Print Page Options
Previous Prev Day Next DayNext

Revised Common Lectionary (Semicontinuous)

Daily Bible readings that follow the church liturgical year, with sequential stories told across multiple weeks.
Duration: 1245 days
Hungarian New Translation (NT-HU)
Version
Zsoltárok 68:1-10

Isten megjelenése

68 A karmesternek: Dávid zsoltáréneke.

Fölkel az Isten! Szétszóródnak ellenségei, elfutnak előle gyűlölői.

Ahogyan a füst eloszlik, ha ráfújnak, ahogyan a viasz megolvad a tűztől, úgy pusztulnak el a bűnösök az Isten színe előtt.

De az igazak örülnek, vigadnak; Isten színe előtt vígan örvendeznek.

Énekeljetek Istennek, zengjetek nevének! Készítsetek utat a pusztában száguldónak! ÚR az ő neve, vigadjatok színe előtt!

Árváknak atyja, özvegyek védője az Isten, szent hajlékában.

Isten hazahozza az elhagyottakat, kihozza a foglyokat boldog életre, csak a lázadók maradnak sivár helyen.

Ó, Isten, amikor elindultál néped előtt, amikor vonultál a sivatagban, (Szela)

rengett a föld, csepegett az ég is Isten színe előtt, még a Sínai is, az Istennek, Izráel Istenének színe előtt.

10 Bőven adtál esőt örökségedre, ó Isten, és a fáradtat megerősítetted.

Zsoltárok 68:19-20

19 Fölmentél a magas hegyre, foglyokat ejtettél, - embereket kaptál ajándékul, mégpedig lázadókat. Most már ott laksz, URam Isten!

20 Áldott az Úr! Napról napra gondot visel rólunk szabadító Istenünk. (Szela.)

Jób 22:1-20

Elifáz harmadik beszéde: Jób megérdemelte büntetését

22 Megszólalt a témáni Elifáz, és ezt mondta:

Használhat-e az ember Istennek? Hiszen csak önmagának használ az okos.

Mi öröme telik a Mindenhatónak abban, hogy te igaz vagy? Van-e haszna abból, hogy te feddhetetlenül élsz?

Talán azért fenyít téged, mert féled őt, ezért száll perbe veled?

Bizony sok gonoszságod van, és bűneidnek se vége, se hossza!

Hiszen zálogot vettél atyádfiaitól ok nélkül, és meztelenre vetkőztetted őket.

A szomjazónak nem adtál vizet inni, az éhezőtől megtagadtad a kenyeret.

A hatalmaskodóé az ország, a kiváltságosok laknak benne.

Az özvegyeket üres kézzel bocsátottad el, az árvák karjait összetörted.

10 Ezért vannak körülötted csapdák, és hirtelen rémület ijeszt téged.

11 Sötétség lep meg; nem látsz, vízáradat borít el.

12 Mennyei magasságban van az Isten! Nézd, milyen magasan ragyognak a csillagok!

13 És te azt kérdezted: Mit tud az Isten? Ítélkezhet-e a sötét felhőn keresztül?

14 Sűrű felhők rejtik el őt, nem lát, és az ég peremén jár-kel.

15 Követed-e az ősidők ösvényét, amelyet álnok emberek tapostak,

16 akik időnap előtt ragadtattak el, és alapjukat elmosta az ár?

17 Azt mondták Istennek: Távozz tőlünk! Mit tehet értünk a Mindenható?

18 Ő mégis megtöltötte házukat javaival. A bűnös tanácsoktól távol tartom magam!

19 Ezt látva, örülnek az igazak, az ártatlan pedig így gúnyolja őket:

20 Bizony, kiirtották ellenségeinket, tűz emészti meg még maradékukat is!

Galata 2:1-10

Pált az apostolok elismerik Jeruzsálemben

Azután tizennégy esztendő múlva ismét felmentem Jeruzsálembe Barnabással, és magammal vittem Tituszt is.

Kinyilatkoztatástól indíttatva mentem fel, és eléjük tártam az evangéliumot, amelyet a pogányok között hirdetek, mégpedig külön a tekintélyesek elé, nehogy hiába fáradjak, és hogy eddigi fáradozásom se legyen hiábavaló.

Még a velem lévő Tituszt, aki görög volt, őt sem kényszerítette senki arra, hogy körülmetélkedjék,

a befurakodott áltestvérek kedvéért sem, akik csak azért férkőztek be közénk, hogy kikémleljék szabadságunkat, amelyet Krisztus Jézusban kaptunk, és így szolgává tegyenek minket.

Ezeknek egy pillanatra sem engedtünk, hogy az evangélium igazsága megmaradjon számotokra.

Azok pedig, akik tekintélyeseknek számítanak - hogy a múltban mik voltak, azzal nem törődöm; Isten nem nézi az ember személyét -, azok a tekintélyes személyek engem semmire sem köteleztek.

Ellenkezőleg: elismerték, hogy rám van bízva a körülmetéletlenség evangéliuma, mint ahogyan Péterre a körülmetélésé.

Mert aki munkálkodott Péter által a körülmetéltek közötti apostolságban, az munkálkodott énáltalam is a pogányok között.

És amikor Jakab és Kéfás meg János, akiket oszlopoknak tekintenek, felismerték a nekem adott kegyelmet, megállapodásul kezet adtak nekem és Barnabásnak, hogy mi a pogányokhoz menjünk, ők pedig a körülmetéltekhez.

10 Csak azt kérték, hogy emlékezzünk meg a szegényekről: ez az, amit én igyekeztem is megtenni.

Hungarian New Translation (NT-HU)

Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society