Неемия 9
Библия, синодално издание
9 (A)На двайсет и четвъртия ден от тоя месец се събраха всички синове Израилеви, постейки, във вретища и с пепел на главите си.
2 И отдели се Израилевото семе от всички другородци, и станаха, та изповядаха греховете си и престъпленията на бащите си.
3 (B)И стояха по местата си, и четвърт ден четоха от книгата на закона на Господа, своя Бог, и друга четвърт се изповядваха и се кланяха на Господа, своя Бог.
4 (C)И застанаха на възвишеното левитско място: Иисус, Вания, Кадмиил, Шевания, Вуний, Шеревия, Вания, Хенани и високо викаха към Господа, своя Бог.
5 И казаха левитите – Иисус, Кадмиил, Вания, Хашавния, Шеревия, Ходия, Шевания, Петахия: станете, славете Господа, вашия Бог, от века и до века. Да славословят преславното Твое име, което е по-високо от всяко славословие и хвала!
6 (D)(И каза Ездра:) Ти, Господи, си един, Ти създаде небето, небесата на небесата и всичкото им воинство, земята и всичко, що е по нея, морята и всичко, що е в тях, и Ти оживяваш всичко това, и небесните воинства Ти се кланят.
7 (E)Ти Сам, Господи Боже, избра Аврама, изведе го из Ур Халдейски и му даде име Авраам,
8 (F)и намери сърцето му вярно пред Тебе, и сключи с него завет, за да дадеш (нему и) на семето му земята на хананейци, хетейци, аморейци, ферезейци, иевусейци и гергесейци. И Ти изпълни думата Си, защото си справедлив.
9 (G)Ти видя неволята на бащите ни в Египет и чу техния поплак при Червено море,
10 и показа личби и чудеса над фараона и над всичките му служители и над целия народ от земята, му, понеже Ти знаеше, че те постъпяха горделиво с тях, и Ти Си създаде име доднес.
11 (H)Ти разсече пред тях морето, и те минаха посред морето по сухо, а ония, които ги гонеха, Ти хвърли в дълбините като камък в силни води.
12 (I)В облачен стълб Ти ги води денем и в огнен стълб – нощем, за да им осветляваш пътя, по който да ходят.
13 (J)И слезе Ти на Синай планина и говори с тях от небето, даде им праведен съд, истински закони, устави и добри заповеди.
14 (K)И показа им Твоята света събота и чрез Твоя раб Моисея даде им заповеди, наредби и закон.
15 (L)И когато гладуваха, Ти им дава хляб от небето, и когато жадуваха, извади им вода от камък, и каза им да идат и завладеят земята, която Ти, като дигна ръка, се закле да им дадеш.
16 (M)Но те, нашите бащи, упорствуваха, показаха се вироглави и не слушаха Твоите заповеди;
17 (N)не искаха да се покоряват и не си спомниха Твоите чудни дела, които бе правил с тях, станаха вироглави и със своето упорство поставиха над себе си вожд, за да се върнат в робството си. Но Ти си Бог, Който обича да прощава, благ и милосърден, дълготърпелив и многомилостив, и Ти ги не остави.
18 (O)И макар да бяха си излели телец и бяха казали: ето твоя бог, който те изведе из Египет, – и макар да правеха големи оскърбления,
19 (P)Ти, поради голямото Си милосърдие, ги не остави в пустинята; облачният стълб не се отделяше от тях денем, за да ги води по пътя, и огненият стълб – нощем, за да им свети по пътя, по който да ходят.
20 (Q)Ти им даде Твоя благ Дух, за да ги поучава, и не отнимаше маната Си от устата им, па и вода им даваше за утоление на жаждата им.
21 (R)Четирийсет години ги храни в пустинята; в нищо не търпяха оскъдност, дрехите им не овехтяваха, нозете им не отичаха.
22 (S)И Ти им даде царства и народи и им ги раздели, и те завладяха земята на Сихона и земята на есевонския цар, и земята на Ога, цар васански.
23 (T)И умножи синовете им като небесните звезди и ги въведе в земята, за която бе говорил на отците им, че ще дойдат да я владеят.
24 (U)И синовете им влязоха и завладяха земята. И Ти им подчини жителите на страната – хананейци, и предаде ги в техни ръце с царете им и народите на страната, за да постъпват с тях по волята си.
25 (V)И те завзеха укрепените градове и плодородната земя, и завладяха къщи, пълни с всякакво имане, водоеми, издялани от камък, лозя и маслинени градини и много плодни дървета за храна. Те ядоха, насищаха се, тлъстееха и се наслаждаваха по Твоята голяма благост;
26 (W)и те станаха упорити и се дигнаха против Тебе, презряха Твоя закон, убиваха Твоите пророци, които ги увещаваха да се обърнат към Тебе, и правеха големи оскърбления.
27 (X)И Ти ги предаде в ръцете на враговете им, които ги угнетяваха. Но колчем, в усилно за тях време, викнеха към Тебе, Ти ги послушваше от небесата и, по голямото Си милосърдие, даваше им спасители, които ги спасяваха от ръцете на враговете им.
28 (Y)А кога се успокояваха, пак захващаха да правят зло пред Твоето лице, и Ти ги предаваше в ръцете на враговете им, и те ги владееха. Но кога пак викнеха към Тебе, Ти ги послушваше от небесата и, по голямото Си милосърдие, много пъти ги избавяше.
29 (Z)Ти им напомняше да се объркат към Твоя закон, но те упорствуваха и не слушаха Твоите заповеди, отклоняваха се от Твоите устави, чрез които би живял човек, ако ги изпълняваше, втвърдиха гръбнак, показаха се вироглави и не слушаха.
30 (AA)Чакайки да се обърнат, Ти отлага много години и им напомняше с Твоя Дух чрез пророците Си, но те не слушаха. Тогава ги предаде в ръцете на другоземни народи.
31 Но, по голямото Си милосърдие, Ти ги не изтреби докрай и ги не оставяше, понеже Ти си Бог благ и милостив.
32 (AB)И сега, Боже наш, Боже великий, силний, страшний, пазещ завет и милост! Да не бъде малко пред лицето Ти всичкото страдание, що е постигнало нас, царете ни, князете ни, свещениците ни, пророците ни, бащите ни и целия Твой народ от дните на асирийските царе до днес.
33 (AC)Във всичко, що ни постигна, Ти си праведен, защото Ти върши по правда, а ние сме виновни.
34 (AD)Царете ни, князете ни, свещениците ни и бащите ни не изпълняваха Твоя закон и не даваха внимание на Твоите заповеди и Твоите напомняния, с които ги подсещаше.
35 (AE)И в своето царство, при Твоето голямо благо, що им даваше, и в широката и плодородна земя, която им отдели, те Ти не служеха и се не отвръщаха от лошите си работи.
36 И ето, сега сме роби; в тая земя, която Ти даде на отците ни, за да се хранят от плодовете ѝ и от благата ѝ, ето, ние робуваме.
37 И своите плодове тя изобилно принася за царете, на които ни подчини заради греховете ни. И те по свой произвол владеят над телата ни, и над добитъка ни, и ние сме в голямо утеснение.
38 Поради всичко това даваме твърдо задължение и подписваме, и на подписа е печатът на князете ни, левитите ни и свещениците ни.
Nehemiah 9
English Standard Version
The People of Israel Confess Their Sin
9 Now on the twenty-fourth day of (A)this month the people of Israel were assembled (B)with fasting (C)and in sackcloth, (D)and with earth on their heads. 2 (E)And the Israelites[a] separated themselves from all foreigners and stood and confessed their sins and the iniquities of their fathers. 3 (F)And they stood up in their place and read from the Book of the Law of the Lord their God for a quarter of the day; for another quarter of it they made confession and worshiped the Lord their God. 4 On the stairs of the Levites stood (G)Jeshua, Bani, Kadmiel, Shebaniah, Bunni, Sherebiah, Bani, and Chenani; and they cried with a loud voice to the Lord their God. 5 Then the Levites, Jeshua, Kadmiel, Bani, Hashabneiah, Sherebiah, Hodiah, Shebaniah, and Pethahiah, said, “Stand up and bless the Lord your God from everlasting to everlasting. (H)Blessed be your glorious name, which is exalted above all blessing and praise.
6 [b] (I)“You are the Lord, you alone. (J)You have made heaven, (K)the heaven of heavens, (L)with all their host, (M)the earth and all that is on it, the seas and all that is in them; (N)and you preserve all of them; and the host of heaven worships you. 7 You are the Lord, the God (O)who chose Abram and brought him out of (P)Ur of the Chaldeans (Q)and gave him the name Abraham. 8 (R)You found his heart faithful before you, (S)and made with him the covenant to give to his offspring (T)the land of the Canaanite, the Hittite, the Amorite, the Perizzite, the Jebusite, and the Girgashite. (U)And you have kept your promise, for you are righteous.
9 (V)“And you saw the affliction of our fathers in Egypt and heard (W)their cry at the Red Sea, 10 (X)and performed signs and wonders against Pharaoh and all his servants and all the people of his land, for you knew that (Y)they acted arrogantly against our fathers. And (Z)you made a name for yourself, as it is to this day. 11 (AA)And you divided the sea before them, so that they went through the midst of the sea on dry land, and you cast their pursuers into the depths, (AB)as a stone into mighty waters. 12 By (AC)a pillar of cloud you led them in the day, and by a pillar of fire in the night to light for them the way in which they should go. 13 (AD)You came down on Mount Sinai (AE)and spoke with them from heaven and gave them (AF)right rules and true laws, good statutes and commandments, 14 (AG)and you made known to them your holy Sabbath and commanded them commandments and statutes and a law by Moses your servant. 15 (AH)You gave them bread from heaven for their hunger and (AI)brought water for them out of the rock for their thirst, and you (AJ)told them to go in to possess the land that you had sworn to give them.
16 “But they and our fathers (AK)acted presumptuously and stiffened their neck and did not obey your commandments. 17 They refused to obey (AL)and were not mindful of the wonders that you performed among them, but they stiffened their neck and appointed a leader to return to their slavery in Egypt.[c] But you are a God ready to forgive, (AM)gracious and merciful, slow to anger and abounding in steadfast love, and did not forsake them. 18 Even (AN)when they had made for themselves a golden[d] calf and said, ‘This is your God who brought you up out of Egypt,’ (AO)and had committed great blasphemies, 19 you (AP)in your great mercies did not forsake them in the wilderness. (AQ)The pillar of cloud to lead them in the way did not depart from them by day, (AR)nor the pillar of fire by night to light for them the way by which they should go. 20 (AS)You gave your good Spirit to instruct them (AT)and did not withhold your manna from their mouth and gave them water for their thirst. 21 (AU)Forty years you sustained them in the wilderness, and they lacked nothing. Their clothes did not wear out and their feet did not swell.
22 “And you gave them kingdoms and peoples and allotted to them every corner. (AV)So they took possession of the land of Sihon king of Heshbon (AW)and the land of Og king of Bashan. 23 You multiplied their children (AX)as the stars of heaven, and you brought them into the land that you had told their fathers to enter and possess. 24 (AY)So the descendants went in and possessed the land, (AZ)and you subdued before them the inhabitants of the land, the Canaanites, and gave them into their hand, with their kings and the peoples of the land, that they might do with them as they would. 25 And they captured (BA)fortified cities and (BB)a rich land, and took possession of (BC)houses full of all good things, cisterns already hewn, vineyards, olive orchards and fruit trees in abundance. So they ate and were filled (BD)and became fat and delighted themselves in (BE)your great goodness.
26 (BF)“Nevertheless, they were disobedient and rebelled against you (BG)and cast your law behind their back (BH)and killed your prophets, who (BI)had warned them in order to turn them back to you, (BJ)and they committed great blasphemies. 27 (BK)Therefore you gave them into the hand of their enemies, who made them suffer. (BL)And in the time of their suffering they cried out to you and you heard them from heaven, and according to your great mercies you gave them (BM)saviors who saved them from the hand of their enemies. 28 (BN)But after they had rest they did evil again before you, and you abandoned them to the hand of their enemies, so that they had dominion over them. Yet when they turned and cried to you, you heard from heaven, (BO)and many times you delivered them according to your mercies. 29 (BP)And you warned them in order to turn them back to your law. Yet (BQ)they acted presumptuously and did not obey your commandments, but sinned against your rules, (BR)which if a person does them, he shall live by them, (BS)and they turned a stubborn shoulder (BT)and stiffened their neck and would not obey. 30 Many years (BU)you bore with them (BV)and warned them (BW)by your Spirit through your prophets. (BX)Yet they would not give ear. (BY)Therefore you gave them into the hand of the peoples of the lands. 31 Nevertheless, (BZ)in your great mercies (CA)you did not make an end of them or forsake them, (CB)for you are a gracious and merciful God.
32 “Now, therefore, our God, (CC)the great, the mighty, and the awesome God, who keeps covenant and steadfast love, let not all the hardship seem little to you that has come upon us, upon our kings, our princes, our priests, our prophets, our fathers, and all your people, (CD)since the time of the kings of Assyria until this day. 33 (CE)Yet you have been righteous in all that has come upon us, for you have dealt faithfully (CF)and we have acted wickedly. 34 Our kings, our princes, our priests, and our fathers have not kept your law or paid attention to your commandments and your warnings that you gave them. 35 Even in their own kingdom, (CG)and amid your great goodness that you gave them, and in the large and (CH)rich land that you set before them, (CI)they did not serve you or turn from their wicked works. 36 Behold, (CJ)we are slaves this day; in the land that you gave to our fathers to enjoy its fruit and its good gifts, behold, we are slaves. 37 (CK)And its rich yield goes to the kings whom you have set over us because of our sins. They rule over our bodies and over our livestock as they please, and we are in great distress.
38 [e] “Because of all this (CL)we make a firm covenant in writing; on (CM)the sealed document are the names of[f] our princes, our Levites, and our priests.
Footnotes
- Nehemiah 9:2 Hebrew the offspring of Israel
- Nehemiah 9:6 Septuagint adds And Ezra said
- Nehemiah 9:17 Some Hebrew manuscripts; many Hebrew manuscripts and in their rebellion appointed a leader to return to their slavery
- Nehemiah 9:18 Hebrew metal
- Nehemiah 9:38 Ch 10:1 in Hebrew
- Nehemiah 9:38 Hebrew lacks the names of
Nehémiás 9
Hungarian New Translation
A nép bűnvallása
9 Ennek a hónapnak huszonnegyedik napján összegyűltek Izráel fiai, és böjtöltek, zsákba öltöztek, és port hintettek magukra.
2 Az Izráel utódai közül valók elkülönültek minden idegentől, azután előállva vallást tettek vétkeikről és őseik bűneiről.
3 A helyükön állva a nap negyedrészén át olvasták Istenüknek, az Úrnak a törvénykönyvét, a negyedrészén át pedig vallást tettek, és leborultak Istenük, az Úr előtt.
4 Azután fölállt a léviták emelvényére Jésúa, Báni és Kadmiél, Sebanjá, Bunni és Sérébjá, Báni és Kenáni, és hangos szóval kiáltottak Istenükhöz, az Úrhoz.
5 Majd ezt mondták a léviták, Jésúa, Kadmiél és Báni, Hasabnejá, Sérébjá és Hódijjá, Sebanjá és Petahjá: Jöjjetek, áldjátok Isteneteket, az Urat örökkön örökké! Áldják dicső nevedet, amely magasztosabb minden áldásnál és dicséretnél!
6 URam, te vagy egyedül! Te alkottad az eget, az egek egeit és minden seregüket, a földet és mindent, ami rajta van, a tengereket és mindent, ami bennük van. Te adsz életet mindnyájuknak. Előtted borul le az ég serege.
7 Te vagy, Uram, az Isten, aki kiválasztottad Abrámot, kihoztad Úr-Kaszdimból, és az Ábrahám nevet adtad neki.
8 A szívét hozzád hűnek találtad, és szövetséget kötöttél vele, hogy odaadod neki a kánaániak, hettiták, emóriak, perizziek, jebúsziak és girgásiak földjét, odaadod az ő utódainak. Meg is tartottad ígéretedet, mert igaz vagy!
9 Megláttad őseink nyomorúságát Egyiptomban, és meghallottad kiáltásukat a Vörös-tengernél.
10 Jeleket és csodákat tettél a fáraó előtt, összes szolgája előtt és országának egész népe előtt, mert tudtad, hogy gőgösen bántak velük. Olyan nevet szereztél magadnak, amely ma is megvan.
11 A tengert kettéválasztottad előttük, úgyhogy a szárazon vonultak át a tenger közepén. Üldözőiket úgy dobtad az örvénybe, mint követ a hatalmas vizekbe.
12 Felhőoszlopban vezetted őket nappal és tűzoszlopban éjjel, hogy megvilágítsd nekik az utat, amelyen járnak.
13 Majd alászálltál a Sínai-hegyre, és beszéltél velük az égből. Adtál nekik helyes törvényeket, igaz tanításokat, jó rendelkezéseket és parancsolatokat.
14 Megismertetted velük szent nyugalomnapodat, és parancsolatokat, rendelkezéseket és törvényt adtál nekik szolgád, Mózes által.
15 Az égből adtál nekik kenyeret, amikor éheztek, és a kősziklából fakasztottál vizet, amikor szomjaztak. Azt mondtad nekik, hogy menjenek be, és vegyék birtokba azt a földet, amelyet esküre emelt kézzel ígértél oda nekik.
16 A mi őseink azonban gőgösek voltak, nyakaskodtak, és nem hallgattak parancsolataidra.
17 Nem akartak engedelmeskedni, nem emlékeztek csodáidra, amelyeket velük tettél, hanem nyakaskodtak, és makacsságukban arra adták a fejüket, hogy visszatérnek a szolgaságba. De te bűnbocsátó Isten vagy, kegyelmes és irgalmas, hosszú a türelmed és nagy a szereteted, ezért nem hagytad el őket.
18 Pedig még borjúszobrot is készítettek maguknak, és ezt mondták: Ez a te istened, aki kihozott téged Egyiptomból! Ilyen gyalázatos dolgot követtek el.
19 De te nagy irgalmadban nem hagytad el őket a pusztában. Nem távozott el tőlük a felhőoszlop nappal, hogy vezesse őket az úton, sem a tűzoszlop éjjel, hogy világítson nekik az úton, amelyen jártak.
20 Jóságos lelkedet adtad, hogy értelmessé tegye őket. Nem vontad meg szájuktól mannádat, és adtál nekik vizet, amikor szomjaztak.
21 Negyven éven át gondoskodtál róluk a pusztában, nem nélkülöztek, ruháikat nem nyűtték el, és lábuk nem dagadt meg.
22 Országokat és népeket adtál nekik, és határaikat nekik juttattad. Birtokba vették Szíhón országát, Hesbón királyának az országát és Ógnak, Básán királyának az országát.
23 Fiaikat pedig megsokasítottad, annyian lettek, mint az ég csillagai; és bevitted őket arra a földre, amelyről azt ígérted őseiknek, hogy bemennek oda, és birtokba veszik.
24 Fiaik be is vonultak, és birtokba vették azt a földet. Megaláztad előttük az ország lakóit, a kánaániakat, és kezükbe adtad őket királyaikkal és az ország népével együtt, hogy tetszésük szerint bánjanak velük.
25 Elfoglalták a megerősített városokat és a kövér földet. Birtokba vették a házakat, tele minden jóval; a kőbe vágott kutakat, a szőlőket, az olajfás kerteket és a sok gyümölcsfát. Ettek, jóllaktak és meghíztak. Dúskáltak bőséges ajándékaidban.
26 Ők azonban engedetlenné váltak, és föllázadtak ellened, törvényednek hátat fordítottak, prófétáidat meggyilkolták, mert intették és hozzád akarták téríteni őket; ilyen gyalázatos dolgot követtek el.
27 Ezért ellenségeik kezébe adtad őket, hogy szorongassák őket. De szorult helyzetükben hozzád kiáltottak, és te meghallgattad őket az égből. Nagy irgalmaddal szabadítókat adtál nekik, akik kiszabadították őket ellenségeik kezéből.
28 De mihelyt nyugalmuk lett, ismét gonoszságot követtek el veled szemben, ezért újból átengedted őket ellenségeiknek, hogy uralkodjanak rajtuk. Majd újból kiáltottak hozzád, és te meghallgattad őket az égből, és irgalmaddal sokszor megmentetted őket.
29 Intetted, és törvényedhez akartad téríteni őket, de ők gőgösek voltak, és nem hallgattak parancsolataidra, hanem vétkeztek törvényeid ellen; pedig ha az ember teljesíti azokat, él általuk. Pártütően hátat fordítottak, nyakaskodtak, és nem engedelmeskedtek.
30 Te mégis sok esztendőn át türelmes voltál irántuk, és lelkeddel, prófétáid által intetted őket, de ők nem figyeltek. Ezért más országok népeinek a kezébe adtad őket.
31 Nagy irgalmaddal mégsem semmisítetted meg, és nem hagytad el őket, mert kegyelmes és irgalmas Isten vagy.
32 Most azért, Istenünk, te nagy, erős és félelmes Isten, aki hűségesen megtartod a szövetséget: ne tartsd csekélységnek azt a sok nyomorúságot, amely utolért bennünket, királyainkat, vezetőinket, papjainkat, prófétáinkat, őseinket és egész népedet az asszír királyok idejétől a mai napig!
33 Te igaz vagy mindazok ellenére, ami bennünket ért, mert te híven bántál velünk, mi pedig hitszegők voltunk.
34 Hiszen királyaink, vezetőink, papjaink és őseink nem teljesítették törvényedet és nem figyeltek parancsolataidra és intelmeidre, amelyekkel intetted őket.
35 És bár országukban sok jótéteményt adtál nekik, tágas és kövér földdel ajándékoztad meg őket, mégsem szolgáltak téged, és nem tértek meg gonosz cselekedeteikből.
36 És most mi szolgák vagyunk! Éppen azon a földön, amelyet őseinknek adtál, hogy egyék annak gyümölcsét és javait, azon vagyunk szolgák.
37 Termése azokat a királyokat gazdagítja, akiket fölénk helyeztél vétkeink miatt, és ők tetszésük szerint uralkodnak rajtunk és állatainkon. Mi pedig nagy nyomorúságban vagyunk.
Дигитална версия: Copyright by © Българско библейско дружество 2016. Използвани с разрешение.
The ESV® Bible (The Holy Bible, English Standard Version®), © 2001 by Crossway, a publishing ministry of Good News Publishers. ESV Text Edition: 2025.
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society

