Old/New Testament
Isten népének hálaéneke
26 Azon a napon ezt az éneket éneklik Júda országában: Erős városunk van: az Úr kőfalat és bástyát állított védelmére.
2 Nyissátok ki a kapukat, hadd jöjjön be az igaz nép, mely hűséges maradt!
3 Akinek szilárd a jelleme, azt megőrzöd teljes békében, mert benned bízik.
4 Bízzatok az Úrban mindenkor, mert az Úr a mi kősziklánk mindörökre!
5 Ő letaszítja a magasból az ott lakókat, lerombolja a megerősített várost, földig lerombolja, porrá zúzza.
6 Lábbal tapossák majd: a nyomorultak lábai, a nincstelenek léptei.
7 Az igaz ember ösvénye egyenes, te egyengeted az igaz ember útját.
8 Ítéleted idején is benned reménykedtünk, Uram, neved dicséretére vágyott a lelkünk.
9 Lelkem hozzád vágyódik éjjel, teljes szívből kereslek téged. Mert ha ítéletet tartasz a földön, igazságot tanulnak a világ lakói.
10 Ha a bűnös kegyelmet kap, nem tanul igazságot. Becsületes országban is álnokul él, és nem nézi az Úr fenségét.
11 Uram, fölemelted kezedet, de nem látják. Majd meglátják, hogy féltőn szereted népedet, és megszégyenülnek: tűz emészti meg ellenségeidet.
12 Uram, te szerzel nekünk békességet, hiszen mindent te tettél, ami velünk történt.
13 Urunk, Istenünk, más urak voltak gazdáink, nem te, de csak a te nevedet dicsérjük.
14 A halottak nem élnek, az árnyak nem támadnak föl, ezért büntetted meg és irtottad ki őket, még az emlékezetüket is eltörölted.
15 Megszaporítottad e népet, Uram, megszaporítottad e népet, megdicsőítetted magad, mindenfelé kiterjesztetted az ország határait.
16 Uram, a nyomorúságban téged kerestek, és halkan fohászkodtak, amikor fenyítetted őket.
17 Olyanok voltunk előtted, Uram, mint a terhes asszony, amikor szülni kezd: míg vajúdik, kiált fájdalmában.
18 Terhesek voltunk, vajúdtunk, de csak szelet szültünk: nem szereztünk szabadulást az országnak, és nem jöttek emberek a világra.
19 Életre kelnek hallottaid, föltámadnak a holttestek! Ébredjetek, és ujjongjatok, kik a porban laktok! Mert harmatod a világosság harmata, és a föld visszaadja az árnyakat.
20 Eredj, népem, menj be szobádba, és zárd magadra az ajtót! Rejtőzz el egy rövid pillanatra, míg elmúlik az Úr haragja.
21 Mert jön már lakóhelyéről az Úr, hogy megbüntesse bűneikért a föld lakóit. A föld föltárja majd a kiontott vért, nem takarja be többé a meggyilkoltakat.
Isten összegyűjti szétszórt népét
27 Azon a napon megbünteti az Úr kemény, nagy, erős kardjával Leviátánt, a gyors kígyót, Leviátánt, a tekergő kígyót, és megöli a tengerben lakó szörnyeteget.
2 Azon a napon énekeljetek a színbort adó szőlőről!
3 Én, az Úr vagyok az őrizője, minduntalan öntözgetem. Éjjel-nappal őrzöm, hogy senki ne bánthassa.
4 Nincs bennem harag, de ha tövis és gaz kerül elém, küzdeni fogok ellene, és elégetem!
5 De aki az én oltalmamra bízza magát, béküljön meg velem, béküljön meg velem!
6 A jövőben gyökeret ver Jákób, virágzani, virulni fog Izráel, termésével elárasztja a világot.
7 Megverte-e őt annyira, mint azokat, akik őt verték? Gyilkolta-e őt annyira, mint azokat, akik őt gyilkolták?
8 Elűzted, elvetetted, úgy pereltél vele. Erős széllel sodortad el, amikor feltámadt a keleti szél.
9 Ez által nyer engesztelést Jákób bűne, és ez lesz vétke eltávolításának a gyümölcse: Olyanná teszi az oltár minden kövét, mint az összetört mészkövek: nem lesznek többé szent fák, sem tömjénező oltárok!
10 Milyen árván maradt a megerősített város! Elhagyott, lakatlan hely lesz, mint a puszta. Borjak legelnek és heverésznek ott, lerágják a bokrokat.
11 Ha leszáradnak az ágak, letördelik az arra járó asszonyok, és eltüzelik. Mert értelmetlen nép ez; azért nem irgalmaz neki Alkotója, nem kegyelmez neki Formálója.
12 Azon a napon elcsépeli az Úr a kalászokat az Eufrátesztől Egyiptom patakjáig. De titeket, Izráel fiai, egyenként fognak összeszedni!
13 Azon a napon megharsan a nagy kürt, és visszajönnek, akik elvesztek az asszírok földjén, és akik szétszóródtak Egyiptom földjén. Leborulnak az Úr előtt a szent hegyen, Jeruzsálemben.
Krisztus példája: engedelmessége a kereszthalálig
2 Ha tehát van vigasztalás Krisztusban, ha van szeretetből fakadó figyelmeztetés, ha van közösség a Lélekben, ha van irgalom és könyörület,
2 akkor tegyétek teljessé örömömet azzal, hogy ugyanazt akarjátok: ugyanaz a szeretet legyen bennetek, egyet akarva ugyanarra törekedjetek.
3 Semmit ne tegyetek önzésből, se hiú dicsőségvágyból, hanem alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál;
4 és senki se a maga hasznát nézze, hanem mindenki a másokét is.
5 Az az indulat legyen bennetek, ami Krisztus Jézusban is megvolt:
6 mert ő Isten formájában lévén nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel,
7 hanem megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett, és magatartásában is embernek bizonyult;
8 megalázta magát, és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig.
9 Ezért fel is magasztalta őt Isten mindenek fölé, és azt a nevet adományozta neki, amely minden névnél nagyobb,
10 hogy Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és földalattiaké;
11 és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére.
Az üdvösség munkálása félelemmel és rettegéssel
12 Ezért tehát, szeretteim, ahogyan mindenkor engedelmeskedtetek, nem csupán jelenlétemben, hanem sokkal inkább most, távollétemben is, félelemmel és rettegéssel munkáljátok üdvösségeteket,
13 mert Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a cselekvést az ő tetszésének megfelelően.
14 Zúgolódás és vonakodás nélkül tegyetek mindent,
15 hogy feddhetetlenek és romlatlanok legyetek, Isten hibátlan gyermekei az elfordult és elfajult nemzedékben, akik között ragyogtok, mint csillagok a világban,
16 ha az élet igéjére figyeltek. Ezzel dicsekszem majd a Krisztus napján, hogy nem futottam hiába, és nem fáradtam hiába.
17 Sőt ha italáldozatul kiöntetem is a hitetekért bemutatott áldozatban és szolgálatban, örülök, és együtt örülök mindnyájatokkal;
18 de ugyanígy örüljetek ti is, és örüljetek velem együtt.
Timóteus és Epafroditosz elküldése
19 Remélem az Úr Jézusban, hogy Timóteust hamarosan elküldhetem hozzátok, hogy én is megnyugodjam, miután megtudtam: mi van veletek.
20 Mert nincs mellettem hozzá hasonló lelkületű, aki olyan őszintén törődne ügyeitekkel;
21 mert mindenki a maga dolgával törődik, nem pedig a Krisztus Jézuséval.
22 De ti is tudjátok, hogy kipróbált ember ő, és mint apjával a gyermek, úgy szolgált velem az evangéliumért.
23 Remélem tehát, hogy őt azonnal elküldhetem, mihelyt meglátom, hogyan alakulnak dolgaim.
24 De bízom az Úrban, hogy magam is hamarosan elmegyek.
25 Szükségesnek tartottam azonban, hogy visszaküldjem hozzátok Epafroditosz testvéremet, munkatársamat és bajtársamat, akit ti küldtetek, hogy szükségemben szolgálatomra legyen,
26 mivel vágyódott mindnyájatok után, és nyugtalankodott, mert meghallottátok, hogy megbetegedett.
27 Meg is betegedett halálosan, de az Isten megkönyörült rajta, sőt nemcsak rajta, hanem énrajtam is, hogy szomorúságomra szomorúság ne következzék.
28 Hamarabb elküldöm tehát, hogy viszontlássátok, és örüljetek, és hogy én is kevésbé szomorkodjam.
29 Fogadjátok az Úrban teljes örömmel, és becsüljétek meg az ilyeneket,
30 mert Krisztus ügyéért került közel a halálhoz, amikor életét kockáztatta azért, hogy helyettetek szolgáljon nálam.
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society