Old/New Testament
Ének Izráel történetéről(A)
105 Adjatok hálát az ÚRnak, hívjátok segítségül nevét, hirdessétek tetteit a népek közt!
2 Énekeljetek, zengjetek zsoltárt neki, emlegessétek minden csodáját!
3 Dicsőítsétek szent nevét, szívből örüljenek, akik keresik az URat!
4 Folyamodjatok az ÚRhoz, az ő hatalmához, keressétek orcáját szüntelen!
5 Emlékezzetek csodatetteire, amelyeket véghezvitt, csodáira és döntéseire,
6 ti, Ábrahám utódai, kik szolgái vagytok, Jákóbnak fiai, kiket kiválasztott!
7 Ő, az ÚR, a mi Istenünk, az egész földnek szólnak döntései.
8 Örökké emlékezik szövetségére, az ezer nemzedéknek parancsolt igére,
9 amit Ábrahámmal kötött, ahogy Izsáknak megesküdött.
10 Jákób elé tárta, elrendelte, Izráelnek örök szövetségül:
11 Neked adom - mondta Kánaán földjét kiosztott örökségül!
12 Akkor még alig néhányan voltak, kevesen éltek ott mint jövevények.
13 Nemzettől nemzetig vándoroltak, egyik országból a másik néphez.
14 De senkinek sem engedte elnyomni őket, sőt királyokat is megintett miattuk:
15 Ne nyúljatok fölkentjeimhez, prófétáimat se bántsátok!
16 Azután éhséget idézett elő a földön, eltörte a kenyér botját mindenütt.
17 De elküldött előttük egy embert, a rabszolgának eladott Józsefet.
18 Lábát bilincsbe szorították, őt magát vasra verték,
19 míg jóslata be nem teljesedett, és az ÚR szava igazolta őt.
20 Üzent érte a király, és szabadon engedte, a népek uralkodója kiengedte őt.
21 Úrrá tette palotájában, egész vagyonának kormányzójává,
22 hogy a vezetőket tetszése szerint oktassa, a véneket bölcsességre tanítsa.
23 Így került Izráel Egyiptomba, Jákób Hám országában tartózkodott.
24 Igen szaporává tette népét az ÚR, erősebbé ellenségeinél,
25 akiknek szívét megváltoztatta, hogy gyűlöljék népét, és bánjanak álnokul szolgáival.
26 Elküldte szolgáját, Mózest és Áront, akit kiválasztott.
27 Ezek csodálatos dolgokat vittek véghez köztük, csodákat Hám országában.
28 Sötétséget küldött, és sötét lett, mégis ellenálltak szavának.
29 Vizeiket vérré változtatta, és elpusztította halaikat.
30 Békák hemzsegtek földjükön, még a király szobáiban is.
31 Szavára bogarak jöttek, meg szúnyogok egész területükre.
32 Eső helyett jégesőt adott nekik, földjükre lángoló tüzet.
33 Elverte szőlőjüket és fügefájukat, összetörte határukban a fákat.
34 Szavára sáskák jöttek és számtalan szöcske.
35 Felfaltak országukban minden füvet, felfalták földjük termését.
36 Végül megölt országukban minden elsőszülöttet, férfierejük első termését.
37 Őket pedig kihozta, megrakva ezüsttel, arannyal, és törzseikben nem akadt botladozó.
38 Örültek kivonulásuknak az egyiptomiak, mert rettegés szállta meg őket miattuk.
39 Felhőt terített rájuk oltalmul, és tűzzel világított éjjel.
40 Kérésükre fürjeket hozott, és mennyei kenyérrel tartotta jól őket.
41 Megnyitotta a kősziklát, és ömlött a víz, folyó áradt a szomjú földön.
42 Mert emlékezett szent ígéretére, melyet szolgájának, Ábrahámnak tett,
43 és kihozta népét örvendezve, választottait vigadozva.
44 Pogányok országát adta nekik, nemzetek munkájának gyümölcsét örökölték,
45 hogy megtartsák rendelkezéseit, és megfogadják tanításait. Dicsérjétek az URat!
Izráel bűnei a pusztában
106 Dicsérjétek az URat! Adjatok hálát az ÚRnak, mert jó, mert örökké tart szeretete!
2 Ki tudná elmondani, milyen hatalmas az ÚR, ki beszélhetné el minden dicső tettét?
3 Boldogok, akik megtartják a törvényt, akiknek tettei mindenkor igazak.
4 Gondolj rám, URam, amikor megkegyelmezel népednek, gondoskodj rólam, amikor megszabadítod!
5 Hadd láthassam választottaid jólétét, örülhessek néped örömének, és dicsőíthesselek örökségeddel együtt!
6 Vétkeztünk őseinkkel együtt, bűnt, gonoszságot követtünk el.
7 Őseink Egyiptomban nem értették meg csodáidat, nem gondoltak nagy szeretetedre, hanem engedetlenek voltak a tengernél, a Vörös-tengernél.
8 De az ÚR megszabadította őket nevéért, hogy megismertesse hatalmát.
9 Megdorgálta a Vörös-tengert, és az kiszáradt, átvezette őket a mély vizen, akár a pusztában.
10 Megszabadította őket gyűlölőik kezéből, megváltotta az ellenség kezéből.
11 Üldözőiket víz borította el, egy sem maradt meg közülük.
12 Akkor hittek ígéreteiben, és dicséretet énekeltek.
13 De csakhamar megfeledkeztek tetteiről, nem bíztak tervében.
14 Sóvárgás fogta el őket a pusztában, próbára tették Istent a sivatagban.
15 Teljesítette ugyan kérésüket, de csömört támasztott bennük.
16 Féltékenyek lettek a táborban Mózesre, és Áronra, az ÚR szent emberére.
17 Megnyílt a föld, és elnyelte Dátánt, eltemette Abirám csoportját.
18 Tűz gyulladt ki csoportjukban, láng pusztította el a bűnösöket.
19 Borjút készítettek a Hóreb-hegynél, leborultak a bálványszobor előtt.
20 Fölcserélték dicsőséges Istenüket növényevő bika képmásával.
21 Megfeledkeztek szabadító Istenükről, aki hatalmas dolgokat vitt véghez Egyiptomban,
22 csodákat Hám földjén, félelmes dolgokat a Vörös-tengernél.
23 Elhatározta, hogy elpusztítja őket, de választottja, Mózes, közbelépett nála, és elfordította pusztító haragját.
24 Megvetették a kívánatos földet, nem hittek ígéretének,
25 hanem zúgolódtak sátraikban, nem hallgattak az ÚR szavára.
26 Ezért rájuk emelte kezét, és elhullottak a pusztában,
27 utódaikat a pogányok közé juttatta, és szétszórta országaikba.
28 Azután odaszegődtek Baal-Peórhoz, és holt bálványoknak szóló áldozatokból ettek.
29 Ingerelték tetteikkel az URat, ezért csapás szakadt rájuk.
30 De előállt Fineás, végrehajtotta az ítéletet, és megszűnt a csapás.
31 Igaz tettnek számít ez neki nemzedékről nemzedékre mindörökké.
32 Meríbá vizeinél is felháborították, Mózes is rosszul járt miattuk,
33 mert elkeserítették lelkét, és meggondolatlanul beszélt.
34 Nem pusztították ki a népeket sem, pedig meghagyta nekik az ÚR.
35 Sőt összekeveredtek a pogányokkal, és eltanulták tetteiket.
36 Bálványaikat tisztelték, amelyek csapdába ejtették őket.
37 Feláldozták fiaikat és leányaikat a szellemeknek.
38 Ártatlan vért ontottak, fiaik és leányaik vérét, akiket a kánaáni bálványoknak áldoztak, vérontással gyalázták meg az országot.
39 Beszennyezték magukat cselekedeteikkel, erkölcstelen tetteikkel.
40 Ezért haragra gerjedt népe ellen az ÚR, és megutálta örökségét.
41 Pogányok kezébe adta őket, gyűlölőik uralkodtak rajtuk.
42 Sanyargatták őket ellenségeik, és meg kellett alázkodniuk előttük.
43 Sokszor megmentette őket, de ők önfejűen engedetlenek maradtak, és mélyre süllyedtek bűneik miatt.
44 Mégis rájuk tekintett nyomorúságukban, meghallgatta esedezésüket.
45 Visszaemlékezett a velük kötött szövetségre, nagy szeretettel megkönyörült rajtuk.
46 Irgalmasságra indította mindazokat, akik fogságba vitték őket.
47 Segíts meg minket, URunk, Istenünk, és gyűjts össze a népek közül, hogy hálát adhassunk szent nevednek, és dicsőítve magasztalhassunk téged!
48 Áldott az ÚR, Izráel Istene öröktől fogva mindörökké! Az egész nép mondja: Ámen! Dicsérjétek az URat!
A viszálykodás a lelki kiskorúság jele
3 Én tehát, testvéreim, nem szólhattam hozzátok úgy, mint lelkiekhez, hanem csak úgy, mint testiekhez, mint a Krisztusban kiskorúakhoz.
2 Tejjel tápláltalak titeket, nem kemény eledellel, mert még nem bírtátok volna el. Sőt még most sem bírjátok el,
3 mert még testiek vagytok. Amikor ugyanis irigység és viszálykodás van közöttetek, nem testiek vagytok-e, és nem emberi módon viselkedtek-e?
4 Ha az egyik ezt mondja: "Én Pálé vagyok", a másik pedig azt: "Én Apollósé", nem emberi módon beszéltek-e?
5 Hát ki az az Apollós, és ki az a Pál? Szolgák csupán, akik által hívővé lettetek; mégpedig ki-ki úgy szolgál, ahogy megadta neki az Úr.
Isten munkatársai egy alapra építenek
6 Én ültettem, Apollós öntözte, de a növekedést az Isten adta.
7 Úgyhogy az sem számít, aki ültet, az sem, aki öntöz, hanem csak Isten, aki a növekedést adja.
8 Aki ültet, és aki öntöz: egyek, és mindegyik majd a maga jutalmát kapja fáradozásához méltóan.
9 Mert mi Isten munkatársai vagyunk, ti pedig Isten szántóföldje, Isten épülete vagytok.
10 Az Istentől nekem adott kegyelem szerint, mint bölcs építőmester, alapot vetettem, de más épít rá. Vigyázzon azonban mindenki, hogyan épít rá.
11 Mert más alapot senki sem vethet a meglevőn kívül, amely a Jézus Krisztus.
12 Azt pedig, hogy ki mit épít erre az alapra: aranyat, ezüstöt, drágakövet, fát, szénát, szalmát;
13 az a nap fogja világossá tenni, mivel tűzben jelenik meg, és akkor mindenkinek a munkája nyilvánvalóvá lesz; és hogy kinek mit ér a munkája, azt a tűz fogja kipróbálni.
14 Ha valakinek a munkája, amelyet ráépített, megmarad, jutalmat fog kapni;
15 de ha valakinek a munkája megég, kárt vall. Ő maga megmenekül ugyan, de úgy, mint aki tűzön ment át.
16 Nem tudjátok, hogy ti Isten temploma vagytok, és az Isten Lelke bennetek lakik?
17 Ha valaki az Isten templomát megrontja, azt megrontja Isten, mert az Isten temploma szent, és ez a templom ti vagytok.
18 Senki meg ne csalja önmagát! Ha valaki bölcsnek gondolja magát közöttetek ebben a világban, legyen bolonddá, hogy bölccsé lehessen.
19 E világ bölcsessége ugyanis bolondság az Isten előtt. Mert meg van írva: "Megfogja a bölcseket ravaszságukban",
20 aztán ez is: "Az Úr tudja, hogy a bölcsek gondolatai hiábavalók."
21 Azért senki ne dicsekedjék emberekkel, mert minden a tietek;
22 akár Pál, akár Apollós, akár Kéfás, akár a világ, akár az élet, akár a halál, akár a jelenvalók, akár az eljövendők: minden a tietek.
23 Ti viszont a Krisztuséi vagytok, Krisztus pedig Istené.
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society