Revised Common Lectionary (Semicontinuous)

Jákób álma Bételben

¹⁰ Jákób tehát útnak indult Beérsebából Hárán felé. ¹¹ Mikor beesteledett, keresett egy helyet, ahol eltöltheti az éjszakát. Lefeküdt, a feje alá tett egy követ, és elaludt. ¹² Ekkor álmot látott: egy hosszú lépcsőt, amely a földről egészen a mennybe vezetett. A lépcsőn Isten angyalai jártak föl és alá. ¹³ A lépcső mellett maga az Örökkévaló állt, és ezt mondta neki: „Én vagyok az Örökkévaló, atyádnak^[a], Ábrahámnak Istene, és Izsáknak Istene. Neked és leszármazottjaidnak adom a földet, amelyen fekszel. ¹⁴ Leszármazottjaid olyan sokan lesznek, mint a homokszemek a földön, és elterjednek nyugatra, keletre, északra és délre. Meg fogom áldani a föld minden nemzetségét általad és leszármazottjaid által. ¹⁵ Lásd meg, én veled vagyok, megőrizlek, és gondodat viselem akárhová mész, és visszahozlak erre a földre. Soha el nem hagylak, és mindazt beteljesítem, amit neked mondtam!”

^16-17 Mikor másnap reggel Jákób fölébredt, megijedt. Azt mondta magában: „Bizony, itt van az Örökkévaló, és én nem is tudtam! Milyen félelmetes ez a hely: Isten háza és a menny kapuja!” ¹⁸ Azután fogta azt a követ, amelyen aludt, felállította, majd olajat öntött rá. ¹⁹ Azt a helyet pedig elnevezte „Bételnek”^[b], vagyis „Isten Házának”. A közelben volt egy város, amelyet régebben Lúznak neveztek.

A zenészek vezetőjének. Dávid zsoltára.

¹² Így tehát, testvéreim, nem vagyunk a régi természetünk uralma alatt. Nem szükségszerű, hogy annak a kívánságai szerint éljünk. ¹³ Ha ugyanis a régi természet szerint éltek, meg fogtok halni. Ha viszont a Szent Szellem segítségével könyörtelenül lemetszitek a régi természet dolgait, akkor fogtok igazán élni.

¹⁴ Mert azok az Isten fiai, akiket Isten Szelleme irányít. ¹⁵ Hiszen a Szent Szellem, akit befogadtatok, nem tesz újra félelemmel megkötözött rabszolgává benneteket. Ellenkezőleg! Isten fiaivá tesz, és az ő segítségével így kiálthatunk Istenhez: „Abba!”^{[a] 16} Maga a Szent Szellem a mi szellemünkkel együtt megerősíti, hogy Isten gyermekei vagyunk. ¹⁷ Ha pedig valóban azok vagyunk, akkor az örökösei is. Igen, Isten örökösei és Krisztusnak örököstársai vagyunk — de csak akkor, ha együtt is szenvedünk Krisztussal. Akkor pedig vele együtt veszünk részt a dicsőségben is.

Eljövendő dicsőségünk

¹⁸ Úgy gondolom, hogy a jelenlegi szenvedésünk össze sem hasonlítható azzal a dicsőséggel, amelyben részünk lesz. ¹⁹ Mert az egész teremtett világ feszült figyelemmel várja, hogy Isten nyilvánosságra hozza és láthatóvá tegye, hogy kik az ő fiai. ²⁰ Azért várja ennyire, mert a teremtett világ az elmúlás hatalma alá van kényszerítve. Nem önként, hanem Isten akarata szerint, aki így rendelkezett. Ugyanakkor a teremtett világ is abban a reményben él, ²¹ hogy a romlás rabszolgaságából fel fog szabadulni, és ugyanazt a dicsőséges szabadságot fogja élvezni, amelyben Isten gyermekei élnek.

²² Jól tudjuk, hogy mind a mai napig az egész teremtett világ úgy nyög és vajúdik, mint a szülő asszony. ²³ De nem csak a teremtett világ, hanem mi magunk is ugyanígy sóhajtozunk. Pedig mi előleget kaptunk a Szent Szellemből! Mégis sóhajtozva várjuk a testünk megváltását, hogy ezzel teljesen Isten fiaivá váljunk. ²⁴ A teljes üdvösségünk ugyanis magában foglalja ezt a reménységet, a testünk megváltását is. Ezt azonban még nem láthatjuk. Ha már látható lenne, akkor nem kellene remélni. ²⁵ Mivel azonban olyan valamit remélünk, amit még nem látunk, várjunk rá türelmesen!

Példázat a gyomokról és a búzáról

²⁴ Másik történetet is mondott nekik. „Isten Királysága hasonló ehhez: egy ember tiszta búzát vetett a szántóföldjébe. ²⁵ Amikor mindenki aludt, eljött az ellensége, és gyommagokat^[a] szórt a vetés közé, majd elment. ²⁶ A búza felnőtt, és kalászt hozott, de közben a gyomok is megnőttek. ²⁷ A szolgák ekkor megkérdezték a gazdájukat: »Uram, te jó magot vetettél a földedbe. Akkor hogyan kerültek oda a gyomok?«

²⁸ »A gyomokat az ellenség vetette« — felelte a gazda.

A szolgák tovább kérdezték: »Akarod, hogy kigyomláljuk?«

²⁹ »Ne tegyétek — válaszolta —, mert akkor esetleg a búzát is kitépnétek a gyomokkal! ³⁰ Hagyjátok csak együtt nőni mindkettőt az aratásig! Akkor szólok majd az aratóknak: Szedjétek össze először a gyomokat, kössétek csomókba, és égessétek el, a tiszta búzát pedig gyűjtsétek a raktáramba!«”

A búza és a gyomok példázatának magyarázata

³⁶ Ezután Jézus elbocsátotta az embereket, és hazament. Tanítványai odamentek hozzá, és kérték: „Magyarázd el nekünk a búza és a gyomok példázatát!”

³⁷ Jézus így válaszolt: „Aki a jó magot veti, az az Emberfia. ³⁸ A szántóföld a világ. A jó mag azokat jelképezi, akik Isten Királyságához tartoznak, a gyomok pedig azokat, akik a Gonoszhoz tartoznak. ³⁹ Az ellenség, aki a gyomokat veti, a Sátán. Az aratás ennek a korszaknak a vége^[a], az aratók pedig az angyalok.

⁴⁰ Ahogy a gyomokat összeszedik és elégetik, úgy fog történni ennek a korszaknak a végén is. ⁴¹ Az Emberfia elküldi angyalait, hogy válogassák ki és gyűjtsék össze Királyságából mindazokat, akik gonosz dolgokat tesznek, és akik miatt az emberek vétkeznek. ⁴² Ezeket tüzes kemencébe dobják, ahol sírás és fogcsikorgatás lesz. ⁴³ Ekkor azok, akik szeretik az igazságot, ragyogni fognak majd Mennyei Atyjuk Királyságában, mint a nap. Akinek van füle, hallja és értse meg, amit mondok!”