Revised Common Lectionary (Complementary)

Könyörgés segítségért

54 A karmesternek: Húros hangszerre. Dávid tanítókölteménye,

² abból az időből, amikor a zífiek Saulhoz mentek és ezt mondták neki: Nem tudod, hogy Dávid nálunk rejtőzködik?

³ Istenem, segíts meg neveddel, szolgáltass nekem igazságot hatalmaddal!

⁴ Istenem, hallgasd meg imádságomat, figyelj beszédemre!

⁵ Mert idegenek támadtak rám, erőszakos emberek törtek életemre, akik nem törődnek Istennel. (Szela.)

⁶ De Isten megsegít engem, az Úr megtartja életemet.

⁷ Szálljon a baj támadóimra, semmisítsd meg őket igazságoddal!

⁸ Készségesen áldozok neked, magasztalom neved, Uram, mert jó vagy.

⁹ Mert minden nyomorúságból kimentettél engem, megvetéssel nézek ellenségeimre.

Isten Midján kezébe adja Izráelt

6 Izráel fiai azt cselekedték, amit rossznak lát az Úr, ezért az Úr Midján kezébe adta őket hét esztendőre,

² Midján pedig kemény kézzel bánt Izráellel. Izráel fiai rejtekhelyeket készítettek maguknak a hegyekben, meg barlangokat és hegyi erődöket Midján miatt.

³ Mert valahányszor Izráel vetett, Midján, Amálék és más keleti törzsek rájuk törtek.

⁴ Ott táboroztak, és tönkre tették a föld termését, egészen a Gázába vivő útig. Nem hagytak élelmet Izráelben, sőt egyetlen juhot, marhát, vagy szamarat sem.

⁵ Mert jószágaikkal és sátraikkal együtt vonultak fel; úgy jöttek, mint a sáskák, tömegesen, maguknak és a tevéiknek száma se volt, és behatoltak az országba, hogy tönkretegyék.

⁶ Amikor igen elszegényedett Izráel Midján miatt, az Úrhoz kiáltottak segítségért Izráel fiai.

⁷ Amikor Izráel fiai segítségért kiáltottak az Úrhoz Midján miatt,

⁸ az Úr egy prófétát küldött Izráel fiaihoz, aki ezt mondta nekik: Így szól az Úr, Izráel Istene: Én hoztalak ki benneteket Egyiptomból, kihoztalak a szolgaság házából,

⁹ kimentettelek benneteket az egyiptomiak kezéből és elnyomóitok kezéből; kiűztem azokat előletek, és nektek adtam országukat,

¹⁰ és ezt mondtam nektek: Én, az Úr, vagyok a ti Istenetek! Ne féljétek az emóriak isteneit, akiknek a földjén laktok! De nem hallgattatok szavamra.

Pál a megfeszített Krisztust hirdeti

2 Én is, amikor megérkeztem hozzátok, testvéreim, nem úgy érkeztem, mint aki ékesszólás vagy bölcsesség fölényével hirdeti nektek az Isten bizonyságtételét.

² Mert úgy határoztam, hogy nem tudok közöttetek másról, csak Jézus Krisztusról, róla is mint a megfeszítettről.

³ És én erőtlenség, félelem és nagy rettegés között jelentem meg nálatok.

⁴ Beszédem és igehirdetésem sem az emberi bölcsesség megejtő szavaival hangzott hozzátok, hanem a Lélek bizonyító erejével;

⁵ hogy hitetek ne emberek bölcsességén, hanem Isten erején nyugodjék.