Book of Common Prayer
A történelem tanítása
78 Ászáf tanítókölteménye. Figyelj, népem, tanításomra, fordítsátok felém fületeket, amikor beszélek!
2 Mert példázatra nyitom számat, ősrégi titkokat akarok hirdetni.
3 Amiket hallottunk és tudunk, mert őseink elbeszélték nekünk,
4 nem titkoljuk el fiaink elől, elbeszéljük a jövő nemzedéknek: az ÚR dicső tetteit és erejét, csodáit, amelyeket véghezvitt.
5 Intelmeket írt Jákób elé, tanítást adott Izráelnek, és megparancsolta őseinknek, hogy adják azokat tovább utódaiknak.
6 Tudja meg ezt a jövő nemzedék, a születendő fiak, és ha felnőnek, beszéljék el fiaiknak,
7 hogy Istenbe vessék bizalmukat; ne felejtsék el Isten nagy tetteit, és tartsák meg parancsolatait.
8 Ne legyenek olyanok, mint őseik, a dacos és lázadó nemzedék, az állhatatlan szívű nemzedék, amelynek lelke nem maradt hű Istenhez:
9 mint az íjjal fölfegyverzett efraimiak, akik meghátráltak az ütközet napján.
10 Nem tartották meg Isten szövetségét, nem akarták követni tanítását.
11 Elfelejtették nagy tetteit, csodáit, amelyeket látniuk engedett.
12 Őseik előtt csodákat művelt Egyiptom földjén, Cóan mezején.
13 Tengert vágott ketté, s átvezette őket, a víztömeget gátként állította meg.
14 Nappal felhővel vezette őket, éjszakánként pedig tűz fényével.
15 Sziklákat hasított ketté a pusztában, bőven adott inniuk a mélységből.
16 Patakokat fakasztott a sziklából, mint folyamokat zúdította le vizüket.
17 De továbbra is vétkeztek ellene, lázongtak a Felséges ellen a pusztában.
18 Próbára tették Istent vágyaikkal, ennivalót kérve kívánságuk szerint.
19 Isten ellen szóltak, amikor ezt mondták: Tud-e Isten asztalt teríteni a pusztában?
20 A sziklára ugyan ráütött, folyt a víz és patakok áradtak, de tud-e kenyeret is adni, és húsról gondoskodni népének?
21 Az ÚR ezt hallva megharagudott, és tűz lobbant fel Jákób ellen, haragra gerjedt Izráel ellen,
22 mert nem hittek Istenben, és nem bíztak segítségében.
23 Parancsot adott a magas fellegeknek, és megnyitotta az égi kapukat.
24 Mannaesőt hullatott rájuk eledelül, mennyei gabonát adott nekik.
25 Isteni kenyeret evett mindenki, eledelt küldött, hogy jóllakjanak.
26 Keleti szelet támasztott az égen, és déli szelet hajtott erejével.
27 Annyi húst hullatott rájuk, mint a por, annyi madarat, mint a tenger fövénye.
28 Táborukra hullatta azokat, hajlékaik köré.
29 Ettek, és igen jóllaktak, amit csak kívántak, megadta nekik.
30 De nem hagytak fel kívánságaikkal, bár még szájukban volt az étel.
31 Ezért haragra gerjedt ellenük az Isten, megölte legjobbjaikat, leterítette Izráel ifjait.
32 Ezek után is csak vétkeztek, és nem hittek csodáiban.
33 Ezért hiábavalóságban hagyta telni napjaikat, esztendeiket rémületben.
34 Ha öldökölni kezdte őket, hozzá folyamodtak, megtértek, és kívánkoztak Isten után.
35 Meggondolták, hogy Isten a kősziklájuk, a felséges Isten a megváltójuk.
36 De csak szájukkal hitegették, nyelvükkel hazudoztak neki.
37 Szívük azonban nem tartott ki mellette, nem voltak hűségesek szövetségéhez.
38 Pedig ő irgalmas, megbocsátja a bűnt, nem akar elpusztítani, sőt sokszor visszafojtja haragját, nem engedi, hogy egészen fellobbanjon indulata.
39 Meggondolja, hogy halandók ők, olyanok, mint a tovatűnő szél, amely nem tér vissza.
40 Hányszor lázadtak ellene a pusztában, hányszor okoztak neki fájdalmat a sivatagban!
41 Sokszor kísértették az Istent, megbántották Izráel Szentjét.
42 Nem gondoltak hatalmára és arra a napra, amelyen kiváltotta őket a nyomorúságból,
43 amikor jeleket tett Egyiptomban, és csodákat Cóan mezején.
44 Vérré változtatta a folyókat, nem ihattak a patakokból.
45 Bögölyöket bocsátott rájuk, hogy marják őket, és békákat, hogy romlást hozzanak rájuk.
46 Termésüket a cserebogárnak adta, munkájuk gyümölcsét a sáskáknak.
47 Szőlőjüket jégesővel pusztította el, fügefáikat felhőszakadással.
48 Állataikat jégesővel verette, jószágaikat villámokkal.
49 Rájuk zúdította izzó haragját, dühét, háborgását, a nyomorúságot és a pusztító angyalok seregét.
50 Utat nyitott haragjának, nem óvta meg őket a haláltól, életüket dögvésszel sújtotta.
51 Levágott minden elsőszülöttet Egyiptomban, a férfierő első termését Hám sátraiban.
52 Útnak indította népét, mint juhokat, vezette, mint nyájat a pusztában.
53 Biztonságban vezette őket, nem rettegtek, de ellenségeiket a tenger borította el.
54 Bevitte őket szent területére, erre a hegyre, melyet jobbjával alkotott.
55 Népeket űzött ki előlük, nekik osztotta ki azoknak birtokát, Izráel törzseit telepítette sátraikba.
56 De ők kísértették a felséges Istent, lázadoztak, és nem tartották meg intelmeit.
57 Hűtlenül elpártoltak, mint őseik, csalódást okoztak, mint a meglazult íj.
58 Áldozóhalmaikkal haragították, és bálványszobraikkal ingerelték.
59 Ezt hallva Isten felháborodott, és nagyon megutálta Izráelt.
60 Elvetette silói lakóhelyét, sátrát, amelyben emberek közt lakott.
61 Fogságba juttatta hatalma jelét, ékességét ellenség kezébe.
62 Népét fegyver martalékává tette, mert megharagudott örökségére.
63 Ifjait tűz emésztette meg, szüzeinek nem énekeltek nászdalt.
64 Papjai fegyver által estek el, özvegyei nem sírhattak.
65 Akkor, mint aki addig aludt, fölébredt az Úr, mint egy bortól ujjongó hős,
66 és visszaverte ellenségeit, gyalázatba döntötte őket örökre.
67 De József sátrát megvetette, nem Efraim törzsét választotta,
68 Júda törzsét választotta ki, a Sion hegyét, mert azt szereti.
69 Magasra építette szentélyét, akár az eget, örök alapot vetett neki, akár a földnek.
70 Azután kiválasztotta szolgáját, Dávidot, és kivette őt a juhaklok közül.
71 A szoptatós juhok mögül hozta el, hogy pásztora legyen népének, Jákóbnak, és örökségének, Izráelnek.
72 Pásztorolta is tiszta szívvel, terelgette ügyes kézzel.
Engedelmességet követel az Úr, nem áldozatot
21 Ezt mondja a Seregek Ura, Izráel Istene: Égőáldozataitokat rakjátok véresáldozataitok mellé, és egyétek meg a húst!
22 Mert nem az égő- és véresáldozatokról beszéltem őseitekkel, és nem azokról adtam parancsolatot nekik, amikor kihoztam őket Egyiptomból,
23 hanem ezt parancsoltam nekik: Hallgassatok az én szavamra, akkor én Istenetek leszek, ti pedig az én népem lesztek. Mindig azon az úton járjatok, amelyet én mutatok nektek, hogy jó dolgotok legyen!
24 De nem hallgattak és nem figyeltek rám, hanem megátalkodott gonosz szívük tanácsát követték, hátukat fordították felém, és nem arcukat.
25 Attól fogva, hogy kijöttek őseitek Egyiptomból, állandóan küldtem hozzátok szolgáimat, a prófétákat, idejében küldtem.
26 De nem hallgattak és nem figyeltek rám, hanem megmakacsolták magukat, és gonoszabbak lettek, mint őseik.
27 Amikor elmondod nekik mindezt, nem fognak hallgatni rád, és bár szólsz nekik, nem fognak válaszolni.
28 Azért ezt mondd nekik: Ez az a nép, amely nem hallgatott Istenének, az Úrnak szavára, és nem fogadta el a figyelmeztetést! Odavan az igazság, kiveszett szájukból.
Bálványimádás és gyermekáldozat
29 Nyírd le hajkoronád, és dobd el, kezdj gyászénekbe a hegytetőkön, mert megvetette, eltaszította az Úr a nemzedéket, amelyre megharagudott!
30 Mert olyat követtek el a júdaiak, amit rossznak látok - így szól az Úr. Förtelmes bálványaikat abban a házban állították föl, amelyet nevemről neveztek el, és tisztátalanná tették azt.
31 Fölépítették a Tófet áldozóhalmait a Ben-Hinnóm völgyében, tűzben égették el fiaikat és leányaikat, pedig ezt nem parancsoltam, sőt eszembe sem jutott.
32 Azért eljön az az idő - így szól az Úr -, amikor nem beszélnek többé a Tófetről és Ben-Hinnóm völgyéről, hanem az öldöklés völgyéről, mert a Tófetben fognak temetkezni más hely híján.
33 E nép halottai az ég madarainak és a föld állatainak martalékává lesznek, és senki sem riasztja el őket.
34 Véget vetek Júda városaiban és Jeruzsálem utcáin a hangos, vidám örvendezésnek, a vőlegény és a menyasszony örömének, mert rommá lesz az ország.
Ábrahám az ígéretben bízó hit példája
13 Mert Ábrahám vagy az utóda nem a törvény, hanem a hitből való igazsága alapján részesült abban az ígéretben, hogy örökölni fogja a világot.
14 Hiszen ha a törvény emberei az örökösök, akkor üressé lett a hit, és valóra válthatatlan az ígéret;
15 mivel a törvény csak büntetést eredményezhet. Ahol azonban nincs törvény, ott nincs törvényszegés.
16 Azért adatott tehát az ígéret a hit alapján, hogy kegyelemből legyen, és így bizonyos legyen az ígéret Ábrahám minden utóda számára: nem csak a törvény alatt élőknek, hanem az Ábrahám hitét követőknek is. Ő mindnyájunk atyja
17 Isten színe előtt, ahogyan meg van írva: "Sok nép atyjává tettelek." Mert hitte, hogy Isten megeleveníti a holtakat, és létre hívja a nem létezőket.
18 Reménység ellenére is reménykedve hitte, hogy sok nép atyjává lesz, ahogyan megmondatott: "Ennyi lesz a te magod!"
19 Mert hitében nem gyengült meg, amikor arra gondolt, hogy százesztendős lévén, elhalt már saját teste, és Sára méhe is elhalt.
20 Isten ígéretét sem vonta kétségbe hitetlenül, sőt megerősödött a hitben dicsőséget adva Istennek,
21 és teljesen bizonyos volt afelől, hogy amit Isten ígér, azt meg is tudja tenni.
22 Ezért Isten ezt "be is számította neki igazságul".
23 De az, hogy "beszámította neki igazságul", nem egyedül érte van megírva,
24 hanem értünk is, akiknek majd beszámítja, ha hiszünk abban, aki feltámasztotta a halottak közül Jézust, a mi Urunkat;
25 aki halálra adatott bűneinkért, és feltámasztatott megigazulásunkért.
37 Az ünnep utolsó nagy napján felállt Jézus, és így kiáltott: "Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám, és igyék!
38 Aki hisz énbennem, ahogy az Írás mondta, annak belsejéből élő víz folyamai ömlenek!"
39 Ezt pedig a Lélekről mondta, akit a benne hívők fognak kapni, mert még nem adatott a Lélek, mivel Jézus még nem dicsőült meg.
Ellentétes vélemények Jézusról
40 A sokaságból azok, akik hallották ezt az igét, ezt mondták: "Valóban ez a próféta."
41 Mások így szóltak: "A Krisztus ez." Többen pedig ezt mondták rá: "Csak nem Galileából jön el a Krisztus?
42 Nem az Írás mondta-e, hogy Dávid magvából és Betlehemből, abból a faluból, ahol Dávid élt, jön el a Krisztus?"
43 Ellentét támadt tehát miatta a sokaságban:
44 némelyek közülük el akarták fogni, de senki sem vetette rá a kezét.
45 A szolgák ekkor visszamentek a főpapokhoz és farizeusokhoz, akik ezt kérdezték tőlük: "Miért nem hoztátok ide?"
46 A szolgák így feleltek: "Ember még így soha nem beszélt, ahogyan ő."
47 A farizeusok ezt mondták nekik: "Titeket is megtévesztett?
48 Vajon a vezetők vagy a farizeusok közül hitt-e benne valaki?
49 De ez a sokaság, amely nem ismeri a törvényt, átkozott!"
50 Ekkor Nikodémus, aki korábban már járt nála, és közülük való volt, így szólt hozzájuk:
51 "Elítéli-e az embert a mi törvényünk, míg ki nem hallgatták, és meg nem tudták tőle, hogy mit tett?"
52 Azok pedig így válaszoltak neki: "Talán te is galileai vagy? Nézz utána és lásd be, hogy Galileából nem támad próféta." (
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society