Revised Common Lectionary (Complementary)

Dávidé.

¹² Történt ezután, hogy József testvérei elmentek Sikembe apjuk nyájait legeltetni. ¹³ Izráel hívta Józsefet: „Édes fiam, gyere csak! Elküldelek testvéreidhez, akik Sikemben legeltetik nyájaimat.”

„Igen, atyám, elmegyek” — felelte József.

^14-15 „Eredj, nézd meg, jól vannak-e testvéreid és a nyájak! Hozz nekem hírt róluk!” — mondta Izráel, és útnak indította Józsefet a Hebron völgyéből.

Amikor József megérkezett Sikem vidékére, sehol sem találta a testvéreit. Amint ott bolyongott, találkozott valakivel, aki megkérdezte: „Mit keresel itt?”

¹⁶ „A testvéreimet! — felelte József. — De ha tudod, hová mentek a nyájakkal, kérlek, mondd meg!”

¹⁷ Az ember válaszolt: „Igen, itt voltak, de már továbbmentek. Hallottam, hogy Dótánba igyekeztek.”

Így hát József utánuk ment Dótánba, ahol rájuk is akadt.

Józsefet eladják rabszolgának

¹⁸ Józsefet már messziről fölismerték a testvérei. De még mielőtt a közelükbe ért volna, összebeszéltek, hogy meggyilkolják: ¹⁹ „Nézzétek, itt jön a híres álomlátó — mondták egymásnak —, ²⁰ gyertek, üssük agyon, s dobjuk valami verembe! Azután azt mondjuk, hogy valami vadállat ölte meg. Majd meglátjuk, mi lesz az álmaiból!”

²¹ De Rúben meg akarta menteni József életét, ezért ezt javasolta: „Hallgassatok rám, ne üssük agyon! ²² Ne gyilkoljátok meg, csak dobjátok ebbe a verembe, itt a pusztában!” Azért mondta ezt, hogy később megmentse Józsefet a testvérei kezéből, és visszavigye apjához.

²³ Így azután, mikor József megérkezett, nem ölték meg, csak letépték róla színes ruháját, amelyet viselt, ²⁴ és bedobták egy üres ciszternába, amelyből a víz már kiszáradt.

²⁵ Azután leültek enni. Amint fölnéztek, látták, hogy egy izmáeli karaván közeledik Gileád felől. Tevéik meg voltak rakva mindenféle illatos fűszerrel, balzsammal és mirhával, amelyet Egyiptomba vittek. ²⁶ Akkor Júda ezt javasolta testvéreinek: „Nézzétek, mi hasznunk abból, ha meggyilkoljuk a testvérünket, és eltitkoljuk? ²⁷ Inkább adjuk el rabszolgának a kereskedőknek! Ne emeljünk rá kezet, hiszen mégiscsak a testvérünk!” Ebbe a többiek is beleegyeztek. ²⁸ Amikor midjáni kereskedők jöttek arra, a testvérek kihúzták Józsefet a ciszternából, majd húsz ezüstért eladták rabszolgának. A kereskedők pedig Egyiptomba vitték Józsefet.

²⁹ Közben Rúben máshol járt, majd visszament a ciszternához, de akkor már Józsefet nem találta ott. Ettől nagyon megrémült, és a gyász jeléül megszaggatta ruháját. ³⁰ Majd visszament testvéreihez, és rémülten újságolta nekik: „Képzeljétek, a fiú nincs a ciszternában! Jaj nekem! Most mitévő legyek?”

³¹ Azok meg leöltek egy kecskét, és a Józsefről letépett színes ruhát belemártották a kecske vérébe. ³² Majd ezt a véres ruhát vitték apjukhoz, és ezt mondták neki: „Atyánk, ezt a ruhát találtuk! Nézd meg, nem a fiad ruhája ez?”

³³ Jákób azonnal fölismerte József ruháját, és felkiáltott: „Ez a fiam ruhája! Gonosz vadállat tépte szét Józsefet, biztosan megette őt!” ³⁴ Jákób megszaggatta ruháit, zsákba öltözött, és hosszú ideig gyászolta a fiát. ³⁵ Fiai és leányai mind hiába próbálták vigasztalni, Jákób egyre csak kesergett József után, és ezt hajtogatta: „Sírva megyek fiamhoz a sírba — gyászolom őt, amíg élek!” Így siratta Józsefet sokáig.

³⁶ Eközben Józsefet a midjáni kereskedők Egyiptomba vitték, és ott eladták rabszolgának. A fáraó testőrségének kapitánya, Potifár vette meg a fiút.

Isten szeretetével szeressétek egymást!

¹¹ A régi parancs — amelyet jól ismertek — az, hogy Isten szeretetével kell szeretnünk egymást. ¹² Ne legyünk olyanok, mint Kain, aki a Gonoszhoz tartozott, és meggyilkolta a testvérét. Miért ölte meg? Mert Kain gonosz dolgokat tett, a testvére pedig Istennek tetsző dolgokat.

¹³ Testvéreim, ne csodálkozzatok, ha gyűlölnek benneteket azok, akik nem hisznek Istenben! ¹⁴ Mi átmentünk a halálból az életre. Honnan tudjuk ezt? Onnan, hogy Isten szeretetével szeretjük a testvéreinket. Aki ugyanis nem szereti a testvérét, azon még mindig a halál uralkodik. ¹⁵ Aki pedig gyűlöli a testvérét, az valójában gyilkos,^[a] és jól tudjátok, hogy egyetlen gyilkosnak sem lehet örök élete.

¹⁶ Abból értettük meg, hogy valójában mit jelent Isten irántunk való szeretete, hogy Krisztus a saját életét áldozatul adta értünk. Ezért mi is kötelesek vagyunk odaadni életünket a testvéreinkért.