Revised Common Lectionary (Complementary)
145 Dávid dicsérõ éneke.
Magasztallak téged, Istenem, királyom, és áldom nevedet örökkön örökké!
2 Minden napon áldalak téged, és dicsérem neved örökkön örökké!
3 Nagy az Úr és igen dicséretes, és az õ nagysága megfoghatatlan.
4 Nemzedék nemzedéknek dícséri mûveidet, s jelentgeti a te hatalmasságodat.
5 A te méltóságod dicsõ fényérõl, és csodálatos dolgaidról elmélkedem.
6 Rettenetes voltod hatalmát beszélik, és én a te nagyságos dolgaidat hirdetem.
7 A te nagy jóságod emlékeirõl áradoznak, és a te igazságodnak örvendeznek.
8 Irgalmas és könyörületes az Úr, késedelmes a haragra és nagy kegyelmû.
9 Jó az Úr mindenki iránt, és könyörületes minden teremtményéhez.
10 Dicsér téged, Uram minden teremtményed és áldanak téged a te kegyeltjeid.
11 Országodnak dicsõségérõl szólnak, és a te hatalmadat beszélik.
12 Hogy tudtul adják az ember fiainak az õ hatalmát, és az õ országának fényes dicsõségét.
13 A te országod örökre fennálló ország, és a te uralkodásod nemzedékrõl nemzedékre.
14 Az Úr megtámogat minden elesendõt, és felegyenesít minden meggörnyedtet.
15 Mindenki szemei te reád vigyáznak, és te idejében megadod eledelöket.
16 Megnyitod a te kezedet, és megelégítesz minden élõt ingyen.
17 Igaz az Úr minden õ útában, és minden dolgában kegyelmes.
18 Közel van az Úr minden õt hívóhoz; mindenkihez, a ki hûséggel hívja õt.
19 Beteljesíti az õt félõknek kivánságát; kiáltásukat meghallgatja és megsegíti õket.
20 Megõrzi az Úr mindazokat, a kik õt szeretik; de a gonoszokat mind megsemmisíti.
21 Az Úr dicséretét beszélje ajkam, és az õ szent nevét áldja minden test örökkön örökké!
54 Ujjongj te meddõ, ki nem szûltél, ujjongva énekelj és kiálts, ki nem vajudtál, mert többek az elhagyottnak fiai a férjnél való fiainál, azt mondja az Úr.
2 Szélesítsd ki a sátorod helyét, és hajlékidnak kárpitjait terjeszszék ki; ne tiltsd meg; nyújtsd meg köteleidet, és erõsítsd meg szegeidet.
3 Mert mind jobb-, mind balkézre kiterjedsz, és magod népeket vesz örökségbe, és puszta városokat megnépesítnek.
4 Ne félj, mert meg nem szégyenülsz, és ne pirulj, mert meg nem gyaláztatol, mert ifjúságod szégyenérõl elfeledkezel, és özvegységednek gyalázatáról többé meg nem emlékezel.
5 Mert férjed a te Teremtõd, seregeknek Ura az Õ neve, és megváltód Izráelnek Szentje, az egész föld Istenének hívattatik.
6 Mert mint elhagyott és fájó lelkû asszonyt hív téged az Úr, és mint megvetett ifjú asszonyt; ezt mondja Istened:
7 Egy rövid szempillantásig elhagytalak, és nagy irgalmassággal egybegyûjtlek;
8 Búsulásom felbuzdultában elrejtém orczámat egy pillantásig elõled, és örök irgalmassággal könyörülök rajtad; ezt mondja megváltó Urad.
9 A szeretet képmutatás nélkül való legyen. Iszonyodjatok a gonosztól, ragaszkodjatok a jóhoz.
10 Atyafiúi szeretettel egymás iránt gyöngédek; a tiszteletadásban egymást megelõzõk [legyetek.]
11 Az igyekezetben ne [legyetek] restek; lélekben buzgók [legyetek;] az Úrnak szolgáljatok.
12 A reménységben örvendezõk; a háborúságban tûrõk; a könyörgésben állhatatosak;
13 A szentek szükségeire adakozók [legyetek;] a vendégszeretetet gyakoroljátok.
14 Áldjátok azokat, a kik titeket kergetnek; áldjátok és ne átkozzátok.
15 Örüljetek az örülõkkel, és sírjatok a sírókkal.
16 Egymás iránt ugyanazon indulattal legyetek; ne kevélykedjetek, hanem az alázatosakhoz szabjátok magatokat. Ne legyetek bölcsek timagatokban.
17 Senkinek gonoszért gonoszszal ne fizessetek. A tisztességre gondotok legyen minden ember elõtt.
18 Ha lehetséges, a mennyire rajtatok áll, minden emberrel békességesen éljetek.
19 Magatokért bosszút ne álljatok szerelmeseim, hanem adjatok helyet ama haragnak; mert meg van írva: Enyém a bosszúállás, én megfizetek, ezt mondja az Úr.
20 Azért, ha éhezik a te ellenséged, adj ennie; ha szomjuhozik, adj innia; mert ha ezt míveled, eleven szenet gyûjtesz az õ fejére.
21 Ne gyõzettessél meg a gonosztól, hanem a gonoszt jóval gyõzd meg.