Revised Common Lectionary (Semicontinuous)

Isten próbára teszi Ábrahámot

22 Ezek után Isten próbára tette Ábrahámot.

Megszólította: „Ábrahám!”

Ő pedig válaszolt: „Igen, Uram!”

² „Vedd magad mellé egyetlen fiadat, Izsákot, akit szeretsz, és menj el Mórijjá földjére! Ott majd mutatok neked egy hegyet, azon áldozd föl Izsákot égőáldozatként!” — mondta Isten.

³ Másnap Ábrahám már korán reggel fölkészült az útra. Felnyergelte a szamarát, fát hasogatott az égőáldozathoz, és két szolgájával és Izsákkal együtt elindultak arra a helyre, amelyet Isten mondott. ⁴ A harmadik napon Ábrahám távolról meglátta azt a hegyet, ahová igyekezett. ⁵ Akkor ezt mondta szolgáinak: „Telepedjetek le itt, vigyázzatok a szamárra, és várjatok ránk. Mi pedig a fiammal elmegyünk oda, és imádkozunk, azután majd visszajövünk.”

⁶ Ábrahám a tűzifát a fia, Izsák vállára tette, az égő parazsat és a kést maga vitte, és ketten indultak tovább. ⁷ Útközben Izsák az apjához fordult: „Édesapám!”

„Tessék, fiam!” — mondta Ábrahám.

„Itt a fa és a parázs a tűzgyújtáshoz, de hol van az áldozati bárány?” — kérdezte Izsák.

⁸ „Isten maga fog gondoskodni az áldozati bárányról” — felelte Ábrahám, és együtt folytatták az utat.

⁹ Amikor arra a helyre értek, amelyet Isten mutatott neki, Ábrahám oltárt épített, majd elrendezte rajta a tűzifát. Azután megkötözte a fiát, Izsákot, és őt is az oltárra helyezte a tűzifa tetejére. ¹⁰ Már éppen felemelte a kést, hogy Izsákot megölje, ¹¹ de az Örökkévaló angyala rákiáltott az égből:

„Ábrahám, Ábrahám!”

„Igen, Uram!” — felelt Ábrahám.

¹² „Ne öld meg a fiút! Ne bántsd! Miután próbára tettelek, látom, hogy valóban féled és tiszteled Istent, és egyszülött fiadat sem tagadtad meg tőlem” — kiáltotta az angyal.

¹³ Amikor Ábrahám körülnézett, a háta mögött egy kost pillantott meg, amely szarvánál fogva megakadt a sűrű bozótban. Tehát odament, fogta a kost, és azt áldozta föl égőáldozatul a fia helyett.

¹⁴ Ezért Ábrahám így nevezte azt a helyet: „Az Örökkévaló gondoskodik.” Azóta mondják ezt az emberek: „Az Örökkévaló gondoskodik rólunk az ő hegyén!”

A zenészek vezetőjének. Dávid zsoltára.

¹² Ne uralkodjon tehát a bűn rajtatok, amíg ezen a földön éltek, és soha ne engedjetek gonosz kívánságainak! ¹³ Ne adjátok oda magatokat, se a képességeiteket a bűn szolgálatára! Ne legyenek a gonoszság eszközei!

Ellenkezőleg, szánjátok oda magatokat Isten szolgálatára, mint akik feltámadtatok a halálból! Egész valótokat és minden képességeteket állítsátok az igazságosság szolgálatába! ¹⁴ Akkor a bűn többé nem fog uralkodni rajtatok, hiszen már nem a Törvény, hanem a kegyelem uralma alatt éltek.

Az igazság szolgái

¹⁵ Mit tegyünk hát? Vétkezzünk, mivel már nem a Törvény, hanem a kegyelem uralma alatt élünk? Semmiképpen! ¹⁶ Nem tudjátok, hogy akinek a szolgálatára odaszánjátok magatokat, annak rabszolgaként kell majd engedelmeskednetek? Igen, ha a bűnt szolgáljátok, akkor annak a rabszolgái vagytok — s ennek pedig halál az eredménye! Ha viszont Istennek engedelmeskedtek, annak az lesz az eredménye, hogy Isten elfogad benneteket.

¹⁷ Régebben ti is a bűn rabszolgái voltatok. De hála Istennek, hogy teljes szívvel engedelmeskedtetek annak a tanításnak, amelyet megismertetek. ¹⁸ Így felszabadultatok a bűn uralma alól, és igaz célokat szolgáltok. ¹⁹ Azért használok ilyen hétköznapi példákat, hogy megértsétek, amit mondani akarok. Régen a bűnnek és a törvénytelenségnek szántátok oda a testeteket, és valóban ezeket szolgáltátok. Ugyanúgy most szánjátok oda magatokat és minden képességeteket az igazságosság szolgálatára, hogy teljesen és kizárólagosan Istenhez tartozzatok!

²⁰ Mert amikor még a bűn rabszolgái voltatok, nem is törődtetek a jó célokkal. ²¹ Mi volt ennek az eredménye? Olyan dolgok, amiket ma szégyelltek, mert végül a halálba vezetnek. ²² Most azonban felszabadultatok a bűn uralma alól, és Isten rabszolgái lettetek. Ez olyan életre vezet, amelyet csakis Istenért éltek, s ennek a végeredménye az örök élet. ²³ A bűn szolgálatáért járó bér a halál, Isten kegyelmének ingyen ajándéka ellenben az örök élet — Urunkban, Krisztus Jézusban.

Aki titeket befogad, engem fogad be^(A)

⁴⁰ „Aki titeket befogad, az engem fogad be — aki pedig engem befogad, azt fogadja be, aki engem elküldött. ⁴¹ Aki azért fogad be egy prófétát, mert az illető próféta, az megkapja ugyanazt a jutalmat, amely a prófétának jár. Aki azért fogad be egy igazságos embert, mert az illető igazságos, az megkapja ugyanazt a jutalmat, amely az igazságos embernek jár. ⁴² Aki csak egyetlen pohár friss vizet ad az én kedvemért egyik kis tanítványomnak, igazán mondom nektek, hogy megkapja a jutalmát!”