Revised Common Lectionary (Semicontinuous)

Lamed

¹¹ Amikor Mikájehú, Gemarjá fia, Sáfán unokája meghallotta az Örökkévaló szavait, ahogyan azt Bárúk fölolvasta a könyvtekercsből, ¹² lement a királyi palotába, az írnok szobájába. Éppen ott találta a vezetőket: Elisáma írnokot, azután Deláját, Semajá fiát, meg Elnátánt, Akbór fiát, azután Gemarját, Sáfán fiát, meg Cidkijját, Hananjá fiát, és a többi vezetőt. ¹³ Mikájehú mindent elmondott nekik, amit Bárúk szájából hallott, amikor Bárúk felolvasott a nép előtt.

¹⁴ Ekkor a vezetők elküldték Jehúdit, Netanjá fiát (aki Selemjá fia, az meg Kúsi fia volt) Bárúkhoz, ezzel az üzenettel: „Sietve hozd ide azt a könyvtekercset, amelyből felolvastál a nép előtt!”

Bárúk hamarosan jött is, kezében a könyvtekerccsel.

¹⁵ „Ülj le, és olvasd föl nekünk is!” — mondták neki. Így is történt.

¹⁶ Mikor Bárúk befejezte a fölolvasást, a vezetők megrettenve néztek egymásra, és azt mondták Bárúknak: „Ezt feltétlenül hallania kell a királynak is!” ¹⁷ Majd megkérdezték: „Bárúk, mondd meg, hogyan írtad le ezeket a szavakat? Jeremiás maga diktálta neked?”

¹⁸ „Igen, Jeremiás diktálta, én pedig szóról szóra leírtam a könyvtekercsbe tintával” — felelte Bárúk.

¹⁹ Akkor a vezetők ezt mondták: „Bárúk, menj, és rejtőzzetek el Jeremiással együtt, de ne tudja meg senki se, hol vagytok!”

Jójákim király elégeti az Örökkévaló üzenetét

²⁰ Ezután a vezetők biztonságba helyezték a könyvtekercset Elisáma írnok szobájában, majd a királyhoz mentek, és mindent elmondtak neki.

²¹ A király Jehúdit küldte a könyvtekercsért, aki el is hozta azt Elisáma szobájából, és felolvasta a király és a vezetők előtt. ²² Mindez a király téli palotájában történt a kilencedik hónapban.^[a] Mivel tél volt, a király éppen melegedett a tűznél, amely egy szabad tűzhelyen égett. ²³ Amikor Jehúdi felolvasott három-négy hasábot, azt a részt a király egy késsel lehasította a tekercsből, és a tűzbe dobta. Így végül az egész tekercset elégette.

^24-25 Elnátán, Delájá és Gemarjá kérlelték ugyan a királyt, hogy ne égesse el a tekercset, de ő nem hallgatott rájuk. Sem a király, sem a jelen lévő vezetők nem rendültek meg, és nem szaggatták meg ruháikat, mikor hallották az Örökkévaló üzenetét. ²⁶ Majd a király megparancsolta a fiának, Jerahmeélnek és Szerájának, Azriél fiának, meg Selemjának, Abdeél fiának, hogy tartóztassák le Bárúkot, az írnokot, és Jeremiás prófétát. Ez azonban nem sikerült nekik, mert az Örökkévaló elrejtette Jeremiást és Bárúkot.

Fogadjatok be minket!

² Kérlek, fogadjatok be minket a szívetekbe! Senkit nem bántottunk meg, senkit nem károsítottunk meg, senkit nem használtunk ki. ³ Nem azért mondom ezt, hogy hibáztassalak titeket, hiszen a szívembe zártalak benneteket. Mert akár élünk, akár meghalunk, együtt leszünk veletek. ⁴ Őszintén beszélek veletek, és nagyon büszke vagyok rátok. Minden gondom ellenére tele vagyok örömmel és vigasztalással.

⁵ Amikor megérkeztünk Macedóniába, nem találtunk nyugalmat. Mindenféle gondok és bajok gyötörtek: kívülről támadások értek, belül meg a félelem szorongatott. ⁶ Isten azonban megvigasztalja azokat, akiket a földre tapostak. Igen, ő vigasztalt meg minket azzal, hogy Titusz megérkezett. ⁷ De nem csak ezzel, hanem azzal a bátorítással is, amelyet tőletek kapott. Mert jó híreket hozott: hogy mennyire szeretnétek már találkozni velünk, hogy mennyire szomorúak vagytok amiatt, amit rosszul tettetek, és hogy mennyire ragaszkodtok hozzánk. Ennek azután szívből megörültem.

⁸ Mert lehet, hogy az előző levelemmel szomorúságot okoztam nektek, de már nem bánom. Igaz, korábban azt hittem, hogy rosszul tettem, de most már látom, hogy az a levél csak egy kis időre szomorított el benneteket. ⁹ Most már örülök, hogy megírtam. Persze, nem annak, hogy szomorúságot okoztam vele, hanem annak, hogy ezáltal megváltoztattátok a gondolkodásotokat és a szíveteket. Az ilyen fajta szomorúság Isten akarata szerint változtat meg, és így az a levél semmi bajt nem okozott nektek.

¹⁰ Mert az a fajta szomorúság, amely Isten akarata szerint változtatja meg a gondolkodásotokat, és visszatérít őhozzá, végül az üdvösségre vezet — az ilyet utólag sohasem kell megbánni. Ezzel szemben a hitetlenek világának szomorúsága a halálba vezet. ¹¹ A ti szomorúságotok nyilván Isten akarata szerinti változtatott meg titeket: nagy igyekezetet, védekezést, bosszankodást, félelmet és ragaszkodást keltett bennetek. Felkeltette bennetek a vágyat, hogy újra találkozhassunk. Sőt, meg is akartátok büntetni azt, aki vétkezett. Ezek a dolgok mind azt bizonyítják, hogy ártatlanok vagytok. ¹² Ha tehát írtam is nektek, nem amiatt az ember miatt írtam, aki valami rosszat tett, sem nem amiatt, akit megbántottak. Azért írtam, hogy ti magatok is lássátok meg Isten szemével, milyen nagy igyekezet van bennetek irántunk.