Old/New Testament
Dávid kiengeszteli a gibeóniakat
21 Dávid idejében egyszer éhínség volt három egymás után következő évben. Amikor Dávid kérdést intézett az Úrhoz, ezt mondta neki az Úr: Saul miatt és vérengző háza népe miatt van ez, mivel megölette a gibeóniakat.
2 Hívatta tehát a király a gibeóniakat, és beszélt velük. A gibeóniak ugyanis nem Izráel fiai közül valók voltak, hanem az emóriak maradékai, akikkel esküvel kötöttek szövetséget Izráel fiai. Saul azonban a kiirtásukra törekedett, mert féltette Izráelt és Júdát.
3 Dávid ezt kérdezte a gibeóniaktól: Mit tegyek értetek, és mivel engeszteljelek ki, hogy áldjátok az Úr örökségét?
4 A gibeóniak így feleltek neki: Nem követelünk mi Saultól és a háza népétől sem ezüstöt, sem aranyat, és nem kívánhatjuk, hogy megöljenek valakit Izráelben. De Dávid megkérdezte: Mit gondoltok mégis, mit tegyek értetek?
5 Ők ezt felelték a királynak: Annak az embernek, aki ki akart irtani, és meg akart semmisíteni bennünket, hogy sehol se maradhassunk meg Izráel területén,
6 annak az embernek a fiai közül adjanak ki nekünk hét embert, hogy fölakasszuk őket az Úr előtt, az Úr választottjának, Saulnak Gibeájában. A király azt felelte: Kiadom.
7 A király azonban megkímélte Mefibósetet, Saul fiának, Jónátánnak a fiát, mert esküvel kötött szövetséget az Úr előtt Dávid és Jónátán, Saul fia.
8 Viszont elvette a király Ricpának, Ajjá leányának a két fiát, akiket az Saulnak szült, Armónit és Mefibósetet; továbbá Míkalnak, Saul leányának az öt fiát, akiket ő Adriélnek, a mehólai Barzillaj fiának szült.
9 Ezeket a gibeóniak kezébe adta, akik fölakasztották őket a hegyen az Úr előtt. Így estek áldozatul egyszerre heten. Az aratás első napjaiban kellett meghalniuk, az árpaaratás kezdetén.
10 De Ricpá, Ajjának a leánya, zsákruhát fogott, és rájuk terítette a kősziklán az aratás kezdetén, amíg csak eső nem ömlött rájuk az égből. Nem engedte, hogy hozzájuk férjenek nappal az égi madarak, éjjel pedig a mezei vadak.
11 Dávidnak azonban jelentették, hogy mit tett Ricpá, Ajjá leánya, Saul másodrangú felesége.
12 Akkor Dávid elment, és elhozatta Saulnak és fiának, Jónátánnak a csontjait Jábés-Gileád polgáraitól; ők ugyanis ellopták azokat Bétseán teréről, ahol fölakasztották őket a filiszteusok, miután megverték Sault a Gilbóa-hegyen.
13 Elhozták tehát onnan Saulnak és fiának, Jónátánnak a csontjait, és összeszedték azoknak a csontjait is, akiket most akasztottak föl.
14 Azután eltemették Saulnak és fiának, Jónátánnak a csontjait Benjámin földjén, Célában, apjának, Kísnek a sírjába. Mindent megtettek, amit a király parancsolt. Ezután megkönyörült Isten az országon.
Harc a filiszteusokkal
15 De újból harc tört ki a filiszteusok és Izráel között. Dávid is elment szolgáival együtt, és megütközött a filiszteusokkal. Dávid azonban elfáradt.
16 Akkor Jisbi-Benób, a refáiak leszármazottja, akinek a lándzsája háromszáz sekel súlyú rézből volt, és vadonatúj fölszerelése volt, azt gondolta, hogy leteríti Dávidot.
17 Azonban segítségére sietett Abisaj, Cerújá fia, aki leterítette, és megölte a filiszteust. Akkor ilyen esküt tettek Dávidnak a hívei: Nem jöhetsz többé velünk az ütközetbe, hogy ki ne oltsd Izráel mécsesét.
18 Ezután újból harc tört ki a filiszteusokkal Góbnál. Akkor vágta le a húsái Szibekkaj a refáiak leszármazottai közül való Szafot.
19 Majd újból harc tört ki a filiszteusokkal Góbnál, és Elhánán, a betlehemi Jaaré-Óregim fia levágta a gáti Góliátot, akinek a lándzsanyele olyan vastag volt, mint a szövőszék tartófája.
20 Gátnál is harc tört ki. Volt ott egy nagy termetű férfi, akinek a kezén is, meg a lábán is hat-hat ujja volt, összesen huszonnégy. Ő is a refáiak leszármazottja volt.
21 Ez gyalázta Izráelt, de levágta őt Jónátán, Dávid bátyjának, Simeának a fia.
22 Ez a négy ember a gáti refáiak leszármazottja volt, és Dávidnak vagy szolgáinak a keze által estek el.
Dávid éneke(A)
22 Dávid ennek az éneknek a szavait mondta el az Úrnak, amikor az Úr kimentette őt minden ellenségének és Saulnak a kezéből.
2 Így mondta: Az Úr az én kőszálam, váram és megmentőm,
3 Istenem, kősziklám, nála keresek oltalmat. Pajzsom, hatalmas szabadítóm és fellegváram, menedékem és szabadítóm, megszabadítasz az erőszaktól.
4 Az Úrhoz kiáltok, aki dicséretre méltó, és megszabadulok ellenségeimtől.
5 Mert körülvettek a halál örvényei, pusztító áradat rettent engem.
6 A sír kötelei fonódtak körém, a halál csapdái meredtek rám.
7 Nyomorúságomban az Úrhoz kiáltottam, kiáltottam az én Istenemhez. Meghallotta hangomat templomában, kiáltásom fülébe jutott.
8 Megrendült és rengett a föld, az egek alapjai megremegtek, megrendültek, mert haragra gyúlt.
9 Füst jött ki orrából, szájából emésztő tűz, parázs izzott benne.
10 Lehajlította az eget és leszállt, homály volt lába alatt.
11 Kerúbon ülve repült, szelek szárnyán jelent meg.
12 Sötétségből vont sátrat magának, víztömegből, gomolygó fellegekből.
13 Fényözön jár előtte, parázsló tűz izzik.
14 Dörög az Úr az égben, mennydörög a Felséges.
15 Kilőtte nyilait és szétszórta, kiröpítette villámait.
16 Láthatóvá vált a tengernek a medre, föltárultak a világ alapjai az Úr dorgálásától, haragos szele fúvásától.
17 Lenyúlt a magasból és fölvett, a nagy vizekből kihúzott engem.
18 Megmentett engem erős ellenségemtől, gyűlölőimtől, bár erősebbek voltak nálam.
19 Rám törhetnek a veszedelem napján, de az Úr az én támaszom.
20 Tágas térre vitt ki engem, megmentett, mert gyönyörködik bennem.
21 Igazságom szerint bánt velem az Úr, kezem tisztasága szerint jutalmazott engem.
22 Hiszen vigyáztam az Úr útjára, és nem hagytam el hűtlenül az Istent.
23 Minden törvényére ügyeltem, rendelkezéseitől nem tértem el.
24 Feddhetetlen voltam előtte, és őrizkedtem a bűntől.
25 Igazságom szerint jutalmazott meg az Úr, tisztaságom szerint, amit jól lát.
26 A hűségeshez hűséges vagy, a feddhetetlen emberhez feddhetetlen vagy.
27 A tisztához tiszta vagy, de a hamisnak ellenállsz.
28 A nyomorult népet megsegíted, de a kevélyeket látod, és megalázod.
29 Te vagy, Uram, a mécsesem, az Úr fénysugarat ad nekem a sötétségben.
30 Veled a rablóknak is nekirontok, ha Isten segít, a falon is átugrom.
31 Az Isten útja tökéletes, az Úr beszéde színigaz. Pajzsa ő mindazoknak, akik hozzá menekülnek.
32 Van-e Isten az Úron kívül, és van-e kőszikla Istenünkön kívül?
33 Isten az én erős menedékem, ő vezeti útján a feddhetetlent.
34 Olyanná teszi lábamat, mint a szarvasoké, magaslatokra állít engem.
35 Ő tanítja kezemet a harcra, karjaim ércíjat feszítenek.
36 Oltalmazó pajzsodat adtad nekem, és sokszor meghallgattál engem.
37 Biztossá teszed lépteimet, nem inognak bokáim.
38 Üldözöm és elpusztítom ellenségeimet, nem térek vissza, míg nem végzek velük.
39 Végeztem velük, szétzúztam őket, nem kelnek föl, lábam elé hullottak.
40 Felruháztál erővel a harcra, térdre kényszerítetted támadóimat.
41 Megfutamítottad ellenségeimet, gyűlölőimet elpusztíthattam.
42 Néznek széjjel, de nincs szabadító, az Úrra néznek, de nem válaszol.
43 Összezúztam őket, mint a föld porát, összetiprom, széttaposom, mint az utca sarát.
44 Megmentettél lázadó népemtől, megőrzöl, népek fejévé teszel, oly nép szolgál nekem, melyhez nem volt közöm.
45 Idegenek hízelegnek nekem, engedelmesen hallgatnak rám,
46 mert elepednek az idegenek, reszketve jönnek elő rejtekükből.
47 Él az Úr, áldott az én kősziklám, magasztaltassék Isten, szabadító kősziklám!
48 Bosszút áll értem az Isten, és népeket vet alám.
49 Kiszabadítasz ellenségeim közül, támadóim fölé emelsz, megmentesz az erőszakosoktól.
50 Ezért magasztallak, Uram, a népek között, zsoltárt éneklek nevednek.
51 Nagy győzelmet ad királyának az Úr, hűséges marad fölkentjéhez, Dávidhoz és utódaihoz örökké.
24 Jézus ezt látva, így szólt: "Milyen nehezen mennek be az Isten országába azok, akiknek vagyonuk van.
25 Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, mint a gazdagnak az Isten országába bejutni."
26 Akik pedig ezt hallották, megkérdezték: "Akkor ki üdvözülhet?"
27 Ő így felelt: "Ami lehetetlen az embereknek, az Istennek lehetséges."
A tanítványok jutalma(A)
28 Ekkor így szólt Péter: "Íme, mi elhagytuk mindenünket, és követtünk téged."
29 Ő pedig ezt mondta nekik: "Bizony, mondom néktek, hogy senki sincs, aki elhagyta házát vagy feleségét, testvéreit, szüleit vagy gyermekeit az Isten országáért,
30 hogy ne kapná vissza sokszorosát már ebben a világban, a jövendő világban pedig az örök életet."
Jézus harmadszor szól haláláról és feltámadásáról(B)
31 Azután maga mellé vette a tizenkettőt, és így szólt hozzájuk: "Most felmegyünk Jeruzsálembe, és az Emberfián beteljesedik mindaz, amit a próféták megírtak.
32 A pogányok kezébe adják, kigúnyolják, meggyalázzák, leköpik,
33 és miután megostorozták, megölik, de a harmadik napon feltámad."
34 Ők azonban semmit sem fogtak fel ezekből. Ez a beszéd rejtve maradt előlük, és nem értették meg a mondottakat.
A jerikói vak meggyógyítása(C)
35 Történt pedig, amikor Jerikóhoz közeledett, hogy egy vak ült az út mellett, és koldult.
36 Hallotta, hogy sokaság megy el mellette, kérdezősködött, hogy mi ez.
37 Megmondták neki, hogy a názáreti Jézus megy arra.
38 Ekkor így kiáltott fel: "Jézus, Dávid Fia, könyörülj rajtam!"
39 Akik elöl mentek, rászóltak, hogy hallgasson el, de ő annál inkább kiáltozott: "Dávid Fia, könyörülj rajtam!"
40 Jézus megállt, és megparancsolta, hogy vezessék hozzá. Amikor közel jött, megkérdezte tőle:
41 "Mit kívánsz, mit tegyek veled?" Ő így szólt: "Uram, hogy lássak."
42 Jézus ezt mondta neki: "Láss! A hited megtartott."
43 És azonnal megjött a szeme világa, és követte őt, dicsőítve az Istent. Amikor ezt látta az egész nép, dicsőítette Istent.
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society