Beginning
„A Templomba felvezető ének, Dávidé.”
133 Milyen jó és kedves,
mikor a testvérek harmóniában,
jó egyetértésben élnek!
2 Olyan ez, mint illatos olaj Áron fején,
amely lecsordul szakállán,
beborítja egész ruháját!
3 Olyan, mint a Hermón hűsítő harmata,
amely leszáll Sion hegyeire.
Oda küld az Örökkévaló áldást
és örök életet.
„A Templomba felvezető ének.”
134 Áldjátok az Örökkévalót mind,
akik szolgáljátok őt!
Áldjátok, akik Templomában
szolgáljátok őt éjjelente!
2 Emeljétek föl karotokat szentélye felé,
áldjátok az Örökkévalót!
3 Áldjon meg téged a Sionról az Örökkévaló,
aki a Mennyet és Földet teremtette!
135 Dicsérjétek az Örökkévalót! Hallelújah!
Dicsérjétek az Örökkévaló nevét!
Dicsérjétek őt, akik szolgái vagytok,
2 akik Istenünk, az Örökkévaló Templomának
udvaraiban álltok!
3 Dicsérjétek az Örökkévalót, mert ő jó!
Énekeljetek nevének, mert kegyelmes!
4 Kiválasztotta magának Jákóbot az Örökkévaló,
hogy Izráel népe legyen drága kincse!
5 Most tudom, hogy az Örökkévaló milyen hatalmas:
minden más istennél nagyobb!
6 Igen, az Örökkévaló mindent megtehet!
Amit akar, megteszi Mennyen és Földön,
tengereken, vagy a mélységben!
7 Felhőket emel fel a föld széléről,
villámokat szór szét, esőt hullat,
szelet hív elő rejtekhelyéről.
8 Megölte Egyiptom elsőszülöttjeit,
embereket, állatokat egyaránt.
9 Csodákat tett és jeleket küldött Egyiptomba,
a Fáraó és összes szolgái ellen.
10 Megvert erős népeket,
megölt hatalmas királyokat:
11 Szihónt, Emór királyát,
Ógot, Básán királyát,
és Kánaán összes királyait,
12 országaikat pedig Izráelnek,
népének adta örökségül.
13 Örökkévaló, neved örökre megmarad!
Nemzedékről-nemzedékre emlékeznek rád a népek!
14 Az Örökkévaló megítéli népét,
és jóindulatával fordul szolgáihoz.
15 A nemzetek bálványai csak szobrok,
emberi kéz alkotásai, ezüstből-aranyból.
16 Szájuk van, de nem beszélnek,
szemük van, de nem látnak,
17 Fülük van, de nem hallanak,
orruk van, de nem lélegzenek.
18 Ilyenek lesznek, akik készítik őket,
akik a bálványokban bíznak!
19 Izráel népe, áldd az Örökkévalót!
Áron családja, áldd az Örökkévalót!
20 Lévi családja, áldd az Örökkévalót!
Mind, akik imádjátok az Örökkévalót, áldjátok őt!
21 Áldott az Örökkévaló a Sionon,
aki Jeruzsálemben lakik!
Dicsérjétek az Örökkévalót! Hallelújah!
136 Adjatok hálát az Örökkévalónak, mert jó,
mert örökké tart kegyelme!
2 Adjatok hálát az istenek Istenének,
mert örökké tart kegyelme!
3 Adjatok hálát az urak Urának,
mert örökké tart kegyelme!
4 Csodákat tesz egyedül,
mert örökké tart kegyelme.
5 Bölcsességével teremtette az eget,
mert örökké tart kegyelme.
6 Kiterjesztette a szárazföldet a vizek fölé,
mert örökké tart kegyelme.
7 Fénylő égitesteket alkotott,
mert örökké tart kegyelme,
8 a Napot, hogy uralkodjon nappal,
mert örökké tart kegyelme,
9 a Holdat és csillagokat, hogy uralkodjanak éjjel,
mert örökké tart kegyelme.
10 Egyiptom elsőszülöttjeit megölte,
mert örökké tart kegyelme.
11 Kihozta Izráelt Egyiptomból,
mert örökké tart kegyelme,
12 erős kézzel és kinyújtott karral,
mert örökké tart kegyelme.
13 Szétválasztotta a Vörös-tengert,
mert örökké tart kegyelme,
14 Izráelt pedig átvezette rajta,
mert örökké tart kegyelme.
15 A Fáraót és seregét a Vörös-tengerbe dobta,
mert örökké tart kegyelme.
16 Népét átvezette a sivatagon,
mert örökké tart kegyelme.
17 Nagy királyokat vert le,
mert örökké tart kegyelme,
18 Erős királyokat megölt,
mert örökké tart kegyelme,
19 Szihónt, Emór királyát,
mert örökké tart kegyelme,
20 és Ógot, Básán királyát,
mert örökké tart kegyelme.
21 Országaikat pedig örökségül adta Izráelnek,
mert örökké tart kegyelme,
22 földjüket ajándékul adta szolgájának, Izráelnek,
mert örökké tart kegyelme.
23 Gondolt ránk, mikor megaláztak minket,
mert örökké tart kegyelme,
24 és megszabadított ellenségeinktől,
mert örökké tart kegyelme.
25 Ő ad enni minden teremtménynek,
mert örökké tart kegyelme.
26 Adjatok hálát a Menny Istenének,
mert örökké tart kegyelme!
137 Babilon folyói mellett ültünk,
és sírva emlékeztünk rád, ó, Sion!
2 Hárfáinkat[a]
a fűzfákra aggattuk,
3 mert akik fogságba hurcoltak,
éneket kívántak tőlünk,
elnyomóink öröméneket akartak:
„Énekeljetek nekünk Sion énekeiből!”
4 Hogyan énekelhetnénk az Örökkévaló énekeit
idegen földön?!
5 Ha elfelejtkezem rólad, Jeruzsálem,
jobb kezem is felejtse el hárfám húrjait,
6 ne tudjak többé énekelni,
ha elfelejtkezem rólad, Jeruzsálem,
s ha nem te leszel legfőbb örömöm!
7 Emlékezz, Örökkévaló, Edom népére,
akik ezt mondták Jeruzsálem pusztulásakor:
„Romboljátok csak földig a falait!”
8 Ó Babilon, te is elpusztulsz!
Áldott legyen, aki megfizet neked,
ahogy minket elpusztítottál!
9 Áldott, aki megragadja,
és sziklához veri kicsinyeidet!
Dávidé.
138 Teljes szívvel dicsérlek, Örökkévaló,
dicséretet éneklek neked az istenek előtt!
2 Imádlak téged szent Templomodban,
dicsérem neved hűségedért és kegyelmedért!
Dicsérlek, mert felemelted neved és beszéded
minden másnál magasabbra!
3 Mikor segítségért kiáltottam hozzád,
válaszoltál:
felbátorítottad lelkemet,
szívemben felkeltetted dicséreted énekét.
4 Dicsérnek téged a Föld összes királyai, Örökkévaló,
mikor hallják szavaidat!
5 Örömmel dicsérnek téged tetteidért,
és nagy dicsőségedért.
6 Milyen fenséges az Örökkévaló,
mégis törődik az alázatosokkal!
Jól ismeri a büszkéket is,
de távol marad tőlük.
7 Mikor veszélyek és bajok között kell járnom,
te tartod meg életem!
Kinyújtod karodat, és megvédesz
ellenségeim haragjától.
Bizony, jobb kezed megment tőlük!
8 Az Örökkévaló bosszút áll értem ellenségeimen,
hűséges szeretete örökké kísér!
Ne hagyj el Örökkévaló minket,
hiszen kezed alkotásai vagyunk!
A zenészek vezetőjének. Dávid zsoltára.
139 Örökkévaló, megvizsgáltál,
és jól ismersz.
2 Tudod, mikor leülök, vagy felkelek,
ismered még gondolataimat is.
Mielőtt bármit tennék, már tudod.
3 Szemmel tartod, merre járok,
látod, mikor lefekszem,
minden utamat ismered!
4 Mielőtt kimondanám,
te már érted a szavam, Örökkévaló.
5 Körülvettél mindenfelől,
előttem is, mögöttem is te jársz,
rajtam nyugtatod kezed!
6 Mindent tudsz, csodállak érte,
fel sem érem ésszel, meg sem érthetem!
7 Szellemed elől hová fussak?
Jelenléted elől el nem rejtőzhetek!
8 Ha a Mennybe szállnék fel,
ott vagy,
ha a holtak közé fekszem,
ott is jelen vagy!
9 Ha a hajnal szárnyaival szállanék,
és a tenger túlsó szélére költöznék,
10 ott is kezed vezetne,
jobb karod ott is megtartana engem!
11 Ha azt mondom: „A sötétség elborít engem,
az éjszaka biztosan eltakar előled!”
12 Még a sötétség sem tud elrejteni szemed elől,
neked még az éjszaka is világos, mint a nappal,
a sötétség pedig világosság!
13 Örökkévaló, te alkottad testem,[b]
anyám méhében kezed formált engem!
14 Dicsérlek, mert csodálatos módon teremtettél!
Bizony, csodálatosak alkotásaid,
és lelkem jól tudja ezt!
15 Mindent tudsz rólam!
Még csontjaimat is láttad, ahogy titokban
formálódtak anyám méhében![c]
16 Naponta figyelted, amint
alaktalan testem formát öltött.
Könyvedben minden része fel volt írva,
és a napok is, mikor kiformáltad tagjaimat.
17 Istenem, milyen kedvesek nekem gondolataid!
Meg sem számolhatom, olyan rengeteg!
18 Ha megpróbálnám, több lenne,
mint tengerparton a homok.
S ha megszámolnám,
akkor is csak veled lennék, Örökkévaló!
19 Istenem, bárcsak elpusztítanád a gonoszt!
Bárcsak elűznéd tőlem a gyilkosokat,
20 akik gonoszul szólnak rólad,
akik hamisan esküsznek nevedre,
ellenségeidet!
21 Örökkévaló, gyűlölöm gyűlölőidet,
megvetem az ellened lázadókat.
22 Teljes szívvel gyűlölöm őket!
Ellensége lettem ellenségeidnek.
23 Vizsgálj meg, Istenem, világítsd át szívem!
Próbálj meg, és vizsgáld meg gondolataimat!
24 Nézd meg, van-e bennem gonosz szándék!
Vezess engem az örök élet ösvényén!
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center