Revised Common Lectionary (Complementary)
Hé
33 Örökkévaló, taníts engem törvényed útjára,
hogy mindvégig gondosan kövessem azt.
34 Tégy engem értelmessé, hogy kövessem tanításodat,
és teljes szívvel engedelmeskedjek!
35 Vezess parancsaid ösvényén,
mert abban gyönyörködöm!
36 Segíts meg, hogy bizonyítékaidon gondolkozzam,
s ne azon, hogy gazdagodjak meg!
37 Fordítsd el tekintetem, hogy ne nézzek a bálványokra,
és erősíts meg, hogy kedvedre éljek!
38 Teljesítsd be szolgádon szavadat,
amelyet az istenfélőknek ígértél!
39 Távolítsd el tőlem szégyenemet, amelytől félek,
mert ítéleteid olyan jók!
40 Nézd, vágyakozom utasításaidra,
eleveníts meg jóságoddal!
Prófécia Jeruzsálem elpusztulásáról
15 Az Örökkévaló szava érkezett hozzám: 16 „Ember fia, lásd, hirtelen csapással elveszem tőled, akit szívedből szeretsz! Te azonban ne jajgass, ne sirasd meg, könnyet se hullass érte! 17 Hallgass, és csak magadban sóhajtozz, csendben gyászold, ne úgy, ahogy a halottat szokták[a]! Turbánod tedd fejedre, sarudat húzd föl, szakállad ne kösd be, és ne rendezz halotti tort sem!”
18 Reggel elmondtam ezt a népnek, estére pedig hirtelen meghalt a feleségem.
Másnap reggel mindent úgy tettem, ahogy az Örökkévaló parancsolta. 19 Az emberek megkérdezték: „Miért viselkedsz így? Mit akarsz ezzel mondani?”
20 Ezt válaszoltam: „Az Örökkévaló szólt hozzám: 21 Mondd meg Izráel népének: Uram, az Örökkévaló ezt üzeni nektek: »Nézzétek! Lám, büszkék vagytok az én jeruzsálemi Templomomra, szemetek fényére, mert erőt ad nektek, mert lelketeket gyönyörködteti — én mégis megengedem, hogy meggyalázzák és lerombolják azt! Fiaitokat és leányaitokat pedig, akiket ott hagytatok Jeruzsálemben, fegyver pusztítja majd el!
22 Izráel népe, ti is úgy tesztek majd, ahogy Ezékiel: nem fogtok gyászolni, ahogyan szoktatok. Szakállatokat nem kötitek be, nem ültök halotti tort, 23 turbánjaitokat fölteszitek, saruitokat fölhúzzátok, nem sírtok-jajgattok. Bűneitek büntetése miatt elsorvadtok, és csak egymás között sóhajtoztok és bánkódtok. 24 Nézzétek Ezékiel példáját! Amit ő tett, az számotokra is jel: mert ti is ugyanezt teszitek majd. Amikor ez bekövetkezik, akkor fogjátok megérteni és elismerni, hogy én vagyok az Úr, az Örökkévaló!«”
25-26 „Ember fia, elveszem népemtől erejük támaszát, amelyben bíztak, elveszem tőlük, amire büszkék voltak, s amivel dicsekedtek. Elveszem szemük fényét, szívük vágyát: Jeruzsálemet. Elveszem tőlük fiaikat és leányaikat is. Azon a napon egy jeruzsálemi menekült érkezik majd hozzád, és saját füleddel fogod hallani tőle a hírt. 27 Azon a napon nyelved megoldódik, nem leszel néma többé, és beszélsz a menekülttel. Bizony, jel leszel a nép számára — hogy megértsék és elismerjék, hogy én vagyok az Örökkévaló!”
15 Viszont hogyan vihetné el valaki az üzenetet, ha nem küldik ki? Hiszen ezt mondja az Írás: „Milyen szép és jó, amikor jönnek, akik az örömhírt hozzák!”[a]
16 Mégsem engedelmeskedett mindenki az örömhírnek. Hiszen Ézsaiás próféta is ezt mondta: „Uram, ki hitte el, amit mondtunk?”[b] 17 A hit tehát abból származik, amit hallunk, és amit hallunk, az Krisztus beszéde.
18 De hadd kérdezzem meg: Vajon nem hallotta a mi üzenetünket mindenki? De bizony hallotta! Hiszen az Írás is azt mondja:
„Az egész földkerekségen mindenhol hallatszott a hangjuk,
a lakott föld széléig mindenhol hallották szavukat.”[c]
19 Újra kérdezem: talán Izráel nem értette meg? De bizony, megértette! Először is, már Mózes azt mondja, amikor Isten üzenetét adja tovább:
„Féltékennyé teszlek benneteket
oly nép által, amely nem az én népem,
értelmetlen nemzettel bosszantalak fel titeket.”[d]
20 Majd Ézsaiás próféta nagy bátran így szól, amikor Isten szavait mondja:
„Megtaláltak azok,
akik nem is kerestek.
Megmutattam magam azoknak,
akik sohasem kérdezősködtek utánam.”[e]
21 Isten ezt az Izráelen kívüli népekről mondta. Izráel népéről viszont így szól:
„Egész nap kitárt karokkal vártam
erre az engedetlen népre,
amely ellenkezik velem,
és nem akar követni.”[f]
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center