Beginning
Első Könyv
(Zsoltárok 1–41)
1 Boldog és áldott,
aki nem jár az istentelenek útjain,
nem áll rá a bűnösök ösvényeire,
és nem ül együtt a gúnyolódókkal,
2 hanem abban leli örömét, ha az Örökkévaló tanítja,
és éjjel-nappal azon gondolkodik.
3 Olyan életerős lesz,
mint a folyópartra ültetett gyümölcsfa:
idejében hoz gyümölcsöt,
s levelei örökké zöldellnek.
Bizony, felvirágzik keze alatt minden,
amibe kezd!
4 Milyen más az istentelenek sorsa:
olyanok, mint a polyva,
melyet elsodor a szél:
5 az ítélet napján elítélik őket.
Bűnösök nem maradhatnak az igazak közösségében.
6 Az igazak lépéseit az Örökkévaló irányítja,
az istentelenek útja pedig a pusztulásba vezet.
2 Miért csődülnek össze dühösen a nemzetek?
Miért kovácsolnak ostoba terveket?
2 A föld királyai összegyűlnek,
a vezetők szövetkeznek
az Örökkévaló ellen
és Felkentje ellen:
3 „Lázadjunk fel ellenük,
szabadítsuk fel magunkat igájuk alól!”
4 Aki mennyei trónján ül, nevet rajtuk,
s kigúnyolja őket az Örökkévaló,
5 haraggal szól hozzájuk,
megrémíti, összezavarja őket:
6 „Én kentem fel őt, és tettem királyommá,
szent hegyemen, a Sionon!”
7 Halljátok meg az Örökkévaló törvényét!
Ő maga mondta nekem:
„Fiam vagy te, ma szültelek!
8 Csak kérjed tőlem örökséged,
és neked adom az összes nemzetet,
s birtokodul az egész földkerekséget!
9 Vaspálcával töröd össze a népeket,
széjjelzúzod őket, mint vas a cserepet!”
10 Ezért, királyok, térjetek észhez,
földi fejedelmek, fogadjátok meg tanácsom!
11 Imádjátok az Örökkévalót tisztelettel és félelemmel,
ujjongjatok neki reszketéssel!
12 Hódoljatok fia előtt,[a]
nehogy megharagudjon,
és hirtelen elpusztítson titeket,
mert haragja hamarosan lángra lobban!
Ó, milyen áldott és boldog, aki benne bízik!
Dávid zsoltára. Amikor fia, Absolon elől menekült.[b]
3 Örökkévaló! Hányan jönnek ellenem!
Milyen sokan támadnak rám!
2 Mind azt mondják rólam:
„Isten sem menti meg a kezünkből!” Szela
3 Te mégis megvédesz engem, Örökkévaló,
te vagy dicsőségem,
te emeled föl a fejem.
4 Teljes erővel segítségért kiáltok az Örökkévalóhoz.
Bizony, meghallja,
és válaszol nekem szent hegyéről! Szela
5 Nyugodtan lefekszem, el is alszom,
és tudom, felébredek,
mert az Örökkévaló őriz, és betakar engem.
6 Nem félek ellenségeimtől,
bár ezerszámra gyűlnek körém.
7 Kelj fel, Örökkévaló![c]
Ments meg, Istenem,
mert ha te állon ütöd ellenségeimet,
a gonoszoknak még fogait is kitördeled!
8 Az Örökkévaló megszabadít!
Örökkévaló, áldd meg népedet! Szela
A zenészek vezetőjének. Húros hangszerekkel kísért ének. Dávid zsoltára.
4 Istenem, aki igazságot szolgáltatsz,
ments ki szorult helyzetemből!
Kérlek, könyörülj rajtam,
hallgasd meg imádságomat!
2 És ti, emberek, meddig fogtok még
rosszat mondani rólam?
Miért szeretitek a rágalmazást?
Meddig fogtok még hazudozni,
és ok nélkül vádolni engem? Szela
3 Értsétek meg, az Örökkévaló meghallgatja,
aki hűségesen követi őt!
Tudjátok meg, meghallgat engem is,
ha segítségért kiáltok hozzá!
4 Ha meg is haragudtok,
de ne vétkezzetek![d]
Szálljatok magatokba,
mikor este lefekszetek,
és csillapodjatok! Szela
5 Tiszta szívvel hozzatok
az Örökkévalónak áldozatokat,
és bízzatok benne!
6 Sokan mondják:
„Ki hoz ránk végre jobb napokat?”
Ragyogtasd ránk, Örökkévaló,
arcod világosságát!
7 Jobban örülök ennek,
mint a bőséges aratásnak, vagy szüretnek.
8 Bizony, békességben fekszem le,
el is alszom azonnal,
mert nálad biztonságban vagyok, Örökkévaló!
A zenészek vezetőjének. Fúvós hangszerekre. Dávid zsoltára.
5 Örökkévaló, hallgass meg, kérlek!
Értsd meg gondolataimat!
2 Halld meg kiáltásomat, Királyom, Istenem,
mert hozzád imádkozom!
3 Reggelente hozzád imádkozom,
eléd terítem dolgaimat,
s reménykedve várok válaszodra!
4-5 Istenem, te gyűlölöd a gonoszokat,
nem is lakhatnak jelenlétedben.
Az ostoba és öntelt[e] emberek
meg nem állhatnak előtted,
utálod a gonosztevőket.
6 Bizony, elpusztulnak mind a hazugok!
Az Örökkévaló gyűlöli a vérszomjas gyilkosokat,
akik titkon gonosz terveket szőnek.
7 De én kegyelmed bőségéből
házadba léphetek,
tisztelettel és félelemmel borulok le előtted
szent Templomodban.
8 Örökkévaló, erősíts meg jóságoddal,
védj meg ellenségeimtől!
Készíts számomra utat,
amelyen járhatok!
9 Mert ők csak hazugságot beszélnek,
belsejük tele van pusztítással,
nyitott sírgödör a torkuk,
hízelgő nyelvük csapdát rejteget.
10 Ó, Istenem, büntesd meg őket!
Saját terveik által essenek el,
bűnhődjenek sok bűnük miatt,
mert fellázadtak ellened!
11 De mind örüljenek, akik benned bíznak,
mindörökké vigadjanak!
Áldd meg, akik szeretik nevedet,
hogy benned örvendezzenek!
12 Örökkévaló, te megáldod az igazakat,
hűséges szereted pajzsként betakarja őket.
A zenészek vezetőjének. Mélyhangú húros hangszerekre. Dávid zsoltára.
6 Örökkévaló, kérlek, ne haraggal fenyíts engem,
ne haragodban büntess meg!
2 Könyörülj rajtam, mert beteg vagyok,
csontjaim is reszketnek, gyógyíts meg!
3 Lelkem is remeg,
meddig késlekedsz még, Örökkévaló?
4 Kérlek, fordulj vissza hozzám,
erősítsd meg lelkemet!
Szabadíts és gyógyíts meg,
hiszen olyan kegyelmes vagy!
5 A halálban már senki sem dicséri neved!
A halottak országában ki fog áldani téged?
6 Belefáradtam a sóhajtozásba,
egész éjjel csak sírok,
könnyeimmel áztatom ágyamat.
7 Szemem vörös a sírástól,
belefáradt a szomorúságba és a bajokba.
8 Menjetek tőlem, gonoszok, mindannyian,
mert az Örökkévaló meghallotta zokogásomat!
9 Bizony, meghallgatta könyörgésemet,
elfogadta imádságomat, válaszol nekem!
10 Ellenségeim mind vereséget szenvednek,
félve reszketnek!
Hirtelen hátat fordítanak,
szégyenükben elmenekülnek.
Dávid éneke, amelyet az Örökkévalónak énekelt, a Benjámin törzsébe tartozó Kús miatt.
7 Örökkévaló, Istenem, hozzád menekülök!
Szabadíts meg minden üldözőmtől,
kérlek, ments meg tőlük!
2 Ne engedd, hogy szétszaggassák lelkemet,
mint prédáját az oroszlán!
Bizony, ha meg nem mentesz,
elhurcolnak, szétmarcangolnak engem.
3 Örökkévaló, Istenem, ha valami gonoszságot követtem el,
ha bármi rosszat tettem,
4 ha gonoszul bántam barátaimmal,
vagy ok nélkül bántottam ellenségemet,
5 akkor üldözzön, és érjen utol halálos ellenségem,
taposson a földre, dobjon sírgödörbe. Szela
6 Kelj fel, Örökkévaló,[f] haragodban!
Állj fel, mint bíró,
dühös ellenségeimmel szemben!
Hirdesd ki ítéleted,
szolgáltass igazságot nekem,
ítéleted szerint!
7 Nemzetek gyűljenek köréd,
foglald el trónodat fölöttük!
8 Örökkévaló, ítéld meg a népeket!
Ítélj a javamra,
igazságom és ártatlanságom szerint!
9 Vess véget a bűnösök gonoszságának,
és erősítsd meg az igazat,
hiszen igazságos Isten vagy,
aki a szíveket és veséket vizsgálja!
10 Isten az én védelmezőm,
aki megszabadítja az igazszívűeket.
11 Isten igazságos bíró:
szüntelen ítél.
12 Ha a gonosz meg nem változik,
Isten kihúzza kardját, kifeszíti íját,
és már céloz is vele.
13 Halálos fegyvereket készít,
tüzes nyilakat a gonosz ellen.
14 Nézd! Megfogan a gonosz terv az istentelenben,
hamissággal terhes,
és hazugságot szül.
15 Csapdát készít, gödröt ás,
de maga esik bele.
16 Gonosz terve magának okoz bajt,
erőszakossága visszahull a fejére.
17 Én pedig áldom az Örökkévalót, aki igazságos,
énekkel dicsérem a Felséges Örökkévaló nevét!
A zenészek vezetőjének. Dávid zsoltára.
8 Ó, Urunk, Örökkévaló!
Az egész Földön nincs nevednél felségesebb,
az égnél is magasabbra emelted dicsőségedet!
2 Kisgyermekek és csecsemők szája dicsér:
hirdeti hatalmadat.
Énekükkel némítod el
bosszúszomjas ellenségeidet,
3 Nézem az eget, kezed munkáját,
a Holdat és a csillagokat, amelyeket teremtettél,
4 és csodálkozom: Micsoda a halandó,
hogy törődsz vele?
Kicsoda az ember fia,[g]
hogy egyáltalán észreveszed?
5 Hiszen olyanná tetted,[h]
hogy majdnem Istennel ér fel,
megkoronáztad méltósággal és dicsőséggel.
6 Úrrá tetted minden teremtményed fölött,
s mindent hatalma alá rendeltél.
7 Mind a juhokat, ökröket,
s az összes vadállatot,
8 az égi madarakat, a tenger halait,
s mindent, ami a tengerben nyüzsög.
9 Urunk, Örökkévaló!
Az egész Földön nincs nevednél felségesebb!
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center