Old/New Testament
A szövetség ládáját a templomba viszik(A)
8 Akkor összegyűjtötte Salamon Izráel véneit és minden törzsfőjét, Izráel fiainak családfőit Salamon királyhoz Jeruzsálembe, hogy elvigyék az Úr szövetségládáját Dávid városából, azaz Sionból.
2 Összegyülekeztek tehát Salamon királyhoz mindezek az izráeli férfiak Étánim havában, azaz a hetedik hónapban, az ünnepen.
3 Amikor Izráel vénei mind megérkeztek, a papok fölemelték a ládát,
4 és fölvitték az Úr ládáját meg a kijelentés sátrát és a szentély egész fölszerelését, amely a sátorban volt. A papok és a léviták vitték azokat.
5 Salamon király és Izráel egész közössége, amely megjelent nála, ott volt vele együtt a láda előtt. Olyan sok juhot és marhát áldoztak, hogy sem számbavenni, sem megszámlálni nem lehetett.
6 Azután bevitték a papok az Úr szövetségládáját a helyére, a templom legbelső részébe, a szentek szentjébe, a kerúbok szárnyai alá.
7 A kerúbok ugyanis kiterjesztették szárnyaikat a láda helye fölé, és betakarták a kerúbok fölülről a ládát és annak rúdjait.
8 A rudak olyan hosszúak voltak, hogy a rudak végei láthatók voltak a szentek szentje előtt levő szentélyből, de kívülről nem voltak láthatók. Ott vannak még ma is.
9 Nem volt a ládában más, csak a két kőtábla, amelyeket Mózes helyezett bele a Hóreben, amikor az Úr szövetséget kötött Izráel fiaival, miután kivonult Egyiptom földjéről.
10 Amikor a papok kijöttek a szentélyből, felhő töltötte be az Úr házát,
11 úgyhogy a papok a felhő miatt nem tudtak odaállni, hogy szolgálatukat végezzék, mert az Úr dicsősége betöltötte az Úr házát.
Salamon megáldja a gyülekezetet(B)
12 Akkor ezt mondta Salamon: Az Úr mondta, hogy homályban kíván lakni.
13 Örömmel építettem neked lakásul házat, maradandót, örök lakóhelyül.
14 Azután megfordult a király és megáldotta Izráel egész gyülekezetét, miközben Izráel egész gyülekezete állt.
15 Ezt mondta: Áldott az Úr, Izráel Istene, aki ígéretet tett apámnak, Dávidnak, és azt hatalmával be is teljesítette. Ezt mondta:
16 Attól a naptól fogva, hogy kihoztam népemet, Izráelt Egyiptomból, nem választottam várost Izráel egyetlen törzséből sem azért, hogy házat építsenek, és ott legyen az én nevem. Dávidot azonban kiválasztottam, hogy népemnek, Izráelnek a vezetője legyen.
17 De amikor apám, Dávid házat akart építeni Izráel Istene, az Úr nevének tiszteletére,
18 akkor ezt mondta apámnak, Dávidnak az Úr: Azzal, hogy házat akartál építeni az én nevem tiszteletére, jót akartál.
19 De te nem építheted föl azt a házat, hanem a fiad, aki a te véredből származik, ő építi majd föl azt a házat nevem tiszteletére.
20 Az Úr beteljesítette ígéretét, amit tett, mert amikor én apámnak, Dávidnak a helyére léptem, és Izráel trónjára ültem, ahogyan megígérte az Úr, fölépítettem ezt a házat, Izráel Istene, az Úr nevének tiszteletére.
21 És helyet készítettem ott a ládának, abban van az Úr szövetsége, amelyet őseinkkel kötött, amikor kihozta őket Egyiptom földjéről.
Salamon templomszentelési imádsága
22 Azután odaállt Salamon az Úr oltára elé, Izráel egész gyülekezetével szemben, kiterjesztette kezét az ég felé,
23 és ezt mondta: Uram, Izráel Istene! Nincs hozzád hasonló Isten sem fent az égben, sem lent a földön! Hűségesen megtartod a szolgáiddal kötött szövetséget, ha teljes szívükkel előtted járnak.
24 Megtartottad, amit ígértél szolgádnak, Dávidnak, az én apámnak. Amit megígértél, hatalmaddal be is teljesítetted a mai napon.
25 Most azért, Uram, Izráel Istene, tartsd meg, amit szolgádnak, Dávidnak, az én apámnak ígértél, amikor ezt mondtad: Nem vesznek ki színem elől utódaid, akik Izráel trónján ülnek, de csak akkor, ha fiaid ügyelnek útjukra, és előttem járnak, ahogyan előttem jártál te is.
26 Most azért Izráel Istene, váljék valóra ígéreted, amit szolgádnak, Dávidnak, az én apámnak tettél!
27 De vajon lakhatik-e Isten a földön? Hiszen az ég, sőt az egeknek egei sem fogadhatnak magukba téged, hát még ez a ház, amelyet én építettem!
28 Mégis tekints szolgád imádságára és könyörgésére, Uram, Istenem, és hallgasd meg a kiáltást és az imádságot, amikor ma szolgád imádkozik színed előtt.
29 Nézz nyitott szemmel erre a házra éjjel és nappal, arra a helyre, amelyről ezt mondtad: Ott lesz az én nevem! Hallgasd meg az imádságot, amikor szolgád ezen a helyen imádkozik!
30 Hallgasd meg szolgádnak és népednek, Izráelnek a könyörgését, amikor ezen a helyen imádkoznak. Hallgasd meg lakóhelyeden, a mennyben, hallgasd meg, és bocsáss meg nekik!
31 Ha majd valaki vétkezik felebarátja ellen, és arra kényszerítik, hogy esküt tegyen, ő pedig idejön, és esküt tesz oltárod előtt ebben a házban,
32 te halld meg a mennyből, és tégy igazságot szolgáid ügyében: bizonyítsd rá a bűnösre bűnösségét, és olvasd fejére a tettét; az igaznak pedig bizonyítsd be igazságát, és bánj vele igazsága szerint!
33 Ha majd néped, Izráel vereséget szenved ellenségétől, mert vétkezik ellened, de azután hozzád tér, vallást tesz nevedről, hozzád imádkozik, és könyörög ebben a házban,
34 te hallgasd meg a mennyből, bocsásd meg népednek, Izráelnek a vétkét, és hozd vissza arra a földre, amelyet őseinek adtál!
35 Ha majd bezárul az ég, és nem lesz eső, mert vétkeznek ellened, de azután imádkoznak ezen a helyen, vallást tesznek nevedről, és megtérnek vétkükből, mert megaláztad őket,
36 te hallgasd meg őket a mennyből, és bocsásd meg szolgáidnak és népednek, Izráelnek a vétkét, sőt tanítsd őket a jó útra, amelyen járniuk kell, és adj esőt földedre, amelyet népednek adtál örökségül!
37 Ha majd éhínség lesz az országban, ha dögvész, aszály, rozsda, sáska vagy cserebogár lesz, vagy ha ellenség ostromolja az ország városait, vagy bármilyen csapás és betegség lesz,
38 akkor minden imádságot és könyörgést, amelyet akár egy ember, akár egész néped, Izráel mond el, és ha valaki elismeri, hogy miatta van a csapás, és kiterjeszti a kezét e ház felé,
39 te hallgasd meg lakóhelyedről, a mennyből, bocsáss meg, cselekedj és bánj mindenkivel tettei szerint, ahogyan megismerted a szívét, hiszen egyedül te ismered minden embernek a szívét,
40 hogy féljenek téged egész életükben, amíg csak azon a földön élnek, amelyet őseinknek adtál.
41 Még az idegent is, aki nem a te népedből, Izráelből való, de eljön messze földről a te nevedért,
42 mert hallani fognak nagy nevedről, erős kezedről és kinyújtott karodról, ha eljön és imádkozik ebben a házban,
43 te hallgasd meg lakóhelyedről, a mennyből, és tedd meg mindazt, amit az idegen kér tőled, hogy a föld minden népe megismerje nevedet, és úgy féljenek téged, ahogyan néped, Izráel, és tudják meg, hogy a te nevedről nevezték el ezt a házat, amelyet építettem.
44 Ha majd néped hadba vonul ellensége ellen, olyan úton, amelyen te küldöd, és imádkozik az Úrhoz, e város felé fordulva, amelyet kiválasztottál, és e ház felé, amelyet neved tiszteletére építettem,
45 te hallgasd meg a mennyből imádságukat és könyörgésüket, és pártold ügyüket!
46 Ha majd vétkeznek ellened, mert nincs ember, aki ne vétkeznék, és megharagszol rájuk, kiszolgáltatod őket ellenségeiknek, és azok fogságba hurcolják őket az ellenség földjére, messzire vagy közelre,
47 de aztán szívből megtérnek azon a földön, ahova fogságba vitték őket, ha megtérnek és így könyörögnek hozzád azoknak a földjén, akik fogságba vitték őket: Vétkeztünk, bűnt követtünk el, gonoszul cselekedtünk! -
48 ha tehát teljes szívükből és teljes lelkükből megtérnek hozzád ellenségeik földjén, akik fogságba vitték őket, és imádkoznak hozzád országuk felé fordulva, amelyet őseiknek adtál, a város felé, amelyet kiválasztottál, és e ház felé, amelyet neved tiszteletére építettem,
49 te hallgasd meg imádságukat és könyörgésüket lakóhelyedről, a mennyből és pártold ügyüket!
50 Bocsásd meg népednek, amit ellened vétettek, és minden hűtlenségüket, amiben hűtlenek voltak hozzád, és tedd irgalmassá hozzájuk azokat, akik fogságba viszik őket, hogy irgalmazzanak nekik.
51 Hiszen a te néped és a te örökséged ők, akiket kihoztál Egyiptomból, a vaskohóból.
52 Nézz nyitott szemmel szolgád könyörgésére és népednek, Izráelnek a könyörgésére; hallgasd meg őket, valahányszor hozzád kiáltanak!
53 Mert te választottad őket külön örökségedül a föld valamennyi népe közül, ahogyan megmondottad szolgád, Mózes által, amikor kihoztad őseinket Egyiptomból, Uram, ó, Uram!
54 Amikor Salamon befejezte ezt az egész imádságot és könyörgést, amellyel imádkozott az Úrhoz, fölkelt az Úr oltára elől, ahol térdelt, és kezét az ég felé terjesztette.
55 Fölállt tehát, és fennhangon így áldotta meg Izráel egész gyülekezetét:
56 Áldott az Úr, aki nyugalmat adott népének, Izráelnek egészen úgy, ahogyan megígérte. Egyetlen szó sem veszett el mindabból a jó ígéretből, amit megígért szolgája, Mózes által.
57 Legyen velünk Istenünk, az Úr, ahogyan őseinkkel volt. Ne hagyjon el bennünket, és ne vessen el magától!
58 Hajlítsa magához szívünket, hogy mindig az ő útjain járjunk, és megtartsuk parancsolatait, rendelkezéseit és végzéseit, amelyeket őseinknek parancsolt.
59 Ezek a szavak pedig, amelyekkel könyörögtem az Úr színe előtt, legyenek éjjel-nappal Istenünk, az Úr előtt, hogy pártolja szolgája ügyét és népének, Izráelnek az ügyét szüntelen.
60 Hadd tudja meg a föld minden népe, hogy az Úr az Isten, nincs más.
61 Legyen a szívetek teljesen Istenünké, az Úré, járjatok rendelkezései szerint, és tartsátok meg parancsolatait, úgy mint ma!
Áldozatok bemutatása(C)
62 Azután a király és vele együtt az egész Izráel áldozatot mutatott be az Úrnak.
63 Salamon békeáldozatot mutatott be: huszonkétezer marhát és százhúszezer juhot áldozott fel az Úrnak. Így avatta fel az Úr házát a király Izráel fiaival együtt.
64 Ugyanazon a napon szentelte fel a király az udvar középső részét, az Úr háza előtt, mert ott készítette el az égőáldozatot, az ételáldozatot és a békeáldozat kövérjét. Az Úr színe előtt álló rézoltár ugyanis kicsi volt ahhoz, hogy ráférjen az égőáldozat, az ételáldozat és a békeáldozat kövérje.
65 Így ünnepelt akkor Salamon egész Izráellel együtt. Sokan gyűltek össze a hamáti úttól fogva Egyiptom patakjáig Istenünknek, az Úrnak a színe elé hét napra meg hét napra, azaz tizennégy napra.
66 A nyolcadik napon elbocsátotta a népet. Azok áldották a királyt, és hazamentek örvendezve és vidám szívvel azért, mert sok jót tett az Úr szolgájával, Dáviddal és népével, Izráellel.
Az Úr ígérete és intése Salamonhoz(D)
9 Amikor Salamon befejezte az Úr templomának és a királyi palotának az építését és mindazt, amit még Salamon kívánt és meg akart csináltatni,
2 akkor megjelent az Úr Salamonnak másodszor is, úgy, ahogyan Gibeónban megjelent neki.
3 Ezt mondta neki az Úr: Meghallgattam imádságodat és könyörgésedet, amikor könyörögtél előttem. Megszentelem ezt a templomot, amelyet építettél, hogy ott legyen az én nevem mindörökké. Ott lesz a szemem és a szívem is mindenkor.
4 És ha te előttem jársz, ahogyan járt apád, Dávid is, tiszta szívvel és őszintén, és megteszel mindent, amit megparancsoltam neked, megtartva rendelkezéseimet és végzéseimet,
5 akkor állandóvá teszem királyi trónodat Izráelben örökké, ahogyan megígértem apádnak, Dávidnak: Nem vesznek ki utódaid Izráel trónjáról.
6 Ha azonban konokul elfordultok tőlem, ti és utódaitok, és nem tartjátok meg parancsolataimat és végzéseimet, amelyeket elétek tártam, hanem más isteneket fogtok tisztelni, és azokat imádjátok,
7 akkor kiirtom Izráelt arról a földről, amelyet nekik adtam, ezt a templomot, amelyet nevemnek szenteltem, elvetem színem elől, Izráel pedig példabeszéd és gúny tárgyává lesz minden nép előtt.
8 És bármilyen felséges is ez a templom, mégis, aki csak elmegy majd mellette, elborzadva szisszen föl, és ezt kérdezi: Miért bánt így az Úr ezzel az országgal és ezzel a templommal?
9 És ezt fogják rá felelni: Azért, mert elhagyták az Urat, az ő Istenüket, aki őseiket kihozta Egyiptomból, és más istenekhez ragaszkodtak, azokat imádták, és azokat tisztelték. Ezért hozta rájuk az Úr mindezt a veszedelmet.
Salamon városokat ad át Hírámnak
10 Annak a húsz esztendőnek az eltelte után, ameddig Salamon ezt a két házat, az Úr templomát és a királyi palotát fölépítette,
11 mialatt Hírám, Tírusz királya annyi cédrusfát, ciprusfát és aranyat szállított Salamonnak, amennyit csak kívánt, Salamon király húsz várost adott Hírámnak Galilea földjén.
12 Amikor azonban Hírám elment Tíruszból, hogy megnézze a városokat, amelyeket Salamon adott neki, nem volt megelégedve velük.
13 Ezért azt mondta: Miféle városokat adtál nekem, atyámfia?! Ezért nevezik azokat Kábúl földjének mindmáig.
14 Pedig Hírám százhúsz talentum aranyat küldött a királynak.
Salamon egyéb építkezései
15 Ilyen kényszermunkát vetett ki Salamon király, hogy megépíthesse az Úr templomát és a maga palotáját, meg Millót és Jeruzsálem várfalát, továbbá Hácórt, Megiddót és Gézert.
16 Fölvonult ugyanis a fáraó, Egyiptom királya, elfoglalta és fölperzselte Gézert, a városban lakó kánaániakat pedig legyilkolta, majd leányának, Salamon feleségének adta nászajándékul.
17 Ezért építette föl Salamon Gézert, továbbá Alsó-Béthórónt,
18 Baalátot és Tadmórt az ország puszta részén.
19 Az összes raktárvárosokat, amelyek Salamonéi voltak, a harci kocsik városait, meg a lovasok városait, és amit csak építeni kívánt Salamon Jeruzsálemben, a Libánonon és birodalma egész területén.
20 Az emóriak, hettiták, perizziek, hivviek, jebúsziak közül megmaradt egész népet, akik nem Izráel fiai közül valók voltak,
21 meg fiaikat, akik utánuk az országban megmaradtak, mert nem tudták kiirtani őket Izráel fiai, kényszermunkásokká tette Salamon; még ma is azok.
22 Izráel fiai közül azonban senkit sem kényszerített Salamon szolgálatra, mert ezek harcosok voltak, udvari emberei, vezérei, tisztjei, meg harci kocsijainak és lovasainak a parancsnokai.
23 Azok a munkavezetők, akik Salamon munkáit irányították, ötszázötvenen voltak; ők végeztették a munkát a néppel.
24 Amikor a fáraó leánya fölment Dávid városából abba a palotába, amelyet Salamon épített neki, akkor építette meg Millót is.
25 Salamon évenként háromszor mutatott be égőáldozatokat és békeáldozatokat azon az oltáron, amelyet az Úrnak építtetett, és azon füstölögtetett az Úr színe előtt, miután befejezte a templomépítést.
26 Hajókat is csináltatott Salamon király Ecjón-Geberben, amely Élót mellett a Vörös-tenger partján, Edóm földjén van.
27 És elküldte Hírám a hajókon Salamon szolgáival együtt a maga szolgáit, akik hajósok voltak, és ismerték a tengert.
28 Eljutottak Ófírba; hoztak onnan négyszázhúsz talentum aranyat, és Salamon királynak vitték.
Az özvegyasszony két fillére(A)
21 Amikor feltekintett, látta, hogyan dobják a gazdagok áldozati ajándékaikat a perselybe.
2 Észrevett ott egy szegény özvegyasszonyt is, aki két fillért dobott abba,
3 és így szólt: "Bizony, mondom néktek, hogy ez a szegény özvegyasszony mindenkinél többet dobott a perselybe.
4 Azok ugyanis mind a feleslegükből dobtak az áldozati ajándékokhoz, ő azonban szegénységéből mindazt beledobta, amije volt, az egész vagyonát."
Jézus jövendölése a templomról(B)
5 Amikor némelyek azt mondták a templomról, hogy az gyönyörű kövekkel és fogadalmi ajándékokkal van díszítve, ő így szólt:
6 "Jönnek olyan napok, amikor ezekből, amiket itt láttok, nem marad kő kövön, amit le ne rombolnának."
A nagy megpróbáltatás ideje(C)
7 Ekkor azt kérdezték tőle: "Mester, mikor lesz ez, és mi lesz annak a jele, hogy ez elkezdődik?"
8 Ő pedig így válaszolt: "Vigyázzatok, hogy meg ne tévesszenek titeket! Mert sokan jönnek majd az én nevemben, és azt mondják: Én vagyok! - meg azt: Az idő közel jött! De ti ne kövessétek őket.
9 És amikor háborúk zaját és lázadások hírét halljátok, ne rettenjetek meg, mert ezeknek előbb meg kell történniük, de nem jön mindjárt a vég."
10 Azután így folytatta: "Nemzet nemzet ellen és ország ország ellen támad,
11 mindenfelé nagy földrengések, járványok és éhínségek lesznek, rettenetes dolgok történnek, és hatalmas jelek tűnnek fel az égen."
12 "De még ezek előtt kezet emelnek rátok, és üldöznek titeket; átadnak benneteket a zsinagógáknak, és börtönbe vetnek, királyok és helytartók elé vezetnek titeket az én nevemért.
13 De ez alkalom lesz nektek a tanúságtételre.
14 Határozzátok el szívetekben, hogy nem gondoltok előre a védekezésre,
15 mert én adok nektek szájat és bölcsességet, amelynek nem tud ellenállni, vagy ellene mondani egyetlen ellenfeletek sem.
16 Kiszolgáltatnak titeket még a szülők, testvérek, rokonok és barátok is, egyeseket meg is ölnek közületek,
17 és mindenki gyűlöl majd titeket az én nevemért.
18 De egyetlen hajszál sem vész el a fejetekről.
19 Állhatatosságotokkal nyeritek meg majd a lelketeket."
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society