A Gecsemáné kertben^(A)

³² Jézus ezután elment a tanítványaival egy olajfaligetbe, amelyet Gecsemánénak neveztek. „Üljetek le itt, amíg én elmegyek imádkozni!” — mondta nekik. ³³ De Pétert, Jakabot és Jánost maga mellé vette. Ekkor nagyon szomorú és zaklatott lett, ³⁴ és ezt mondta nekik: „Olyan nehéz a lelkem, hogy majdnem megöl a szomorúság. Várjatok meg itt, de ne aludjatok el!”

³⁵ Ezután kissé előrement, arccal a földre borult, és azért imádkozott, hogy ha lehetséges, ne kelljen átélnie azt a nehéz időt. ³⁶ Így imádkozott: „Abba^[a], Atyám! Neked minden lehetséges. Kérlek, vidd el tőlem ezt a poharat!^[b] De ne úgy legyen, ahogy én szeretném, hanem, ahogy te akarod!”

³⁷ Ezután visszament a tanítványokhoz, de azok közben elaludtak. „Simon, mégis elaludtál?! — szólt Péternek. — Még egy órát sem tudtál velem együtt ébren maradni? ³⁸ Ne aludjatok, hanem imádkozzatok, hogy legyen erőtök ellenállni a kísértésnek! Mert szellem készséges, de az emberi természet gyenge.”

³⁹ Ezután Jézus megint elment, és ugyanúgy imádkozott, mint előzőleg. ⁴⁰ Amikor visszament hozzájuk, ismét alva találta őket, mert képtelenek voltak nyitva tartani a szemüket. Nem tudtak mit felelni Jézusnak.

⁴¹ Amikor harmadszorra ment vissza, ezt mondta nekik: „Még mindig alszotok és pihentek? Elég! Itt az ideje, hogy az Emberfiát kiszolgáltassák a bűnösöknek. ⁴² Keljetek fel, és menjünk! Nézzétek, itt jön, aki elárul engem.”

A Gecsemáné-kertben^(A)

³⁹ Ezután Jézus szokása szerint kiment a városból az Olajfák hegyére, a tanítványai pedig követték. ⁴⁰ Amikor odaért, ezt mondta nekik: „Imádkozzatok, hogy legyen erőtök ellenállni a kísértésnek!”

⁴¹ Ezután távolabb ment tőlük, mintegy ötvenlépésnyire. Letérdelt, és így imádkozott: ⁴² „Atyám, ha ez egyezik akaratoddal, vidd el tőlem ezt a poharat, hogy ne kelljen kiinom!^[a] De ne úgy legyen, ahogy én szeretném, hanem, ahogy te akarod!” ⁴³ Ekkor egy angyal jelent meg a Mennyből, és megerősítette Jézust, ⁴⁴ aki a halálos küzdelemben még erőteljesebben imádkozott. Verejtéke úgy hullott a földre, mintha vércseppek lettek volna.^{[b] 45} Amikor befejezte az imádkozást, felállt, és visszament a tanítványokhoz. Látta, hogy a szomorúság miatt elaludtak. ⁴⁶ Felkeltette őket: „Miért alszotok? Keljetek fel, és imádkozzatok, hogy legyen erőtök ellenállni a kísértésnek!”