Revised Common Lectionary (Semicontinuous)
Az Örökkévaló Szolgája, a Vőlegény
10 Ujjongva örvendezek az Örökkévalóban,
lelkem ujjong Istenemben,
mert az üdvösség ruháiba öltöztetett,
az igazságosság palástjával vett körül,
mint vőlegényt, kire a papok fejdíszét teszik,
mint menyasszonyt, akit ékszereivel ékesítenek.
11 Bizony, ahogy a földből kihajtanak a növények,
a kertből kisarjad, amit gazdája ültetett,
úgy sarjasztja ki az Örökkévaló Isten
a nemzetek szeme láttára az igazságosságot
és a dicsőséget.
Dicsőség koronája leszel az Örökkévaló kezében, Jeruzsálem!
62 Sionért nem nyughatom,
szólnom kell Jeruzsálem érdekében,
amíg igazságossága föl nem ragyog,
mint a hajnal fénye,
amíg szabadulása úgy világít,
mint a fáklya lángja.
2 Akkor a nemzetek meglátják igaz voltodat, Sion,
és királyaik dicsőségedet, Jeruzsálem.
Új nevet kapsz az Örökkévalótól,
melyet ő maga mond neked.
3 Dicsőség koronájává leszel az Örökkévaló kezében,
királyi diadém Istened tenyerén.
148 Dicsérjétek az Örökkévalót!
Dicsérjétek az Örökkévalót a Mennyben!
Dicsérjétek a magasságban!
2 Dicsérjétek őt, ti angyalok, mind!
Dicsérjétek őt seregei![a]
3 Dicsérd őt Nap és Hold!
Dicsérjétek ragyogó csillagok!
4 Dicsérje őt legmagasabb Menny!
Dicsérje még az ég feletti víz is!
5 Dicsérjék az Örökkévalót,
kinek parancsszava teremtette őket!
6 Mert örökre megerősítette őket,
és megszabta törvényeiket,
hogy pályájukról le ne térjenek!
7 Dicsérjétek az Örökkévalót, ti földi lények,
nagy tengeri állatok és az egész óceán!
8 Dicsérjétek őt ti is, kik parancsát teljesítitek:
tűz és jégeső, hó és köd, viharos szelek,
9 hegyek és dombok,
gyümölcsfák és cédrusok,
10 vadak és háziállatok,
négylábúak és repdeső madarak!
11 Dicsérjétek őt, földi királyok és nemzetek,
minden földi uralkodó és bíró,
12 fiúk és leányok,
idősek és gyerekek!
13 Dicsérjétek mind az Örökkévaló nevét,
mert csak ő méltó erre!
Dicsősége nagyobb, mint a Föld és az Ég!
14 Megnöveli népe hatalmát,
dicsérje hát, aki hűséges hozzá!
Dicsérje őt Izráel népe,
a nép, amely közel van szívéhez!
Dicsérjétek az Örökkévalót! Hallelújah!
4 Amikor pedig eljött a megfelelő idő, Isten elküldte a Fiát, aki asszonytól született, és a Törvény ideje alatt élt, 5 hogy felszabadítsa a Törvény uralma alatt élőket, és hogy bennünket Isten a maga fiaivá fogadhasson.
6 Mivel tehát gyermekei vagytok, Isten elküldte Fiának Szellemét a szívünkbe, aki így kiált: „Abbá!”[a], azaz: „Édesapám!” 7 Így azután többé már nem vagy rabszolga, hanem fiú. Ha pedig fiú, akkor örökös is, akit maga Isten tett azzá.
Jézust bemutatják a Templomban
22 Amikor elérkezett Mária megtisztulásának ideje,[a] elvitték a csecsemő Jézust Jeruzsálembe, hogy ott a Mózes Törvénye szerint az Örökkévalónak bemutassák. 23 Az Örökkévaló Törvényében ugyanis meg van írva: „Minden elsőszülött fiút az Örökkévalónak kell szentelni.”[b] 24 Elmentek tehát Jeruzsálembe, hogy az Örökkévaló Törvénye szerint egy pár gerlicét vagy galambfiókát[c] áldozzanak a Templomban.
Simeon felismeri a Messiást
25 Élt Jeruzsálemben egy Simeon nevű igaz és istenfélő ember, aki kitartóan várta azt az időt, amikor Isten felkarolja Izráel népét. A Szent Szellem állandóan Simeonon nyugodott, és 26 megmutatta neki, hogy nem hal meg addig, amíg meg nem látja a Messiást, akit az Örökkévaló küld. 27 Simeont a Szent Szellem éppen akkor vezette a Templom területére, amikor Jézus szülei behozták a gyermeket, hogy megtegyék, amit a Törvény előírt. 28 Ekkor Simeon a karjába vette a csecsemő Jézust, és így dicsérte Istent:
29 „Itt az idő, Uram és Parancsolóm,
hogy rabszolgádat békében elbocsásd,
ahogy megígérted,
30 mert ma saját szememmel láttam az Üdvösséget,[d]
31 akit elküldtél minden nép szeme láttára,
32 hogy a kijelentés világossága legyen
az összes nemzeteknek,
és dicsősége népednek, Izráelnek!”
33 Jézus apja és anyja nagyon elcsodálkoztak ezeken a szavakon. 34 Ezután Simeon megáldotta őket. Jézus anyjának, Máriának pedig ezt mondta: „Nézd, ezt a gyermeket Isten arra rendelte, hogy Izráelben sokan elbukjanak miatta, és sokan felemelkedjenek általa. Arra rendelte, hogy Istentől származó jel legyen, amely sokakból ellenkezést vált ki. 35 A te lelkedet is átszúrja a fájdalom, mint az éles kard. Mindez azért történik, hogy lelepleződjön, mi van az emberek szívében.”
Anna is felismeri Jézust
36 Ugyanakkor volt ott a Templomban egy nyolcvannégy éves próféta-asszony is. Annának hívták, Fánuel leánya volt, Áser törzsébe tartozott, és hétévi házasság után maradt özvegyen. 37 Nem hagyta el a Templom területét, hanem éjjel-nappal Istent szolgálta böjtöléssel és imádkozással. 38 Abban az órában Anna is odalépett hozzájuk, hálát adott Istennek, azután mindazoknak beszélt Jézusról, akik Jeruzsálem megváltását várták.
József és Mária visszatér Názáretbe
39 Miután József és Mária mindent megtett, amit az Örökkévaló Törvénye kívánt, hazatértek Galileába, Názáret városába. 40 A gyermek pedig növekedett, egyre bölcsebb és erősebb lett. Isten tetszése és jókedve nyugodott rajta.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center