Revised Common Lectionary (Semicontinuous)
„A Templomba felvezető ének.”
128 Áldottak mind, akik imádják
és félik az Örökkévalót!
Boldogok, akik útjain járnak.
2 Kezed munkáját élvezed,
boldog vagy, és jól megy a sorod.
3 Feleséged otthonod közepén,
mint a dúsan termő szőlő,
gyermekeid az asztal körül,
mint olajfa-csemeték.
4 Bizony, így áldja meg az Örökkévaló a férfit,
aki féli és tiszteli őt!
5 Áldjon meg téged az Örökkévaló a Sionról:
részesülj Jeruzsálem áldásaiban
egész életedben!
6 Megláthasd még unokáidat is!
Békesség legyen Izráelen!
17 Mert nézzétek, új eget és új földet teremtek,
a régieket elfelejtik,
eszébe sem jut senkinek.
18 Örüljetek és ujjongjatok hát
annak, amit teremtek,
mert Jeruzsálemet örömre teremtem,
és népét vigadozásra.
19 Örülni fogok Jeruzsálemnek,
és gyönyörködök népemben,
nem fog benne senki sírni többé,
sem fájdalmában kiáltani!
20 Nem lesz többé oly csecsemő,
aki csak pár napot él,
sem felnőtt, aki idő előtt hal meg.
Hiszen aki száz éves korában hal meg,
azt fiatalon elhunytnak tekintik,
s aki még száz évig sem él,
azt átkozottnak gondolják.
21 Aki házat épít,
nyugodtan lakhat benne,
aki szőlőt telepít,
élvezheti is gyümölcsét.
22 Nem úgy építenek,
hogy más lakjon benne,
nem úgy művelik a szőlőt,
hogy más egye annak gyümölcsét.
Hiszen akkor népem fiai
hosszú életűek lesznek, mint a tölgyfák,
s kezük munkáját hosszan élvezhetik.
23 Többé nem a nyomorúságra szülik gyermekeiket,
nem azért, hogy fiatalon meghaljanak,
mert az Örökkévaló megáldja nemzedékeiket,
és gyermekeik velük megmaradnak.
24 Mielőtt kiáltanának,
én már felelek is nekik,
még be sem fejezték kérésüket,
máris teljesítem.
25 Akkor a farkas és a bárány együtt legelésznek,
az oroszlán szénát eszik, mint az ökör,
de a kígyónak csak a por lesz étele!
Szent hegyemen nem árt, s nem pusztít senki!”
— mondja az Örökkévaló.
6 Ugyanerről beszélt már Dávid is, amikor boldognak mondja azt, akit Isten a tetteitől függetlenül, a hite alapján fogad el:
7 „Boldogok, akiknek Isten megbocsátotta,
amikor a Törvény ellen vétkeztek,
akiknek bűneit eltakarta!
8 Boldog ember, akinek bűneit
nem tartja számon az Örökkévaló!”[a]
9 Vajon csak a körülmetéltek juthatnak el erre a boldog állapotra, vagy a körülmetéletlenek is? Ezt mondja erről az Írás: „Ábrahám hitt Istenben, aki ezért elfogadta őt.” 10 De mikor történt ez? Körülmetélkedése előtt vagy után? Bizony, még előtte! 11 A körülmetélés jelét Ábrahám éppen annak bizonyítékául kapta, hogy őt körülmetéletlen állapotában, a hite alapján Isten már elfogadta. Így ősapjává lett minden olyan hívőnek is, aki ugyan nincs körülmetélve, Isten mégis elfogadja. 12 Ugyanakkor Ábrahám azoknak a hívőknek is ősapja, akik körül vannak metélve, és ezen felül ugyanúgy hisznek Istenben, mint ahogyan Ábrahám hitt, amikor még nem volt körülmetélve.
Amit Isten ígért, azt csak hit által kaphatjuk meg
13 Ábrahám és utódai azt az ígéretet kapták, hogy az egész világot örökölni fogják. De ezt nem a Törvény alapján ígérték Ábrahámnak, hanem azért, mert a hite alapján Isten elfogadta őt.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center