Revised Common Lectionary (Complementary)
A zenészek vezetőjének. Dávid zsoltára.
64 Istenem, hallgass meg!
Védj meg ellenségeim fenyegetésétől!
2 Védj meg engem a gonoszok titkos terveitől,
amelyeket ellenem szőttek!
Rejts el a gonoszok elől!
3 Mert beszédük, mint az éles kard,
mérgezett szavakkal lövöldöznek rám,
célba vesznek nyilaikkal!
4 Lesből lőnek váratlanul,
félelem nélkül lövöldöznek az igazra.
5 Egymást biztatják a rosszra,
s arról beszélnek, hogyan állítsanak csapdát.
Azt mondják: „Ezt senki nem veszi észre!”
6 Felállítják a csapdát,
és várják, hogy áldozatuk beleessen.
Bizony, az emberek belseje
és szíve kiismerhetetlen.
7 De Isten is kilövi nyilait,
hirtelen-váratlan eltalálja,
8 saját szavaikkal ejti csapdába őket!
Akik csak látják vesztüket,
csodálkoznak, és fejüket csóválják,
9 félelem fogja el őket, és elismerik,
hogy ezt Isten tette a gonoszokkal.
Hirdetik Isten tetteit, és tanítják egymást,
hogy tiszteljék és féljék őt.
10 Az igazak pedig örülnek az Örökkévalóban,
bíznak benne, és dicsérik őt az igazszívűek!
Gyászének a fáraóról
32 A száműzetés tizenkettedik évében,[a] a tizenkettedik hónap első napján az Örökkévaló szava érkezett hozzám: 2 „Ember fia, kezdj gyászéneket a fáraóról, Egyiptom királyáról! Ezt mondd neki:
»Fiatal s erős oroszlán vagyok a népek között«,
— ezt képzelted magadról,
pedig csak tengeri szörnyeteg vagy!
Csúszol-mászol a folyó ágaiban,
iszapos vizét felkavarod,
zavaros vizekben tanyázol.”
3 Ezt üzeni neked Uram, az Örökkévaló:
„Összegyűjtöm a népeket,
hálómat kivetem rád,
s ők a partra vonszolnak téged.
4 Földre terítelek, a sík mezőre doblak,
tested az ég madarainak adom,
jóllaknak veled a mezei vadak.
5 Holttested a hegyekre hajítom,
megtöltöm vele a völgyeket.
6 A hegyek csúcsáig véreddel öntözöm a földet,
minden csatornád színültig telik.
7 Amikor kioltom életed, besötétítem az eget,
nem fénylenek a csillagok,
felhők takarják a napot,
a hold sem világít majd.
8 Elsötétülnek miattad a fények az égen,
országodra sűrű sötétséget borítok.”
— ezt mondja Uram, az Örökkévaló.
9 „Bukásod hírével megdöbbentem a népeket. Még azok is megrémülnek pusztulásodon, akiket nem ismersz. 10 Elámulnak mind a nemzetek, s királyaik is megrettennek, mikor megsuhogtatom kivont kardomat előttük. Pusztulásod napján mindannyian a saját életükért remegnek majd.”
A megszállott fiút megszabadítja(A)
37 Másnap, amikor a hegyről lejöttek, hatalmas tömeg várta Jézust. 38 A tömegből valaki ezt kiáltotta: „Mester! Kérlek, jöjj, és nézd meg a fiamat, mert ő az egyetlen gyermekem! 39 Időnként egy gonosz szellem ragadja meg, a fiú fölsikolt, rángatózik, és habzik a szája. Csak nehezen távozik el tőle, miután meggyötörte. 40 Kértem a tanítványaidat, hogy űzzék ki a fiamból, de nem sikerült nekik.”
41 Jézus így válaszolt: „Milyen hitetlen és romlott ez a nemzedék! Meddig kell még veletek maradnom?! Meddig szenvedjelek el még titeket? Hozd ide a fiad!”
42 Amikor a fiú közelebb lépett, a gonosz szellem a földre dobta, és megrángatta. Jézus azonban ráparancsolt a gonosz szellemre, meggyógyította a fiút, és visszaadta az apjának. 43 Az emberek megukon kívül voltak a csodálkozástól, amikor látták Isten hatalmas erejét megnyilvánulni.
Jézus a közelgő haláláról beszél(B)
Amíg a többiek még azon csodálkoztak, amit Jézus tett, ő ezt mondta a tanítványainak:
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center