Revised Common Lectionary (Semicontinuous)
71 Örökkévaló, hozzád menekülök,
ne hagyd, hogy csalódjam!
2 Igazságos tetteiddel ments meg!
Fordulj felém, és hallgass meg,
szabadíts meg!
3 Légy a Kősziklám, erős kőváram,
védj meg engem!
Bizony, te vagy Kősziklám, erős kőváram!
4 Istenem, ments meg a gonoszok kezéből,
szabadíts ki a kegyetlen bűnösök markából!
5 Hiszen benned reménykedem,
Örökkévaló Uram, Istenem,
benned bízom gyermekkorom óta.
6 Rád támaszkodom születésemtől kezdve.
Bizony, te segítettél megszületnem,
és téged dicsérlek[a] szüntelen.
20 „Minek hoztok nekem tömjént Sebából,
és jó illatú nádat messzi földről?
Nem fogadok el égőáldozatot tőletek,
s nem kedvelem véresáldozataitokat sem.”
21 Ezért azt mondja az Örökkévaló:
„Nézzétek! Akadályokat helyezek e nép elé,
amelyben megbotlanak,
apa és fia, szomszéd és barátja
— mindannyian elvesznek!”
22 Azt mondja az Örökkévaló:
„Nézzétek! Idegen nemzet jön észak felől,
messzi földről nagy hadsereg indul útnak!
23 Kezükben íj és lándzsa,
szívük kegyetlen, könyörtelen,
hangjuk, mint a tenger zúgása,
hatalmas lovas sereg!
Mind harcra készülnek
— ellened, Jeruzsálem!”[a]
24 Halljuk hírét a közelgő seregnek,
kezünk lehanyatlik és megdermed,
megragadja szívünket a rettegés,
mint szülési fájdalmak a vajúdó asszonyt.
25 Ki ne menjetek a mezőre,
az utakon se járjatok,
mert ellenség kardja vár,
és rémület mindenfelől!
26 Népem leánya, ölts gyászruhát,
fetrengj a földön, a hamuban,[b]
mintha egyszülött fiadat siratnád keservesen,
mert ránk tör a pusztító hamar!
27 „Jeremiás, olyanná tettelek, mint az ötvös,
aki fémet olvaszt és tisztít!
Vizsgáld meg népemet,
és mérlegeld életmódjukat!”[c]
28 Mindnyájan megátalkodott lázadók,
rágalmakat terjesztenek,
romlottak és hitványak.
Ha ezüstöt keresel, vagy aranyat,
olyanok ők, mint a vas, meg a bronz!
29 Hiába szítja a tüzet a fújtató,
hiába olvasztja a tűz az ércet,
salakjától nem tudja elválasztani.
Gonoszok, meg nem tisztíthatók!
30 „Értéktelen salak, nem ezüst”
— így nevezik ezt a népet, mert az Örökkévaló félredobta őket!
Pál és Szilász Thesszalonikában
17 Pál és Szilász Amfipolisz és Apollónia érintésével Thesszalonikába érkeztek. Ebben a városban zsinagógájuk is volt az ott élő zsidóknak. 2 Pál — szokása szerint — itt is elment a zsinagógába. Három héten keresztül minden szombaton vitatkozott a zsidókkal az Írásokról. 3 Magyarázta és be is bizonyította nekik az Írások alapján, hogy a Messiásnak szenvednie kellett, és azután fel kellett támadnia a halálból. Azt mondta nekik: „Az a Jézus a Messiás, akit én hirdetek nektek.” 4 Néhányan elfogadták ezt, és csatlakoztak Pálhoz és Szilászhoz.
Ebbe a zsinagógába azonban nem csak zsidók, hanem olyan görögök is jártak, akik az igaz Istent imádták, meg gazdag és előkelő asszonyok is. Közülük is sokan csatlakoztak Pálékhoz. 5 Ezt látva, azok a zsidók, akik nem hittek Jézusban, féltékenységgel teltek meg. Maguk mellé vettek néhány lézengő, hitvány embert a piactérről, akiknek segítségével csődületet támasztottak, és fellármázták az egész várost. A feldühödött tömeget azután Jázon házához vezették, hogy Pált és Szilászt erőszakkal kihozzák onnan, és a városi népgyűlés elé állítsák.
6 Pálékat azonban nem találták ott, ezért Jázont ragadták meg, és néhány másik testvérrel együtt a város vezetői elé hurcolták őket. A vezetők előtt ezt kiabálták: „Ezek a bajkeverők, akik az egész világot felforgatták, most itt is megjelentek, 7 és Jázon befogadta őket! Szembeszállnak a császár parancsával, mert mást tartanak királynak: egy bizonyos Jézust!”
8 A tömeg és a város vezetői ezen nagyon felháborodtak. 9 A vezetők kötelezték Jázont és a testvéreket, hogy egy bizonyos összeget helyezzenek letétbe, s azután szabadon engedték őket.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center