Read the Gospels in 40 Days

A vakon született koldus gyógyulása

9 Egyszer útközben Jézus meglátott valakit, aki születésétől fogva vak volt. ² Tanítványai megkérdezték tőle: „Mester, kinek a bűne miatt született ez vakon? A szülei vétkeztek, vagy ő maga?”

³ Jézus így felelt nekik: „Egyik sem! Sem ő, sem a szülei nem vétettek — nem emiatt született vakon. Azért történt így, hogy Isten rajta mutassa meg hatalmát. ⁴ Amíg nappal van, el kell végeznem azokat a feladatokat, amelyeket az Atya bízott rám, aki elküldött. Majd eljön az éjszaka, és akkor senki sem dolgozhat. ⁵ Amíg ezen a világon vagyok, én vagyok a világ világossága.”

⁶ Ezután a földre köpött, sarat készített, s azt a vak férfi szemére kente. ⁷ Azt mondta neki: „Menj, és mosakodj meg a Siloám-medencében!” (A „Siloám” azt jelenti: küldött.) A vak elment, megmosakodott, és amikor visszajött, már látott.

⁸ A szomszédai, és akik előzőleg látták őt koldulni, ezt kérdezték: „Nem ő az, aki itt szokott koldulni?”

⁹ Néhányan azt mondták, hogy ő az. Mások úgy gondolták, hogy nem, csak hasonlít rá.

A koldus megmondta: „Én vagyok az!”

¹⁰ Ekkor ezt kérdezték tőle: „Hogyan gyógyult meg a szemed?”

¹¹ Ő pedig így válaszolt: „Egy Jézus nevű ember sarat kent a szememre, és azt mondta: »Menj, és mosakodj meg a Siloám-medencében!« Én pedig elmentem, megmosakodtam, és most látok.”

¹² „Hol van az az ember?” — kérdezték.

„Nem tudom” — felelte.

A farizeusok kihallgatják a vakon született embert

¹³ Ezután a koldust, aki nemrégen még vak volt, elvitték a farizeusokhoz. ¹⁴ (Amikor Jézus sarat készített, és meggyógyította a vak szemét, éppen szombat volt.) ¹⁵ A farizeusok is megkérdezték tőle, hogyan gyógyult meg.

Ő pedig így felelt nekik: „Sarat kent a szememre, megmosakodtam, és most látok.”

¹⁶ Néhány farizeus azt mondta: „Az az ember nem Istentől való, mert nem tartja meg a szombatot.”

„De hogyan tehetne egy bűnös ilyen csodát?” — kérdezték mások. Ebből azután vita kerekedett közöttük.

¹⁷ Ekkor újból a vakon születetthez fordultak: „Hát te mit mondasz róla most, hogy meggyógyította a szemedet?”

„Azt, hogy próféta” — felelte ő.

¹⁸ A vallási vezetők ekkor kétségbe vonták, hogy ez az ember valóban vakon született, és csak később gyógyult meg a szeme. Ezért odahívták a szüleit, és ¹⁹ megkérdezték tőlük: „Ez a fiatok, és valóban vakon született? Ha igen, akkor hogyan lehetséges, hogy most lát?”

²⁰ A szülők ezt felelték: „Igen, ő a mi fiunk, és valóban vakon született, ²¹ de azt nem tudjuk, hogyan lehetséges, hogy most lát. Azt sem tudjuk, hogy ki gyógyította meg. Kérdezzétek őt, hiszen már felnőtt, majd ő megmondja!” ²² A szülők ezt azért mondták, mert féltek a vallási vezetőktől. Azok ugyanis már megegyeztek abban, hogy ha valaki Messiásnak mondja Jézust, azt ki kell tiltani a zsinagógából. Ezért mondták a szülők: ²³ „Kérdezzétek őt, hiszen már felnőtt, majd ő megmondja!”

²⁴ Ekkor a vallási vezetők másodszor is magukhoz hívatták azt, aki meggyógyult, és azt mondták neki: „Adj dicsőséget Istennek, és mondd meg az igazat! Mi tudjuk, hogy az az ember bűnös.”

²⁵ Ő így felelt: „Azt nem tudom, hogy bűnös-e vagy sem, de azt tudom, hogy vak voltam, most pedig látok.”

²⁶ Ekkor újra megkérdezték tőle: „Mit tett veled? Hogyan gyógyította meg a szemedet?”

²⁷ „Már mondtam nektek, de nem hittetek nekem! Miért kérdezitek újra? Talán ti is a tanítványai akartok lenni?” — válaszolta.

²⁸ Ekkor azok nekitámadtak, és sértegetni kezdték: „Te vagy az ő tanítványa! Mi Mózes tanítványai vagyunk! ²⁹ Azt tudjuk, hogy Mózeshez szólt Isten, erről meg azt sem tudjuk, honnan jött.”

³⁰ Az meg így válaszolt: „Hát, ez igazán nagyon különös! Azt sem tudjátok, hogy honnan jött, mégis megnyitotta a szememet! ³¹ Isten a bűnösöket nem hallgatja meg, igaz? De aki istenfélő, és teljesíti Isten akaratát, azt meghallgatja. ³² Soha senki nem hallott még olyat, hogy egy vakon születettnek a szemét valaki meggyógyította volna! ³³ Ha az az ember nem Istentől jött volna, nem tudott volna segíteni rajtam!”

³⁴ A vallási vezetők azonban letorkolták: „Te akarsz tanítani minket, aki mindenestül bűnben születtél?” Ezután kiközösítették a zsinagógai közösségből.

Azért jöttem, hogy a vakok lássanak

³⁵ Jézus megtudta, hogy a vallási vezetők kitiltották ezt az embert a zsinagógából. Ezután találkozott vele, és megkérdezte tőle: „Hiszel-e az Emberfiában?”

³⁶ Ő megkérdezte: „Ki az, Uram? Mondd meg, hogy higgyek benne!”

³⁷ „Már láttad őt. Én vagyok az, aki veled beszélek” — válaszolta Jézus.

³⁸ Erre a férfi ezt felelte: „Hiszek, Uram!” — leborult Jézus előtt, és imádta őt.

³⁹ Jézus ekkor azt mondta: „Azért jöttem a világra, hogy ítéletet tartsak: hogy akik vakok voltak, lássanak, és akik látnak, vakok legyenek.”

⁴⁰ Meghallotta ezt néhány farizeus, akik Jézus közelében voltak, és megkérdezték tőle: „Hogyan?! Talán mi is vakok vagyunk?”

⁴¹ Jézus ezt felelte: „Ha vakok lennétek, nem volnátok bűnösök. De mivel azt mondjátok, hogy láttok, bűnösök maradtok.”

Példázat a juhnyájról és a pásztorról

10 „Igazán mondom nektek: aki nem a kapun megy be a juhakolba, hanem máshol hatol be, az tolvaj és rabló. ² A nyáj pásztora a kapun megy be, ³ és előtte az őr kinyitja a kaput. A juhok hallgatnak a pásztoruk hangjára, ő pedig a nevükön szólítja a saját juhait, és kivezeti őket az akolból. ⁴ Miután minden juhot kivezetett, az élükre áll, előttük megy, és a juhok követik, mert jól ismerik a hangját. ⁵ Idegen után nem mennek, hanem elfutnak tőle, mert nem ismerik a hangját.”

⁶ Ezt a példázatot mondta Jézus a júdeabelieknek, de azok nem értették meg, miről beszélt.

Jézus, a jó pásztor

⁷ Jézus így folytatta: „Igazán mondom nektek: én vagyok a kapu a juhok számára. ⁸ Akik előttem jöttek, mind tolvajok és rablók voltak, de a juhok nem hallgattak rájuk. ⁹ Igen, én vagyok a kapu, ezért aki rajtam keresztül megy be, az biztonságban lesz, szabadon járhat ki és be, és jó legelőt talál. ¹⁰ A tolvaj azért jön, hogy lopjon, gyilkoljon és pusztítson. Ezzel szemben én azért jöttem, hogy életet adjak, mégpedig teljes és túláradóan bőséges életet!

¹¹ Én vagyok a Jó Pásztor, aki a saját életét adja a juhokért. ¹² A bérért dolgozó szolga nem gazdája a juhoknak, de nem is a pásztoruk. Ezért, amikor látja, hogy jön a farkas, magára hagyja a nyájat, és elmenekül. Azután a farkas elragadja a juhokat, és szétkergeti a nyájat. ¹³ A béres azért fut el, mert csak a fizetésért dolgozik, és valójában nem törődik a juhokkal.

^14-15 Én vagyok a Jó Pásztor, és gondot viselek a juhaimra. Ismerem őket, ahogyan az Atya ismer engem. Juhaim is ismernek engem, ahogyan én ismerem az Atyát. Az életemet adom a juhokért. ¹⁶ Más juhaim is vannak, akik nem ebből az akolból valók. Őket is elő kell vezetnem majd, és hallgatni is fognak a szavamra. Így végül majd egyetlen nyáj lesz belőlük, az élükön egyetlen pásztorral.^{[a] 17-18} Azért szeret engem az Atya, mert odaadom az életemet, hogy azután újra visszakapjam. Senki nem veheti el tőlem: önként adom oda, azután majd újra visszaveszem. Jogom van arra, hogy odaadjam, és arra is, hogy visszavegyem. Ezt a parancsot kaptam Atyámtól.”

¹⁹ Jézus szavai miatt a júdeaiak újra vitatkozni kezdtek egymással. ²⁰ Sokan azt mondták: „Gonosz szellem lakik benne, és megbolondult. Minek hallgatjátok?”

²¹ „De akiben gonosz szellem lakik, az nem így beszél! Ha valakit megszáll a gonosz szellem, az nem tudja meggyógyítani a vakok szemét!” — mondták mások.

A vallási vezetők Jézus ellen támadnak

²² Ezután következett a templomszentelés ünnepe^[b] Jeruzsálemben. ²³ Tél volt, és Jézus a Templom területén, a Salamon csarnokában^[c] tartózkodott. ²⁴ Ekkor a vallási vezetők körülvették, és kérdőre vonták: „Meddig tartasz még minket bizonytalanságban? Mondd meg nekünk nyíltan, te vagy-e a Messiás, vagy nem!”

²⁵ Jézus így felelt: „Már megmondtam nektek, de nem hittétek el. Pedig a csodák, amelyeket Atyám nevében teszek, bizonyítják, hogy én vagyok az. ²⁶ Ti mégsem hisztek nekem, mert nem tartoztok az én nyájamhoz. ²⁷ Akik az én juhaim közül valók, azok hallgatnak rám, ismerem őket, és követnek engem. ²⁸ Én pedig örök életet adok nekik, és soha örökké el nem vesznek, mert senki sem ragadhatja ki őket a kezemből. ²⁹ Atyám adta nekem őket, ő pedig mindenkinél hatalmasabb,^[d] ezért őket senki sem ragadhatja ki Atyám kezéből. ³⁰ Az Atya és én egyek vagyunk.”

³¹ Ekkor a vallási vezetők újra köveket kaptak fel, hogy Jézust megkövezzék. ³² Ő ezt kérdezte tőlük: „Sok jó dolgot tettem már a szemetek láttára Atyám akarata szerint. Ezek közül melyikért akartok most megkövezni?”

³³ Azok így feleltek: „Nem valamelyik jó tettedért, hanem azért akarunk megkövezni, mert ember létedre azt állítod, hogy Isten vagy! Ezzel Istent gyalázod.”

³⁴ Jézus erre így felelt: „Nincs-e megírva a Törvényetekben: »Én mondtam, hogy ti istenek vagytok«?^{[e] 35} Isten maga nevezte isteneknek azokat az embereket, akikhez szólt! Márpedig az Írás érvényes és igaz! Senki sem változtathat rajta. ³⁶ Ha pedig ez így van, akkor miért vádoltok engem Isten gyalázásával, amikor azt állítom, hogy Isten Fia vagyok? Engem az Atya választott ki, hogy elküldjön erre a világra! ³⁷ Ha nem ugyanazt teszem, amit Atyám, akkor ne higgyetek nekem! ³⁸ De ha ugyanazt teszem, amit ő, akkor — még ha nekem nem is hisztek — legalább a tetteimnek higgyetek! Így felismerhetitek, hogy az Atya bennem van, én pedig az Atyában!”

³⁹ Ekkor újra megpróbálták letartóztatni Jézust, de ő eltűnt előlük.

⁴⁰ Ezután a Jordán folyón túlra ment, arra a helyre, ahol Bemerítő János először merítette be az embereket, és ott is maradt egy ideig. ⁴¹ Sokan jöttek hozzá, és ezt mondták: „Bemerítő János nem tett csodákat, de amit erről az emberről mondott, az mind igaz.” ⁴² És ott sokan hittek Jézusban.