Beginning
A zenészek vezetőjének. A „Ne pusztíts el” kezdetű ének dallamára. Dávidé.
58 Valóban süketek vagytok, ti bírák?
Ezért nem ítélitek igazságosan az embereket?
2 Gonosz dolgokat terveztek az országban,
ti magatok követtek el erőszakos gaztetteket!
3 Bizony, ezek a gonoszok
már születésüktől fogva istentelenek,
világrajövetelük óta hazugok.
4 Haragjuk veszedelmes, mint a kígyó mérge.[a]
Bedugják fülüket, mint a süket kígyó,
5 amely nem hallja a kígyóbűvölő hangját,
akármilyen zenét is játszik.
6 Istenem, olyanok ezek, mint az oroszlánok!
Tördeld ki fogaikat,
zúzd össze állkapcsukat, Örökkévaló!
7 Ahogy a víz szétfolyik,
úgy hagyja el őket erejük!
Tapossák földbe őket,
mint száraz füvet az úton járók!
8 Pusztuljanak el, mint a csiga,
vagy az elvetélt magzat,
amely soha nem látta meg a napot!
9 Pusztuljanak el hirtelen, mint égő tüskés gaz,
amelyet elhord a szél,
mielőtt az edény megérezné tüzét.
10 Örülnek majd az igazak,
ha látják a gonoszok megbüntetését!
Térdig gázolnak a legyőzöttek vérében.
11 Akkor azt mondják az emberek:
„Az igaz mégis jutalmat kap!
Mégis van Isten,
aki igazságosan ítél a Földön!”
A zenészek vezetőjének. A „Ne pusztíts el” kezdetű ének dallamára. Dávid tanítása abból az időből, amikor Saul embereket küldött, hogy figyeljék Dávid házát, és öljék meg őt.
59 Istenem, ments meg ellenségeimtől,
védj meg támadóimtól!
2 Szabadíts meg a gonosztevőktől,
ments meg a gyilkosoktól!
3 Nézd, lesben állnak, hogy megöljenek!
Erős harcosok gyűltek össze ellenem,
pedig ártatlan vagyok,
nem követtem el semmi rosszat, Örökkévaló!
4 Nem adtam rá okot,
mégis készülődnek, hogy megtámadjanak!
Örökkévaló, kérlek, lásd meg ezt,
kelj fel, és siess segítségemre!
5 Örökkévaló, Seregek Ura és Istene,
te vagy Izráel Istene!
Kelj fel hát, és büntesd meg
ezeket az istenteleneket!
Ne kegyelmezz az árulóknak,
akik gonosz terveket szőnek! Szela
6 Előbújnak esténként, mint a kutyák,
morogva körülszimatolják a várost.
7 Hallod, hogy fenyegetnek és szidnak engem?
Nyelvük a fegyverük,
s azt mondják, úgysem hallja senki.
8 De te, Örökkévaló, te kineveted őket,
kigúnyolod mind az istenteleneket!
9 Énekelek neked, Istenem,
mert olyan vagy nekem,
mint magas kővár a hegytetőn!
10 Isten szeret engem, és elém jön,
győzelemre segít a harcban!
Megsegít, hogy ellenségeimet legyőzzem.
11 Ne öld meg őket egyszerre,
nehogy népem felejtsen,
de szórd szét és verd meg őket hatalmaddal,
Uram és Védelmezőm!
12 Essenek csapdába büszkeségük és rágalmaik miatt,
hiszen minden szavuk átok és hazugság!
13 Pusztítsd el őket haragodban,
végezz velük örökre,
hadd tudják meg az egész földön,
hogy Isten uralkodik Jákób népén! Szela
14 Előbújnak esténként, mint a kutyák,
morogva körülszimatolják a várost.
15 Csatangolnak, ennivalót keresnek,
ha nem találnak, vonyítanak.
16 De én minden reggel énekkel dicsérlek
hűségedért és szeretetedért, Uram!
Bizony, te vagy erős kőváram
a magas hegytetőn!
Hozzád menekülök a veszedelem idején!
17 Énekemmel dicsérlek,
mert erős kőváram vagy
magasan fenn, a hegytetőn!
Isten, én szerető Istenem!
A zenészek vezetőjének. A „Liliomok” kezdetű ének dallamára. Dávid tanítása, abból az időből, amikor a naharaimi és a cóbai arámok ellen harcolt, Jóáb pedig visszatért és legyőzte az edomiak tizenkétezer fős seregét a Sós-völgyben.
60 Ó Isten, mennyire megharagudtál ránk!
Elfordultál tőlünk, szétszórtál bennünket!
Állíts helyre minket,
és fordulj vissza hozzánk!
2 Megrendítetted és szétrepesztetted a földet.
Gyógyítsd meg a töréseket,
hogy ne pusztuljon el egészen!
3 Istenünk, sok csapással sújtottad népedet,
a szenvedés bódító borával itattál bennünket.
4 De most magasra emelted zászlódat azoknak,
akik félnek és tisztelnek téged,
hogy köréje gyűljenek,
és megmeneküljenek az ellenség fegyverétől. Szela
5 Istenünk, szabadíts meg minket hatalmaddal!
Hallgass meg bennünket,
hogy megmeneküljenek, akiket szeretsz!
6 Így szólt Isten templomában:
„Örömmel adom örökségül
Sikem városát és Szukkót völgyét!
7 Gileád és Manassé az enyém,
Efraim a sisakom,
Júda királyi jogarom!
8 Moáb mosdótálam, amelyben lábamat mosom,
Edom szolgám lesz, aki sarumat hordozza.
A filiszteusokat legyőzöm,
és diadalkiáltás hangzik fölöttük.”
9-10 De most elhagytál bennünket, Istenem!
Nem jöttél seregünkkel a csatába.
Ki vezet be engem az erős városba,
hogy elfoglaljam?
Ki vezet el egészen Edomig?
11 Istenem, segíts meg bennünket
ellenségeinkkel szemben!
Hiszen semmit sem ér az emberek segítsége!
12 Isten segítségével hatalmas győzelmet aratunk,
mert ő veri le ellenségeinket!
A zenészek vezetőjének. Húros hangszerre. Dávidé.
61 Istenem, hallgasd meg kiáltásomat!
Figyelj imádságomra!
2 A világ végéről, a kiáltok hozzád,
mert elhagyatott vagyok, és félek!
Emelj fel a magas kősziklára,
ahová nem jutok föl magam!
3 Csak nálad vagyok biztonságban ellenségeimtől,
te vagy erős menedékváram!
4 Hadd lakjam sátradban[b] örökké,
hadd meneküljek szárnyad védelmébe! Szela
5 Istenem, te hallottad, amit neked fogadtam.
Te adtál örökséget annak, aki tiszteli és féli nevedet.
6 Áldd meg a Királyt hosszú élettel!
Örökké éljen!
7 Uralkodjon trónján Isten előtt mindenkor,
szeretet és hűség védelmezze!
8 Örökké dicsérlek énekemmel, Istenem,
és naponta megadom, amit neked ígértem!
A zenészek vezetőjének, Jedútúnnak. Dávid zsoltára.
62 Csak Istenben nyugszik meg a lelkem,
ő a szabadítóm!
2 Csak ő az én erős Kősziklám, szabadítóm!
Erős váram ő nekem,
nem győzhetnek le ellenségeim!
3 Meddig támadtok még engem?!
Miért akartok megölni?
Olyan vagyok, mint a düledező városfal,
mint egy omladozó bástya.
4 Ellenségeim azon tanakodnak,
hogyan taszítsanak le méltóságomból.
Örülnek, mikor hazugságot mondhatnak rólam.
Szájukkal áldanak, de szívükben átkoznak. Szela
5 Csak Istenben nyugszik meg a lelkem,
ő a reménységem!
6 Csak ő az én erős Kősziklám, szabadítóm!
Erős váram ő nekem,
nem győzhetnek le ellenségeim!
7 A győzelmet és dicsőséget Isten adja nekem!
Ő az én erős váram,
csak nála vagyok biztonságban!
8 Istenben bízz minden időben, népem!
Öntsétek ki szíveteket előtte!
Isten a mi menedékünk és biztonságunk! Szela
9 Bizony, az ember élete szétfoszlik,
mint a pára!
Ha mérlegre kerül,
a leheletnél is könnyebb!
10 Ne bízz az erőszakban vagy az elnyomásban,
se abban, amit lopva vagy csalással szereztél!
Ne bízz a vagyonodban,
még akkor se, ha gyarapszik!
11 Csak abban bízhatsz, amit Isten maga mondott,
és hiszem, hogy igaz: „Egyedül Istené az erő!”
12 Igen, Uram, tiéd a hűség és szeretet is!
Te jutalmazol, vagy büntetsz mindenkit,
tettei szerint.
Dávid zsoltára, abból az időből, amikor Júda pusztájában volt.
63 Ó, Isten, én Istenem!
Sóvárogva kívánkozom hozzád,
hogy nálad lehessek!
Ahogy a kiszikkadt, kopár föld az esőre,
testem-lelkem úgy szomjazik jelenlétedre,
úgy kívánkozom hozzád!
2 Felnézek rád szentélyedben,
hogy dicsőségedet és erődet lássam!
3 Mert hűséges szereteted jobb, mint az élet!
Teljes szívvel dicsérlek!
4 Kezeimet hozzád emelem,
teljes szívvel-lélekkel áldalak,
amíg csak élek!
5 Lelkem megtelik jóságoddal:
jóllakik, mint egy bőséges lakomán,
mikor téged dicsérlek, Istenem!
6 Ha ágyamban rád gondolok,
még éjjel is veled beszélgetek,
7 mert megsegítettél engem,
szárnyaid árnyékában örvendezek.
8 Lelkem ragaszkodik hozzád,
mert jobboddal fogod a kezem.
9 De akik vesztemre törnek,
maguk fognak a föld mélyébe kerülni!
10 Kard élére jutnak,
sakálok falják fel őket,
11 de a király örül Istennek!
Dicsérik Istent mind,
akik hűséget esküdtek neki,
mert Isten bezárja a hazugok száját!
A zenészek vezetőjének. Dávid zsoltára.
64 Istenem, hallgass meg!
Védj meg ellenségeim fenyegetésétől!
2 Védj meg engem a gonoszok titkos terveitől,
amelyeket ellenem szőttek!
Rejts el a gonoszok elől!
3 Mert beszédük, mint az éles kard,
mérgezett szavakkal lövöldöznek rám,
célba vesznek nyilaikkal!
4 Lesből lőnek váratlanul,
félelem nélkül lövöldöznek az igazra.
5 Egymást biztatják a rosszra,
s arról beszélnek, hogyan állítsanak csapdát.
Azt mondják: „Ezt senki nem veszi észre!”
6 Felállítják a csapdát,
és várják, hogy áldozatuk beleessen.
Bizony, az emberek belseje
és szíve kiismerhetetlen.
7 De Isten is kilövi nyilait,
hirtelen-váratlan eltalálja,
8 saját szavaikkal ejti csapdába őket!
Akik csak látják vesztüket,
csodálkoznak, és fejüket csóválják,
9 félelem fogja el őket, és elismerik,
hogy ezt Isten tette a gonoszokkal.
Hirdetik Isten tetteit, és tanítják egymást,
hogy tiszteljék és féljék őt.
10 Az igazak pedig örülnek az Örökkévalóban,
bíznak benne, és dicsérik őt az igazszívűek!
A zenészek vezetőjének. Dávid zsoltára, ének.
65 Méltó vagy, Isten, hogy dicsérjünk téged a Sionon,
és teljesítsük, amit megfogadunk neked!
2 Minden ember hozzád fordul, Istenünk,
mert meghallgatod imádságainkat.
3 Összegyűlt bűneink elborítanak bennünket,
mégis eltörölted őket, és megbocsátottál nekünk.
4 Milyen boldog, akit kiválasztasz,
hogy közel vond magadhoz,
s hogy veled lakjon palotádban!
Betöltesz minket bőségesen házad áldásaival,
Templomod javaival!
5 Milyen félelmetes és dicsőséges tettekkel
válaszolsz nekünk, Szabadító Istenünk!
A föld széléig, még a messzi szigeteken is
mindenki benned bízik és reménykedik.
6 Mert megmutattad hatalmadat,
és erőddel hegyeket teremtettél,
7 lecsendesítetted a háborgó tenger zúgását,
a hullámok harsogását,
a háborgó nemzetek zajongását.
8 Ámulva nézik csodálatos tetteid a messzi népek,
csodálkoznak kelet és nyugat lakói.
9 Gondot viselsz a termőföldre, Istenünk,
esővel megöntözöd,
s gazdag termést növelsz belőle.
Isten folyója megárad, termékennyé teszi a földet!
Így gondoskodsz földünkről,
ellátsz bennünket gabonával.
10 Esőddel megáztatod a barázdákat,
elsimítod a göröngyöket,
záporoddal meglágyítod a kemény földet,
megáldod a zsenge növényeket.
11 Megkoronázod az esztendő végét[c]
gazdag aratással,
lábaid nyomán bőség fakad.
12 Ismét kizöldül a puszta,
örvendeznek a dombok,
13 megtelnek a legelők juhokkal,
a völgyek gabonával.
Mind ujjongva énekelnek,
s örömmel kiáltanak!
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center