Revised Common Lectionary (Complementary)
A zenészek vezetőjének. Dávid zsoltára.
64 Istenem, hallgass meg!
Védj meg ellenségeim fenyegetésétől!
2 Védj meg engem a gonoszok titkos terveitől,
amelyeket ellenem szőttek!
Rejts el a gonoszok elől!
3 Mert beszédük, mint az éles kard,
mérgezett szavakkal lövöldöznek rám,
célba vesznek nyilaikkal!
4 Lesből lőnek váratlanul,
félelem nélkül lövöldöznek az igazra.
5 Egymást biztatják a rosszra,
s arról beszélnek, hogyan állítsanak csapdát.
Azt mondják: „Ezt senki nem veszi észre!”
6 Felállítják a csapdát,
és várják, hogy áldozatuk beleessen.
Bizony, az emberek belseje
és szíve kiismerhetetlen.
7 De Isten is kilövi nyilait,
hirtelen-váratlan eltalálja,
8 saját szavaikkal ejti csapdába őket!
Akik csak látják vesztüket,
csodálkoznak, és fejüket csóválják,
9 félelem fogja el őket, és elismerik,
hogy ezt Isten tette a gonoszokkal.
Hirdetik Isten tetteit, és tanítják egymást,
hogy tiszteljék és féljék őt.
10 Az igazak pedig örülnek az Örökkévalóban,
bíznak benne, és dicsérik őt az igazszívűek!
Jób ötödik válasza
19 Ezután Jób válaszolt:
2 „Meddig gyötörtök még,
meddig kínoztok efféle beszédekkel?!
3 Százszor is megaláztatok már!
Nem szégyelltek így rám támadni?!
4 Még ha valóban tévedtem is,
mi közötök hozzá?
5 Csak fölém akartok kerekedni,
hogy igazabbnak tűnjetek nálam,
ezért mondjátok, hogy megaláztatásomnak
magam vagyok az oka.
6 Tudjátok meg hát, hogy Isten alázott meg engem!
Ő kerített hálójába.
7 Hiába kiáltozom: »Segítség!«
Nem érkezik válasz.
Hiába keresem igazamat,
nem hallgat meg senki.
8 Isten torlaszolta el utamat,
nem mehetek tovább!
Sötétségbe borította ösvényemet.
9 Megfosztott a tisztelettől és megbecsüléstől,
amely, mint korona ékesítette fejem.
10 Körös-körül lerombolta minden védelmem,
egészen végem van!
Annyi reményem maradt,
mint a gyökerestül kitépett fának.
11 Haragra lobbant ellenem,
s mint ellenségével, úgy bánt velem.
12 Ellenem küldte seregeit,
ostromgyűrűt vontak körém,
lakóhelyem körülvette táboruk.
13 Testvéreimet eltávolította tőlem,
ismerőseim is idegennek tekintenek,
14 rokonaim elhagytak,
elfelejtettek még a barátaim is.
15 Fizetett szolgáim és a szolgaleányok
rám sem ismernek, idegennek tekintenek.
16 Ha szólítom szolgámat, nem felel,
hiába könyörgök, nem is válaszol.
17 Feleségem undorodik leheletemtől,
testvéreim iszonyodnak tőlem.
18 Még a gyermekek is lenéznek,
s kicsúfolnak, ha felkelek.
19 Bizalmas barátaim megutáltak,
akiket szerettem, ellenem fordultak.
20 Csupa csont és bőr vagyok,
alig maradt bennem élet.
21 Könyörüljetek rajtam, barátaim, könyörüljetek,
mert Isten keze sújtott le rám!
22 Még ti is üldöztök, mint Isten?
Mikor fáradtok már bele?
Nem vagytok már idegenek!
11 Emlékezzetek rá, hogy emberi származásotok szerint korábban ti az Izráelen kívüli népek közé tartoztatok. Ezért benneteket „körülmetéletlennek”[a] neveztek azok, akik magukat „körülmetélteknek” nevezik, mivel a testükön emberkéz által körül vannak metélve. 12 Emlékezzetek rá, hogy akkor még Krisztus nélkül éltetek, és nem tartoztatok Izráel népének közösségébe. Ezért semmi közötök nem volt Istennek a saját népével kötött szövetségeihez[b], amelyekhez ígéretek is kapcsolódnak. Reménység nélkül éltetek ebben a világban, és nem ismertétek Istent. 13 Igen, valamikor Istentől távol éltetek, de most Krisztus Jézusban közel kerültetek hozzá. Valóban, Krisztus vére — vagyis halála — által jöttetek közel Istenhez.
14 Mert Krisztus Jézus a békességünk. Ő tette eggyé ezt a két csoportot, amelyet a kölcsönös ellenségeskedés fala választott el egymástól. Krisztus azonban ledöntötte ezt a falat, 15 amikor a kereszten a saját testét feláldozta. Félretolta az útból a Törvény szabályait és rendelkezéseit, hogy a saját uralma alatt ebből a két csoportból egyetlen új embert teremtsen, és így békesség legyen közöttük. 16 Azt akarta, hogy a saját élete árán a zsidókból és a nem zsidókból egy Test legyen, és hogy kibékítse őket Istennel. Amikor Krisztus meghalt a kereszten, akkor ezzel a két csoport közötti ellenségeskedésnek is véget vetett. 17 Eljött, és a békesség örömhírét hozta a zsidóságon kívüli népeknek, akik távol voltak Istentől. De ugyanígy a zsidóknak is békességet hirdetett, akik közel voltak Istenhez, 18 mert Krisztus által ugyanaz a Szent Szellem nyitott szabad utat az Atyához mindkettőnknek.
19 Ezért ti sem vagytok már többé idegenek, hanem polgártársai Isten népének és tagjai Isten nagy családjának. 20 Isten szellemi értelemben beépített benneteket abba a templomba[c], amelynek alapját az apostolok és próféták alkotják. Ennek a szellemi templomnak a sarokköve[d] maga Krisztus Jézus, 21 aki által az egész harmonikus egésszé épül, és folyamatosan növekszik, hogy az Úrban szent templommá legyen. 22 Krisztusban ti is — mindazokkal együtt, akik őhozzá tartoznak — folyamatosan beépültök ebbe a templomba, amely Isten számára készül, hogy ő lakjon abban, a Szent Szellem által.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center