Read the Gospels in 40 Days

Zákeus

19 Ezután Jézus Jerikóba ért, és keresztülment a városon. ² Élt ott egy Zákeus nevű gazdag ember, aki a vámszedők vezetője volt. ³ Szerette volna megnézni, hogy ki az a Jézus, de mivel alacsony termetű volt, nem látott semmit a sokaság miatt. ⁴ Ezért előreszaladt, és felmászott egy fára, hogy lássa Jézust, aki arrafelé ment. ⁵ Mikor Jézus a fa alá ért, felnézett rá, és azt mondta: „Zákeus, gyere le gyorsan, mert ma a te házadban kell megszállnom.”

⁶ Zákeus ekkor lejött a fáról, és örömmel befogadta Jézust a házába. ⁷ Amikor látták ezt az emberek, egymás között morgolódni kezdtek: „Nézzétek, miféle bűnöshöz megy vendégségbe!”

⁸ Zákeus felállt, és a vendégek előtt ünnepélyesen megígérte az Úrnak: „Uram, elhatároztam, hogy összes vagyonom felét szétosztom a szegények között. Akiket pedig megkárosítottam, azoknak négyszer annyit fizetek vissza kárpótlásul.”

⁹ Jézus erre így válaszolt neki: „Ma érkezett meg az üdvösség ehhez a családhoz, mivel Zákeus is igazán Ábrahám fia lett. ¹⁰ Mert az Emberfia azért jött, hogy megkeresse az elveszetteket, és megmentse őket.”

Példázat a talentumokról^(A)

¹¹ Amikor a jelenlévők Jézusra figyeltek, ő még hozzáfűzött egy példázatot is az előbbiekhez. Ugyanis Jeruzsálem közelében voltak, és az emberek azt várták, hogy Isten királyi uralma hamarosan látható módon megjelenik. ¹² Ezt mondta: „Egy főrangú ember egy távoli országba akart utazni, hogy ott királlyá koronázzák, s azután visszatérjen. ¹³ Elutazása előtt magához hívatta tíz rabszolgáját. Mindegyiküknek adott egy-egy zacskó ezüstpénzt,^[a] és megbízta őket: »Gazdálkodjatok ezzel a pénzzel, amíg vissza nem érkezem!« ¹⁴ A honfitársai azonban gyűlölték ezt a főrangú vezetőt, ezért követséget küldtek utána, és megüzenték: »Nem akarjuk, hogy te uralkodj rajtunk!«

¹⁵ Azután a főrangú embert valóban királlyá koronázták, majd visszatért a saját országába. Akkor maga elé hívatta a rabszolgáit, akiknek a pénzt adta, és megkérdezte tőlük, milyen haszonnal forgatták, amit rájuk bízott. ¹⁶ Jött az első rabszolga, és beszámolt: »Uram, a rám bízott pénzedet tízszeres haszonnal forgattam.« ¹⁷ Az úr megdicsérte: »Jól van, derék szolgám! Mivel jól gazdálkodtál ezzel a kevéssel, tíz várost bízok rád, hogy azokat kormányozd!«

¹⁸ Azután jött a második szolga: »Uram, a rám bízott pénzedet ötszörös haszonnal forgattam.« ¹⁹ Ennek az úr azt mondta: »Te pedig öt várost kormányozz!«

²⁰ Ekkor jött a harmadik, és azt mondta: »Uram, itt a pénzed, amit rám bíztál! Egy kendőbe kötöttem, és félretettem. ²¹ Féltem tőled, mert szigorú és kemény vagy: azt is elveszed, amit nem te fektettél be, és azt is learatod, amit nem te vetettél.«

²² Az úr erre így válaszolt: »A saját szavaid alapján ítéllek meg, te gonosz szolga! Úgy gondoltad, hogy szigorú vagyok: elveszem azt is, amit nem én fektettem be, és azt is learatom, amit nem én vetettem? ²³ Akkor miért nem fektetted be a pénzemet, hogy mikor visszajövök, kamatostul kapjam vissza?!« ²⁴ Azután szólt az ott álló szolgáknak: »Vegyétek el tőle még azt az egy zacskó pénzt is, és adjátok annak, aki tízszeres haszonra tett szert!«

²⁵ Erre azok így válaszoltak: »De urunk, annak már tíz zacskó pénze van!«

²⁶ Az úr így felelt: »Mondom nektek: Akinek van, az még többet kap. Akinek azonban nincs, attól még azt is elveszik, amije eddig volt.

²⁷ Most pedig hozzátok elém azokat az ellenségeimet, akik nem akarták, hogy a királyuk legyek, és öljétek meg őket itt, előttem!«”

Jézus királyként vonul be Jeruzsálembe^(B)

²⁸ Miután ezeket elmondta, Jézus továbbment Jeruzsálem felé. ²⁹ Amikor Betfagé és Betánia közelébe, az Olajfák hegyéhez ért, előre küldte két tanítványát. Ezt mondta nekik: ³⁰ „Menjetek ebbe a faluba! Amikor beértek, találtok ott egy kikötött szamárcsikót, amelyen még soha nem ült senki. Oldjátok el, és hozzátok ide! ³¹ Ha valaki megkérdezi, miért oldjátok el, ezt mondjátok: »Az Úrnak van szüksége rá.«”

³² A két tanítvány elment, és mindent úgy talált, ahogy Jézus mondta. ³³ Amint a szamárcsikót eloldozták, a gazdái megkérdezték: „Miért oldjátok el?”

³⁴ Ők pedig így válaszoltak: „Az Úrnak van szüksége rá.” ³⁵ Így elvezették a szamárcsikót, majd a hátára terítették a felsőruhájukat, és Jézus felült rá. ³⁶ Amerre Jézus ment, az emberek a felsőruhájukat leterítették előtte az útra.

³⁷ Amikor az Olajfák hegyének lejtőjéhez közeledtek, Jézus követőinek sokasága ujjongó örömmel, hangosan dicsérte Istent azokért a csodákért, amelyeket láttak. ³⁸ Ezt kiáltották:

³⁹ A tömegben volt néhány farizeus, akik ezt mondták Jézusnak: „Mester, szólj rá a tanítványaidra, hogy ne kiabáljanak ilyesmiket!”

⁴⁰ De ő így felelt meg nekik: „Azt mondom nektek: ha ők elhallgatnak, akkor a kövek fognak kiáltani!”

Jézus megsiratja Jeruzsálemet

⁴¹ Ahogy Jézus közeledett Jeruzsálemhez, egy olyan helyre ért, ahonnan az egész várost látta. Ekkor megsiratta Jeruzsálemet: ⁴² „Ó Jeruzsálem, bárcsak felismerted volna — legalább a mai napon — a békességedre vezető utat! De most el van takarva előled! ⁴³ Bizony, eljön az idő, amikor majd ellenségeid körülvesznek és megostromolnak! Minden oldalról bekerítenek, ⁴⁴ földig rombolnak, és megölik gyermekeidet! Nem marad kő kövön a falaidon belül, mert nem ismerted fel az alkalmas időt, amikor eljött hozzád az, aki meg akart menteni.”

Kizavarja a kereskedőket a Templomból^(C)

⁴⁵ Ezután Jézus bement a Templom területére, és kizavarta onnan a kereskedőket. ⁴⁶ Ezt mondta nekik: „Meg van írva: »Az én Házamat imádság házának fogják nevezni.«^[c] Ti azonban »rablók barlangjává«^[d] tettétek.”

⁴⁷ Ezután minden nap tanított a Templom területén. A főpapok, a törvénytanítók, és a nép vezetői pedig keresték az alkalmat, hogy megölhessék őt. ⁴⁸ De nem tudták, mit tegyenek, mert az emberek nagy figyelemmel és örömmel hallgatták, amit Jézus mondott.

Honnan származik Jézus hatalma?^(D)

20 Egyik nap Jézus a Templom területén tanított, és hirdette az örömüzenetet. Odamentek hozzá a főpapok, a törvénytanítók, és a nép vezetői. ² Megkérdezték tőle: „Miféle hatalommal teszed ezeket a dolgokat? Ki adott neked erre felhatalmazást?”

³ Jézus így felelt: „Én is kérdezek tőletek valamit: ⁴ az, hogy János bemerítette az embereket, Istentől volt, vagy az emberektől?”

⁵ Ekkor azok így tanakodtak egymás közt: „Ha azt válaszoljuk, hogy Istentől volt, akkor majd megkérdezi: »Akkor miért nem hittetek neki?« ⁶ Ha meg azt mondjuk, hogy az emberektől volt, akkor a nép megkövez minket, mert meg vannak győződve róla, hogy Bemerítő János próféta volt.” ⁷ Ezért azt felelték Jézusnak: „Nem tudjuk.”

⁸ „Akkor én sem mondom meg, ki adott nekem felhatalmazást, hogy ezeket tegyem!” — válaszolta Jézus.

Példázat a gyilkos szőlőmunkásokról^(E)

⁹ Azután egy példázatot mondott: „Volt egy gazda, aki szőlőt telepített. Azután az egész szőlőskertet bérbe adta gazdálkodóknak, majd hosszú időre elutazott egy másik országba. ¹⁰ Amikor eljött a szüret ideje, elküldte egyik szolgáját a bérlőkhöz, hogy hozza el a termésből a neki járó részt. A bérlők azonban megverték a szolgát, és üres kézzel küldték el. ¹¹ A tulajdonos ekkor egy másik szolgáját küldte oda, de a bérlők azt is megverték, gyalázatosan bántak vele, és üres kézzel küldték el. ¹² Elküldte hát a harmadik szolgáját is, de azt is bántalmazták, megsebesítették, és kidobták a szőlőskertből.

¹³ Végül a tulajdonos azt gondolta: »Mit tegyek? Elküldöm hozzájuk az egyetlen fiamat, akit nagyon szeretek. Őt talán meg fogják becsülni!« ¹⁴ Amikor a bérlők meglátták a fiút, így tanakodtak maguk között: »Nézzétek, ő a szőlőskert örököse! Gyertek, öljük meg, hogy miénk legyen az öröksége!« ¹⁵ Ezzel a fiút kidobták a szőlőskertből, és megölték.

Mit gondoltok, mit fog velük tenni a gazda? ¹⁶ Eljön, elpusztítja a bérlőket, és a szőlőskertet másoknak adja!”

Akik hallották ezt a történetet, így kiáltottak fel: „Isten ments, hogy ez megtörténjen!” ¹⁷ Jézus ekkor a szemükbe nézett, és azt mondta: „Akkor mit jelent ez az Írás:

¹⁸ Aki ráesik erre a kőre, az összetörik, akire pedig ez a kő zuhan rá, azt szétzúzza.”

¹⁹ A törvénytanítók és a főpapok megértették, hogy ezt a példázatot Jézus róluk mondta. Ezért legszívesebben azonnal letartóztatták volna, de nem merték, mert féltek az emberektől.

Ravasz kérdés az adóról^(F)

²⁰ Ettől kezdve a törvénytanítók és a főpapok állandóan figyeltették Jézust. Besúgókat küldtek utána, akik istenfélőnek mutatták magukat. Szerették volna rajtakapni, amint valami rosszat mond. Az volt a tervük, hogy ha ez sikerül, átadják Jézust a római kormányzónak, akinek hatalma volt rá, hogy elítélje. ²¹ A besúgók ezzel a kérdéssel mentek Jézushoz: „Mester, tudjuk, hogy amit mondasz és tanítasz, az mind helyes. Tudjuk, hogy nem vagy részrehajló, és az igazságnak megfelelően tanítod Isten útját. ²² Mondd meg nekünk: helyesnek tartod-e, hogy adót fizessünk a császárnak, vagy nem?”

²³ Jézus azonban átlátott alattomos szándékukon, ezért így felelt meg nekik: ²⁴ „Mutassatok nekem egy ezüstpénzt! Kinek a képmása és felirata van rajta?”

„A császáré” — felelték azok.

²⁵ „Akkor adjátok meg a császárnak, ami a császáré; és Istennek, ami Istené!” — mondta Jézus.

²⁶ Ezen a válaszon a besúgók annyira megdöbbentek, hogy szóhoz sem jutottak. Nem tudtak belekötni abba, amit Jézus a nyilvánosság előtt mondott.

A szadduceusok alattomos kérdése^(G)

²⁷ Egyszer odament Jézushoz néhány szadduceus. (Ők azok, akik azt mondják, hogy nincs föltámadás.) Megkérdezték tőle: ²⁸ „Mester, Mózes azt írta, hogy ha egy férfi gyermektelenül hal meg, akkor a fivérének feleségül kell vennie a meghalt férfi özvegyét. Így kell gondoskodnia arról, hogy a meghalt testvérének mégis legyen utóda.^{[f] 29} Volt egyszer hét fiútestvér. Az első megnősült, de gyermektelenül halt meg. ³⁰ Ezután a második fiútestvér vette feleségül az asszonyt, ³¹ majd a harmadik, és így tovább, míg végül mindannyian gyermektelenül haltak meg. ³² Azután az asszony is meghalt. ³³ A feltámadáskor melyiküknek lesz a felesége, hiszen mind a hétnek a felesége volt?”

³⁴ Jézus így felelt: „Akik ebben a világban élnek, megnősülnek és férjhez mennek. ³⁵ De azok, akiket méltónak találnak arra, hogy a halottak közül feltámadjanak, és abban a következő korban éljenek, nem fognak többé megnősülni, vagy férjhez menni. ³⁶ Nem is halhatnak meg soha, mert olyanok lesznek, mint az angyalok. Ezek az Isten fiai, mivel feltámadtak a halálból. ³⁷ Különben már Mózes is világosan rámutatott arra, hogy a halottak feltámadnak. Amikor az égő bokorról írt, az Örökkévalót Ábrahám Istenének, Izsák Istenének és Jákób Istenének nevezte.^{[g] 38} Márpedig Isten nem a halottak, hanem az élők Istene, hiszen Isten számára ők mindannyian élnek.”

³⁹ Néhány törvénytanító erre így válaszolt: „Helyesen feleltél, Mester!” ⁴⁰ Ettől kezdve többé senki sem merte Jézust kérdezgetni.

A Messiás Dávidnak a Fia és az Ura^(H)

⁴¹ Ekkor azonban Jézus is kérdezett tőlük valamit: „Hogyan mondhatják azt a Messiásról, hogy a Dávid fia? ⁴² Hiszen maga Dávid mondja a zsoltárokban:

⁴⁴ Ha Dávid Urának nevezte a Messiást, hogyan lehet akkor a Messiás Dávidnak a fia?”

Jézus véleménye a törvénytanítókról^(I)

⁴⁵ Miközben az egész nép hallgatta Jézust, ő a tanítványaihoz fordult: ⁴⁶ „Óvakodjatok azoktól a törvénytanítóktól, akik szeretnek előkelő ruhában járni, és szívesen veszik, ha tisztelettel köszöntik őket az utcán, szeretik a legelőkelőbb helyeket elfoglalni a zsinagógában és az ünnepi vacsorákon. ⁴⁷ Ugyanakkor az özvegyektől csalással elveszik a házukat. Azt akarják, hogy mindenki felfigyeljen rájuk, ezért a nyilvánosság előtt hosszasan imádkoznak. Ők súlyosabb büntetést fognak kapni.”