M’Cheyne Bible Reading Plan
Sámson Gázában
16 Egyszer Sámson elment Gázába, meglátott ott egy parázna nőt, és bement hozzá.
2 A gázaiaknak megmondták: Idejött Sámson! Körülvették, és lestek rá egész éjjel a város kapujában, de csendben maradtak egész éjjel, mert azt gondolták: Majd ha megvirrad reggel, meggyilkoljuk őt.
3 Sámson éjfélig feküdt. Éjfélkor aztán fölkelt, megragadta a városkapu ajtaját a két ajtófélfával együtt, és kiszakította zárastul, majd a vállára vette, és fölvitte a hegytetőre, Hebrónnal szemben.
Sámson és Delila
4 Történt ezután, hogy megszeretett egy asszonyt a Szórék völgyében, akinek Delila volt a neve.
5 A filiszteusok városfejedelmei elmentek az asszonyhoz, és azt mondták neki: Szedd rá, és derítsd ki, hogy mitől olyan nagy az ereje, és hogyan tudnánk megkötözni és elbánni vele? Akkor mi egyenként ezeregyszáz ezüstöt adunk neked!
6 Delila ezt mondta Sámsonnak: Mondd meg nekem, mitől olyan nagy az erőd, mivel lehet megkötözni téged, és hogyan lehet elbánni veled?
7 Sámson azt felelte neki: Ha megkötöznek hét nyers ínnal, amelyek még nem szárazak, akkor elgyengülök, és olyan leszek, mint bármely más ember.
8 Ekkor a filiszteusok városfejedelmei hoztak az asszonynak hét nyers inat, amelyek még nem voltak szárazak, és az megkötözte őt azokkal.
9 Eközben egyesek lesben álltak a belső szobában. Akkor ezt mondta neki az asszony: Jönnek a filiszteusok, Sámson! De ő úgy elszakította az inakat, ahogyan a kócmadzag elszakad, ha tűz éri. Így nem tudódott ki, miben van az ereje.
10 Delila akkor ezt mondta Sámsonnak: Becsaptál, és hazudtál nekem. De most igazán mondd meg nekem, mivel lehet megkötözni téged?
11 Sámson így felelt neki: Ha jól megkötöznek új kötelekkel, amelyeket még semmire sem használtak, elgyengülök, és olyan leszek, mint bármely más ember.
12 Delila tehát új köteleket szerzett, és azokkal kötözte meg őt. Azután ezt mondta neki: Jönnek a filiszteusok, Sámson! Eközben egyesek lesben álltak a belső szobában. De ő letépte azokat a karjáról, mint a cérnaszálat.
13 Delila akkor ezt mondta Sámsonnak: Eddig becsaptál, és hazudtál nekem. Mondd meg már nekem, mivel lehet megkötözni téged? Sámson azt felelte neki: Ha összeszövöd fejem hét hajfonatát a szövőszék fonalával.
14 Az asszony még egy cövekkel is rögzítette, azután ezt mondta neki: Jönnek a filiszteusok, Sámson! De ő fölébredt álmából, és kitépte a cöveket, a vetélőt és a szövedék fonalát.
15 Delila ezt mondta neki: Hogyan mondhatod, hogy szeretsz, ha nem enyém a szíved? Már háromszor csaptál be, mert nem mondtad meg nekem, mitől olyan nagy az erőd.
16 Amikor mindennap zaklatta és gyötörte szavaival, halálosan megunta a dolgot.
17 Feltárta előtte egészen a szívét, és ezt mondta neki: Borotva nem érte soha a fejemet, mert Istennek vagyok szentelve születésemtől fogva. Ha megnyírnak, odalesz az erőm, elgyengülök, és olyan leszek, mint bármely más ember.
18 Amikor Delila látta, hogy egészen feltárta előtte a szívét, elküldött, és hívatta a filiszteusok városfejedelmeit, és ezt üzente: Most jöjjetek, mert egészen feltárta előttem a szívét! A filiszteusok városfejedelmei elmentek hozzá, és a pénzt is vitték magukkal.
19 Ekkor elaltatta Sámsont a térdén, hívott egy embert, és levágott hét hajfürtöt a fejéről. Azután elkezdte szólongatni, de azt már elhagyta az ereje.
20 Ezt mondta Delila: Jönnek a filiszteusok, Sámson! Ő felébredt álmából, de azt gondolta: Kiszabadulok most is, mint máskor, csak megrázom magam! - mert még nem tudta, hogy elhagyta őt az Úr.
21 De a filiszteusok megragadták, kiszúrták a szemét, és elvitték Gázába. Bilincsbe verték, és malmot kellett hajtania a foglyok házában.
Sámson utolsó hőstette
22 De Sámson fején nőni kezdett a haj azután, hogy levágták.
23 Egyszer a filiszteusok városfejedelmei összegyűltek, hogy nagy áldozatot mutassanak be istenüknek, Dágónnak, és hogy örvendezzenek. Ezt mondták: Kezünkbe adta istenünk Sámsont, aki ellenségünk!
24 Amikor meglátta őt a nép, dicsőítették istenüket, és ezt mondták: Kezünkbe adta istenünk azt, aki az ellenségünk, aki pusztította földünk, s oly sokat megölt közülünk!
25 Azután olyan jókedvük támadt, hogy ezt mondták: Hívjátok ide Sámsont, hadd szórakoztasson bennünket! Oda is hívták Sámsont a foglyok házából, hogy szórakoztassa őket, és odaállították az oszlopok közé.
26 Sámson ezt mondta annak a fiúnak, aki a kezét fogta: Eressz el, hadd tapogassam meg az oszlopokat, amelyeken a ház nyugszik, és hadd támaszkodjam hozzájuk!
27 A ház tele volt férfiakkal és asszonyokkal, ott voltak a filiszteusok városfejedelmei, a tetőn pedig mintegy háromezer férfi és nő, akik Sámson játékán szórakoztak.
28 Ekkor Sámson az Úrhoz kiáltott, és ezt mondta: Ó, Uram, Uram! Emlékezz meg rólam, és erősíts meg engem még most az egyszer, én Istenem, hogy bosszút állhassak a filiszteusokon a két szememért!
29 Azzal átfogta Sámson a két középső oszlopot, amelyeken a ház nyugodott, az egyiket jobb kezével, a másikat bal kezével, és nekik feszült.
30 Majd ezt mondta Sámson: Hadd haljak meg én is a filiszteusokkal együtt! Azzal megfeszítette erejét, úgyhogy a ház rádőlt a városfejedelmekre és az egész népre, amely benn volt. Így többet ölt meg halálával, mint ahányat megölt életében.
31 Ezután elmentek a testvérei és apjának egész háza népe, fölvették és hazavitték. Corá és Estáól között temették el apjának, Mánóahnak a sírjába. Húsz évig volt Izráel bírája.
Pál útja Macedónián át Görögországba és vissza Tróászig
20 Miután megszűnt a zavargás, magához hívatta Pál a tanítványokat, bátorította őket, és elköszönve tőlük elindult Macedóniába.
2 Bejárta annak tartományait, számos beszédben intette őket, majd elment Görögországba.
3 Három hónapig tartózkodott ott, mivel azonban a zsidók merényletet terveztek ellene, amikor hajóra akart szállni Szíria felé, úgy döntött, hogy Macedónián át tér vissza.
4 Elkísérte őt a béreai Szópatér, Pirrosz fia, a thesszalonikaiak közül pedig Arisztarkhosz és Szekundusz, a derbéi Gájusz és Timóteus, valamint az ázsiai Tükhikosz és Trofimosz.
5 Ezek előre mentek, és Tróászban vártak ránk.
6 Mi pedig a kovásztalan kenyerek napjai után elhajóztunk Filippiből, és öt nap múlva érkeztünk hozzájuk Tróászba, ahol hét napot töltöttünk.
Pál prédikál Tróászban. Eutikhosz
7 A hét első napján pedig, amikor összegyűltünk, hogy megtörjük a kenyeret, Pál prédikált nekik, és mivel másnap már el akart utazni, a tanítást egészen éjfélig meghosszabbította.
8 Elég sok lámpás volt abban a felső szobában, ahol együtt voltunk.
9 Egy Eutikhosz nevű ifjú pedig, aki az ablakban ült, mély álomba merült, mivel Pál sokáig prédikált, és az álomtól elnehezülve leesett a harmadik emeletről, úgyhogy holtan szedték fel.
10 Ekkor Pál lement, ráborult, átölelte, és ezt mondta: "Ne zajongjatok, mert a lelke benne van."
11 Azután felment, megtörte a kenyeret, evett, és még sokáig, egészen virradatig beszélt hozzájuk, majd útnak indult.
12 A fiút pedig élve hozták fel, és egészen megvigasztalódtak.
Pál útja Milétoszig
13 Mi pedig előre mentünk, és hajóra szállva Asszoszba utaztunk, hogy ott vegyük fel Pált, mivel így rendelkezett; odáig ugyanis gyalog akart jönni.
14 Amikor aztán Asszoszban ránk talált, felvettük a hajóra, és Mitilénébe mentünk.
15 Onnan tovább hajóztunk, és a következő napon eljutottunk Khiosz elé. Másnap befutottunk Számoszba, az ezt követő napon pedig elmentünk Milétoszba.
16 Pál ugyanis már előzőleg úgy döntött, hogy Efezus mellett csak elhajózik, hogy ne kelljen időt töltenie Ázsiában. Sietett, hogy lehetőleg pünkösd napjára Jeruzsálembe érkezzen.
Pál Milétoszban elbúcsúzik az efezusi vénektől
17 Milétoszból azután elküldött Efezusba, és magához hívatta a gyülekezet véneit.
18 Mikor azok megérkeztek hozzá, így beszélt hozzájuk: "Ti tudjátok, hogy az első naptól fogva, amelyen Ázsia tartományába léptem, hogyan viselkedtem közöttetek az egész idő alatt:
19 szolgáltam az Úrnak teljes alázatossággal, könnyek és megpróbáltatások között, amelyek a zsidók cselszövései miatt értek.
20 Semmit sem hallgattam el abból, ami hasznos, hanem inkább hirdettem és tanítottam azt nektek nyilvánosan és házanként.
21 Bizonyságot tettem zsidóknak is meg görögöknek is az Istenhez való megtérésről és a mi Urunkban, Jézusban való hitről.
22 És most, íme, én a Lélektől kényszerítve megyek Jeruzsálembe, és hogy mi ér ott engem, nem tudom;
23 csak azt tudom, hogy a Szentlélek városról városra bizonyságot tesz, hogy fogság és nyomorúság vár rám.
24 De én mindezekkel nem gondolok, sőt még az életem sem drága, csakhogy elvégezhessem futásomat és azt a szolgálatot, amelyet az Úr Jézustól azért kaptam, hogy bizonyságot tegyek az Isten kegyelmének evangéliumáról.
25 És most tudom, hogy közületek, akik között jártam, az Isten országát hirdetve, többé nem látja arcomat senki.
26 Ezért bizonyságot teszek előttetek a mai napon, hogy én mindenki vérétől tiszta vagyok.
27 Mert nem vonakodtam attól, hogy hirdessem nektek az Isten teljes akaratát.
28 Viseljetek gondot tehát magatokra és az egész nyájra, amelynek őrizőivé tett titeket a Szentlélek, hogy legeltessétek az Isten egyházát, amelyet tulajdon vérével szerzett.
29 Tudom, hogy távozásom után dühös farkasok jönnek közétek, akik nem kímélik a nyájat,
30 sőt közületek is támadnak majd férfiak, akik fonák dolgokat beszélnek, hogy magukhoz vonzzák a tanítványokat.
31 Vigyázzatok azért, és emlékezzetek arra, hogy három évig éjjel és nappal szüntelenül könnyek között intettelek mindnyájatokat.
32 Most pedig az Istennek és kegyelme igéjének ajánllak titeket, aki felépíthet benneteket, és örökséget adhat nektek a szentek között.
33 Senkinek ezüstjét, aranyát vagy ruháját nem kívántam,
34 sőt ti jól tudjátok, hogy a magam szükségleteiről, meg a velem levőkéről ezek a kezek gondoskodtak.
35 Minden tekintetben megmutattam nektek, hogy milyen kemény munkával kell az erőtlenekről gondoskodni, megemlékezve az Úr Jézus szavairól. Mert ő mondta: Nagyobb boldogság adni, mint kapni."
36 Miután ezeket elmondta, mindnyájukkal együtt térdre borulva imádkozott.
37 Ekkor valamennyien nagy sírásra fakadtak, Pál nyakába borultak, és csókolgatták őt.
38 Különösen azon a szaván szomorodtak el, hogy többé nem fogják őt viszontlátni. Azután kikísérték a hajóhoz.
Jeremiás levelet ír a száműzötteknek
29 Ez szó szerint az a levél, amelyet Jeremiás próféta Jeruzsálemből küldött a foglyok közt megmaradt véneknek és papoknak, prófétáknak és az egész népnek, akiket fogságba vitt Nebukadneccar Jeruzsálemből Babilóniába,
2 miután Jekonjá király, az anyakirálynő, az udvari emberek, Júda és Jeruzsálem vezetői, a mesteremberek és a várépítők elkerültek Jeruzsálemből.
3 Elászá, Sáfán fia és Gemarjá, Hilkijjá fia által küldte el, akiket Cidkijjá, Júda királya küldött Nebukadneccar babilóniai királyhoz Babilonba:
4 Így szól a Seregek Ura, Izráel Istene az egész fogoly néphez, amelyet fogságba vittek Jeruzsálemből Babilóniába:
5 Építsetek házakat, és lakjatok bennük! Ültessetek kerteket, és egyétek azok gyümölcsét!
6 Házasodjatok, szülessenek fiaitok és leányaitok! Házasítsátok meg fiaitokat, és adjátok férjhez leányaitokat! Szüljenek azok fiúkat és lányokat! Szaporodjatok, és ne fogyjatok!
7 Fáradozzatok annak a városnak békességén, ahová fogságba vitettelek benneteket, és imádkozzatok érte az Úrhoz, mert annak békességétől függ a ti békességetek is!
8 Ezt mondja a Seregek Ura, Izráel Istene: Ne engedjétek, hogy rászedjenek benneteket a próféták és a jósok, akik köztetek vannak, és ne hallgassatok az álmodók álmaira!
9 Mert hazugságot prófétálnak nektek az én nevemben; nem küldtem őket - így szól az Úr.
10 Ezt mondja az Úr: Majd ha eltelik a babiloni hetven esztendő, akkor gondom lesz rátok, és valóra váltom azt a jó szót, hogy visszahozlak benneteket erre a helyre.
11 Mert csak én tudom, mi a tervem veletek - így szól az Úr -: békességet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövőt adok nektek.
12 Ha segítségül hívtok, és állhatatosan imádkoztok hozzám, akkor meghallgatlak benneteket.
13 Megtaláltok engem, ha kerestek és teljes szívvel folyamodtok hozzám.
14 Megtaláltok engem - így szól az Úr -, jóra fordítom sorsotokat, összegyűjtlek benneteket minden nép közül és minden helyről, ahová szétszórtalak - így szól az Úr -, és visszahozlak erre a helyre, ahonnan fogságba vitettelek benneteket.
15 Hiába mondtátok, hogy támasztott nektek az Úr prófétákat Babilóniában is!
16 Ezt mondja az Úr a királynak, aki Dávid trónján ül, és az egész népnek, amely ebben a városban lakik, honfitársaitoknak, akik nem mentek veletek fogságba:
17 Így szól a Seregek Ura: Fegyvert, éhséget és dögvészt bocsátok rájuk, és olyanná teszem őket, mint a rothadt fügék, amelyek ehetetlenül rosszak.
18 Üldözni fogom őket fegyverrel, éhséggel és dögvésszel, elrettentő példává teszem őket a föld minden országának: átkozni fogják őket, és borzadnak tőlük, fölszisszennek láttukra, és gyalázzák őket mindazok a népek, amelyek közé szétszórtam őket.
19 Mert nem hallgattak beszédemre - így szól az Úr -, pedig üzentem nekik szolgáim, a próféták által, méghozzá idejében üzentem, de nem engedelmeskedtek - így szól az Úr.
Jövendölés a hamis próféták ellen
20 Halljátok meg az Úr igéjét mindnyájan, ti foglyok, akiket Jeruzsálemből Babilóniába száműztem:
21 Így szól a Seregek Ura, Izráel Istene Ahábról, Kólájá fiáról, és Cidkijjáról, Maaszéjá fiáról, akik hazugságot prófétálnak nektek az én nevemben: Nebukadneccar babilóniai király kezébe adom őket, és ő kivégezteti őket a szemetek láttára.
22 Átokba foglalják őket a Babilóniában élő júdai foglyok, és ezt mondják: Olyanná tegyen téged az Úr, mint Cidkijját és Ahábot, akiket tűzön pörkölt meg Babilónia királya!
23 Mert olyan dolgot követtek el, ami becstelenség Izráelben: paráználkodtak honfitársaik feleségével, és hazug igét hirdettek az én nevemben, amit nem parancsoltam nekik. Én tudom és tanúsítom ezt - így szól az Úr.
24 A nehelámi Semajának pedig mondd meg:
25 Így szól a Seregek Ura, Izráel Istene: Te leveleket küldtél a magad nevében Jeruzsálem egész népének és Cefanjá főpapnak, Maaszéjá fiának, meg az egész papságnak, és ezt írtad:
26 Az Úr tett téged Jójádá főpap utódjává, hogy ügyelj az Úr házában minden féleszű és prófétálgató emberre, és zárd kalodába, vagy verd vasra őket.
27 Akkor miért nem fenyítetted meg az anátóti Jeremiást, aki nektek prófétálgat?
28 Hiszen ilyen levelet küldött hozzánk Babilóniába: Hosszú lesz a fogság! Építsetek házakat, és lakjatok bennük! Ültessetek kerteket, és egyétek azok gyümölcsét!
29 Cefanjá főpap azonban felolvasta ezt a levelet Jeremiás prófétának.
30 Ekkor így szólt az Úr igéje Jeremiáshoz:
31 Ezt az üzenetet küldd az egész fogoly népnek: Így szól az Úr a nehelámi Semajáról: Mivel Semajá prófétált nektek, pedig én nem küldtem őt, és hazugsággal biztatott benneteket,
32 azért ezt mondja az Úr: Megbüntetem a nehelámi Semaját és ivadékát. Nem marad meg senki közülük e nép között, és nem fog gyönyörködni abban a jóban, amit népemmel teszek - így szól az Úr -, mert beszédével lázított az Úr ellen.
Jézus Pilátus előtt(A)
15 Korán reggel haladéktalanul határozatot hoztak a főpapok a vénekkel, az írástudókkal és az egész nagytanáccsal együtt. Azután Jézust megkötözve elvitték, és átadták Pilátusnak.
2 Pilátus pedig megkérdezte tőle: "Te vagy a zsidók királya?" Ő így válaszolt neki: "Te mondod."
3 A főpapok hevesen vádolták őt.
4 Pilátus ismét megkérdezte tőle: "Nem felelsz semmit? Nézd, mennyire vádolnak!"
5 Jézus pedig többé semmit sem válaszolt, úgyhogy Pilátus nagyon elcsodálkozott.
Jézus és Barabbás(B)
6 Ünnepenként el szokott bocsátani nekik egy foglyot, akit ők kívántak.
7 Barabbás is fogságban volt azokkal a lázadókkal együtt, akik a lázadás idején gyilkosságot követtek el.
8 A sokaság tehát felmenve Pilátus elé, kérte tőle azt, amit mindig megtett nekik.
9 Ő pedig megkérdezte tőlük: "Akarjátok, hogy elbocsássam nektek a zsidók királyát?" -
10 mert tudta, hogy irigységből szolgáltatták ki Jézust a főpapok.
11 A főpapok azonban felbujtották a sokaságot, hogy inkább Barabbás elbocsátását követeljék.
12 Pilátus ismét megszólalt, és ezt mondta nekik: "Mit tegyek akkor azzal, akit a zsidók királyának mondotok?"
13 Azok ismét felkiáltottak: "Feszítsd meg!"
14 Pilátus megkérdezte tőlük: "De mi rosszat tett?" Azok pedig még hangosabban kiáltották: "Feszítsd meg!"
15 Pilátus eleget akart tenni a sokaság kívánságának, és szabadon bocsátotta nekik Barabbást; Jézust pedig miután megostoroztatta, kiszolgáltatta, hogy megfeszítsék.
Jézus megcsúfolása(C)
16 A katonák elvitték őt a palota belsejébe, a helytartóságra, és összehívták az egész csapatot.
17 Felöltöztették bíborba, tövisből font koronát tettek a fejére,
18 és elkezdték köszönteni: "Üdvözlégy, zsidók királya!"
19 Nádszállal verték a fejét, leköpdösték, és térdhajtással hódoltak előtte.
Jézus megfeszítése(D)
20 Miután kigúnyolták, levették róla a bíborruhát, felöltöztették saját ruhájába, és kivitték, hogy megfeszítsék őt.
21 Kényszerítettek egy arra menő embert, cirénei Simont, Alexander és Rufusz apját, aki a mezőről jött, hogy vigye a keresztet.
22 Elvitték őt a Golgota nevű helyre, ami ezt jelenti: Koponya-hely,
23 és mirhás bort adtak neki; de ő nem fogadta el.
24 Ekkor keresztre feszítették, és megosztoztak a ruháin, sorsot vetve, hogy ki mit kapjon.
25 Kilenc óra volt, amikor megfeszítették.
26 Felirat is volt a kereszten az ellene emelt vádról, amely így szólt: A ZSIDÓK KIRÁLYA.
27 Vele együtt feszítettek keresztre két rablót, egyet jobb, egyet pedig bal keze felől.
28 (És így teljesedett be az Írás, amely ezt mondja: "És bűnösök közé számlálták.")
29 Az arra járók fejüket csóválva káromolták, és ezt mondták: "Nosza te, aki lerombolod a templomot, és felépíted három nap alatt,
30 mentsd meg magadat, szállj le a keresztről!"
31 Hasonlóan csúfolódtak a főpapok is maguk között az írástudókkal együtt, és így szóltak: "Másokat megmentett, de magát nem tudja megmenteni.
32 A Krisztus, az Izráel királya, szálljon le a keresztről, hogy lássuk, és higgyünk." Azok is gyalázták, akik vele együtt voltak megfeszítve.
Jézus halála(E)
33 Amikor tizenkét óra lett, sötétség támadt az egész földön három óráig.
34 Három órakor Jézus hangosan felkiáltott: "Elói, elói, lámá sabaktáni!" - ami ezt jelenti: "Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?"
35 Néhányan az ott állók közül, akik meghallották, így szóltak: "Nézd, Illést hívja."
36 Valaki elfutott, megtöltött egy szivacsot ecettel, nádszálra tűzte, inni adott neki, és így szólt: "Lássuk csak, eljön-e Illés, hogy levegye?"
37 Jézus azonban hangosan felkiáltva kilehelte lelkét.
38 Ekkor a templom kárpitja felülről az aljáig kettéhasadt.
39 Amikor a százados, aki vele szemben állt, látta, hogy így lehelte ki lelkét, ezt mondta: "Bizony, ez az ember Isten Fia volt!"
40 Voltak ott asszonyok is, akik távolról figyelték; köztük a magdalai Mária, továbbá Mária, a kis Jakab és József anyja, valamint Salómé,
41 akik követték őt, és szolgáltak neki, amikor Galileában volt, és sok más asszony is, akik vele mentek fel Jeruzsálembe.
Jézus temetése(F)
42 Amikor beesteledett, mivel az előkészület napja, vagyis szombat előtti nap volt,
43 eljött arimátiai József, a nagytanács tekintélyes tagja, aki maga is várta az Isten országát; bátran bement Pilátushoz, és elkérte Jézus testét.
44 Pilátus csodálkozott azon, hogy már meghalt, ezért hívatta a századost, és megkérdezte tőle, hogy meghalt-e már.
45 Amikor ezt megtudta a századostól, kiadatta a holttestet Józsefnek.
46 Ő pedig gyolcsot vásárolt, levette őt, begöngyölte a gyolcsba, elhelyezte egy sziklába vágott sírboltba, és követ hengerített a sírbolt bejárata elé.
47 A magdalai Mária és Mária, a József anyja pedig figyelte, hova helyezték őt.
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society