkezések, amelyek ételekre, italokra és különböző mosakodásokra vonatkoznak, csak az új rendelkezés idejéig kötelezők.
11 Krisztus pedig, mint a jövendő javak főpapja a nagyobb és tökéletesebb sátoron át jelent meg, amely nem emberkéz alkotása, azaz nem e világból való.
12 Nem is bakok és bikák vérével, hanem a tulajdon vérével ment be egyszer s mindenkorra a szentélybe, és örök váltságot szerzett.
13 Mert ha bakok és bikák vére és tehén hamva a tisztátalanokra hintve megszentel, vagyis külsőleg tisztává tesz,
14 akkor a Krisztus vére, aki örökkévaló Lélek által önmagát áldozta fel ártatlanul az Istennek, mennyivel inkább megtisztítja lelkiismeretünket a holt cselekedetektől, hogy szolgáljunk az élő Istennek.
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society