Book of Common Prayer
Buzdítás Isten dicséretére
95 Jöjjetek, örvendezzünk az ÚR előtt, ujjongjunk szabadító kősziklánk előtt!
2 Menjünk eléje hálaadással, ujjongjunk előtte énekszóval!
3 Mert nagy Isten az ÚR, nagy király minden isten fölött.
4 Kezében vannak a föld mélységei, a hegyek ormai is az övéi.
5 Övé a tenger, hiszen ő alkotta, a szárazföldet is az ő keze formálta.
6 Jöjjetek, boruljunk le, hajoljunk meg, essünk térdre alkotónk, az ÚR előtt!
7 Mert ő a mi Istenünk, mi pedig legelőjének népe, kezében levő nyáj vagyunk. Most, amikor halljátok szavát,
8 ne keményítsétek meg szíveteket, mint Meríbánál, amikor Masszánál voltatok a pusztában,
9 ahol megkísértettek engem őseitek, próbára tettek, bár látták tetteimet.
10 Negyven évig bosszankodtam arra a nemzedékre és ezt mondtam: Tévelygő szívű ez a nép, nem ismeri útjaimat.
11 Meg is esküdtem haragomban, hogy nem mehetnek be a nyugalom helyére!
Kesergés szenvedés idején
69 A karmesternek: A "Liliomok" kezdetű ének dallamára. Dávidé.
2 Segíts meg, Istenem, mert nyakamig érnek a vizek!
3 Feneketlen iszapba süllyedtem, nincs hol megállnom. Örvénylő vizekbe estem, elsodort az ár.
4 Belefáradtam a kiáltozásba, kiszáradt a torkom, szemem elhomályosodott, míg Istenemre vártam.
5 Hajam szálainál is többen vannak, akik ok nélkül gyűlölnek. Sok hazug ellenségem akar elnémítani engem. Azt kell visszaadnom, amit nem raboltam.
6 Istenem, te tudod, milyen balga voltam, vétkeim nincsenek elrejtve előtted.
7 Ne szégyenkezzenek miattam, akik benned reménykednek, Uram, Seregeknek URa! Ne érje gyalázat miattam azokat, akik hozzád folyamodnak, Izráel Istene!
8 Mert érted vállaltam gyalázatot, érted borítja szégyenpír arcomat.
9 Idegenné lettem testvéreim számára, anyám fiai sem ismernek rám.
10 Mert a házad iránti féltő szeretet emészt; rám hull a gyalázat, ha téged gyaláznak.
11 Sírtam, és böjttel gyötörtem magam, de ez csak gyalázatomra vált.
12 Ha gyászruhát öltöttem, szóbeszéd ért miatta.
13 Engem szólnak meg a kapuban üldögélők, és a borivók nótái.
14 De én hozzád imádkozom, URam, a kegyelem idején, Istenem. Nagy szeretettel hallgass meg, hűségesen segíts meg!
15 Húzz ki a sárból, hogy el ne süllyedjek, hadd meneküljek meg gyűlölőimtől, az örvénylő vizekből!
16 Ne sodorhasson el a víz árja, ne nyelhessen el a mélység, ne záruljon be fölöttem a kút szája!
17 Hallgass meg, URam, jóságos szeretettel, nagy irgalmaddal fordulj hozzám!
18 Ne rejtsd el orcádat szolgád elől! Bajban vagyok, siess, hallgass meg!
19 Jöjj hozzám, és válts meg engem, ments meg ellenségeimtől!
20 Te tudod, milyen gyalázat ért, milyen szégyen és szidalom; látod minden ellenségemet.
21 A gyalázat összetörte szívemet, egészen belebetegedtem. Részvétre vártam, de hiába, vigasztalókra, de nem találtam.
22 Ételembe mérget tettek, szomjúságomban ecettel itattak.
23 Váljék a saját asztaluk kelepcévé, jólétük idején is csapdává!
24 Homályosodjék el szemük, ne lássanak, tedd a derekukat mindig erőtlenné!
25 Töltsd ki rajtuk bosszús haragodat, izzó haragod érje utol őket!
26 Legyen pusztává szállásuk, sátraiknak ne legyen lakója!
27 Mert azt üldözik, akit megvertél, annak a kínjáról beszélgetnek, akit megsebeztél.
28 Büntesd meg őket bűneikért, ne jussanak kegyelmedhez!
29 Töröltessenek ki az élők könyvéből, az igazak közé ne írassanak be!
30 De engem, megalázottat és szenvedőt, segíts meg, és oltalmazz, Istenem!
31 Isten nevét dicsérem énekkel, magasztalom hálaadással.
32 Jobban tetszik ez az ÚRnak a tulkoknál, az ép szarvú és körmű bikáknál.
33 Látják ezt az alázatosak, és örülnek. Ti, Istent keresők, éledjen szívetek!
34 Mert meghallgatja az ÚR a szegényeket, és nem veti meg az övéit, ha fogságban vannak.
35 Dicsérje őt az ég és a föld, a tenger, és minden, ami bennük mozog.
36 Mert Isten megszabadítja Siont, felépíti Júda városait. Ott laknak, birtokba veszik,
37 és öröklik azt szolgáinak utódai, ott laknak majd, akik nevét szeretik.
HARMADIK KÖNYV
A kételkedő ember megnyugvása
73 Ászáf zsoltára. Milyen jó az Isten Izráelhez, a tiszta szívűekhez!
2 De az én lábam majdnem megcsúszott, kis híján elestem jártomban.
3 Mert felindultam a kérkedők miatt, látva a bűnösök jólétét.
4 Mert halálukig sincsenek kínjaik, és kövér a testük.
5 Nincs részük az emberek gyötrelmében, nem érik őket csapások, mint más embereket.
6 Ezért a kevélység nyakláncát hordják, és az erőszak köpenyébe burkolóznak.
7 Jómódjukban kérkedve néznek szét, szívükben öntelt gondolatok járnak.
8 Gúnyolódnak, gonoszul beszélnek, elnyomással fenyegetőznek dölyfösen.
9 Az ég ellen is feltátják szájukat, nyelvükkel megszólják a földet.
10 Ezért fordul feléjük a nép, és mohón isszák szavaikat, mint a vizet.
11 Ezt mondják: Honnan tudná ezt az Isten? Lehet-e tudomása erről a Felségesnek?
12 Íme, ilyenek a bűnösök! Háborítatlanul gyarapítják vagyonukat szüntelen.
13 De én hiába tartottam tisztán a szívemet, hiába mostam kezemet ártatlanságomban,
14 mert csapások értek mindennap, fenyítések minden reggel.
15 Már arra gondoltam, hogy én is úgy beszélek, mint ők, de akkor megtagadtam volna fiaid nemzetségét.
16 Elgondolkoztam rajta, meg akartam érteni, de túl nehéznek tűnt nekem.
17 Végül elmentem Isten szent helyére, és megértettem, hogy milyen végük lesz.
18 Bizony, sikamlós talajra állítottad, és pusztulásba döntöd őket!
19 Hogy fognak elpusztulni egy pillanat alatt! Végük lesz, semmivé lesznek rémületükben.
20 Mint ébredés után az álomkép, úgy tűnik el képük, ha fölserkensz, Uram!
21 Ha keseregne a szívem, és sajogna a bensőm,
22 akkor olyan ostoba és tudatlan volnék veled szemben, mint az állat.
23 De én mindig veled leszek, mert te fogod jobb kezemet.
24 Tanácsoddal vezetsz engem, és végül dicsőségedbe fogadsz.
25 Nincs senkim rajtad kívül a mennyben, a földön sem gyönyörködöm másban.
26 Ha elenyészik is testem és szívem, szívemnek kősziklája és örökségem te maradsz, Istenem, örökké!
27 Bizony, elpusztulnak azok, akik eltávolodnak tőled. Kiirtod mindazokat, akik elhagynak téged!
28 De nekem olyan jó Isten közelsége! Uramat, az Urat tartom oltalmamnak. Hirdetem minden tettedet.
Isten szörnyű ítélete jogos
5 Járjátok be Jeruzsálem utcáit, nézzetek szét, tudakozódjatok, kutassátok át tereit! Található-e, van-e olyan ember, aki törvény szerint él, és igazságra törekszik? Akkor megbocsátok ennek a városnak!
2 Még ha azt mondják is: Él az Úr! - akkor is hamisan esküsznek!
3 Pedig te, Uram, az igazságot nézed. Megverted őket, de nem fájt nekik, irtottad őket, de nem akarták megfogadni az intést. Kőkemény maradt az arcuk, nem akartak megtérni.
A vezetők bűne
4 Azt gondoltam, hogy csak a nincstelenek ilyen oktalanok, mert nem ismerik az Úr útját, Istenük törvényét.
5 Elmegyek hát az előkelőkhöz, és beszélek velük, ők biztosan ismerik az Úr útját, Istenük törvényét! De éppen ők törték össze ezt az igát, szaggatták le a köteleket!
6 Azért leteríti őket az erdőből kijövő oroszlán, elpusztítja őket a pusztai farkas; párduc ólálkodik városaiknál, széttépi, aki csak kijön onnan. Mert sokszor vétkeztek, súlyosan tévelyegnek.
7 Hogyan bocsáthatnék meg neked? Hiszen fiaid elhagytak engem, és nem Istenre esküsznek. Jól tartottam őket, mégis házasságtörők, és parázna nő házában tolongnak.
8 Viháncoló ménekké lettek, mindegyik a más feleségére nyerít.
9 Ne toroljam meg ezeket - így szól az Úr -, és ne álljak bosszút az ilyen népen?
25 A körülmetélkedés valóban használ, ha megtartod a törvényt; de ha törvényszegő vagy, akkor körülmetéltséged körülmetéletlenséggé lett.
26 Ha pedig a körülmetéletlen megtartja a törvény rendelkezéseit, nem tekinti-e Isten a körülmetéletlenségét körülmetéltségnek?
27 Még a származása szerint körülmetéletlen is, aki betölti a törvényt, el fog ítélni téged azért, mert az Írás és a körülmetélés ellenére törvényszegő vagy.
28 Mert nem az részesül dicséretben, aki külsőleg zsidó, aki testén külsőleg van körülmetélve,
29 hanem az részesül dicséretben - mégpedig nem emberektől, hanem Istentől -, aki belsejében zsidó, aki nem betű szerint, hanem szívében a Lélek által van körülmetélve.
Izráel előnye és ítélete
3 Mi akkor a zsidó előnye, vagy mi a körülmetélés haszna?
2 Minden szempontból sok. Elsősorban az, hogy Isten rájuk bízta igéit.
3 Mi következik azonban ebből? Ha egyesek hűtlenné váltak, vajon az ő hűtlenségük megszünteti-e Isten hűségét?
4 Szó sincs róla! Sőt azt kell mondanunk: igaz az Isten, az emberek pedig valamennyien hazugok, amint meg van írva: "Igaznak kell bizonyulnod beszédeidben, és győznöd kell, amikor perelnek veled."
5 Ha pedig éppen a mi hamisságunk teszi nyilvánvalóvá Isten igazságát, akkor mit mondjunk? Emberi módon szólok: igazságtalan az Isten, hogy kiönti ránk haragját?
6 Szó sincs róla! Hiszen akkor hogyan ítélhetné meg Isten a világot?
7 Mert ha Isten igazsága az én hazugságom által lett naggyá az ő dicsőségére, akkor miért esem én még mindig ítélet alá, mint bűnös?
8 Vagy talán igaz az, amivel rágalmaznak minket, és amit állítanak némelyek? Hogy tudniillik így beszélünk: tegyük a rosszat, hogy a jó következzék belőle! Az ilyeneket méltán sújtja az ítélet!
Isten előtt nincsen igaz ember
9 Mi tehát az igazság? Különbek vagyunk? Egyáltalában nem! Hiszen előbb már kimondtuk azt az ítéletet, hogy zsidók is, görögök is mind bűnben vannak,
10 amint meg van írva: "Nincsen igaz ember egy sem,
11 nincsen, aki értse, nincsen, aki keresse Istent.
12 Mind elhajlottak, valamennyien megromlottak, és nincsen, aki jót tegyen, nincs egyetlen egy sem.
13 Nyitott sír a torkuk, nyelvükkel ámítanak, kígyóméreg az ajkukon;
14 szájuk átokkal és keserűséggel van tele.
15 Lábuk gyors a vérontásra,
16 romlás és nyomorúság jár a nyomukban,
17 és a békesség útját nem ismerik:
18 Isten félelmével nem törődnek."
30 Én önmagamtól nem tehetek semmit: ahogyan tőle hallom, úgy ítélek; és az én ítéletem igazságos, mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak az akaratát, aki elküldött engem."
Jézusról tanúskodnak a cselekedetei, az Atya és az Írás
31 "Ha én magamról tennék bizonyságot, az én bizonyságtételem nem volna igaz.
32 Más az, aki bizonyságot tesz énrólam, és tudom, hogy igaz az a bizonyságtétel, amellyel rólam tanúskodik.
33 Ti elküldtetek Jánoshoz, és ő bizonyságot tett az igazságról.
34 Én azonban nem embertől kapom a bizonyságtételt, hanem azért mondom ezeket, hogy ti üdvözüljetek.
35 Ő volt az égő és világító fáklya, de ti csak egy ideig akartatok az ő világosságában örvendezni.
36 Nekem azonban Jánosénál nagyobb bizonyságtételem van. Mert a feladatok, amelyeket az Atya rám bízott, hogy teljesítsem azokat, tehát azok a cselekedetek, amelyeket elvégzek: maguk tesznek bizonyságot arról, hogy engem az Atya küldött el.
37 De az Atya is, aki elküldött engem, bizonyságot tett rólam. Az ő hangját nem hallottátok soha, arcát sem láttátok,
38 és az igéje sincs meg bennetek maradandóan, mert abban, akit ő elküldött, nem hisztek.
39 Ti azért kutatjátok az Írásokat, mert azt gondoljátok, hogy azokban van az örök életetek: pedig azok rólam tesznek bizonyságot,
40 és mégsem akartok hozzám jönni, hogy életetek legyen.
41 Én nem fogadok el dicsőséget emberektől,
42 rólatok viszont tudom, hogy nincs meg bennetek az Isten szeretete.
43 Én az Atyám nevében jöttem, mégsem fogadtatok be; ha más a maga nevében jön, azt befogadjátok.
44 Hogyan tudnátok hinni ti, akik egymástól fogadtok el dicsőséget, de azt a dicsőséget, amely az egy Istentől van, nem keresitek?
45 Ne gondoljátok, hogy én foglak vádolni benneteket az Atyánál. Van, aki vádol benneteket: Mózes, akiben ti reménykedtek.
46 Mert ha hinnétek Mózesnek, hinnétek nekem: mert énrólam írt ő.
47 Ha pedig az ő írásainak nem hisztek, akkor az én beszédeimnek hogyan hinnétek?"
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society