Beginning
ELSŐ KÖNYV
Az igazak és a bűnösök sorsa
1 Boldog ember az, aki nem jár a bűnösök tanácsa szerint, nem áll a vétkesek útjára, és nem ül a csúfolódók székére,
2 hanem az Úr törvényében gyönyörködik, és az ő törvényéről elmélkedik éjjel-nappal.
3 Olyan lesz, mint a folyóvíz mellé ültetett fa, amely idejében megtermi gyümölcsét, és nem hervad el a lombja. Minden sikerül, amit tesz.
4 Nem így járnak a bűnösök, hanem úgy, mint a polyva, amelyet szétszór a szél.
5 Ezért nem állhatnak meg a bűnösök az ítélet idején és a vétkesek az igazak közösségében.
6 Mert ismeri az Úr az igazak útját, a bűnösök útja pedig semmibe vész.
Isten és felkentje diadalmaskodik
2 Miért tombolnak a népek, milyen hiábavalóságot terveznek a nemzetek?
2 Összegyűlnek a föld királyai, a fejedelmek együtt tanácskoznak az Úr ellen és felkentje ellen:
3 Dobjuk le magunkról bilincseiket, tépjük le köteleiket!
4 A mennyben lakozó kineveti, az Úr kigúnyolja őket.
5 Majd így szól hozzájuk haragjában, izzó haragjában így rémíti meg őket:
6 Én kentem föl királyomat szent hegyemen, a Sionon!
7 Kihirdetem az Úr végzését. Ezt mondta nekem: Az én fiam vagy! Fiammá fogadtalak ma téged!
8 Kérd tőlem, és neked adom örökségül a népeket, birtokul a földkerekséget.
9 Összetöröd őket vasvesszővel, szétzúzod, mint a cserépedényt!
10 Azért ti, királyok, térjetek észhez, okuljatok, ti bírái a földnek!
11 Félelemmel szolgáljátok az Urat, reszketve vígadjatok!
12 Csókoljátok a fiút, hogy meg ne haragudjék, és el ne pusztuljatok az úton. Mert hamar föllángol haragja, de mind boldog, aki hozzá menekül!
Imádság veszélyben
3 Dávid zsoltára, abból az időből, amikor fia, Absolon elől menekült.
2 Uram, mily sok ellenségem van, mily sokan támadnak rám!
3 Sokan mondják rólam: Nem segít rajta Isten! (Szela.)
4 De te, Uram, pajzsom vagy nekem, dicsőségem, aki fölemeled fejem.
5 Hangosan kiáltok az Úrhoz, és ő meghallgat szent hegyén. (Szela.)
6 Lefekszem, alszom és fölébredek, mert az Úr támogat engem.
7 Nem félek a sok ezernyi néptől, amely körülvett engem.
8 Állj mellém, Uram, szabadíts meg, Istenem! Hiszen te vered arcul minden ellenségemet, kitördeled a bűnösök fogait!
9 Az Úrtól jön a szabadítás. Legyen áldásod népeden! (Szela.)
Esti imádság
4 A karmesternek: Húros hangszerre. Dávid zsoltára.
2 Hallgass meg, ha hozzád kiáltok, igazságos Istenem! Szorult helyzetemből adj nekem kiutat, könyörülj rajtam, hallgasd meg imámat!
3 Ti emberek! Meddig gyalázzátok dicsőségemet? Meddig szeretitek az üres beszédet, meddig törekedtek még hazugságra? (Szela.)
4 Tudjátok meg, hogy az Úr csodákat tesz hívével! Meghallgat az Úr, ha hozzá kiáltok.
5 Ha felindultok is, ne vétkezzetek! Gondolkozzatok el fekvőhelyeteken, és csillapodjatok le! (Szela.)
6 Igaz áldozattal áldozzatok, és bízzatok az Úrban!
7 Sokan mondják: Bár jó napokat látnánk, és ránk ragyogna orcád világossága, Urunk!
8 Nagyobb örömöt adsz szívembe azokénál, akiknek bőven van búzájuk és boruk.
9 Békében fekszem le, és el is alszom, mert csak te adod meg, Uram, hogy biztonságban élhessek!
Isten igazán ítél
5 A karmesternek: Fúvós hangszerre. Dávid zsoltára.
2 Figyelj beszédemre, Uram, vedd észre sóhajtozásomat!
3 Figyelj hangos kiáltozásomra, Istenem, királyom, mert hozzád imádkozom!
4 Hallgasd meg szavamat reggel, Uram, reggel eléd készülök, és várlak.
5 Istenem, te nem leled örömöd a bűnben, nem talál otthonra nálad a gonosz.
6 Nem állhatnak meg szemed előtt a dicsekvők, gyűlölsz minden gonosztevőt.
7 Elpusztítod a hazudozókat; a vérszomjas és álnok embert utálja az Úr.
8 De én bemehetek házadba, mert te nagyon szeretsz engem, és szent templomodban leborulok, mert tisztellek téged.
9 Vezess, Uram, igazságodban, mert ellenségeim vannak, egyengesd előttem az utat!
10 Mert nem jön ki szájukon őszinte szó, belül romlottak, nyitott sír a torkuk, sima a nyelvük.
11 Derítsd ki vétküket, Istenem, bukjanak bele fondorlataikba! Taszítsd el őket sok vétkük miatt, mert ellened lázadtak!
12 Mind örülnek majd, akik hozzád menekülnek. Örökké ujjonganak, mert oltalmazod őket. Örvendeznek általad, akik szeretik nevedet.
13 Mert te, Uram, megáldod az igazat, körülveszed kegyelmeddel, mint pajzzsal.
Imádság halálfélelemben
6 A karmesternek: Mélyhangú húros hangszerre. Dávid zsoltára.
2 Uram, ne feddj meg haragodban, ne ostorozz indulatodban!
3 Kegyelmezz, Uram, mert elcsüggedtem, gyógyíts meg, Uram, mert reszketnek tagjaim!
4 Lelkem is csupa reszketés, és te, Uram, meddig késel?
5 Fordulj hozzám, Uram, mentsd meg életemet, szabadíts meg, mert irgalmas vagy!
6 Mert a halál után nem emlegetnek téged, ki ad hálát neked a sírban?
7 Belefáradtam a sóhajtozásba. Egész éjjel könnyekkel áztatom ágyamat, könnyeimmel öntözöm fekvőhelyemet.
8 Szemem elhomályosodott a bánattól, fénye megtört sok ellenségem miatt.
9 Távozzatok tőlem mind, ti gonosztevők, mert meghallotta az Úr hangos sírásomat!
10 Meghallgatta könyörgésemet az Úr, imádságomat elfogadta az Úr.
11 Megszégyenül, és reszketni fog nagyon minden ellenségem, meghátrál, és megszégyenül egy pillanat alatt!
Ártatlan ember imádsága
7 Dávid éneke, amelyet a benjámini Kús miatt énekelt az Úrnak.
2 Uram, Istenem, hozzád menekülök! Szabadíts meg üldözőimtől, és ments meg engem,
3 hogy szét ne tépjenek, mint az oroszlán, szét ne szaggassanak menthetetlenül.
4 Uram, Istenem, ha ilyeneket tettem: ha álnokságot követtem el,
5 ha rosszul bántam jóakarómmal, ha kifosztottam, aki ok nélkül bántott,
6 akkor ellenség üldözzön, és érjen utol engem, tiporja földre életemet, tapossa porba dicsőségemet! (Szela.)
7 Uram, lépj elő haragodban, szállj szembe dühös ellenségeimmel! Kelj föl, szolgáltass igazságot nekem!
8 Gyülekezzenek köréd a népek, te pedig foglalj helyet fölöttük a magasban!
9 Az Úr ítéletet tart a népek fölött. Adj nekem igazat, Uram, hiszen igaz és feddhetetlen vagyok!
10 Vess véget a bűnösök gazságának, és bátorítsd az igazat, szívek és vesék vizsgálója, igazságos Isten!
11 Az én pajzsom az Isten, aki megszabadítja a tiszta szívűeket.
12 Igaz bíró az Isten, olyan Isten, aki mindennap büntethet.
13 Már megint kardját élesíti a gonosz, íját feszíti, és céloz.
14 Pedig őt találja el a halálos fegyver, a tüzes nyilak, amelyeket készít.
15 Ha rosszakarat fogamzik meg benne, nyomorúságot hordoz, és csalódást szül!
16 Vermet ás, jó mélyet, de maga esik a gödörbe, melyet készített.
17 Visszahárul fejére a nyomorúság, erőszakossága saját fejére száll.
18 Hálát adok az Úrnak, mert igaz ő, zengem a felséges Úr nevét.
A Teremtő és az ember
8 A karmesternek: "A szőlőtaposók" kezdetű ének dallamára. Dávid zsoltára.
2 Ó, Urunk, mi Urunk! Mily felséges a te neved az egész földön, az égen is megmutattad fenségedet!
3 Gyermekek és csecsemők szája által is építed hatalmadat ellenfeleiddel szemben, hogy elnémítsd az ellenséget és a bosszúállót.
4 Ha látom az eget, kezed alkotását, a holdat és a csillagokat, amelyeket ráhelyeztél,
5 micsoda a halandó - mondom -, hogy törődsz vele, és az emberfia, hogy gondod van rá?
6 Kevéssel tetted őt kisebbé Istennél, dicsőséggel és méltósággal koronáztad meg.
7 Úrrá tetted kezed alkotásain, mindent a lába alá vetettél:
8 a juhokat és marhákat mind, még a mezei vadakat is,
9 az ég madarait, a tenger halait, amelyek a tenger ösvényein járnak.
10 Ó, Urunk, mi Urunk! Mily felséges a te neved az egész földön!
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society