Revised Common Lectionary (Complementary)
72 Salamoné.
Isten, a te ítéletidet add a királynak, és a te igazságodat a király fiának.
2 Hadd ítélje népedet igazsággal, és a te szegényeidet méltányossággal.
3 Teremjenek a hegyek békességet a népnek, és a halmok igazságot.
4 Legyen birája a nép szegényeinek, segítsen a szûkölködõnek fiain, és törje össze az erõszakoskodót.
5 Féljenek téged, a míg a nap áll és a meddig a hold fénylik, nemzedékrõl nemzedékre.
6 Szálljon alá, mint esõ a rétre, mint zápor, a mely megöntözi a földet.
7 Virágozzék az õ idejében az igaz és a béke teljessége, a míg nem lesz a hold.
8 És uralkodjék egyik tengertõl a másik tengerig, és a [nagy] folyamtól a föld határáig.
9 Boruljanak le elõtte a pusztalakók, és nyalják ellenségei a port.
10 Tarsis és a szigetek királyai hozzanak ajándékot; Seba és Szeba királyai adománynyal járuljanak elé.
11 Hajoljanak meg elõtte mind a királyok, és minden nemzet szolgáljon néki.
12 Mert megszabadítja a kiáltó szûkölködõt; a nyomorultat, a kinek nincs segítõje.
13 Könyörül a szegényen és szûkölködõn, s a szûkölködõk lelkét megszabadítja;
14 Az elnyomástól és erõszaktól megmenti lelköket, és vérök drága az õ szemében.
15 És éljen õ és adjanak néki Seba aranyából; imádkozzanak érte szüntelen, és áldják õt minden napon.
16 Bõ gabona legyen az országban a hegyek tetején is; rengjen gyümölcse, mint a Libanon, s viruljon a városok népe, mint a földnek füve.
17 Tartson neve mindörökké; viruljon neve, míg a nap lesz; vele áldják magokat mind a nemzetek, és magasztalják õt.
18 Áldott az Úr Isten, Izráelnek Istene, a ki csudadolgokat cselekszik egyedül!
19 Áldott legyen az õ dicsõséges neve mindörökké, és teljék be dicsõségével az egész föld. Ámen! Ámen!
20 Itt végzõdnek Dávidnak, az Isai fiának könyörgései.
7 Mert ezt mondja az Úr: Énekeljetek Jákóbnak vígassággal, és ujjongjatok a nemzetek fejének. Hirdessétek dicséretét, és mondjátok: Tartsd meg Uram a te népedet, az Izráel maradékát.
8 Ímé, én elhozom õket észak földébõl, és összegyûjtöm õket a földnek széleirõl, közöttök lesz vak, sánta, viselõs és gyermek- szûlõ is lesz velök, mint nagy sereg jõnek ide vissza.
9 Siralommal jõnek és imádkozva hozom õket, vezetem õket a vizek folyásai mellett egyenes úton, hol el nem esnek, mert atyja leszek az Izráelnek, és az Efraim nékem elsõszülöttem.
10 Halljátok meg az Úrnak szavát, ti pogányok, és hirdessétek a messzevaló szigeteknek, és ezt mondjátok: A ki elszórta az Izráelt, az gyûjti õt össze, és megõrzi, mint a pásztor a maga nyáját.
11 Mert megváltotta az Úr Jákóbot, és kimentette a nálánál erõsebbnek kezébõl.
12 És eljõnek és énekelnek a Sion ormán, és futnak az Úrnak javaihoz, búza, bor, olaj, juhok és barmok nyája felé, és az õ lelkök olyan lesz, mint a megöntözött kert, és nem bánkódnak többé.
13 Akkor vígadoz a szûz a seregben, és az ifjak és a vének együttesen, és az õ siralmokat örömre fordítom, és megvígasztalom és felvidámítom õket az õ bánatukból.
14 És a papok lelkét megelégítem kövérséggel, és az én népem eltelik javaimmal, azt mondja az Úr.
1 Kezdetben vala az Íge, és az Íge vala az Istennél, és Isten vala az Íge.
2 Ez kezdetben az Istennél vala.
3 Minden õ általa lett és nála nélkül semmi sem lett, a mi lett.
4 Õ benne vala az élet, és az élet vala az emberek világossága;
5 És a világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be azt.
6 Vala egy Istentõl küldött ember, kinek neve János.
7 Ez jött tanúbizonyságul, hogy bizonyságot tegyen a világosságról, hogy mindenki higyjen õ általa.
8 Nem õ vala a világosság, hanem [jött,] hogy bizonyságot tegyen a világosságról.
9 Az igazi világosság eljött volt [már] a világba, a mely megvilágosít minden embert.
10 A világban volt és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg õt.
11 Az övéi közé jöve, és az övéi nem fogadák be õt.
12 Valakik pedig befogadák õt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, a kik az õ nevében hisznek;
13 A kik nem vérbõl, sem a testnek akaratából, sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istentõl születtek.
14 És az Íge testté lett és lakozék mi közöttünk (és láttuk az õ dicsõségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsõségét), a ki teljes vala kegyelemmel és igazsággal.
15 János bizonyságot tett õ róla, és kiáltott, mondván: Ez vala, a kirõl mondám: A ki utánam jõ, elõttem lett, mert elõbb volt nálamnál.
16 És az õ teljességébõl vettünk mindnyájan kegyelmet is kegyelemért.
17 Mert a törvény Mózes által adatott, a kegyelem [pedig] és az igazság Jézus Krisztus által lett.
18 Az Istent soha senki nem látta; az egyszülött Fiú, a ki az Atya kebelében van, az jelentette ki [õt.]