M’Cheyne Bible Reading Plan
Jónátán szövetséget köt Dáviddal
18 Miután véget ért a beszélgetés Saullal, Jónátán lelke összeforrt Dávid lelkével. Úgy megszerette őt Jónátán, mint önmagát.
2 Saul pedig magához vette őt azon a napon, és nem engedte, hogy visszatérjen apja házába.
3 És szövetséget kötött Jónátán Dáviddal, mert úgy szerette őt, mint önmagát.
4 Levette Jónátán a köpenyét, és Dávidnak adta, sőt a ruháját meg a kardját, az íját és az övét is.
5 És ha Dávid harcba indult, sikerrel járt mindenütt, bárhová küldte Saul. Ezért a harcosok élére állította őt Saul. Tetszett ez az egész népnek, még Saul udvari embereinek is.
Saul féltékeny Dávidra
6 Egyszer amint hazajöttek, amikor Dávid a filiszteusok leveréséből tért vissza, kivonultak az asszonyok Saul király elé Izráel városaiból énekszóval, körtáncot lejtve, dobolva, vígan, és három húrú hangszeren játszva.
7 A táncoló asszonyok így énekeltek: Megölt Saul ezer embert, Dávid meg tízezer embert!
8 Erre igen megharagudott Saul, és nem tetszett neki ez a dolog, mert ezt gondolta: Dávidnak tízezret tulajdonítanak, nekem meg csak ezret tulajdonítanak! Még majd a királyság is az övé lesz!
9 Ettől fogva állandóan rossz szemmel nézett Saul Dávidra.
10 Másnap megszállta Sault Istennek az a rossz szelleme, és révületbe esett a házában. Dávid pedig a lantot pengette, ahogyan mindennap szokta. Saul kezében lándzsa volt.
11 Saul feléje dobta a lándzsát, mert azt gondolta, hogy a falhoz szegezi Dávidot. De Dávid két ízben is kitért előle.
12 És félni kezdett Saul Dávidtól, mert vele volt az Úr, Saultól pedig eltávozott.
13 Ezért eltávolította őt Saul maga mellől, és ezredessé tette, hogy ki- és bevonuljon a hadinép élén.
14 Dávid minden útján sikerrel járt, mert vele volt az Úr.
15 Amikor látta Saul, hogy milyen nagy sikereket ér el, rettegni kezdett tőle.
16 De egész Izráel és Júda szerette Dávidot, mert ő vonult az élükön ki és be.
17 Egyszer így szólt Saul Dávidhoz: Nézd, neked adom feleségül idősebb lányomat, Mérabot, csak légy az én vitézem, és harcold az Úr harcait! Mert így gondolkozott Saul: ne én pusztítsam el, hanem a filiszteusok.
18 Dávid ezt felelte Saulnak: Ki vagyok én, mi az én életem és apám családja Izráelben, hogy veje legyek a királynak?
19 De amikor hozzá kellett volna adni Dávidhoz Saul leányát, Mérabot, mégis a mehólai Adriélhez adták feleségül.
20 Saul leánya Míkal azonban megszerette Dávidot. Megmondták ezt Saulnak, és ő helyeselte a dolgot.
21 Ezt gondolta ugyanis Saul: Neki adom őt, mert ez lesz a csapda, és elpusztítják a filiszteusok. Ezért másodszor is ezt mondta Saul Dávidnak: Ezúttal a vőm leszel.
22 És megparancsolta Saul az udvari embereknek, hogy így beszéljenek Dáviddal bizalmasan: Nézd, a király kedvel téged, és az udvari emberek is mind szeretnek. Légy tehát a király veje!
23 Saul udvari emberei el is mondták Dávidnak ezeket a dolgokat, de Dávid így felelt: Olyan csekélységnek látjátok, hogy valaki a király veje legyen? Hiszen én szegény és jelentéktelen ember vagyok.
24 És jelentették az udvari emberek Saulnak, hogy miket mondott Dávid.
25 Akkor ezt mondta Saul: Mondjátok meg Dávidnak, hogy nem kíván a király mátkapénzt, csak száz filiszteusnak az előbőrét. Így állj bosszút a király ellenségein! Saul ugyanis azt gondolta, hogy a filiszteusok által ejti el Dávidot.
26 Amikor aztán az udvari emberek elmondták Dávidnak ezeket, Dávid is helyeselte a dolgot, hogy a király veje legyen. Még mielőtt letelt volna a kitűzött idő,
27 elindult és elment Dávid az embereivel együtt, és levágott kétszáz embert a filiszteusok közül. Elhozta Dávid az előbőrüket, és odaadta az összeset a királynak, hogy a király veje lehessen. Ekkor hozzá adta Saul a leányát, Míkalt feleségül.
28 Saul azonban látta, és tudta, hogy az Úr Dáviddal van, és Míkal, Saul leánya szereti őt.
29 Ezért még jobban félt Saul Dávidtól, és ellensége lett Dávidnak egész életére.
30 A filiszteusok vezérei kivonultak harcolni. Valahányszor kivonultak, Dávid mindig nagyobb sikert ért el, mint Saul többi szolgája, ezért igen híressé lett a neve.
Fébé ajánlása és személyes üdvözletek
16 Ajánlom nektek nőtestvérünket, Fébét, aki jelenleg a kenkhreai gyülekezet szolgája:
2 fogadjátok őt az Úr akarata szerint a szentekhez illően, és álljatok mellé minden olyan ügyben, amelyben szüksége van rátok, mert ő is sokaknak lett pártfogója, nekem magamnak is.
3 Köszöntsétek Priszkát és Akvilát, akik munkatársaim a Krisztus Jézusban.
4 Ők életemért saját fejüket kockáztatták, és nekik nem csak én vagyok hálás, hanem a pogányok valamennyi gyülekezete is.
5 Köszöntsétek a házukban levő gyülekezetet is. Köszöntsétek az én szeretett Epainetoszomat, aki az ázsiai tartomány első zsengéje Krisztusban.
6 Köszöntsétek Máriát, aki sokat fáradozott értetek.
7 Köszöntsétek Andronikoszt és Juniászt, rokonaimat és fogolytársaimat, akiket nagyra becsülnek az apostolok körében, akik nálam is előbb lettek Krisztus híveivé.
8 Köszöntsétek az Úrban szeretett Ampliátuszomat.
9 Köszöntsétek Urbánuszt, aki munkatársunk a Krisztusban, és az én szeretett Sztakhüszomat.
10 Köszöntsétek Apellészt, a Krisztus kipróbált emberét. Köszöntsétek az Arisztobulosz háza népéből valókat.
11 Köszöntsétek Heródiónt, az én rokonomat. Köszöntsétek a Narcisszusz háza népéből azokat, akik az Úrban hisznek.
12 Köszöntsétek Trüfainát és Trüfószát, akik fáradoznak az Úrért. Köszöntsétek a szeretett Persziszt, aki sokat fáradozott az Úrért.
13 Köszöntsétek az Úrban kiválasztott Rufuszt és anyját, aki nekem is anyám.
14 Köszöntsétek Aszünkritoszt, Flegónt, Hermészt, Patrobászt, Hermászt és a hozzájuk tartozó testvéreket.
15 Köszöntsétek Filologoszt és Júliát, Néreuszt és nőtestvérét, valamint Olümpászt és a hozzájuk tartozó szenteket mind.
16 Köszöntsétek egymást szent csókkal. Köszönt titeket Krisztus minden gyülekezete.
Óvás a zavarkeltőktől
17 Kérlek titeket, testvéreim, tartsátok szemmel azokat, akik szakadásokat és botránkozásokat okoznak azzal, hogy az ellenkezőjét tanítják annak, amit tanultatok. Térjetek ki előlük!
18 Mert az ilyenek nem a mi Urunknak, Krisztusnak szolgálnak, hanem a saját hasuknak, és szép szóval, ékesszólással megcsalják a jóhiszeműek szívét.
19 Hiszen a ti engedelmességetek híre eljutott mindenkihez. Nektek tehát örülök. De szeretném, ha bölcsek lennétek a jóra, és képtelenek a rosszra.
20 A békesség Istene pedig összezúzza a Sátánt lábatok alatt hamarosan. A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme legyen veletek!
Pál munkatársainak üdvözletei
21 Köszönt titeket munkatársam, Timóteus, valamint rokonaim: Luciusz, Jázon és Szószipatrosz.
22 Köszöntelek titeket az Úrban én, Terciusz, aki leírtam ezt a levelet.
23 Köszönt titeket Gájusz, aki vendéglátóm nekem és az egész gyülekezetnek. Köszönt titeket Erásztosz, a város számvevője, és Kvártusz testvérünk. (
24 A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme legyen mindnyájatokkal!)
Isten dicsőítése
25 Akinek van hatalma arra, hogy megerősítsen titeket az én evangéliumom és a Jézus Krisztusról szóló üzenet szerint - ama titok kinyilatkoztatása folytán, amely örök időkön át kimondatlan maradt,
26 de most nyilvánvalóvá lett, és az örök Isten rendelkezése szerint a próféták írásai által tudtul adatott minden népnek, hogy eljussanak a hit engedelmességére.
27 Az egyedül bölcs Istené a dicsőség, a Jézus Krisztus által örökkön-örökké. Ámen.
A kegyesek szenvedése és annak értelme
3 Én vagyok az a férfi, aki nyomorúságot látott az Úr haragjának botja miatt.
2 Sötétben űzött, hajtott, ahol nincs világosság.
3 Bizony, ellenem fordítja kezét folytonosan, egész nap.
4 Elsorvasztotta húsom és bőröm, összetörte csontjaimat.
5 Körülbástyázott engem méreggel és fáradsággal.
6 Vaksötétbe helyezett engem, mint a régen meghaltakat.
7 Falat emelt körém, nem juthatok ki, súlyos bilincsbe vert.
8 Ha segítségért kiáltok is, elzárkózik imádságom elől.
9 Faragott kőből emelt falat utaimra, ösvényeimet járhatatlanná tette.
10 Olyan hozzám, mint a leselkedő medve, mint rejtekhelyen az oroszlán.
11 Lekergetett utamról, összetépett, elpusztított engem.
12 Felvonta íját, és kitett engem nyilai céltáblájául.
13 Veséimbe eresztette tegzének nyilait.
14 Nevetséges lettem minden nép előtt, és gúnydalt énekelnek rólam egész nap.
15 Keserűséggel lakatott jól, bánattal itatott meg.
16 Kavicsot rágatott velem, hamuba kényszerített engem.
17 Elvette békességemet, elfeledtem, mi a jólét.
18 Már azt gondoltam: Nem lehet reménykednem és bizakodnom az Úrban!
19 Gondolj nyomorúságomra és hontalanságomra, az ürömre és a méregre!
20 Mindig erre gondol, és elcsügged a lelkem.
21 De ha újra meggondolom, reménykedni kezdek:
22 Szeret az Úr, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma:
23 minden reggel megújul. Nagy a te hűséged!
24 Az Úr az én osztályrészem - mondom magamban -, ezért benne bízom.
25 Jó az Úr a benne reménykedőkhöz, a hozzá folyamodókhoz.
26 Jó csendben várni az Úr szabadítására.
27 Jó, ha a férfi már ifjúkorában igát hordoz.
28 Üljön hát magányosan és maradjon néma, amikor ráteszik.
29 Hajtsa porba fejét, talán van reménysége.
30 Tartsa oda arcát, ha ütik, tűrje el, ha gyalázzák.
31 Mert nem vet el örökre az Úr.
32 Még ha megszomorít is, irgalmaz, mert nagyon szeret.
33 Mert nem szíve szerint alázza és szomorítja meg az embereket.
34 Amikor lábbal tiporják egy ország foglyait,
35 amikor az embert kiforgatják jogából a Felségessel szembeszállva,
36 amikor megcsalják az embert perében, azt nem nézi el az Úr!
37 Ha bekövetkezik, amit valaki megmond, nem az Úr parancsából van-e az?
38 Nem a Felséges szavától függ-e a rossz is, meg a jó is?
39 Miért siránkozik az élő ember, a férfi, ha vétkezett?
40 Inkább kutassuk, vizsgáljuk meg útjainkat, és térjünk meg az Úrhoz!
41 Emeljük föl szívünket és kezünket Istenhez, aki a mennyekben van:
42 Mi voltunk a vétkesek és engedetlenek, ezért nem bocsátottál meg.
43 Elzárkóztál haragodban, és üldöztél, kíméletlenül gyilkoltál bennünket.
44 Elzárkóztál felhőd mögé, nem jutott hozzád imádság.
45 Megvetett söpredékké tettél bennünket a népek között.
46 Ránk tátotta száját minden ellenségünk.
47 Rettegés és csapda lett a részünk, pusztulás és összeomlás.
48 Könny patakzott a szememből népem összeomlása miatt.
49 Szemem szüntelen könnyezik, megállás nélkül,
50 míg le nem tekint, és meg nem látja a mennyekből az Úr.
51 Fáj a lelkem, ha látom városom lakóinak sorsát.
52 Vadásztak rám, mint a madárra, ellenségeim ok nélkül.
53 Verembe taszítottak engem, és köveket dobtak rám.
54 Összecsapott a víz a fejem fölött, már azt mondtam: elvesztem!
55 Segítségül hívtam nevedet, Uram, a verem mélyéről.
56 Meghallottad szavamat: Ne fogd be a füled sóhajtásom és kiáltásom előtt!
57 Közeledtél, mikor kiáltottam hozzád, így szóltál: Ne félj!
58 Te perelted, Uram, peremet, és megváltottad életemet.
59 Láttad, Uram, hogy megcsaltak: ítéld meg igazságomat!
60 Láttad, milyen bosszúvágyók, mi mindent terveztek ellenem.
61 Hallottad, Uram, hogyan gyalázkodtak, mi mindent terveztek ellenem.
62 Támadóim szája egész nap engem rágalmaz.
63 Lásd meg, hogy akár ülnek, akár állnak, csak engem gúnyolnak.
64 Fizess meg nekik, Uram, azért, amit kezükkel tettek!
65 Adj nekik elborult elmét, ez legyen átkod rajtuk!
66 Üldözze haragod őket, pusztítsd ki őket az Úr ege alól!
Isten megsegíti övéit
34 Dávidé, abból az időből, amikor eszelősnek tettette magát Abímeleknél, aki aztán elkergette, ő pedig elment.
2 Áldom az Urat mindenkor, állandóan őt dicséri szám.
3 Az Úrral dicsekszik lelkem. Hallják ezt az alázatosak, és örülnek.
4 Hirdessétek velem az Úr nagyságát, magasztaljuk együtt az ő nevét!
5 Az Úrhoz folyamodtam, és ő meghallgatott, megmentett mindattól, amitől rettegtem.
6 Örömre derülnek, kik rátekintenek, nem pirul az arcuk.
7 Kiáltott a nyomorult; az Úr meghallgatta, és minden bajából kiszabadította.
8 Az Úr angyala őrt áll az istenfélők mellett, és megmenti őket.
9 Érezzétek, és lássátok, hogy jó az Úr! Boldog az az ember, aki hozzá menekül.
10 Féljétek az Urat, ti szentjei, mert nem szűkölködnek az istenfélők.
11 Az oroszlánok is sínylődnek, és éheznek, de akik az Úrhoz folyamodnak, nem nélkülözik a jót.
12 Jöjjetek, fiaim, hallgassatok rám, megtanítalak benneteket az Úr félelmére.
13 Ki az az ember, akinek tetszik az élet, és szeretne jó napokat látni?
14 Vigyázz, hogy nyelved ne szóljon rosszat, és ajkad ne beszéljen csalárdságot!
15 Hagyj fel a rosszal, és cselekedj jót, törekedj békességre, és kövesd azt!
16 Az Úr szeme látja az igazakat, füle meghallja kiáltásukat.
17 Az Úr a gonosztevők ellen fordul, emléküket is kiirtja a földről.
18 Akik az Úrhoz kiáltanak, azokat meghallgatja, és kimenti őket minden bajból.
19 Közel van az Úr a megtört szívűekhez, és a sebzett lelkűeket megsegíti.
20 Sok baj éri az igazat, de valamennyiből kimenti az Úr.
21 Megőrzi minden csontját, egy sem törik el közülük.
22 Halálos veszedelem éri utol a bűnöst, megbűnhődnek, akik gyűlölik az igazat.
23 Az Úr megváltja szolgái életét, és nem kell bűnhődnie senkinek, aki hozzá menekül.
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society