Revised Common Lectionary (Complementary)
Dávid imádsága.
17 Örökkévaló, hallgasd meg imádságomat,
mert igazságért könyörgök!
Halld meg segélykiáltásomat,
mert őszinte szívvel jövök hozzád!
2 Te jól látod a teljes igazságot,
ítélj a javamra!
3 Örökkévaló, megvizsgáltad szívemet,
meglátogattál még éjjel is.
Próbára tettél,
de nem találtál bennem semmi hamisságot.
Megvizsgáltad gondolataimat is,
de láttad, hogy nem mondtam semmi gonoszat.
4 Minden erőmmel igyekeztem
parancsodat megtartani.
5 Ösvényeidet követtem,
le nem tértem róluk sohasem.
6 Mikor hozzád kiáltottam, Istenem,
mindig meghallgattál engem!
Fordulj felém, kérlek,
hallgasd meg most is imádságomat!
7 Örökkévaló, te megszabadítod ellenségeiktől,
akik benned bíznak!
Bizony, megszabadítod őket
jobb karod erejével!
Mutasd meg, milyen csodálatos
hűséged és szereteted!
8 Őrizz meg, mint szemed fényét!
Szárnyaid árnyékában rejts el engem
9 a gonoszok elől,
akik el akarnak pusztítani!
Ments meg halálos ellenségeimtől,
akik körülfogtak!
10 Kegyetlen szívük nem ismer irgalmat,
magabiztos büszkeséggel beszélnek.
11 Folyton a sarkamban lihegnek,
s már körül is zártak egészen.
Szemüket rám szegezik:
lesik, hogyan terítsenek a földre,
12 mint oroszlán a zsákmányát,
mint ifjú oroszlán, amely prédáját lesi.
13 Kelj fel, Örökkévaló![a]
Szállj szembe velük,
vágd le őket kardoddal,
ments meg a gonoszoktól!
14 Hatalmaddal irtsd ki őket a földről!
De azoknak, akiket szeretsz, Örökkévaló,
adj bőven minden jót,
hadd teljenek be áldásaiddal!
Még unokáik is örököljék tőlük áldásaidat!
15 Én pedig szemtől szembe
meglátom arcodat az igazságban!
Micsoda öröm tölt el, mikor felébredek
és meglátlak téged!
Példázatok és bölcs mondások
5 Ezt mondja az Örökkévaló:
„Átkozott, aki halandóban bízik,
emberi erőre támaszkodik,
kinek szíve az Örökkévalótól elfordul!
6 Olyan lesz, mint magányos bokor a sivatagban,
lakatlan száraz földön, kietlen sós pusztában:
semmi jót nem remél.
7 Áldott, aki az Örökkévalóban bízik,
akinek reménye az Örökkévaló!
8 Olyan lesz, mint a vízpartra ültetett fa,
amely gyökereit a folyóvízhez nyújtja,
s nem fél a száraz évszaktól,
mert levelei akkor is zöldellnek.
Még aszály idején sem aggódik,
s termését idejében meghozza.”
9 „Romlott az ember szíve,
minden másnál csalárdabb, javíthatatlan!
Ki tudná az ember szívét kiismerni?
10 Én, az Örökkévaló — aki a szíveket vizsgálom,
a legbelsőbb indulatokat mérlegelem,
s megadom mindenkinek,
amit életútja és tetteinek gyümölcse szerint megérdemel!”
11 Aki igazságtalanul szerzi vagyonát,
olyan, mint a madár, amely idegen tojásokon ül.
Élete derekán elveszíti a gazdagságot,
s élete végén bolondnak bizonyul.
12 Ó, dicsőség királyi trónusa,
szent helyünk,
kezdettől fogva magasan állsz
az egész világ fölött!
13 Izráel reménysége, Örökkévaló,
mind megszégyenül, aki elfordul tőled!
Porba írják annak nevét,[a]
aki elhagyja az Örökkévalót,
az élő vizek forrását!
Jeremiás könyörgése
14 Gyógyíts meg Örökkévaló,
s akkor igazán meggyógyulok!
Szabadíts meg,
akkor valóban megszabadulok!
Téged, csak téged dicsérlek!
15 Júda népe egyre csak azt mondja nekem:
„Jeremiás, mi van azzal, amit az Örökkévaló üzent?
Lássuk, beteljesedik-e!”
16 Tudod, Uram, hogy nem vonakodtam:
követtelek és szolgáltalak, mint pásztorod.[b]
De nem kívántam népem veszedelmét,
csak azt mondtam, amit jelenlétedben hallottam.
17 Te vagy menedékem a veszedelem idején,
ne kelljen hát félnem tőled!
18 Ne engedd, hogy megszégyenüljek,
üldözőim valljanak szégyent!
Ne kelljen rettegnem,
ők rettegjenek!
Hozd el pusztulásuk napját,
kétszeresen zúzd össze őket!
Kinek a hatalmával űzi ki Jézus a gonosz szellemeket?(A)
22 Ezután egy vak és néma férfit vittek hozzá, akiben egy gonosz szellem lakott. Jézus meggyógyította a férfit, aki ettől fogva tudott beszélni és tisztán látott. 23 Ezen az egész sokaság nagyon elcsodálkozott, és ezt mondták: „Csak nem ő az, Dávidnak az a bizonyos Fia?”
24 Amikor ezt a farizeusok meghallották, kijelentették: „Ez az ember csak azért tudja kiűzni a gonosz szellemeket, mert a Sátán, a gonosz szellemek fejedelme segít neki.”
25 Jézus tudta, hogyan gondolkoznak, ezért így válaszolt nekik: „Ha egy királyság egyik része a másik ellen támad, az egész elpusztul. Ugyanúgy elpusztul az a város, vagy család is, amelyben belső harcok dúlnak. 26 Ha tehát a Sátán a saját szolgáit, a gonosz szellemeket űzi ki[a], akkor valójában önmaga ellen fordul, és a királysága nem állhat fenn tovább. 27 Másrészt, ha én a Sátán erejével űzöm ki a gonosz szellemeket, akkor a ti tanítványaitok kinek az erejével űzik ki őket? A saját tanítványaitok fognak elítélni titeket! 28 Ha viszont én Isten Szellemével űzöm ki a gonosz szellemeket, akkor nyilvánvaló, hogy Isten Királysága megérkezett hozzátok.
29 Gondoljátok meg, ha valaki be akar törni egy erős ember házába, hogy kirabolja, akkor előbb meg kell kötöznie őt, csak azután foszthatja ki a házát. 30 Aki nem az én oldalamon áll, az ellenem van. Aki nem velem együtt takarítja be gabonát, az szétszórja a termést.
31 Ezért figyelmeztetlek benneteket: az emberek mindenféle bűnös tettükre és Istent gyalázó beszédükre kaphatnak bűnbocsánatot. De van egy kivétel: aki a Szent Szellemet gyalázza, az nem nyer bocsánatot soha. 32 Még az is kaphat bűnbocsánatot, aki az Emberfia ellen beszél, de aki a Szent Szellem ellen szól, az sem ebben a korszakban, sem a következőben nem kaphat bocsánatot.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center