Revised Common Lectionary (Complementary)
HARMADIK KÖNYV
A kételkedő ember megnyugvása
73 Ászáf zsoltára. Milyen jó az Isten Izráelhez, a tiszta szívűekhez!
2 De az én lábam majdnem megcsúszott, kis híján elestem jártomban.
3 Mert felindultam a kérkedők miatt, látva a bűnösök jólétét.
4 Mert halálukig sincsenek kínjaik, és kövér a testük.
5 Nincs részük az emberek gyötrelmében, nem érik őket csapások, mint más embereket.
6 Ezért a kevélység nyakláncát hordják, és az erőszak köpenyébe burkolóznak.
7 Jómódjukban kérkedve néznek szét, szívükben öntelt gondolatok járnak.
8 Gúnyolódnak, gonoszul beszélnek, elnyomással fenyegetőznek dölyfösen.
9 Az ég ellen is feltátják szájukat, nyelvükkel megszólják a földet.
10 Ezért fordul feléjük a nép, és mohón isszák szavaikat, mint a vizet.
11 Ezt mondják: Honnan tudná ezt az Isten? Lehet-e tudomása erről a Felségesnek?
12 Íme, ilyenek a bűnösök! Háborítatlanul gyarapítják vagyonukat szüntelen.
13 De én hiába tartottam tisztán a szívemet, hiába mostam kezemet ártatlanságomban,
14 mert csapások értek mindennap, fenyítések minden reggel.
15 Már arra gondoltam, hogy én is úgy beszélek, mint ők, de akkor megtagadtam volna fiaid nemzetségét.
16 Elgondolkoztam rajta, meg akartam érteni, de túl nehéznek tűnt nekem.
17 Végül elmentem Isten szent helyére, és megértettem, hogy milyen végük lesz.
18 Bizony, sikamlós talajra állítottad, és pusztulásba döntöd őket!
19 Hogy fognak elpusztulni egy pillanat alatt! Végük lesz, semmivé lesznek rémületükben.
20 Mint ébredés után az álomkép, úgy tűnik el képük, ha fölserkensz, Uram!
21 Ha keseregne a szívem, és sajogna a bensőm,
22 akkor olyan ostoba és tudatlan volnék veled szemben, mint az állat.
23 De én mindig veled leszek, mert te fogod jobb kezemet.
24 Tanácsoddal vezetsz engem, és végül dicsőségedbe fogadsz.
25 Nincs senkim rajtad kívül a mennyben, a földön sem gyönyörködöm másban.
26 Ha elenyészik is testem és szívem, szívemnek kősziklája és örökségem te maradsz, Istenem, örökké!
27 Bizony, elpusztulnak azok, akik eltávolodnak tőled. Kiirtod mindazokat, akik elhagynak téged!
28 De nekem olyan jó Isten közelsége! Uramat, az Urat tartom oltalmamnak. Hirdetem minden tettedet.
Ámósz látomásai
7 Ezt mutatta nekem látomásban az én Uram, az Úr: Íme, egy sáskarajt teremtett a sarjúfakadás kezdetén, amikor már nőtt a sarjú a királyi kaszálás után.
2 És amikor a föld egész növényzetét meg akarták enni, ezt mondtam: Ó, Uram, Uram! Bocsáss meg! Mi lesz így Jákóbbal, hiszen oly kicsiny?
3 Megbánta ezt az Úr: Nem történik meg! - mondta az Úr.
4 Ezt mutatta nekem látomásban az én Uram, az Úr: Tüzet hívott elő ítéletre az én Uram, az Úr, és az megemésztette a nagy mélységet. Mikor már a földet kezdte perzselni,
5 ezt mondtam: Ó, Uram, Uram, hagyd abba! Mi lesz így Jákóbbal, hiszen oly kicsiny?
6 Megbánta ezt az Úr: Ez sem történik meg! - mondta az én Uram, az Úr.
Buzdítás a nemes harcra
18 Ezt a parancsot kötöm a lelkedre, fiam, Timóteus, hogy a rólad szóló korábbi próféciák alapján harcold meg a nemes harcot.
19 Tartsd meg a hitet és a jó lelkiismeretet, amelyet egyesek elvetettek, és ezért a hit dolgában hajótörést szenvedtek.
20 Ezek közül való Hümenaiosz és Alexandrosz, akiket átadtam a Sátánnak, hadd tanulják meg, hogy ne káromolják az Istent.
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society