Revised Common Lectionary (Semicontinuous)

Az emberek romlottsága^(A)

14 A karmesternek: Dávidé. Azt gondolja magában a bolond, hogy nincs Isten! Romlottak és utálatosak tetteik, senki sem tesz jót.

² Az Úr letekint a mennyből az emberekre, hogy lássa, van-e köztük értelmes, aki keresi az Istent?

³ Mindnyájan elfordultak tőle, egyaránt megromlottak. Senki sem tesz jót, egyetlen ember sem.

⁴ Nem tudja a sok gonosztevő, akik úgy eszik népemet, ahogy a kenyeret eszik - de az Úrhoz nem kiáltanak -,

⁵ hogy majd egyszer nagyon megrettennek, mert Isten az igaz nemzedékkel van!

⁶ A nyomorult tervét csúffá tennétek, de az Úr az ő oltalma!

⁷ Bárcsak eljönne a Sionról Izráel szabadulása! Amikor az Úr jóra fordítja népe sorsát, ujjong majd Jákób, és örül Izráel.

Panaszdal Jeruzsálem fölött

²⁰ Tekints föl, Jeruzsálem, és nézd: jönnek már északról! Hol van a rád bízott nyáj, pompás juhnyájad?

²¹ Mit szólsz majd, ha megbüntet az Úr, és föléd kerekednek, akiket barátokká akartál tenni? Nem vesznek-e erőt rajtad a fájdalmak, mint a szülő asszonyon?

²² Ha pedig ezt mondod magadban: Miért történnék ez velem? Sok bűnöd miatt rántják le ruhádat, és követnek el rajtad erőszakot.

²³ Majd ha meg tudja változtatni bőrét a néger, vagy foltjait a párduc, akkor tudtok ti is jót tenni, úgy megtanultátok a rosszat!

²⁴ Úgy szétszórom őket, ahogyan a puszta szele elsodorja a polyvát.

²⁵ Ez lesz a sorsod, ezt mérem én rád - így szól az Úr -, mert elfeledtél engem, és hazugságban bíztál!

²⁶ Ezért én is arcodra borítom ruhádat, hogy kilássék gyalázatod.

²⁷ Bujaságodat, vihogásodat, fajtalan paráznaságodat és bálványaidat ott látom a halmokon és a mezőn. Jaj neked, Jeruzsálem! Nem akarsz megtisztulni. Mikor lesz ennek vége?!

Címzés, üdvözlés

1 Pál, a mi megtartó Istenünknek, és Krisztus Jézusnak, a mi reménységünknek rendeléséből Krisztus Jézus apostola,

² Timóteusnak, igaz fiamnak a hitben: Kegyelem, irgalom, békesség Istentől, a mi Atyánktól és Krisztus Jézustól, a mi Urunktól.

Óvás a hamis tanítóktól

³ Amikor Macedóniába mentem, kértelek, hogy maradj Efezusban, és parancsold meg némelyeknek, hogy ne hirdessenek tévtanokat,

⁴ ne is foglalkozzanak mondákkal és vég nélküli nemzetségtáblázatokkal, amelyek inkább vitákra vezetnek, mint Isten üdvözítő tervének megismerésére hit által.

⁵ A parancs célja pedig a tiszta szívből, jó lelkiismeretből és képmutatás nélküli hitből fakadó szeretet.

⁶ Némelyek elfordultak ezektől, és üres fecsegésre adták magukat,

⁷ törvénytanítók akarnak lenni; de nem értik sem azt, amit mondanak, sem azt, amit bizonygatnak.

⁸ Mi azonban tudjuk, hogy a törvény jó, ha valaki törvényszerűen él azzal.

⁹ És tudjuk azt is, hogy a törvény nem az igaz ellen van, hanem a törvényszegők és az engedetlenek, a hitetlenek és a bűnösök, a szentségtelenek és a szentségtörők, az apa- és anyagyilkosok, az embergyilkosok,

¹⁰ a paráznák, a fajtalanok, az emberrablók, a hazugok, a hamisan esküvők ellen, és mindaz ellen, ami csak ellenkezik az egészséges tanítással.

¹¹ Ez pedig a boldog Isten dicsőségéről szóló evangélium, amely énrám bízatott.