Revised Common Lectionary (Complementary)
Habakuk panasza, Isten válasza
1 Fenyegető jövendölés. Habakuk próféta látomása.
2 Meddig kell még kiáltanom, Uram, miért nem hallgatsz meg? Kiáltok hozzád az erőszak miatt, de nem segítesz!
3 Miért kell látnom a romlottságot, és néznem a nyomorúságot? Erőszak és önkény van szemem előtt. Folyik a per, és viszály támad.
4 Azért nem érvényesül a törvény, nem hoznak soha igaz ítéletet, mert a bűnös kijátssza az igazat: ezért hoznak igazságtalan ítéletet.
Az igaz ember hitből él
2 Őrhelyemre állok, odaállok a bástyára, figyelek, várva, hogy mit szól hozzám és mit felel panaszomra.
2 Az Úr szólt is, és ezt mondta: Írd le ezt a kijelentést, vésd táblákra, hogy könnyen el lehessen olvasni!
3 Mert ez a kijelentés meghatározott időre vonatkozik, hamarosan célhoz ér, és nem csal meg; ha késik is, várd türelemmel, mert biztosan bekövetkezik, nem marad el.
4 Az elbizakodott ember nem őszinte lelkű, de az igaz ember a hite által él.
Ne irigyeld a bűnösök szerencséjét!
37 Dávidé. Ne indulj haragra a gonoszok miatt, ne irigykedj a cselszövőkre!
2 Mert hamar elhervadnak, mint a fű, elfonnyadnak, mint a zöld növények.
3 Bízzál az Úrban, és tégy jót, akkor az országban lakhatsz, és biztonságban élhetsz.
4 Gyönyörködj az Úrban, és megadja szíved kéréseit!
5 Hagyd az Úrra utadat, bízzál benne, mert ő munkálkodik:
6 világossá teszi igazságodat, jogodra fényt derít.
7 Légy csendben, és várj az Úrra! Ne indulj fel, ha az alattomos embernek szerencsés az útja!
8 Tégy le a haragról, hagyd a heveskedést, ne légy indulatos, mert az csak rosszra visz!
9 Mert a gonoszok kipusztulnak, de akik az Úrban reménykednek, azok öröklik a földet.
Címzés, üdvözlés
1 Pál, Isten akaratából Krisztus Jézus apostola, a Krisztus Jézusban való élet ígérete szerint,
2 Timóteusnak, szeretett fiának: Kegyelem, irgalom, békesség Istentől, a mi Atyánktól és a Krisztus Jézustól, a mi Urunktól.
Hálaadás Timóteus képmutatás nélküli hitéért
3 Hálát adok az Istennek, akinek őseimhez hasonlóan tiszta lelkiismerettel szolgálok, amikor szüntelenül, éjjel és nappal megemlékezem rólad könyörgéseimben,
4 és könnyeidre emlékezve látni kívánlak, hogy öröm töltsön el.
5 Eszembe jutott ugyanis a benned élő képmutatás nélküli hit, amely először nagyanyádban, Lóiszban és anyádban, Eunikében lakott, de meg vagyok győződve arról, hogy benned is megvan.
6 Ezért emlékeztetlek téged, hogy gerjeszd fel az Isten kegyelmi ajándékát, amely kezeim rád tétele által van benned.
7 Mert nem a félelemnek lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét.
Szenvedj együtt az evangéliumért!
8 Ne szégyelld hát a mi Urunkról szóló bizonyságtételt, se engem, az ő foglyát, hanem szenvedj velem együtt az evangéliumért, Isten ereje által.
9 Mert ő szabadított meg minket, és ő hívott el szent hívással, nem a mi cselekedeteink alapján, hanem saját végzése és kegyelme szerint, amelyet még az idők kezdete előtt Krisztus Jézusban adott nekünk.
10 Ez most nyilvánvalóvá lett a mi Üdvözítőnk, Krisztus Jézus megjelenése által, aki megtörte a halál erejét, és az evangélium által világosságra hozta az elmúlhatatlan életet.
11 Ennek az evangéliumnak a szolgálatára rendeltettem én hírnökül, apostolul és tanítóul.
12 Ezért is szenvedem ezeket, de nem szégyellem, mert tudom, kiben hiszek, és meg vagyok győződve, hogy neki van hatalma arra, hogy a rám bízott kincset megőrizze arra a napra.
13 Az egészséges beszéd példájának tekintsd, amit éntőlem hallottál, a Krisztus Jézusban való hitben és szeretetben.
14 A rád bízott drága kincset őrizd meg a bennünk lakozó Szentlélek által.
A mustármagnyi hit(A)
5 Az apostolok így szóltak az Úrhoz: "Növeld a hitünket!"
6 Az Úr ezt válaszolta: "Ha akkora hitetek volna, mint egy mustármag, és így szólnátok ehhez a vadfügefához: Szakadj ki gyökerestől, és gyökerezz meg a tengerben - az engedelmeskedne nektek."
A szolga jutalma
7 "Ki az közületek, aki ezt mondja szolgájának, amikor az szántás és legeltetés után megjön a mezőről: Jöjj ide hamar, és ülj az asztalhoz!
8 Nem azt mondja-e inkább neki: Készíts nekem valami vacsorára valót, övezd fel magadat, és szolgálj fel nekem, míg eszem és iszom, te majd azután egyél és igyál!?
9 Vajon megköszöni-e annak a szolgának, hogy teljesítette, amit parancsolt neki?
10 Azért tehát ti is, ha teljesítettétek mindazt, amit parancsoltak nektek, mondjátok ezt: Haszontalan szolgák vagyunk, azt tettük, ami kötelességünk volt."
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society