Revised Common Lectionary (Semicontinuous)
118 Adjatok hálát az Örökkévalónak, mert jó,
mert örökké tart hűséges szeretete!
2 Mondja hát Izráel népe:
„Örökké tart hűséges szeretete!”
19 Nyissátok ki a győztesek kapuját,
hadd menjek be rajta,
hadd dicsérjem az Örökkévalót!
20 Ez az Örökkévaló kapuja,
csak a győztesek mehetnek be rajta!
21 Uram, köszönöm, hogy válaszoltál hívásomra,
és szabadítóm lettél!
22 A kő, amelyet a ház építői félredobtak,
éppen az lett a ház sarokköve!
23 Bizony, nagy csoda ez a számunkra,
az Örökkévaló tette ezt!
24 Ez az a nap, amit az Örökkévaló készített,
hát örüljünk ma, és örvendezzünk ennek!
25 Örökkévaló, ments meg!
Kérünk, ments meg minket!
26 Áldott legyen, aki az Örökkévaló nevében jön!
Megáldunk titeket az Örökkévaló házából!
27 Az Örökkévaló az Isten, világossága ragyog ránk!
Kössétek az ünnepi áldozatot az oltár szarvához!
28 Istenem vagy, hálát adok neked!
Istenem, dicsérlek téged!
29 Adjatok hálát az Örökkévalónak, mert jó,
mert örökké tart hűséges szeretete!
Jézus királyként vonul be Jeruzsálembe(A)
21 Jézus és tanítványai Jeruzsálemhez közeledtek. Az Olajfák hegyéhez értek, Betfagé falu szélére. Akkor Jézus előre küldte két tanítványát, és ezt mondta nekik: 2 „Menjetek be ebbe a faluba! Találtok ott egy kikötött szamarat, a csikójával együtt. Oldjátok el mindkettőt, és vezessétek hozzám! 3 Ha valaki szólna ezért, mondjátok meg neki, hogy az Úrnak van szüksége rájuk. Akkor azonnal elengedi őket.”
4 Ez azért történt, hogy beteljesedjen, amit a próféta mondott:
5 „Mondjátok meg Sion népének:[a]
»Nézd, itt jön a Királyod!
Alázatos, és szamáron ül,
teherhordó állat csikóján.«”[b]
6 A tanítványok el is mentek, és mindent úgy tettek, ahogyan Jézus mondta. 7 Elhozták a szamarat és a csikóját, ráterítették felsőruháikat, Jézus felült rá, és így közeledett Jeruzsálem felé. 8 Nagy tömeg gyűlt össze, és Jézus elé, az útra terítették felsőruháikat. Mások ágakat vágtak le a fákról, és azokat szórták eléje az útra. 9 Az előtte és utána vonuló sokaság így kiáltozott:
Hozsánna a magasságban Istennek!”
10 Amikor Jézus Jeruzsálembe ért, az egész város felbolydult. Mindenki azt kérdezte a másiktól: „Ki ez?”
11 A Jézust kísérő sokaság így válaszolt: „Ez Jézus, a próféta, a galileai Názáretből.”
Az Örökkévaló szolgája
4 Az Örökkévaló Isten tanított meg bölcsen szólni,
hogy szavammal fölemeljem a megfáradtakat.
Fölkelt reggelente, mint tanítványát,
kora hajnalban fölébreszt,
hogy figyeljek rá.
5 Az Örökkévaló Isten nyitotta meg fülemet,
én pedig hallgattam rá,
és engedelmeskedtem.
Nem fordultam vissza soha.
6 Kiszolgáltattam magam azoknak,
akik megvertek,
ellenkezés nélkül tűrtem,
hogy szakállam tépjék,
nem bújtam el gyalázkodásuk
és köpködésük elől.
7 De nem maradok szégyenben,
mert az Örökkévaló Isten megsegít engem.
Sziklaszilárdan eltökéltem magam,
mert tudom, hogy benne nem csalódom.
8 Hiszen ő közel van hozzám,
és igazol engem!
Ugyan ki fog perbe szállni ellenem?
Álljon elő, ha mer,
hadd lássam, ki az?
Lépjen hozzám ellenfelem!
9 Nézzétek! Az Örökkévaló Isten maga áll mellettem,
kicsoda ítélhet el engem?
Mint molyrágta ócska ruha,
úgy jár ellenfelem:
szétmállik és megsemmisül.
9 Segíts rajtam, Örökkévaló,
mert bajban vagyok!
Szemem fáj a sok sírástól,
testem-lelkem kimerült.
10 Életem bánatban ér véget,
éveim sóhajtozással telnek.
Bűneim miatt elfogyott erőm,
még csontjaim is kiszáradtak.
11 Ellenségeim megvetnek,
szomszédaim lenéznek.
Még barátaim is félnek tőlem,
ha látnak az utcán, elkerülnek.
12 Elfelejtettek az emberek,
mintha rég meghaltam volna,
félredobtak, mint egy törött cserépedényt.
13 Hallom, hogy suttognak rólam
a hátam mögött,
szörnyű dolgokat mondanak!
Összedugják fejüket,
és halálomat tervezik.
14 Mégis benned bízom, Örökkévaló!
Azt mondom: te vagy Istenem!
15 Életem a kezedben van,
ments meg ellenségeim kezéből, üldözőimtől!
16 Arcod fénye ragyogjon rám, szolgádra!
Ments meg engem,
kegyelmedből és hűségedért!
Kövessétek Jézus példáját!
5 Az a gondolkozásmód és törekvés uralkodjon hát bennetek is, amely a Krisztus Jézusban volt, aki
6 öröktől fogva isteni természetű,
mégsem ragaszkodott ahhoz,
hogy Istennel egyenlő.
7 Önként mondott le minden dicsőségéről,
vállalta, hogy szolgává legyen,
és emberré lett.
8 Szolgai formában élve a földön,
még jobban megalázta magát,
engedelmes volt egészen a kereszthalálig!
9 Isten ezért mindenek fölé emelte,
s olyan nevet adott neki,
amely minden névnél hatalmasabb.
10 Térdet hajt minden teremtmény
Jézus nevére
Mennnyen, Földön és föld alatt,
11 s minden nyelv megvallja,
hogy Jézus Krisztus az Úr,
az Atya Isten dicsőségére!
Júdás megegyezik Jézus ellenségeivel(A)
14 Ekkor Iskáriótes Júdás, az egyik a tizenkét tanítvány közül, elment a főpapokhoz. 15 Ezt kérdezte: „Mennyit fizettek nekem, ha a kezetekbe adom Jézust?” Azok pedig harminc ezüstpénzt adtak neki. 16 Attól fogva kereste Júdás a megfelelő alkalmat, hogy a kezükre juttassa Jézust.
Az utolsó Páska-vacsora(B)
17 A kovásztalan kenyerek ünnepének első napján tanítványai azt kérdezték Jézustól: „Hol készítsük el számodra a Páska-vacsorát?”
18 Ő így válaszolt: „Menjetek a városba ahhoz a bizonyos emberhez. Ezt mondjátok neki: »A Mester üzeni: közel van már az időm. A te házadban tartom meg a Páska ünnepét tanítványaimmal együtt.«” 19 A tanítványok megtették, amit Jézus mondott, és mindent előkészítettek.
20 Amikor beesteledett, Jézus asztalhoz telepedett tizenkét tanítványával. 21 Vacsora közben ezt mondta: „Igazán mondom nektek: egyikőtök el fog árulni engem.”
22 Erre ők nagyon elszomorodtak, és egyenként megkérdezték tőle: „Ugye nem én vagyok az, Uram?”
23 Ő így válaszolt: „Aki velem együtt mártja kezét a tálba, az árul el engem. 24 Az Emberfia elmegy, ahogy megírták róla az Írásban, de jaj annak, aki elárulja őt! Jobb lett volna neki, ha meg sem születik!”
25 Ekkor megszólalt Júdás, az áruló: „Csak nem rólam beszélsz, Mester?!” „De bizony, te vagy az!” — válaszolta neki Jézus.
Az Új Szövetség megkötése(C)
26 Miközben ettek, Jézus kezébe vette a kenyeret, és miután hálát adott Istennek, tört belőle, és a tanítványainak adta. Közben ezt mondta: „Vegyetek belőle, és egyétek meg! Ez az én testem!”
27 Azután egy pohár bort vett a kezébe, s miután hálát adott Istennek, odaadta tanítványainak. Közben ezt mondta: „Igyatok ebből mindnyájan, 28 mert ez az én vérem, amely által az Új Szövetség érvénybe lép — s amely a bűnök megbocsátása végett fog kiömleni sokakért. 29 Igazán mondom nektek: mostantól fogva nem iszom bort a szőlő terméséből mindaddig, amikor majd újból iszom veletek Atyám Királyságában.”
30 Ezután elénekelték a zsoltárokat, majd kimentek az Olajfák hegyére.
Ma éjjel mind elhagytok engem!(D)
31 Ott Jézus ezt mondta a tanítványainak: „Ma éjjel mindnyájan elveszítitek a hiteteket bennem, és elhagytok. Mert ezt mondja az Írás:
»Megölöm a pásztort,
és szétszóródnak a juhok.«[a]
32 De a feltámadásom után Galileába megyek, és előttetek fogok odaérni.”
33 Péter azt mondta: „Ha mindenki más el is fordul tőled, én akkor sem hagylak el!”
34 Jézus így válaszolt: „Igazán mondom neked: ma éjjel, még mielőtt a kakas kukorékol, háromszor le fogod tagadni, hogy ismersz engem.”
35 Péter így fogadkozott: „Ha veled együtt meg is kell halnom, akkor sem fogom letagadni, hogy ismerlek téged.” A többi tanítvány is ugyanezt mondta.
Jézus a Gecsemáné kertben(E)
36 Jézus ezután elment a tanítványaival egy olajfaligetbe, amelyet Gecsemánénak neveztek. „Üljetek le itt, amíg én elmegyek imádkozni!” — mondta nekik. 37 Pétert és Zebedeus két fiát azonban magával vitte. Szomorú és nyugtalan lett. 38 Ezt mondta nekik: „A lelkem halálosan szomorú. Várjatok meg itt, és virrasszatok velem!”
39 Majd kissé előrement, arccal a földre borult, és imádkozni kezdett: „Atyám! Ha lehetséges, ne kelljen kiinnom ezt a poharat![b] De ne úgy legyen, ahogy én szeretném, hanem, ahogy te akarod!” 40 Ezután visszament a három tanítványhoz, de azok közben elaludtak. Azt mondta Péternek: „Még egy órát sem tudtatok velem együtt virrasztani?! 41 Ne aludjatok, hanem imádkozzatok, hogy legyen erőtök ellenállni a kísértésnek! Mert a szellem ugyan készen áll, de az emberi természet gyenge.”
42 Ezután másodszor is elment imádkozni, és ezt mondta: „Atyám, ha nem kerülhetem el ezt a poharat, és valóban ki kell innom, akkor legyen minden a te akaratod szerint!”
43 Majd visszament hozzájuk, de megint alva találta őket, mert nem tudták nyitva tartani a szemüket. 44 Így azután otthagyta őket, és újból elment. Harmadszor is ugyanazokkal a szavakkal imádkozott.
45 Ezután visszament a tanítványokhoz, és azt mondta: „Most már aludhattok!
Nézzétek! Elérkezett az idő, amikor az Emberfiát a bűnösök kezébe adják! 46 Keljetek fel, és induljunk! Látjátok? Már itt is jön, aki elárul engem!”
Jézust letartóztatják(F)
47 Jézus még beszélt, amikor megérkezett Júdás, a tizenkét tanítvány közül az egyik. Kardokkal és botokkal felfegyverzett nagy csoport jött vele, akiket a főpapok és a nép vezetői küldtek. 48 Júdás, az áruló előre megbeszélte velük, miről ismerik meg, kit kell letartóztatniuk: „Akit csókkal köszöntök, azt fogjátok el!” 49 Egyenesen Jézushoz ment. „Köszöntelek, Mester!” — mondta, és üdvözlésül megcsókolta az arcát.
50 Jézus erre így felelt: „Barátom, tedd meg, amiért jöttél!”
Ekkor az emberek körülvették Jézust, megragadták, és letartóztatták. 51 Jézus tanítványai közül az egyik a kardjához kapott, kirántotta, és rávágott a főpap szolgájára, de csak a fülét vágta le.
52 Jézus azonban rászólt a támadóra: „Tedd csak vissza a kardodat a helyére! Aki kardot ránt, kard által hal meg! 53 Azt gondolod, nem kérhetnék Atyámtól segítségül akár tizenkét sereg[c] angyalt is? 54 De akkor hogyan teljesednének be az Írások, amelyek szerint ennek így kell történnie?”
55 Ezután pedig a tömeghez fordult: „Kardokkal és botokkal jöttetek, hogy elfogjatok, mintha rabló lennék?! Minden nap ott tanítottam a Templom területén, és nem fogtatok el. 56 De azért történt minden így, hogy beteljesedjen, amit a próféták megírtak.” Ezután minden tanítványa otthagyta Jézust, és futva menekült.
Jézus a vallási vezetők előtt(G)
57 Miután Jézust letartóztatták, Kajafás főpap házához vitték. Ott gyűltek össze a törvénytanítók és a nép vezetői. 58 Péter távolról követte Jézust, egészen a főpap udvaráig. Bement, és leült az őrök közé, hogy lássa, mi fog történni.
59 A főpapok és a Főtanács többi tagjai igyekeztek valami ürügyet találni, hogy Jézust halálra ítélhessék. Olyanokat kerestek, akik hajlandók voltak Jézus ellen hamisan tanúskodni. 60 De nem találtak olyan okot, amely alapján elítélhették volna, pedig sok hamis tanú jelentkezett. Végül előállt két férfi, 61 akik azt mondták: „Ez az ember[d] azt mondta: »Le tudom rombolni Isten Templomát, és három nap alatt újra felépítem.«”
62 Ekkor a főpap fölállt, és azt kérdezte Jézustól: „Miért nem felelsz arra, amivel ezek vádolnak?” 63 Jézus azonban nem szólt egy szót sem.
Végül a főpap azt mondta: „Az élő Istenre kényszerítelek, hogy eskü alatt mondd meg az igazat! Te vagy-e a Messiás, az Isten Fia?”
64 Jézus ezt felelte: „Igen, úgy van, ahogy mondod! Sőt, azt mondom nektek: majd meglátjátok az Emberfiát a Mindenható[e] jobb oldalán ülni, és meglátjátok, hogy eljön az ég felhőin.”
65 A főpap ekkor megszaggatta a ruháját, és felkiáltott: „Ezzel Istent gyalázta! Több tanúra nincs is szükségünk. Mindnyájan hallottátok, hogy Istent gyalázta! 66 Hogyan határoztok?”
A vezetők mind azt válaszolták: „Bűnös, és meg kell halnia!”
67 Ezután Jézus arcába köptek, és ököllel ütötték. 68 Mások az arcába vágtak, és ezt mondták: „Most prófétáld meg, te »Messiás«, hogy ki ütött meg!”
Péter letagadja, hogy ismeri Jézust(H)
69 Péter ezalatt ott ült a főpap udvarán. Odament hozzá egy szolgálólány, és megszólította: „Ugye, te is a galileai Jézussal voltál?”
70 De Péter mindenki füle hallatára letagadta: „Nem tudom, miről beszélsz!”
71 Ezután kiment az udvarról, de a kapuban meglátta őt egy másik szolgálólány, és ezt mondta Péterről a többieknek: „Ez is a názáreti Jézussal volt.”
72 Péter ismét letagadta, sőt még esküvel is megerősítette: „Nem is ismerem azt az embert!”
73 Kicsivel később, akik ott álltak, ezt mondták Péternek: „Te valóban közéjük tartozol, mert a kiejtésed[f] is erről árulkodik.”
74 Péter ekkor átok alatt megesküdött,[g] hogy igaz, amit mond: „Nem is ismerem azt a férfit!” Abban a pillanatban kukorékolt a kakas. 75 Péternek azonnal eszébe jutott, amit Jézus korábban mondott neki: „Mielőtt a kakas kukorékol, háromszor le fogod tagadni, hogy ismersz engem.” Ezután Péter kiment a főpap udvarából, és keserves sírásra fakadt.
Jézus Pilátus előtt(I)
27 Amikor felvirradt a reggel, a főpapok és a nép vezetői határozatot hoztak, hogy Jézusnak meg kell halnia. 2 Ezért megkötözték őt, elvitték Pilátushoz, a római helytartóhoz, és átadták neki.
Júdás megbánja tettét(J)
3 Amikor Júdás, az áruló látta, hogy Jézust halálra ítélték, megbánta, amit tett. Visszavitte a harminc ezüstpénzt a főpapok és a rangidős vezetők csoportjához, 4 és ezt mondta: „Bűnt követtem el, mert ártatlan embert adtam ellenségei kezébe, hogy megöljék.”
Azok így feleltek: „Mi közünk hozzá? Ez a te dolgod.”
5 Erre Júdás az ezüstpénzeket szétszórta a Templomban, majd elment, és felakasztotta magát.
6 A papok összeszedték a pénzt, és azt mondták: „Törvényünk tiltja, hogy ezt a pénzt a Templom kincstárába tegyük, mert vérdíj.” 7 Elhatározták tehát, hogy megveszik belőle azt a területet, amelyet „Fazekas-mezőnek” neveztek, hogy oda temessék az idegeneket. 8 Ezért nevezik azt a mezőt mind a mai napig „Vérmezőnek”. 9-10 Így teljesedett be, amit Jeremiás próféta mondott:
„Izráel népe megegyezett, hogy harminc ezüstpénzt fizetnek az életéért, mert ennyire becsülték őt. Fogták ezt a harminc ezüstöt, és megvették rajta a Fazekas-mezőt, ahogyan az Örökkévaló parancsolta nekem.”[h]
Pilátus kihallgatja Jézust(K)
11 Jézust a római helytartó, Pilátus elé állították, aki megkérdezte tőle: „Te vagy a zsidók királya?”
„Igen, ahogy mondod” — felelte Jézus.
12 De amikor a főpapok és a rangidős vezetők vádolták, nem szólt egy szót sem.
13 Pilátus megkérdezte: „Nem hallod, mennyi mindennel vádolnak? Miért nem válaszolsz?”
14 Ő azonban nem felelt a vádakra. Ezen Pilátus nagyon elcsodálkozott.
Pilátus halálra ítéli Jézust(L)
15 A páska ünnepén a helytartó minden évben szabadon szokott engedni egy foglyot az emberek kívánsága szerint. 16 Akkor éppen volt a börtönben egy hírhedt bűnöző, akit Barabbásnak[i] hívtak. 17 Pilátus megkérdezte az összegyűltektől: „Egy foglyot szabadon engedek a kedvetekért. Mit kívántok, kit engedjek el: Barabbást, vagy Jézust, akit Messiásnak neveznek?” 18 Tudta ugyanis, hogy Jézust féltékenységből adták át neki.
19 Miközben ez történt, Pilátus a bírói székében ült. Ekkor a felesége üzent neki: „Ne avatkozz ennek az igazságos embernek az ügyébe! Ma éjjel álmodtam róla, és ez nagyon felkavart!”
20 A főpapok és a rangidős vezetők azonban rábeszélték az összegyűlt sokaságot, hogy Barabbás elengedését és Jézus kivégzését kérjék Pilátustól.
21 A helytartó ismét megkérdezte az összegyűlteket: „A két fogoly közül melyiket engedjem szabadon?”
„Barabbást!” — válaszolták.
22 Pilátus ekkor ezt kérdezte: „Mi legyen Jézussal, akit Messiásnak neveznek?”
Mindannyian ezt kiáltották: „Feszítsd keresztre!”
23 „Miért? Mi rosszat tett?” — kérdezte őket.
De azok még hangosabban ordibáltak: „Feszítsd keresztre!”
24 Pilátus látta, hogy semmit sem tud elérni, sőt, hogy ebből még lázadás is lehet. Vizet hozatott hát, megmosta a kezét[j] az emberek előtt, és kihirdette: „Nem vagyok felelős ennek az ártatlan embernek a haláláért. Ez a ti dolgotok!”
25 Erre az összegyűltek mind ezt kiabálták: „Vállaljuk a felelősséget a haláláért, a leszármazottjainkkal együtt!”
26 Akkor Pilátus szabadon engedte Barabbást, ahogy kérték, Jézust pedig megkorbácsoltatta, majd átadta a katonáknak, hogy feszítsék keresztre, és így végezzék ki.
A római katonák kigúnyolják Jézust(M)
27 Ezután Pilátus katonái a helytartó palotájába vitték Jézust. Ott az egész csapat köréje gyűlt, 28 levetkőztették, és bíborszínű köpenyt adtak rá. 29 Tövises ágakból koszorút fontak, és azt nyomták a fejébe, a jobb kezébe meg nádszálat adtak. Ezután csúfolkodva letérdeltek előtte, és így gúnyolták: „Éljen a zsidók királya!” 30 Majd leköpdösték, azután kivették a kezéből a nádszálat, és a fejéhez verték. 31 Miután befejezték a gúnyolódást, levették róla a köpenyt, újra ráadták a saját ruháit, és elvezették, hogy keresztre feszítsék.
Jézus kivégzése: a keresztre feszítés(N)
32 Miközben kifelé mentek a városból, találkoztak egy Simon nevű férfival, aki Ciréne városából származott. Arra kényszerítették, hogy ő vigye Jézus keresztfáját. 33 Kimentek a „Golgota” nevű helyre. Ez a szó azt jelenti: „Koponya-hely”. 34 Itt bort adtak Jézusnak, amelybe epét[k] kevertek. Ő megkóstolta, de nem akarta meginni. 35-36 Ezután a katonák Jézust keresztre feszítették, majd leültek, és őrizték. Ruháit kisorsolták, és így osztották el maguk között. 37 A feje fölé odatették az ellene szóló vádiratot: „ jézus a zsidók királya.” 38 Ugyanakkor két rablót is megfeszítettek: az egyiket Jézus jobb oldalán, a másikat a bal oldalán. 39 Az arra járók szidalmazták és gúnyolták Jézust. A fejüket csóválták, 40 és ezt mondták: „Szóval, te vagy az, aki lerombolod a Templomot, és három nap alatt újra fölépíted? Akkor most mentsd meg magad! Ha tényleg Isten Fia vagy, akkor szállj le a keresztről!”
41 Hasonlóképpen gúnyolták a főpapok, a törvénytanítók és a rangidős vezetők is. 42 Azt mondták: „Másokat megmentett, de magát nem tudja megmenteni! Ha tényleg ő Izráel királya, akkor most jöjjön le a keresztről, majd akkor hiszünk benne! 43 Istenben bízott, hát mentse meg őt Isten maga, ha akarja! Hiszen azt mondta: »Isten Fia vagyok«.” 44 A vele együtt megfeszített bűnözők is ugyanígy gúnyolták.
Jézus halála(O)
45 Déli tizenkét órától délután háromig sötétség borította az egész földet.[l] 46 Három óra körül Jézus hangosan felkiáltott: „ Éli, Éli, lamá sabaktáni?” Ez azt jelenti: „Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?”[m]
47 Néhányan, akik ott álltak, hallották, és azt mondták: „Illést hívja!”[n]
48 Egyikük gyorsan elfutott, és hozott egy szivacsot. Ecetbe mártotta, majd egy nádszálra tűzte, és felnyújtotta, hogy Jézus igyon belőle.[o] 49 De a többiek azt mondták: „Hagyd csak! Nézzük, vajon eljön-e Illés, hogy megszabadítsa!”
50 Jézus ekkor ismét hangosan felkiáltott, és meghalt[p].
51 Abban a pillanatban a Templom belsejében a függöny felülről lefelé, egészen az aljáig kettéhasadt. Rengett a föld, és a sziklák megrepedtek. 52 A sírok megnyíltak, és Isten korábban meghalt szent emberei közül sokan feltámadtak, 53 és kijöttek a sírokból. Miután Jézus feltámadt a halálból, ezek bementek a szent városba, és sokaknak megjelentek.
54 A százados és a katonák, akik Jézust őrizték, látták a földrengést és a többi eseményt. Nagyon megrémültek, és ezt mondták: „Ez az ember valóban Isten Fia volt!”
55 Asszonyok is álltak ott, és távolról figyelték, hogy mi történik. Ők voltak azok, akik Galileától fogva követték Jézust, és gondoskodtak róla. 56 Közöttük volt a magdalai Mária, azután egy másik Mária, Jakab és József anyja, meg Zebedeus fiainak, Jakabnak és Jánosnak az anyja is.
Jézus temetése(P)
57 Amikor beesteledett, egy Arimátiából való, József nevű gazdag ember — aki maga is Jézus tanítványa volt — 58 Pilátushoz ment, és elkérte tőle Jézus holttestét. Pilátus elrendelte, hogy adják oda neki. 59 Akkor József levette a holttestet, tiszta vászonlepedőbe csavarta, 60 és elhelyezte a saját új sírkamrájába, amelyet sziklába vájtak. Ezután egy nagy követ hengerített a sírkamra bejáratához, majd elment. 61 A magdalai Mária és a másik Mária közben ott ültek a sírral szemben.
Katonák őrzik a sírját
62 Másnap — az előkészület napja[q] utáni napon — a főpapok és farizeusok mindannyian elmentek Pilátushoz. 63 Ezt mondták neki: „Uram, emlékszünk, hogy ez a csaló még életében azt mondta: »A harmadik napon fel fogok támadni.« 64 Parancsold meg tehát, hogy gondosan őrizzék a sírt három napig! Különben még a tanítványai odamehetnek, ellopják a testet, és azt mondják a népnek, hogy feltámadt a halálból. Ez az utóbbi csalás még rosszabb lenne, mint az előző volt!”
65 Pilátus azt felelte: „Rendben van, vigyetek néhány katonát az őrségből, és őriztessétek a sírt, ahogy csak akarjátok!” 66 Azok el is mentek, lepecsételték a sír bejáratát elzáró követ, és őrséget állítottak mellé.
Pilátus kihallgatja Jézust(A)
11 Jézust a római helytartó, Pilátus elé állították, aki megkérdezte tőle: „Te vagy a zsidók királya?”
„Igen, ahogy mondod” — felelte Jézus.
12 De amikor a főpapok és a rangidős vezetők vádolták, nem szólt egy szót sem.
13 Pilátus megkérdezte: „Nem hallod, mennyi mindennel vádolnak? Miért nem válaszolsz?”
14 Ő azonban nem felelt a vádakra. Ezen Pilátus nagyon elcsodálkozott.
Pilátus halálra ítéli Jézust(B)
15 A páska ünnepén a helytartó minden évben szabadon szokott engedni egy foglyot az emberek kívánsága szerint. 16 Akkor éppen volt a börtönben egy hírhedt bűnöző, akit Barabbásnak[a] hívtak. 17 Pilátus megkérdezte az összegyűltektől: „Egy foglyot szabadon engedek a kedvetekért. Mit kívántok, kit engedjek el: Barabbást, vagy Jézust, akit Messiásnak neveznek?” 18 Tudta ugyanis, hogy Jézust féltékenységből adták át neki.
19 Miközben ez történt, Pilátus a bírói székében ült. Ekkor a felesége üzent neki: „Ne avatkozz ennek az igazságos embernek az ügyébe! Ma éjjel álmodtam róla, és ez nagyon felkavart!”
20 A főpapok és a rangidős vezetők azonban rábeszélték az összegyűlt sokaságot, hogy Barabbás elengedését és Jézus kivégzését kérjék Pilátustól.
21 A helytartó ismét megkérdezte az összegyűlteket: „A két fogoly közül melyiket engedjem szabadon?”
„Barabbást!” — válaszolták.
22 Pilátus ekkor ezt kérdezte: „Mi legyen Jézussal, akit Messiásnak neveznek?”
Mindannyian ezt kiáltották: „Feszítsd keresztre!”
23 „Miért? Mi rosszat tett?” — kérdezte őket.
De azok még hangosabban ordibáltak: „Feszítsd keresztre!”
24 Pilátus látta, hogy semmit sem tud elérni, sőt, hogy ebből még lázadás is lehet. Vizet hozatott hát, megmosta a kezét[b] az emberek előtt, és kihirdette: „Nem vagyok felelős ennek az ártatlan embernek a haláláért. Ez a ti dolgotok!”
25 Erre az összegyűltek mind ezt kiabálták: „Vállaljuk a felelősséget a haláláért, a leszármazottjainkkal együtt!”
26 Akkor Pilátus szabadon engedte Barabbást, ahogy kérték, Jézust pedig megkorbácsoltatta, majd átadta a katonáknak, hogy feszítsék keresztre, és így végezzék ki.
A római katonák kigúnyolják Jézust(C)
27 Ezután Pilátus katonái a helytartó palotájába vitték Jézust. Ott az egész csapat köréje gyűlt, 28 levetkőztették, és bíborszínű köpenyt adtak rá. 29 Tövises ágakból koszorút fontak, és azt nyomták a fejébe, a jobb kezébe meg nádszálat adtak. Ezután csúfolkodva letérdeltek előtte, és így gúnyolták: „Éljen a zsidók királya!” 30 Majd leköpdösték, azután kivették a kezéből a nádszálat, és a fejéhez verték. 31 Miután befejezték a gúnyolódást, levették róla a köpenyt, újra ráadták a saját ruháit, és elvezették, hogy keresztre feszítsék.
Jézus kivégzése: a keresztre feszítés(D)
32 Miközben kifelé mentek a városból, találkoztak egy Simon nevű férfival, aki Ciréne városából származott. Arra kényszerítették, hogy ő vigye Jézus keresztfáját. 33 Kimentek a „Golgota” nevű helyre. Ez a szó azt jelenti: „Koponya-hely”. 34 Itt bort adtak Jézusnak, amelybe epét[c] kevertek. Ő megkóstolta, de nem akarta meginni. 35-36 Ezután a katonák Jézust keresztre feszítették, majd leültek, és őrizték. Ruháit kisorsolták, és így osztották el maguk között. 37 A feje fölé odatették az ellene szóló vádiratot: „ jézus a zsidók királya.” 38 Ugyanakkor két rablót is megfeszítettek: az egyiket Jézus jobb oldalán, a másikat a bal oldalán. 39 Az arra járók szidalmazták és gúnyolták Jézust. A fejüket csóválták, 40 és ezt mondták: „Szóval, te vagy az, aki lerombolod a Templomot, és három nap alatt újra fölépíted? Akkor most mentsd meg magad! Ha tényleg Isten Fia vagy, akkor szállj le a keresztről!”
41 Hasonlóképpen gúnyolták a főpapok, a törvénytanítók és a rangidős vezetők is. 42 Azt mondták: „Másokat megmentett, de magát nem tudja megmenteni! Ha tényleg ő Izráel királya, akkor most jöjjön le a keresztről, majd akkor hiszünk benne! 43 Istenben bízott, hát mentse meg őt Isten maga, ha akarja! Hiszen azt mondta: »Isten Fia vagyok«.” 44 A vele együtt megfeszített bűnözők is ugyanígy gúnyolták.
Jézus halála(E)
45 Déli tizenkét órától délután háromig sötétség borította az egész földet.[d] 46 Három óra körül Jézus hangosan felkiáltott: „ Éli, Éli, lamá sabaktáni?” Ez azt jelenti: „Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?”[e]
47 Néhányan, akik ott álltak, hallották, és azt mondták: „Illést hívja!”[f]
48 Egyikük gyorsan elfutott, és hozott egy szivacsot. Ecetbe mártotta, majd egy nádszálra tűzte, és felnyújtotta, hogy Jézus igyon belőle.[g] 49 De a többiek azt mondták: „Hagyd csak! Nézzük, vajon eljön-e Illés, hogy megszabadítsa!”
50 Jézus ekkor ismét hangosan felkiáltott, és meghalt[h].
51 Abban a pillanatban a Templom belsejében a függöny felülről lefelé, egészen az aljáig kettéhasadt. Rengett a föld, és a sziklák megrepedtek. 52 A sírok megnyíltak, és Isten korábban meghalt szent emberei közül sokan feltámadtak, 53 és kijöttek a sírokból. Miután Jézus feltámadt a halálból, ezek bementek a szent városba, és sokaknak megjelentek.
54 A százados és a katonák, akik Jézust őrizték, látták a földrengést és a többi eseményt. Nagyon megrémültek, és ezt mondták: „Ez az ember valóban Isten Fia volt!”
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center