M’Cheyne Bible Reading Plan
Rendelkezések az elsőszülöttekről és a kovásztalan kenyérről
13 Azután így beszélt az Úr Mózeshez:
2 Nekem szentelj Izráel fiai közül minden elsőszülöttet, amely megnyitja anyja méhét; akár ember, akár állat, enyém az.
3 Mózes ezt mondta a népnek: Megemlékezzél erről a napról, amelyen kijöttél Egyiptomból, a szolgaság házából, mert erős kézzel hozott ki onnan benneteket az Úr. Ezért nem szabad kovászosat enni.
4 Ma, Ábíb havában vonultok ki.
5 És ha majd bevisz az Úr a kánaániak, hettiták, emóriak, hivviek és jebúsziak földjére, mert megesküdött atyáidnak, hogy neked adja a tejjel és mézzel folyó földet, akkor ebben a hónapban végezd el ezt a szertartást.
6 Hét napig egyél kovásztalan kenyeret, a hetedik napon pedig tarts ünnepet az Úrnak.
7 Kovásztalan kenyeret kell enned hét napon át, és ne lássanak nálad kovászos kenyeret. Még csak kovászt se lássanak sehol a határodban.
8 És mondd el fiaidnak azon a napon: Amiatt történik ez, amit az Úr cselekedett velünk, amikor kijöttünk Egyiptomból.
9 Legyen ez jelül a kezeden és emlékeztetőül a homlokodon, hogy az Úr törvénye a szádban legyen. Mert erős kézzel hozott ki az Úr Egyiptomból.
10 Tartsd meg ezt a rendelkezést a megszabott időben évről évre.
11 Amikor bevisz az Úr a kánaániak földjére, ahogyan megesküdött neked és őseidnek, hogy neked adja,
12 akkor add át az Úrnak mindazt, ami megnyitja anyja méhét. Minden állatodnak az elsőszülöttje, ha hím, az Úré.
13 A szamár elsőszülöttjét juhon váltsd meg. Ha nem váltod meg, szegd a nyakát. Minden ember elsőszülött fiát váltsd meg.
14 És ha majd megkérdezi egykor a fiad, hogy mit jelent ez, akkor mondd el neki: Erős kézzel hozott ki bennünket az Úr Egyiptomból, a szolgaság házából.
15 Mert amikor a fáraó makacs volt, és nem bocsátott el bennünket, megölt az Úr minden elsőszülöttet Egyiptomban, az ember elsőszülöttjét csakúgy, mint az állat elsőszülöttjét. Ezért áldozok véresáldozatul az Úrnak minden hímet, amely megnyitja anyja méhét, és ezért váltok meg minden elsőszülött fiút.
16 Legyen ez jelül a kezeden és emlékeztetőül a homlokodon, mert erős kézzel hozott ki bennünket az Úr Egyiptomból.
Az Úr vezeti Izráelt
17 Amikor elbocsátotta a fáraó a népet, nem vezette őket Isten a filiszteusok országa felé, bár az közel volt, mert úgy gondolta Isten, hogy hátha megbánja a nép a dolgot, ha harcot lát, és visszatér Egyiptomba.
18 Ezért kerülő útra vezette Isten a népet a Vörös-tenger pusztája felé. Hadirendben vonultak el Izráel fiai Egyiptomból.
19 József tetemét is magával vitte Mózes, mert ünnepélyesen megeskette ő Izráel fiait: Bizonyosan gondja lesz rátok Istennek, és akkor vigyétek el innen az én tetememet is magatokkal!
20 Azután fölkerekedtek Szukkótból, és tábort ütöttek Étámban, a puszta szélén.
21 Az Úr pedig előttük ment nappal felhőoszlopban, hogy vezesse őket az úton, éjjel meg tűzoszlopban, hogy világítson nekik, és éjjel-nappal mehessenek.
22 Nem távozott el a felhőoszlop nappal, sem a tűzoszlop éjjel a nép elől.
A hamis sáfár
16 Majd szólt a tanítványaihoz is: "Volt egy gazdag ember, akinek volt egy sáfára. Ezt bevádolták nála, hogy eltékozolja a vagyonát.
2 Ezért előhívatta, és így szólt hozzá: Mit hallok rólad? Adj számot a sáfárságodról, mert nem lehetsz többé sáfár.
3 Erre a sáfár így gondolkozott magában: Mit tegyek, ha uram elveszi tőlem a sáfárságot? Kapálni nem bírok, koldulni szégyellek.
4 Tudom már, mit tegyek, hogy amikor elmozdítanak a sáfárságból, legyen, aki befogadjon házába.
5 Azután egyenként magához hívatta urának minden adósát, és megkérdezte az elsőtől: Mennyivel tartozol az én uramnak?
6 Az így felelt: Száz korsó olajjal. Erre azt mondta neki: Vedd az írásodat, ülj le gyorsan, és írj ötvenet.
7 Azután a másiktól is megkérdezte: Te mennyivel tartozol? Az így válaszolt: Száz kórus búzával. Erre így szólt hozzá: Vedd az írásodat, és írj nyolcvanat.
8 Az ura pedig megdicsérte a hamis sáfárt, hogy okosan cselekedett, mert e világ fiai a maguk nemében okosabbak, mint a világosság fiai.
9 Én is mondom nektek: szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonnal, hogy amikor elfogy, befogadjanak titeket az örök hajlékokba.
10 Aki hű a kevesen, a sokon is hű az, és aki a kevesen hamis, a sokon is hamis az.
11 Ha tehát a hamis mammonon nem voltatok hűek, ki bízza rátok az igazit?
12 És ha a másén nem voltatok hűek, ki adja oda nektek azt, ami a tietek?"
Isten és a mammon(A)
13 "Egy szolga sem szolgálhat két úrnak, mert vagy az egyiket gyűlöli, és a másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik, és a másikat pedig megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak."
A törvény érvényessége és a válás tilalma(B)
14 Hallották mindezt a farizeusok is, akik pénzsóvárak voltak, és kigúnyolták őt.
15 Ő pedig ezt mondta nekik: "Ti igazaknak tartjátok magatokat az emberek előtt, de Isten ismeri a szíveteket. Mert ami az emberek előtt magasztos, Isten előtt utálatos."
16 "A törvényt és a prófétákat Jánosig hirdették, azóta az Isten országának örömhírét hirdetik, és mindenki erőnek erejével törekszik feléje.
17 De hamarabb elmúlik az ég és a föld, mint hogy a törvényből egyetlen vessző is elveszne.
18 Aki elbocsátja feleségét, és mást vesz el, házasságtörő, és aki férjétől elbocsátott asszonyt vesz el, szintén házasságtörő."
A gazdag és Lázár
19 "Volt egy gazdag ember, aki bíborba és patyolatba öltözött, és nap mint nap fényes lakomát rendezett.
20 Volt egy Lázár nevű koldus is, aki ott feküdt a gazdag előtt, fekélyekkel tele,
21 és azt kívánta, hogy bárcsak jóllakhatna a gazdag asztaláról lehulló morzsákkal; de csak a kutyák jöttek hozzá, és nyaldosták a sebeit.
22 Történt pedig, hogy meghalt a koldus, és felvitték az angyalok Ábrahám kebelére. Meghalt a gazdag is, és eltemették.
23 Amint ez a pokolban kínok között gyötrődve felemelte a tekintetét, látta távolról Ábrahámot és kebelén Lázárt.
24 Ekkor felkiáltott: Atyám, Ábrahám, könyörülj rajtam, és küldd el Lázárt, hogy ujja hegyét mártsa vízbe, és hűsítse meg a nyelvemet, mert igen gyötrődöm e lángban.
25 De Ábrahám így válaszolt: Fiam, jusson eszedbe, hogy te megkaptad javaidat életedben, éppen úgy, mint Lázár a rosszat. Ő most itt vigasztalódik, te pedig gyötrődsz.
26 Ezen felül még közöttünk és közöttetek nagy szakadék is tátong, hogy akik innen át akarnak menni hozzátok, ne mehessenek, se onnan ide át ne jöhessen senki.
27 Ő pedig így szólt: Akkor arra kérlek, atyám, hogy küldd el őt apám házához;
28 mert van öt testvérem, beszéljen a lelkükre, nehogy ők is ide kerüljenek, a gyötrelem helyére.
29 Ábrahám így válaszolt: Van Mózesük, és vannak prófétáik, hallgassanak azokra!
30 De az erre ezt mondta: Nem úgy, atyám, Ábrahám, hanem ha a halottak közül megy valaki hozzájuk, akkor megtérnek.
31 Ábrahám ezt felelte: Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, az sem győzi meg őket, ha valaki feltámad a halottak közül."
Jóbnak tiszta a lelkiismerete
31 Szövetséget kötöttem a szememmel, hogy ne tekintsen a szüzekre.
2 Mi lett volna akkor osztályrészem Istentől onnan fentről, vagy örökségem a Mindenhatótól a magasságból?
3 Hiszen veszedelem vár az álnokra, szerencsétlenség a gonosztevőkre!
4 Jól láthatja utaimat Isten, és számon tarthatja minden lépésemet.
5 Ha hamisan jártam, és lábam csalásra sietett,
6 mérjen meg engem igaz mérleggel, és megtudja Isten, hogy feddhetetlen vagyok.
7 Ha lépésem letért a jó útról, ha szívem a szememet követte, vagy kezemhez szenny tapad,
8 más egye meg, amit vetettem, és ami nekem sarjadt, tépjék ki gyökerestül!
9 Ha szívem asszony után bolondult, és leselkedtem felebarátom ajtajánál,
10 másnak őröljön a feleségem, és mások hajoljanak rá.
11 Mert gyalázatos dolog ez, és bírák elé való bűn.
12 Olyan tűz ez, amely a pusztulás helyéig emészt, és minden jövedelmemet gyökerestül irtja ki.
13 Ha semmibe vettem szolgám vagy szolgálóm igazát, amikor perük volt ellenem,
14 mitévő lennék, ha rám támadna Isten, mit felelnék neki, ha számon kérné?
15 Nem az alkotta-e őt, aki engem az anyaméhben? Nem ugyanaz formált-e bennünket az anyaölben?
16 Ha megtagadtam a nincstelenek kívánságát, és az özvegy szemeit epedni engedtem,
17 ha falatomat egymagam ettem meg, és az árva nem evett belőle,
18 akit ifjúságom óta apjaként neveltem, és anyám méhétől fogva vezettem,
19 ha elnéztem, hogy a veszendő ruhátlan, és a szegénynek nincs takarója,
20 ha nem áldott engem, mert dereka juhaim gyapjától fölmelegedett,
21 ha az árva ellen kezet emeltem, mert láttam, hogy a kapuban segítségemre vannak,
22 akkor essék le vállam a lapockámról, törjön le tőből a karom!
23 Hiszen rettegtem Isten csapásától, és fenségét nem bírom elviselni.
24 Ha reménységemet aranyba vetettem, és azt gondoltam, hogy csak a színaranyban bízhatom,
25 ha annak örültem, hogy gazdagságom nagy, és sokat szerzett a kezem,
26 ha néztem a napvilágot, hogyan ragyog, és a holdat, hogy milyen pompával halad,
27 ha csak titokban is olyan bolondságot tettem, hogy csókot hintettem feléjük kezemmel,
28 ez is bírák elé való bűn volna, mert megtagadtam volna az Istent odafönt.
29 Nem örültem gyűlölőm vesztének, nem ujjongtam, ha baj érte,
30 nem szoktam számmal vétkezni, átkot kérve valakire.
31 Nem mondhatták sátram vendégei, hogy valaki nem lakott jól nálam hússal.
32 Nem hált jövevény az utcán, ajtómat kitártam az utas előtt.
33 Ha emberi módon eltitkoltam vétkeimet, keblembe rejtve bűnömet,
34 bizony, akkor tarthatnék a nagy tömegtől, retteghetnék a nemzetségek megvetésétől, hallgatnék, és az ajtón sem lépnék ki.
35 Bárcsak meghallgatna valaki! Íme, ez a végszóm: Válaszoljon a Mindenható, írjon vádiratot, mint vádlóm.
36 Bizony, én azt a vállamra venném, és a fejemre kötném, mint koronát.
37 Lépteim számát is megmondanám neki, mint egy fejedelem, úgy járulnék hozzá.
38 Ha a termőföldem ellenem kiáltott, és valamennyi barázdája sírt,
39 ha termését fizetés nélkül ettem, vagy művelőit agyonhajszoltam:
40 tövis teremjen búza helyett, és gyom árpa helyett! Itt végződnek Jób beszédei.
Címzés, üdvözlés
1 Pál, Isten akaratából Krisztus Jézus apostola, és Timóteus, a testvér: Isten gyülekezetének, amely Korinthusban van, és mindazoknak a szenteknek, akik Akhájában vannak:
2 Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól.
Hálaadás a vigasztalásért
3 Áldott az Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, az irgalom Atyja és minden vigasztalás Istene,
4 aki megvigasztal minket minden nyomorúságunkban, hogy mi is megvigasztalhassunk másokat minden nyomorúságban, azzal a vigasztalással, amellyel az Isten vigasztal minket.
5 Mert amilyen bőséggel részünk van a Krisztus szenvedéseiben, Krisztus által olyan bőséges a mi vigasztalásunk is.
6 Ha szorongattatunk, ez a ti vigasztalásotokért és üdvösségetekért van, ha vigasztaltatunk, az a ti vigasztalásotokért van, amely elég erős ugyanazoknak a szenvedéseknek az elhordozására, amelyeket mi is szenvedünk.
7 A mi reménységünk bizonyos felőletek, mert tudjuk, hogy amiképpen részestársak vagytok a szenvedésekben, ugyanúgy a vigasztalásban is.
8 Mert nem akarjuk, testvéreim, hogy ne tudjatok arról a nyomorúságról, amely Ázsiában ért minket: rendkívüli mértékben, sőt erőnkön felül megterheltettünk, annyira, hogy az életünk felől is kétségben voltunk.
9 Sőt mi magunk is elszántuk magunkat a halálra azért, hogy ne önmagunkban bizakodjunk, hanem az Istenben, aki feltámasztja a halottakat;
10 aki ekkora halálos veszedelemből megszabadított minket, és meg is fog szabadítani. Benne reménykedünk, hogy ezután is megszabadít,
11 mivel ti is segítségünkre vagytok az értünk mondott könyörgéssel, hogy a reánk áradt kegyelemért sokan sokféleképpen mondjanak értünk hálaadást.
Pál megokolja látogatásának elhalasztását
12 Mert ez a mi dicsekvésünk, amelyről lelkiismeretünk bizonyságot tesz, hogy az Isten szentségével és tisztaságával, nem emberi bölcsességgel, hanem Isten kegyelmével jártunk a világban, kiváltképpen pedig közöttetek.
13 Mert nem írtunk nektek mást, mint amit olvastok és meg is értetek, sőt remélem, hogy teljesen meg fogtok érteni,
14 ahogyan részben meg is értettetek minket: hogy ti velünk dicsekedtek, amiképpen mi is veletek a mi Urunk Jézus napján.
15 Ezzel a bizodalommal akartam már előbb hozzátok menni, hogy másodszor is részesüljetek a kegyelemben.
16 Aztán tőletek akartam átmenni Macedóniába, és Macedóniából ismét hozzátok menni, hogy ti bocsássatok útra Júdeába.
17 Amikor tehát ezt akarom, vajon könnyelmű vagyok-e? Vagy amit tervezek, emberi módon tervezem, vagy hogy énnálam az "igen" egyszersmind "nem" is?
18 Isten a tanúm, hogy beszédünk nálatok nem volt "igen" és "nem".
19 Mert az Isten Fia, Krisztus Jézus, akit közöttetek mi, tudniillik én, Szilvánusz és Timóteus hirdettünk, nem lett "igen"-né is meg "nem"-mé is, hanem az "igen" valósult meg őbenne.
20 Mert valahány ígérete van Istennek, azokra őbenne van az igen, és ezért általa van az ámen is, az Isten dicsőségére általunk.
21 Aki pedig minket veletek együtt Krisztusban megerősít és felken, Isten az.
22 Ő pecsétjével el is jegyzett minket, és a Lélek zálogát adta szívünkbe.
Pál könnyhullatással írt levele
23 Én pedig az Istent hívom tanúbizonyságul magam mellett, hogy irántatok való kíméletből nem mentem még el Korinthusba.
24 Mert nem akarunk uralkodni a ti hiteteken, hanem munkatársai vagyunk örömötöknek, mivel szilárdan álltok a hitben.
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society