Revised Common Lectionary (Semicontinuous)
Ászáf zsoltára.
50 Az Örökkévaló, a leghatalmasabb Isten szól:
szólítja az embereket,
hívja őket, napkelettől napnyugatig.
2 A tökéletes szépségű Sionból
ragyog fel Isten világossága.
3 Bizony, eljön a mi Istenünk,
de nem titokban:
előtte tűz pusztít,
körülötte hatalmas forgószél!
4 Szólítja a Mennyet és a Földet,
hívja őket, hogy ítéletet tartson népe fölött:
5 „Jöjjetek hozzám hűségeseim,
gyűljetek körém,
akik szövetséget kötöttek velem
az áldozat által!”
6 A Menny hirdeti,
hogy igazságos bíró az Isten! Szela
7 „Figyelj rám, népem, most én beszélek!
Izráel népe, most én tanúskodok ellened.
Isten vagyok, a te Istened.
8 Nem vádollak áldozataid miatt,
sem égőáldozataidért,
amelyek szüntelen előttem vannak.
22 Értsétek hát meg mindannyian, amit mondok,
akik elfelejtkeztek Istenről!
Különben rátok rontok,
ízzé-porrá zúzlak benneteket,
és nem lesz, aki megszabadítson kezemből!
23 Aki dicsérettel és hálaadással áldozik,
az dicsőít engem igazán!
Aki ezen az úton jár,
az tapasztalja meg Isten szabadító hatalmát!”
Pere van az Örökkévalónak Izráel népével
2 Ezt mondja az Örökkévaló: „Halljátok meg, egek! Figyelj rám, föld, most én szólok:[a]
Fiaimat fölneveltem, naggyá tettem,
mégis elfordultak tőlem!
3 Gazdáját ismeri még az ökör is,
urának jászlát a szamár sem felejti,
csak Izráel nem ismer engem,
saját népem nem figyel rám!
4 Jaj, bűnösök nemzete!
Nép, amelyet vétkek súlyos terhe nyom,
gonosztevők utódai, elvetemült fiak![b]
Elhagyták az Örökkévalót,
megvetették Izráel Szentjét,
megharagították, és elfordultak tőle.
5 Ugyan miért vesződjek még veletek?
Hiába fenyítelek, annál inkább ellenkeztek.
Minden fej beteg,
és minden szív erőtlen.
6 Tetőtől talpig nincs e nemzetben egy tenyérnyi ép hely,
csak vérző sebek,
gennyes kelések, ütések nyomai!
Ki sem mosták, be sem kötötték,
olajjal sem gyógyították.[c]
7 Országotok pusztasággá lett,
városaitok elégtek a tűzben,
földeteket szemetek láttára idegenek emésztik,
pusztítják és dúlják.
8 Sion leánya[d] magára maradt,
mint elhagyott csőszkunyhó a szőlőben,
kalyiba a dinnyeföldön,
mint egy ostromlott és körülzárt város.”
9 Bizony, ha az Örökkévaló, a Seregek Ura
nem őrzött volna meg közülünk némi maradékot,
Sodoma sorsára jutottunk volna,
Gomorához lennénk hasonlók!
Hűséges volt ez a város
21 Hűséges volt ez a város,
igazság és jogosság városa,[a]
hogy lett hát belőle prostituált?
Egykor igazságosság lakott benne,
miért lett belőle gyilkosok tanyája?
22 Fénylő ezüstöd sötét salakká lett,
tiszta borodat felvizezted!
23 Fejedelmeid ellenem lázadtak,
tolvajok barátai ők, mind lefizethetők,
sóvár pénzhajhász valamennyi.
De nem karolják fel az árvát,
s az özvegyek ügyével nem törődnek.
Nem szolgálhatsz egyszerre két úrnak!(A)
19 „Ne a földön gyűjtsetek magatoknak kincseket, ahol elpusztítja a moly, a rozsda, vagy ellopják a tolvajok és a betörők! 20 Inkább a Mennyben gyűjtsetek kincseket, mert ott sem moly, sem rozsda nem teszi tönkre, sem a tolvajok nem lopják el! 21 Mert ahol az értékeid vannak, oda húz a szíved.
22 Egész lényedet a tekinteted világítja meg. Ezért, ha jóindulattal és adakozásra készen tekintesz az emberekre, akkor egész lényedet elárasztja a világosság. 23 Ha viszont önző és zsugori módon nézel rájuk, akkor egész lényed elsötétül. Ha pedig a tekinteted, vagyis a mécsesed elsötétül, akkor valóban nagy sötétségbe kerültél![a]
24 Egyetlen szolga sem szolgálhat egyszerre két úrnak, mert vagy az egyiket gyűlöli, és a másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik, a másikat pedig megveti. Nem szolgálhatjátok egyszerre Istent és a Pénzt!”[b]
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center