Beginning
A zenészek vezetőjének. Dávidé, az Örökkévaló szolgájáé.
36 Ezt mondja a bűn a gonosz szívében:
„Én ugyan nem félek Istentől,
nem is tisztelem, még lelkem mélyén sem!”
2 Meggyőzte magát,
hogy nem tett semmi rosszat,
és nincs mit megbánnia.
3 Beszéde csupa ostoba hazugság és megtévesztés,
nem kell neki a bölcsesség,
nem akar jót tenni.
4 Még ágyában is gonosz terveket sző,
felkel, és rossz útra indul,
minden gonoszságra kapható.
5 Örökkévaló, kegyelmed az égig ér,
és hűséged a felhőkig!
6 Igazságosságod oly magas, mint Isten hegyei,
ítéleteid mélységesek, mint a tenger!
Te viselsz gondot emberre, állatra, Örökkévaló!
7 Nincs értékesebb, mint hűséges szereteted!
Szárnyad árnyékába menekülnek az emberek.
8 Megtöltesz minket házad kincseivel,
jóságod folyóvizéből itatsz bennünket!
9 Te magad vagy az élet forrása,
és fényed által látunk világosan!
10 Mutasd meg kegyelmedet azoknak,
akik ismernek téged,
és igazságosságodat a tisztaszívűeknek!
11 Hogy ne taposson el a kevélyek lába,
ne űzzön el a gonoszok keze!
12 Bárcsak a gonoszok mind elhullanának,
hogy fel se keljenek többé!
[a] Dávidé.
37 Ne bosszankodj a gonoszok miatt,
ne irigykedj azokra,
akik lopnak, csalnak és hazudnak!
2 Mert hirtelen meghalnak,
ahogy a füvet lekaszálják,
hamar elhervadnak, mint a virágok.
3 Te csak bízz az Örökkévalóban,
és tedd meg, ami helyes,
akkor megmaradsz a földön,
és az Örökkévaló jósága mindennel ellát.
4 Gyönyörködj az Örökkévalóban,
akkor megadja szíved kéréseit!
5 Bízd rá minden dolgodat,
benne bízz, majd ő véghezviszi:
6 nyilvánvalóvá teszi igazságodat,
és jogodra fényt derít.
7 Nyugodj meg, és várd az Örökkévalót!
Ne bosszankodj, mikor a gonoszoknak valami sikerül,
ne mérgelődj, ha tervük megvalósul!
8 Csillapodj le, nyugodj meg!
Ne haragod vezessen,
abból csak baj származna!
9 Mert a gonoszok mind elpusztulnak,
de akik az Örökkévalót várják, öröklik a földet.
10 Még egy kis idő, és a gonoszok eltűnnek,
akárhogy keresed, többé nem találod őket!
11 De a szelídek és alázatosak öröklik a földet,
élvezik a békességet és bőséget.
12 A gonoszok terveket szőnek az igazak ellen,
és fogukat csikorgatják dühükben.
13 De az Úr nevet rajtuk, mert tudja,
hogy közeleg büntetésük napja!
14 Kardjukat emelik a gonoszok,
és nyilaikkal céloznak,
hogy az alázatosokat megöljék,
elpusztítsák az igazakat.
15 De kardjuk saját szívükbe hatol,
és íjuk eltörik!
16 Többet ér a kevés az igaz kezében,
mint a nagy vagyon,
amelyet gonoszok gyűjtenek rakásra.
17 Mert a gonoszok hatalma[b] megtörik,
de az igazakat az Örökkévaló támogatja.
18 Az Örökkévaló ismeri az igazakat,
akiknek öröksége mindig megmarad,
19 nem vallanak szégyent, még nehéz időkben sem,
jóllaknak éhínség idején is.
20 De elpusztulnak a gonoszok mind,
és az Örökkévaló ellenségei, mint virágok a mezőn!
Bizony, eltűnnek, mint a szétfoszló füst!
21 A gonoszok kölcsönkérnek, de vissza nem adják,
az igaz pedig jó szívvel és bőkezűen adakozik.
22 Akiket az Örökkévaló megáld, öröklik a földet,
akiket pedig megátkoz, kipusztulnak róla.
23 Akinek útja tetszik az Örökkévalónak,
annak lépéseit ő irányítja.
24 Az ilyen ember, ha elesik is, nem marad a földön,
mert az Örökkévaló kézen fogja és felsegíti.
25 Gyermek voltam, meg is öregedtem,
de nem láttam igazat elhagyatva,
sem, hogy gyermekei koldultak volna.
26 Az igaz ember egész életében bőkezűen adakozik,
gyermekei pedig áldottak.
27 Kerüld el a gonoszt, tedd meg, ami helyes,
akkor biztonságban lakhatsz örökké!
28 Mert az Örökkévaló szereti az igazságos ítéletet,
soha nem hagyja el hűséges követőit.
Megőrzi őket örökké,
de a gonoszok utódait kiirtja.
29 Az igazak öröklik a földet,
és rajta laknak örökké.
30 Bölcsen szól az igaz,
és igazságosan ítél,
31 Istenének törvényét hordozza szívében,
ezért nem ingadoznak léptei.
32 Leselkedik a gonosz az igazra,
meg akarja ölni,
33 de az Örökkévaló nem adja kezébe.
Nem ítéli el az igazat, mikor ítéletre kerül.
34 Várd az Örökkévalót, és maradj meg útján,
akkor ő felemel, és öröklöd a földet.
Bizony, meglátod,
hogy mind kiirtja a gonoszokat róla!
35 Láttam egy erőszakos, gonosz embert:
olyan erős volt, mint egy terebélyes fa.
36 De egyszerre eltűnt: néztem, és nincs többé!
Kerestem, de sehol sincs!
37 De nézd csak az igaz embert,
figyeld meg a becsületesek sorsát!
Mert a jövő a békességet szerető embereké.
38 A bűnösök pedig kipusztulnak a Földről,
a gonoszokat mind kivágják.
39 Az igazakat pedig megmenti az Örökkévaló,
biztos menedékváruk ő minden bajban.
40 Az Örökkévaló megsegíti és megmenti az igazakat,
megszabadítja őket a gonoszoktól,
megvédi őket, mert hozzá menekülnek.
Dávid zsoltára, emlékeztetőül.[c]
38 Örökkévaló, kérlek,
ne büntess meg haragodban,
ne ostorozz meg felindulásodban!
2 Nyilaid megsebeztek,
rám nehezedett hatalmas kezed.
3 Megvertél haragodban,
egész testem sebekkel borítva,
még csontjaim is összetörted!
4 Bűneim súlya lenyom, elsüllyedek,
összecsaptak a hullámok fejem felett!
5 Ostoba vétkeim miatt
sebek borítják el bőrömet,
gennyesek és bűzösek.
6 A fájdalomtól görnyedten járok,
hétrét hajolva, mint akit gyász súlya nyom.
7 Derekam égő fájdalommal kínoz,
minden porcikám sajog.
8 Összetörtem és kimerültem,
szívem fáj, és jajgatok.
9 Örökkévaló, minden kívánságom ismered,
hallod minden sóhajtásomat!
10 Szívem hevesen dobog, erőm elhagyott,
szemem fénye is odavan!
11 Betegségem miatt barátaim elhúzódnak,
még rokonaim is elfordulnak tőlem!
12 Csapdát állítottak ellenségeim,
hogy megöljenek,
rágalmakat terjesztenek rólam,
hogy ártsanak nekem,
egész nap gonosz terveket szőnek ellenem.
13 De én meg sem hallom, mintha süket lennék,
egy szót sem szólok, mint a némák.
14 Olyanná lettem, mint a süket,
aki nem hallja, mit mondanak róla,
mint a néma: nem vitatkozik, nem válaszol.
15 Te felelj meg nekik, Örökkévaló,
mert benned bízom, Uram, Istenem!
16 Ne engedd, hogy ellenségeim gúnyoljanak,
ne örüljenek, hogy elestem!
17 Hiszen már alig állok a lábamon,
szüntelen gyötör a fájdalom!
18 Örökkévaló, bevallom neked bűneimet,
bánkódom vétkeim miatt.
19 Milyen erősek ellenségeim!
Egyre többen gyűlölnek engem!
20 Jóért rosszal fizetnek,
rám támadnak, pedig csak jót akarok.
21 Ó, Örökkévaló, ne hagyj magamra,
Istenem, ne légy távol tőlem!
22 Siess segítségemre, Örökkévaló,
ments meg engem, Istenem!
A zenészek vezetőjének, Jedútúnnak. Dávid zsoltára.
39 Azt mondtam magamban: „Vigyázok ajkamra,
hogy ne vétkezzek szavaimmal,
megfékezem nyelvem,
amíg a gonoszok között járok.”
2 Elnémultam, hallgattam,
se jót, se rosszat nem mondtam,
de ez sem hozott nyugalmat.
3 Szívem felizzott, kitört belőlem a panasz,
hozzád kiáltottam égő szavakkal:
4 „Örökkévaló, kérlek, mondd meg, mi lesz velem,
hadd tudjam meg napjaim számát,
hadd lássam, milyen mulandó vagyok!
5 Arasznyivá tetted életemet,
az én időm semmiség szemedben.
Bizony, az ember élete szétfoszló lehelet!” Szela
6 Tűnő árnyék az ember!
Lót-fut, töri magát, de minek?
Gyűjtögeti vagyonát, s nem tudja,
ki veszi hasznát utána.
7 Most hát miben reménykedjek, Uram,
mit várhatok?
Bizony, én csak benned bízom,
benned reménykedem!
8 Szabadíts meg minden bűnömtől!
Ne engedd, hogy öntelt ostobák gúnyoljanak!
9 Jobb lett volna hallgatnom,
szót sem szólnom;
jobb, ha te cselekszel, Uram!
10 Kérlek, vedd le rólam büntetésedet,
hogy el ne pusztíts kezed csapásaival!
11 Mikor bűne miatt bünteted az embert,
hogy a jó útra tanítsd,
minden szépsége szétfoszlik,
mint molyrágta ruha.
Bizony, mind olyanok vagyunk
mint a tűnő lehelet! Szela
12 Hallgasd meg, Örökkévaló, imádságomat!
Kérlek, hallgasd meg kiáltásomat!
Ne maradj néma, könnyeim láttán,
mert hontalan menekült vagyok,
átutazó idegen, mint minden ősöm!
13 Örökkévaló, ne nézz rám haraggal,
hadd viduljak föl, mielőtt meghalok,
és nem leszek többé!
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center