Book of Common Prayer
Isten városa
87 Kórah fiainak zsoltáréneke. Szent hegyen alapította
2 az ÚR Sion kapuit: jobban szereti Jákób minden lakóhelyénél.
3 Dicső dolgokat beszélnek rólad, Isten városa! (Szela.)
4 Egyiptomot és Babilóniát azok között fogom említeni, akik ismernek engem. Filiszteának, Tírusznak és Kúsnak itt van a szülőhazája.
5 Sionról pedig ezt mondják: Mindegyiküknek ez a szülőhazája. A Felséges szilárdítja meg ezt.
6 Az ÚR számba veszi a népeket, amikor beírja őket: Itt van a szülőhazájuk. (Szela.)
7 Körtáncban éneklik: Minden forrásom belőled fakad.
NEGYEDIK KÖNYV
Az örökkévaló Isten és a mulandó ember
90 Mózesnek, Isten emberének imádsága. Uram, te voltál hajlékunk nemzedékről nemzedékre.
2 Mielőtt hegyek születtek, mielőtt a föld és a világ létrejött, öröktől fogva mindörökké vagy te, ó, Isten!
3 A halandót visszatéríted a porba, és ezt mondod: Térjetek vissza, emberek!
4 Mert ezer esztendő előtted annyi, mint a tegnapi nap, amely elmúlt, mint egy őrváltásnyi idő éjjel.
5 Elragadod őket, olyanok lesznek, mint reggelre az álom, mint a növekvő fű:
6 reggel virágzik és növekszik, estére megfonnyad és elszárad.
7 Bizony, elmúlunk haragod miatt, indulatod miatt megsemmisülünk,
8 ha magad elé állítod bűneinket, titkolt vétkeinket orcád világossága elé.
9 Elmúlik minden napunk haragod miatt, úgy elmúlnak esztendeink, mint egy sóhajtás.
10 Életünk ideje hetven esztendő, vagy ha több, nyolcvan esztendő, és nagyobb részük hiábavaló fáradság, olyan gyorsan eltűnik, mintha repülnénk.
11 Ki tudja, milyen erős haragod, és milyen félelmetes felháborodásod?
12 Taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk!
13 Fordulj hozzánk, URam! Meddig késel? Könyörülj szolgáidon!
14 Áraszd ránk kegyelmedet reggelenként, hogy vígadjunk és örüljünk egész életünkben!
15 Örvendeztess meg bennünket annyi napon át, ahányon át megaláztál, annyi éven át, ahányban rossz sorsunk volt!
16 Legyenek láthatóvá tetteid szolgáidon, és méltóságod fiaikon!
17 Legyen velünk Istenünknek, az Úrnak jóindulata! Kezeink munkáját tedd maradandóvá, kezeink munkáját tedd maradandóvá!
Hálaadó ének
136 Adjatok hálát az ÚRnak, mert jó, mert örökké tart szeretete!
2 Adjatok hálát az istenek Istenének, mert örökké tart szeretete!
3 Adjatok hálát az urak Urának, mert örökké tart szeretete!
4 Nagy csodákat művel egymaga, mert örökké tart szeretete.
5 Bölcsen alkotta meg az eget, mert örökké tart szeretete.
6 A földet a víz fölé terítette, mert örökké tart szeretete.
7 Megalkotta a nagy égitesteket, mert örökké tart szeretete,
8 a napot, hogy uralkodjék nappal, mert örökké tart szeretete,
9 a holdat és a csillagokat, hogy uralkodjanak éjjel, mert örökké tart szeretete.
10 Lesújtott Egyiptom elsőszülötteire, mert örökké tart szeretete.
11 Kihozta onnan Izráelt, mert örökké tart szeretete,
12 erős kézzel és kinyújtott karral, mert örökké tart szeretete.
13 Kettéhasította a Vörös-tengert, mert örökké tart szeretete,
14 átvezette rajta Izráelt, mert örökké tart szeretete.
15 De a fáraót és seregét a Vörös-tengerbe szorította, mert örökké tart szeretete.
16 Vezette népét a pusztában, mert örökké tart szeretete.
17 Nagy királyokat vert meg, mert örökké tart szeretete,
18 dicső királyokat ölt meg, mert örökké tart szeretete:
19 Szíhón emóri királyt, mert örökké tart szeretete,
20 és Ógot, Básán királyát, mert örökké tart szeretete.
21 Odaadta országukat örökségül, mert örökké tart szeretete,
22 örökségül szolgájának, Izráelnek, mert örökké tart szeretete.
23 Gondolt ránk megaláztatásunkban, mert örökké tart szeretete.
24 Megszabadított ellenségeinktől, mert örökké tart szeretete.
25 Ő ad eledelt minden élőlénynek, mert örökké tart szeretete.
26 Adjatok hálát a menny Istenének, mert örökké tart szeretete!
A filiszteusok megverik Izráelt
4 Sámuel beszéde eljutott egész Izráelhez. Izráel azután hadba vonult a filiszteusok ellen, és tábort ütöttek Eben-Háézer mellett, mert a filiszteusok már Áfékban táboroztak.
2 A filiszteusok csatarendbe álltak Izráellel szemben, heves harc kezdődött, és vereséget szenvedett Izráel a filiszteusoktól, akik levágtak a harcmezőn mintegy négyezer embert.
3 A hadinép visszavonult a táborba, és Izráel vénei ezt mondták: Miért veretett meg ma bennünket az Úr a filiszteusokkal? Hozzuk el ide Silóból az Úr szövetségládáját, jöjjön közénk, és szabadítson meg bennünket ellenségeink kezéből!
4 Ekkor a nép követeket küldött Silóba, és elhozták onnan a kerúbokon ülő Seregek Urának a szövetségládáját. Éli két fia, Hofni és Fineás is ott volt az Isten szövetségládájával.
5 Amikor az Úr szövetségládája megérkezett a táborba, egész Izráel olyan nagy ujjongásba tört ki, hogy még a föld is megrendült bele.
6 Meghallották a filiszteusok is a hangos ujjongást, és ezt mondták: Miféle nagy ujjongás hallatszik a héberek táborából? És megtudták, hogy az Úr ládája érkezett meg a táborba.
7 Ekkor félelem fogta el a filiszteusokat, és ezt mondták: Isten jött a táborba! Jaj nekünk - mondták -, mert ilyen még nem volt sohasem!
8 Jaj nekünk! Ki ment meg bennünket ennek a hatalmas Istennek a kezéből? Ez az az Isten, aki mindenféle csapással sújtotta Egyiptomot a pusztában!
9 Filiszteusok! Legyetek erősek, legyetek férfiak, különben szolgái lesztek a hébereknek, ahogyan ők szolgáltak nektek. Legyetek férfiak, harcoljatok!
10 Harcoltak is a filiszteusok, és vereséget szenvedett Izráel. Mindenki hazafelé menekült, mert a vereség igen nagy volt. Elesett Izráelből harmincezer gyalogos.
11 Elvették az Isten ládáját is. Éli két fia, Hofni és Fineás is meghalt.
Testvéri közösség a gyülekezetben
32 A hivők egész gyülekezete pedig szívében és lelkében egy volt. Senki sem mondott vagyonából bármit is a magáénak, hanem mindenük közös volt.
33 Az apostolok pedig nagy erővel tettek bizonyságot az Úr Jézus feltámadásáról, és nagy kegyelem volt mindnyájukon.
34 Nem volt közöttük egyetlen szűkölködő sem, mert akiknek földjük vagy házuk volt, eladták azokat, az eladott javak árát pedig elhozták,
35 és letették az apostolok lába elé, azután szétosztották mindenkinek úgy, ahogyan szüksége volt rá.
36 József például, akinek az apostolok a Barnabás melléknevet adták, ami azt jelenti: Vigasztalás fia, egy ciprusi származású lévita,
37 mivel földje volt, szintén eladta, elhozta a pénzt, és letette az apostolok lába elé.
Anániás és Szafira
5 Egy ember, név szerint Anániás, feleségével, Szafirával együtt eladott egy birtokot,
2 és árából feleségének tudtával félretett magának, egy részét pedig elvitte, és az apostolok lába elé tette.
3 Péter azonban így szólt: "Anániás, miért szállta meg a Sátán a szívedet, hogy hazudj a Szentléleknek, és félretegyél magadnak a föld árából?
4 Ha megmaradt volna, nem neked maradt volna-e meg, és miután eladtad, nem te rendelkeztél-e az árával? Mi indította szívedet ilyen cselekedetre? Nem embereknek hazudtál, hanem az Istennek."
5 Amint meghallotta Anániás ezeket a szavakat, összeesett, és meghalt. Erre nagy félelem szállta meg mindazokat, akik ezt hallották.
6 Az ifjak pedig felálltak és betakarták őt, majd kivitték és eltemették.
7 Mintegy három óra múlva a felesége is bement, mit sem tudva a történtekről.
8 Péter megkérdezte tőle: "Mondd meg nekem, ennyiért adtátok-e el a földet?" Ő így felelt: "Úgy van, ennyiért."
9 Péter erre így szólt hozzá: "Miért egyeztetek meg abban, hogy megkísértitek az Úr Lelkét? Íme, azok, akik a férjedet eltemették, az ajtó előtt állnak, és kivisznek téged."
10 Az asszony pedig azonnal összeesett a lába előtt, és meghalt. Amikor bejöttek az ifjak, halva találták, kivitték őt is, és eltemették a férje mellé.
11 Erre nagy félelem szállta meg az egész gyülekezetet és mindazokat, akik hallották ezeket.
Jeruzsálem pusztulása(A)
20 "Amikor pedig látjátok, hogy Jeruzsálemet hadseregek kerítik be, akkor tudjátok meg, hogy elközelített annak a pusztulása.
21 Akkor, akik Júdeában vannak, meneküljenek a hegyekbe, és akik a városban vannak, költözzenek ki onnan; akik pedig vidéken vannak, ne menjenek be oda.
22 Ezek ugyanis a bosszúállás napjai, hogy beteljesedjék mindaz, ami meg van írva.
23 Jaj azokban a napokban a terhes és a szoptatós anyáknak, mert nagy nyomorúság szakad a földre, és harag erre a népre.
24 Kardélre hányják, és fogságba viszik őket mindenféle pogány nép közé; és pogányok tapossák Jeruzsálemet, amíg be nem telik a pogányok ideje."
Az Emberfia eljövetele(B)
25 "És akkor jelek lesznek a napban, a holdban és a csillagokban, a földön pedig a tenger zúgása és háborgása miatt kétségbeesnek a népek tanácstalanságukban.
26 Az emberek megdermednek a félelemtől és annak sejtésétől, ami az egész földre vár, mert az egek tartóerői megrendülnek.
27 És akkor meglátják az Emberfiát eljönni a felhőben nagy hatalommal és dicsőséggel.
28 Amikor pedig ezek elkezdődnek, egyenesedjetek fel, és emeljétek fel a fejeteket, mert közeledik a megváltásotok."
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society