Revised Common Lectionary (Complementary)
Imádság kísértés idején
141 Dávid zsoltára. Hozzád kiáltok, URam, siess segítségemre, figyelj szavamra, ha kiáltok hozzád!
2 Jusson eléd imádságom, mint illatáldozat, imára emelt kezem, mint esti áldozat!
3 URam, tégy zárat a számra, őrizd ajkaim nyílását!
4 Ne engedd, hogy szívem rosszra hajoljon, hogy bűnös dolgot műveljek a gonosztevőkkel együtt; finom falatjaikból nem akarok enni.
5 Ha igaz ver engem, szeretetből van az. Olaj a fejemnek még a feddése is. Akik pedig gonoszságban élnek, azokért még imádkozom is.
6 És ha majd bíráik a sziklafalon letaszítják őket, akkor értik meg, milyen szépek voltak mondásaim.
7 Mint amikor barázdát hasítanak a földön, úgy szórják csontjaikat a sír szájába.
8 De én rád tekintek, én Uram, URam! Hozzád menekülök, ne vedd el életemet!
9 Őrizz meg a tőrtől, amelyet nekem vetettek, a gonosztevők csapdáitól!
10 A bűnösök beleesnek saját hálójukba, én pedig elkerülöm azt.
Isten dicsősége az új templomban
43 Azután odavezetett engem a kapuhoz, ahhoz a kapuhoz, amely keletre néz.
2 És íme, Izráel Istenének a dicsősége közeledett kelet felől; zúgása olyan volt, mint nagy vizek zúgása, a föld pedig ragyogott dicsőségétől.
3 A látvány, amelyet láttam, olyan volt, mint az, amelyet akkor láttam, amikor a város pusztulása bekövetkezett. Olyan volt, mint az a látvány, amelyet a Kebár-folyó mellett láttam. Akkor arcra borultam.
4 Az Úr dicsősége pedig bement a templomba a kelet felé néző kapun át.
5 Ekkor fölemelt engem a lélek, bevitt a belső udvarba, és íme, az Úr dicsősége betöltötte a templomot.
6 Hallottam, hogy a templomból szól hozzám valaki - az a férfi pedig mellettem állt -,
7 és ezt mondja nekem: Emberfia! Ez az én trónusomnak a helye és lábaimnak a helye, ahol Izráel fiai között fogok lakni örökre. Nem szennyezi be többé szent nevemet Izráel háza, sem ők, sem királyaik paráznasággal, a királyok holttestével és áldozóhalmokkal,
8 meg azzal, hogy küszöbüket az én küszöböm mellé, és ajtófélfáikat az én ajtófélfáim mellé helyezték, úgyhogy csak egy fal volt köztem és köztük. Beszennyezték szent nevemet utálatos tetteikkel, azért elbántam velük haragomban.
9 Most azonban felhagynak a paráznasággal, és elviszik előlem a királyok holttestét, én pedig köztük fogok lakni örökre.
10 Te, emberfia, mondd el Izráel házának, hogy milyen ez a templom. Ők pedig szégyenkezzenek bűneik miatt, és azután mértékül vehetik ezt a mintát.
11 Ha majd szégyenkezni fognak mindazok miatt, amiket elkövettek, akkor ismertesd velük a templom tervezetét és elrendezését, kijáratait és bejáratait, egész tervezetét és előírásait, egész tervezetét és a rá vonatkozó törvényeket; rajzold le a szemük láttára, hogy jegyezzék meg egész tervezetét és előírásait, és azt valósítsák meg.
12 Ez a templom törvénye. A hegy tetején körülhatárolt egész terület igen szentséges. Íme, ez a templom törvénye.
Jézus panasza Jeruzsálem ellen(A)
37 "Jeruzsálem, Jeruzsálem, aki megölöd a prófétákat, és megkövezed azokat, akik hozzád küldettek, hányszor akartam összegyűjteni gyermekeidet, ahogyan a tyúk szárnya alá gyűjti a csibéit, de ti nem akartátok!
38 Íme, elhagyottá lesz a ti házatok.
39 Mert mondom nektek: nem láttok engem mostantól fogva mindaddig, amíg azt nem mondjátok: Áldott, aki az Úr nevében jön!"
Jézus jövendölése a templomról(B)
24 Amikor Jézus kijött a templomból, és tovább akart menni, odaléptek hozzá tanítványai, hogy megmutassák neki a templom épületeit.
2 Ő azonban így szólt hozzájuk: "Hát nem látjátok mindezt? Bizony, mondom néktek: nem marad itt kő kövön, amit le ne rombolnának."
A nagy megpróbáltatás ideje(C)
3 Amikor Jézus az Olajfák hegyén ült, odamentek hozzá tanítványai külön, és ezt kérdezték: "Mondd meg nekünk: mikor lesz ez, és mi lesz a jele a te eljövetelednek és a világ végének?"
4 Jézus így válaszolt nekik: "Vigyázzatok, hogy meg ne tévesszen valaki titeket!
5 Mert sokan jönnek majd az én nevemben, és ezt mondják: Én vagyok a Krisztus! - és sokakat megtévesztenek.
6 Fogtok hallani háborúkról, és hallotok háborús híreket. Vigyázzatok, meg ne rémüljetek, mert ennek meg kell lennie, de ez még nem a vég.
7 Mert nemzet nemzet ellen és ország ország ellen támad, éhínségek és földrengések lesznek mindenfelé.
8 De mindez a vajúdás kínjainak kezdete!
9 Akkor átadnak titeket kínvallatásra, megölnek benneteket, és gyűlöl titeket minden nép az én nevemért.
10 Akkor sokan eltántorodnak, elárulják és meggyűlölik egymást.
11 Sok hamis próféta támad, és sokakat megtévesztenek.
12 Mivel pedig megsokasodik a gonoszság, a szeretet sokakban meghidegül.
13 De aki mindvégig kitart, az üdvözül.
14 Isten országának ezt az evangéliumát pedig hirdetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jön el a vég."
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society